Vadász- és Versenylap 53. évfolyam, 1909
1909-07-09 / 48. szám
1909. jun ius 30. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 323 A díjlovagló és díjugrató versenyhez. Irta: id. f/rőf Wolkenstein Oszvald. Miut miaden többé kevésbbé évek hosszú • során át fennálló dolognak, néha-néha változ- i tatásra van szüksége, ugy a szép és hasznos i díjlovagló és díjugrató verseny sem képezhet kivételt és minthogy ez Budapesten pár újításon ment keresztül, természetszerűleg felvetődik azon kérdés, hogy ez vagy amaz többé vagy kevésbbé czélirányos-e. Ha ezen változások arra biztatnak, hogy régi intézményeket és uj életbeléptetéseket megbeszéljek, ugy ez annál kevésbbé akar kritika lenni, minthogy irányadó körök előttem az idei budapesti konkurrentiának megtartását mintegy próbának minősítették, és nekem érzésem, hogy mindazon uraknak őszinte hálával tartozunk, kik az ügy előmozdítására időt és fáradságot nem kiméinek. Alapja annak a mire törekszünk, a lónak feltétlen engedelmessége s a lovasnak a ló feletti uralma minden helyzetben. Minden további ezen alapra épül. Az engedelmesség kipróbálására szolgálnak az akadályok. Mi a lónak engedelmességét, ugróképességét belovagoltságát és a lovasnak képességét alaposan ki akarjuk tapasztalni, azonban mégis méltánylássá'. Szükségesnek látom, hogy azon lovak elé, melyek a díjugratásban versenyeznek, más kívánalmakat állítsunk, mind azok elé, kik a díjlovaglásban vesznek részt. Fel kell tételezni, hogy lovak, melyek a díjugratásban versenyeznek, rendkívüli ugró tehetséggel birnak és ennél fogva azt hiszem, hogy a díjlovaglásban egy magasugrásnak sem szabadna 1 m. 40 cm.-t mérnie, akkor, ha a dijugratás legmagasabb ugrása 1 m. 10 cm. Igaz, hogy ez idén az 1 m. 40 cm.-es sövényt csaknem minden dijlovaglási ló akadálytalanul vette, azonban — ha jól emlékszem — csak, 12 lovas pályázott, minden esetre azért, mert a legtöbbeknek lovaik képességében nem volt bizalmuk. Az a véleményem, hogy a dijlovaglási lovak részére való akadályoknál nem annyira a magasság és szélesség az irányadó, mint inkább a ló feltétlen engedelmességére kell törekedni és igy az engedelmességet bizonjitó próbával, azaz az akadályok átugrásával kellene első sorban kezdeni. Lovak, melyek egy ugrást megtagadnak nem versenyképesek és azok előlovaglása elesik. Belovagolt lónak, jó temperamentummal, nem szabad pár ugrás által, melyet egyedül, mérsékletes akadályokon keresztül tesz, oly izgatottsági állapotba jönnie, mely megakadályozza azt, hogy nyugodtan eló legyen lovagolható. Midőn a dijugrató versenypályájának fekvéséhez áttérek, igen helyesnek látom, hogy élesebb fordulatok vannak benne, annak bizonyítására, hogy a lovas lovát tartani, fordítani és feltartóztatni tudja, továbbá, hogy a pályának szeles végig rohanása nem kívántatik, ugy mint az egész pályán át való egyenletes ütem sem lesz megkövetelve, mert helytelen a vizes ároknak ugy neki menni, mint a szilárd deszkafalnak. A kőfal kitűnő ugrás és az itató vályú igen jellemző magyarországi viszonyainkra. A két dupla ugrás — vasúti sorompók és országút keresztezés — nem nehéz akadályok, azonban mégis a díjugratásra meggondolandókuak látszanak. Majd minden ló a sorompót csupán csak egy gerendával és onnan a földig nyitott szabad térrel, nem oly tisztán ugorja, mint más akadályt. Ezen tapasztalatot igazolja azon tény, hogy az ez idén versenyzett — ugy hiszem — 40 ló közül alig 12 jutott hibátlanul ezen sorompón keresztül. Azon köiülméDy, hogy két ilyen barriére 8 m. közzel egymás mögött áll, elősegiti a hibákat. Valószínűleg mindazon lovak, melyek a többi akadályokat átugrani képesek, valóságban akadálytalanul keresztül ugranának két ilyen vasúti sorompót is, hisz a díjugratásnál egy ló sem esett el. Valóságban teljesen mindegy, hogy a ló súrolja e az akadályt, mert mértékletes ütembfl magas ugrásokon keresztül való bukások ritkán fordulnak elő. A díjugratásnál azonban már csekély súrolása az