Vadász- és Versenylap 53. évfolyam, 1909

1909-01-29 / 5. szám

66 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1909. január Í5. Finombőrtimárság és fehértimárság NIEMES, CSEHORSZÁG Klos József elvállal mindennemű irha és bőrt cserzésre és festésre. elvetettet is, bármily mennyiségben mindenkor vásárol: Bingler Pál HALLE a/S. Németország SCIJMIDT M. I

B Budapest, Y1II., Rákóczi-ut 25., aVas-u. sarkán. Ajánlja saját gyártmányú KOCSIZÓ- ÓN lovagló-szerszámait, utazó- és kózi-höröuóök, nöi kézitáskák (ridikül) ós övek, pénz-, szivar-, ós ezigaretta- stb tárczáit. Árjegyzék Ingyen. DREHER ANTAL SERFŐZDEI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG = KŐBÁNYÁN = ajánlja kitűnő minőségű eredeti töltésű palaczksöreit. - = Árienvzéket Hv4n«tra szívassa küld a serfőzde A lesvári ménesben anyakauczak csíkok, lovak «gesz even át tartán s és ápolásra elfogadtatnak. Fedezőmén napi tartásdíja 4"— korona Anyakancza csikó nélkül 2 30 « Anyakancza csikóval 3'— « Választott csikó, éves, üdülő ló 2'80 « Körömápolás és vasalásárt napi — 06 « Bejelentéseket elfogad és bővebb értesítést Jaross Sándor ad, Puszta-Lesvér, posta- és távirda állómáé • Titk fi -Ar mnlloH Hazai zooiogiai Mim = BUDAPEST, VII., Damjanich-utcza 36. sz. Preparál emlős állatokat és madarakat legmodernebb követelményeknek megfelelően, természethűen, dermoplasztikai alapon, művészi kivitelben, ugy magánosok és iskolák, mint muzeumokrészére. ! Vadászok figyelmébe ! Elvállalja mindenféle vadásztrofeák elkészítését tartós és szép kivitelben, jótállás mellett. A laboratórium ve etője: MADARÁSZ GYULA dr., magy. nemz. muzeum igazgató őre. „RZ RLLRTVILAG" folyóirat az állattani, vadászati és halászati ismeretek terjesztése. Díszes kiállítás. Munkatársak: Hermann Ottó, Bíró Lajos, Katona Kálmán, Br. Babarczyné, stb. Kérjen mutatványszámot. Előfizetési őra^egy éviC5 korona. Telivértenyésztésünk és a versenyügy. ív. Anyagi nehézségek kétségtelenül szintén bénitólag hatnak kanczaimportjainkra, de ezekkel — azt hiszem — nem lesz nehéz megküzdenünk. Fi szempontból fogjuk tárgyalni Szemere Miklós ur többszörösen ismertetett indítványát. Ezen a réven Anglia legszebben nevelt és kétségtelenül kifogástalan alkatú yearlingjei közül kb. 20 — 25 darab kerülne évenként hozzánk, a melyek kanczapéldányai, ha nem is válnának be a versenypályán, a tenyésztésre nagy nyereséget jelentenének. Tenyésztőink anyagi erejét Szemere Miklós ur indítványa nézetem szerint nem bénithatja, mert ha egyes istállótulajdonosaink fognak is Angliában yearlingeket vásárolni, ez még nem jelenti azt, hogy belföldi évesekre nem aspirálnak. Jobb származású és szebb alkatú éveseinknek épen ugy meg lesz az áruk az indítvány elfogadása esetén, mint meg van ma. Biztosíték erre nézve az osztrák Jockey Club mai formában megmaradó verseuypropositiója, a mely csaknem az egész vonalon kizárja az internationális konkurrentiát. Ez okból kifolyólag lehetetlen, hogy egyes istállók egész anyagukat importok révén szerezzék be, mert ez esetben a bécsi és kottingbrunni versenyekből majdnem egészen ki volnának zárva. Nagyobb istállótulajdonosainknak tehát a jövöben is épen ugy igyekezniök kell majd maguk részére biztosítani a jobb származású és szebb alkatú belföldi yearlingeket, mint ma, s igy a reális értéknek megfelelő árak nem csökkenhetnek. Az internationális konkurrentia sokszor fejleszti és megedzi a tenvésztést. Eklatáns példa erre monarchiánk ügetőtenyésztése, a mely épen e réven érte el mai magas színvonalát. Végignézve ügetötenyésztésünk történetén, látjuk, hogy az első osztrák ügetőderbyben, 1884-ben a nyeró Andal-nak több idó (4*57) kellett az akkor 2400 mt.-es táv beügetésére, mint a memiyi alatt 1905-ben Benedict (4'51<), vagy 1907-ben az eddigi derbynyerők közül rekordot tartó Levente (4'49">) a 3300 mt.-es távon győzött. Andal kilométer reeordja 2-03