akadálynak is elrabolja a siker esélyeit. Ennélfogva az a benyomásom, hogy oly akadályt, melynél kiváló ugrók és versenyzők is tul nagy számban, nem az ugróképesség'hiányából vagy engedetlenség miatt, veszítik esélyei- I ket, más, esetleg akár nehezebb akadálylyal kellene kicserélni. Az utmélyitést jelképező két árok partjainak elkészítése a homokos talajban bajos, minthogy szélei beomlanak. Pár munkás ugyan szükségszerűen homokkal dugdossa be a leszakadt helyeket, de ép az okos ló, ki magát tul nem ugorja, a betörésnek különösen ki van téve. Ilyen esetben alig lehetséges más Ítélkezés, mint a hibáján vagy önhibáján kiviil történt mulasztás elnézése, a mi azonban a birók hivatalát, kiknek igyekezetük az igazságosság, még megnehezíti. Ha ezen homok árkok leomlását gerendák vagy más kemcny tárgyak kirakásával akarjuk megakadályozni, ugy az az eset fog előfordulni, hogy lovak, me.yek hátrafelé kicsúsznak, csüdizületüket vagy allábszárukat felhorzsolják, mert ha gyeptáblákkal vannak kirakva is, azok a ló súlya alatt könnyen áttörnek. Különben az akadály jelentéktelen, legyőzése nem szép és engedelmességi próbaként is nélkülözhető volna, ha a ló készsége minden más akadálynál kipróbáltatott. Nem az akadályok erősbitése ellen akarok irni, hanem csak komplikált akadályok és lefelé teljesen nyitott sorompók felállítása iránt táplált aggodalmamnak kiváuok kifejezést adni, mert mindazonáltal hosszú lovas tapasztalatomból tudom, hogy majdnem minden ugró ló kevésbbé hajlandó nyitott bariiereket tisztán venni és én azt hiszem, hogy ilyen akadályok a véletlennek még nagyobb teret engednek, mint a milyen már ugy is ilyen versenyeknél megesik. A ló anyagot illetőleg nagy előhaladásnak tartanám, ha csupa nemes vérű lovak versenyeznének és mint biró, két lónál egyenlő eredmény elérése esetén a nemesebb lónak ítélném oda a dijat. A versenyben csaknem kizárólag tisztek vesznek részt és igy akaratlanul is a katonai gyakorlatoknak végczeljs lebeg szemünk előtt és ez a komoly esetben való képesség. Meggyőződésem oda irányul, hogy a nemesen tenyésztett ló nemcsak gyorsabb, hanem általában kitartóbb, és az ordonnáncz tiszt sürgős üzenetét ilyenen hamarébb és biztosabban hozhatja helyére, mint kevésbbé nemes lovakon. Azt hiszem, hogy azon elv,' miszerint két lónak egyenlő eredménye esetén a nemesebb díjazandó, annyiban is helyes, hogy a résztvevőket kétségbe ne hagyjuk a lelett, miszerint a díjlovagló és dijugrató verseny alkalmából nagy suly lesz fektetve a nemes lovakkal való részvételre. Végül szabadjon nekem még pár rövid megjegyzést tennem a jelenleg fennálló szabályzatokat, azaz a «Dijlovaglási versenyzés tervezetét» illetőleg. a) Minthogy ezen «dijlovaglási tervezet» — szabály, tehát okadatoltnak látszik, hogy a «tervezet» szó «szabály» szóval cseréltessék ki. b) Minthogy engedetlenség a versenyről kizár, ne szóljon ugy, mint eddig a 4. oldal 10. sora «A ló esetleges engedetlenség vagy véletlen elkövetett hiba esetén, a lovas által a nélkül, hogy küzdelem támadjon ; ismét az engedelmességre legyen visszavezethető» hanem: «A ló egy véletlen hiba esetén a lovas által a nélkül, hogy küzdelem támadjon ismét engedelmességre legyen visszavezethető.» c) A «Díjugratás követelmények» 5 oldal 19 sorának rendelkezéséhez: «Ezeket vadászvágtában nyugodtan és folyékonyan kell ugratni» még ezen toldalék hozzáfűzendő : «Azonban az ütem rövidítése vagy erősbbitése a szerint, a hogy az akadály természete megkívánja, engedélyeztetik.» d) A 7. oldal 23. sorában ez áll: «Minden versenyben a dij annak Ítéltetik oda, a ki a lovat nevezi, legyen az akár a tulajdonos, akár a lovas. Ha a lovas egyúttal nem a ló tulajdonosa, ugy a dij birtoka a kettő közötti kölcsönös megegyezés dolga.» E helyett ennek kellene állani: «Minden versenyben a pénz dij a ló nevezőjének Ítéltetik oda, a tiszteletdijat a lovas kapja.» Ugy vélem ezenkivül, hogy kitűnő buzdítás volna, ugy a dijlovasok lovaiknak