s volt, mig Levente a csaknem ezer méterrel hosszabb táv daczára 1'27

7 átlagos idót tudott elérni. Ez a hatalmas és gyors fejlődés a szorgalmas importok eredménye. Mig internationális ügetőversenyeket nem futottak nálunk, amerikai importjaink alig voltak s a versenyanyag tulajdonképen csak a gyorsabb jukkerekból került ki. Angol telivérménektól származó lovak dominálták akkor az ügetőversenyeket s igy három ügetőderbygyóztes, Andal, Regedal és Ajándék Buccaneer-unoka volt: a kitünó versenylovakat is produkált Waisen- knabe ivadéka. Mikor azonban az ügetőversenyrendszert irányító Wiener Trabb-Renn Verein internationális versenyeket irt ki, azonnal megváltozott a helyzet. A kihasználás lehetősége révén egyre-másra importáltak az istállótulajdonosok Amerikából jó képességű versenylovakat s ezek egy-két évi verseuycarrier után ménesbe kerülve, csakhamar nagy lendületet adtak monarchiánk ügetőtenyésztése fejlődésének. Eleinte természetesen gyengébb volt az importált anyag, de a folyton erósödő konkurrentia révén, a behozatal classisban is jobb és jobb lett, ma pedig már tisztán csak a legjobbakra szorítkozik, s bizony még ezek sem állanak könnyű feladat előtt, hogy zabjukat megkeressék. Ma belföldi ügetóink között vannak, a melyek a 3000 méter körül mozgó távokon l:25-nél jobb kilométer rekordokat érnek el, tehát oly jó idóket, mint sehol Európában. Amerikában is csak a «first class» reeordja esik 1 :20on belül, pedig ott csak angolmértföldes távon futnak. Mult évben nálunk is akadt ló, a mely l:20-on belül futott: Silico (M9

7) s azt hiszem, néháDy év múlva belföldi productumunk is lesz, a mely ezt az eredményt eléri. Internationális versenyek nélkül kétségtelenül még ma is csak 1:35 körül tartanánk, vagyis ott, a hol az internationális jelleget lehetőleg kiküszöbölő Németország ügetőtenyésztése van. Ugyan kinek jutna ma eszébe az ügetötenyésztés faktorai közül, hogy az internationális jelleg megszüntetését indítványozza, mondván, hogy ezáltal a tenyésztők anyagilag károsodnak? Meg vagyok róla győződve, hogy — ha akadna ily indítványozó — legelsőnek épen a tenyésztők szavaznának ellene, mert az internationális konkurrentia kizárásával nemcsak veszélyeztetnék ügetönyésztésünk fejlődését, de ügetőanyagunk ára is egyszerre csökkene. Ma belföldi ügetóink legjobbjaiért szivesen fizetnének 100—120.000 koronát is, oly ár ez, a mely — arányba állítva a mi ügetőverseny dijainkat az angliai telivérversenyek dijajvai — teljesen megfelel az angol legelső classisu telivér lovakért fizetett összegeknek. Az internationális jelleg megszüntetésével ezek az árak egyszerre csökkennének, s ügetötenyésztésünk egyúttal még oly hatalmas támogató eróket is veszítene, mint p. o. a Winans fivérek. Ma ügetótenyész-! tésünk Amerika után kb. azt a helyet foglalja el, mint a telivértenyésztésben Francziaország Anglia mögött, s ezt tisztán az internationális jelleg életbeléptetése révén sikerült elérni és csak ennek fentartásával lehet továbbra is megvédeni. Visszatérve a tárgyra, mén yearlingek vásárlását tenyésztési szempontból nem tartom oly nagy jelentőségűnek, mint a kancza yearling importokat, mert mig ez utóbbiak minden egyes példánya nyereség tenyésztésünkre, addig a mén behozatalokból csak az igazán elsőrendű versenyképességet mutatott telivéreket használhatnék fel. Elsőrendű méneket pedig mindenkor vehetünk Angliában, ha árukat megfizetjük, s igy még egy rendkívül kiváló mén yearling import is, a mi mindenesetre nagy szerencse volna, csak momentán anyagi haszonnal járna, bár igaz, hogy reánk nézve ez szintén jelentős eredmény. Nagyobb jelentőséget tulajdonitok azonban Szémere Miklós ur indítványának azon szempontból, hogy internationális anyag behozatala révén a külföld figyelme fokozott mértékben fog reánk irányulni. Ez viszont magával fogja hozni telivéranyagunk értékemelkedését, ugy miként az ügetötenyésztés terén történt. Magam részérói azonban helyén valónak tartanék egy korrekturát Szemere Miklós ur indítványában, ugy, miként azt már a Magyar Hirlap decz. 18-iki számában megjelent czikkemben kifejtettem. Föntebb is emiitettem, hogy ayearling-importokban elsősorban a kanczabehozatalt tartom fontosnak és szükségesnek, e tekintetben tehát — azt hiszem — enyhíteni kellene a behozatalt korlátozó feltételek szigorán. Ugy gondolom, a yearling kanczák «vám-poenalé»-ját elég volna 1000 K-ban megállapítani, sót talán még helyesebb volna teljesen eltörölni oly éves kanczáknál, a melyeket nyilvános árverésen, mondjuk 1000 vagy 1500 font. minimális áron vásároltak istállótulajdonosaink. Viszont a mén yearlingek «vám-poenálé»-ját helyesnek tartanám még magasabban, mondjuk 10000 K-ban fixirozní. Ezzel egyúttal teljesen megnyugtatnék tenyésztőinket, hogy az éves árak — miután drágábban úgyis csak mén évesek szoktak elkelni — nem csökkennének és az importok jobbára kanezákra fognak kiterjeszkedni,vagyis oly anyagra, a melyek behozatalát elsősorban ők érzik fontosnak. A «vám-poenálé»-kból be-folyó összegeket viszont tenyészprémiumok kreálására lehetne fordítani, vagy esetleg e pénzen Angliából elsőrangú kanczákat importálni, amelyek szintén tenyészprémiumként tűzetnének ki, mondjuk a Király dij vagy St. Leger nyerőjének tenyésztője részére, azon megszoritással, hogy egy ló több ily tenyészprémiumot nem nyerhet. Gr. Wenckheim Dénesnek a Magyar Lovaregylet és az osztrák Jockey Club által elfogadott indítványa szintén erős támogatás tenyésztésünk fejlesztésére. Ezen a réven a két lovaregylettől évenként összesen körülbelül 140.000 korona áll majd rendelkezésre kancza-importokra, oly összeg ez, a melyből három-négy kanczát hozhatnánk be Angliából. Mert természetesen kimondandónak tartanám, hogy a lovaregyletek által kiutalt összegekből csak feltétlenül kiváló klassisu, lehetőleg kipróbált és a mellett fiatal kanczák vásároltassanak, miután közepes anyag behozatalával nem érnök el a kitűzött czélt. Már pedig Angliában, különösen nyilvános árveréseken, 2000 fonton alul nem igen lehet elsőrangú kanczákat kapni, s igy már bárom kancza után ki volna merítve a rendelkezésre álló összeg. Mindenesetre sokkal helyesebb azonban csak bárom, de elsórendii kanczát hozni be, a melyek tenyésztésünkben majdan, ha nem is mindjárt Kincsemhez, de The Mermaidhoz, Mineralhoz vagy Lady of the Lakéhoz hasonló helyet foglalhatnak el. mint olcsón hét-nyolez közepes kanczát venni (Folytatjuk.)