akadályokon keresztül való iskolázására, valamint a díjugratóknak lovaik finomabb belovaglására az, ha eomhinatiós dij létesíttetnék oly lovak részére, melyek mindkét versenyben dijakat nyertek. Siófoki versenyek. Az Urlovasok Szövetkezete szombat és vasárnap tartotta meg Siófokon az ezidei két napos meetingjét, a mely ezúttal is a teljes siker jegyében folyt le : mivel nagy látogatottság mellett a meeting minden egyes futásában szép számú mezőnyök állottak starthoz. A meetinget megnyitó Füredi dijban Himpellér vezeti hosszakkal a széjjelnyult mezőnyt. A beforduló előtt csomósodik a tieid, a melyből Sam * Leibis, Páfrány és Dsidás elhagyják a vezetőt. Az egyenesben Sam Lewis már fölénynyel galoppozik társai előtt s végül könnyen két hoszszal nyeri a futást. Dsidás második lesz, egy hosszal Páfrány előtt. Virginia negyedik. A Keszthelyi dij gátversenyben Glanure kalauzol Westminster és Pytliia előtt, mig a többiek egy csomóban követik a vezetőket. A field igy halad az utolsóelőtti gátig, ahol Westminster verve esik vissza s Blanche nyomul fel. Az utolsó gátnál a vezető Glanure mellé Pythia nyomul, a sikou el is hagyja s küzdelem után nyakhoszszal a második helyre utasitja. Fél hosszal hátikhhBlanclie lesz harmadik. Jó negyedik Soltykkoff. A Somogymegyei akadályverseny hármas mezőnyéből Good for nothing hosszakkal jár, az egymás mellett galoppozó 'Maczó és Nevermore előtt. A helyzet egész uton változatlan marad, s csak az utolsó előtti gátnál megy Maczó frontba, a mely végül a teljesen fáradt Good for nothing ellenében igen könnyen két hosszal nyer. Négy hosszal Nevermore harmadik. A Fonyódi-dij gátverseny handicapban Dunois és Hiu járnak társaik előtt, mig a még rosszul ugró Constant elmarad a mezőnyből. A harmadik gátnál Didón és Pilinga is javítanak helyzetükön. Az egyenesben Dunois verve van, s Hiu kerül a field élére, követve Pilinga által. Az utolsó gátnál Pilinga elhagyja Hiút s könnyen egy hosszal marad győztes Hiu ellen. Didón két hosszra fut fel harmadiknak. Negyedik Dunois. A Balatoni dij eladóversenyben Borbolya és Nadzieja szinei látszanak az élen, mig közvetlen mögöttük Décsey, valamivel hátrább Grand Seigneur és Bagola galoppoznak a többiek előtt. Az egyenesben a vezetők verve vannak s igy Décsey kerül az élre Grand Seigneur előtt. Décsey végül könnyen két hosszal nyeri a versenyt. Grand Seigneur második lesz, ugyanannyival Borbolya előtt. Bagola negyedik. Az első napot bezáró Boglári handicapban Lotliian és Lotto kalauzolnak a távoszlopig, a hol Gyöngyvér és Igaz legyen nyomulnak fel, s utóbbi biztosan fél hosszal utasitja a második helyre a Royal Lancer kanczát. Egy hosszal hátrább Lotliian harmadik lesz, Lotto előtt. A második napot megnyitó Siófoki dijban Olly ugrik el a vezetéssel Szerény előtt, mig a többiek hosszakkal követik a vezetőket. A rövid oldal végén Szerény elhagyja Ollyt s tiszta vezetéssel fordul be az egyenesbe. A távoszlopnál Olly, majd kivülről Dsidás igyekeznek felnyomulni, azonban a Coureur-kanczát elérni nem tudják és az könnyen egy hosszal győztes marad. Olly második lesz, ugyanannyival Dsidás előtt. Gyöngyvér negyedik. Az Öreglaki-dij gátversenyben Constant, Finczos és Didón hosszakkal járnak társaik előtt hátul Pilinga galoppozik. A field igy halad az egyenesig, a hol Finczos és Didón járnak elől, követve Colette által. Az utolsó gát előtt Finczos megválik lovasától, s Didón kerül az élre, a melyet kivülről Colette követ. Az utolsó ugrás után a korlátnál, a fokozatosan felnyomuló Pilingamegy frontba és végül küzdelem után fél hosszal utasitja a második helyre Coletiet. Ugyanannyival hátrább Didón harmadik lesz, Rojtos előtt. A Fehérmegyei akadályversenyben hat Steepler állott starthoz. Indítás után Balsarroch hoszszakkal kalauzolja a széjjelnyult mezőnyt. Balsarroch a második kófalugrás után kitör s igy Ifjasszony kerül az élre követve Jakub Bey által, mig a többiek elkészülve erejükkel hosszakkal követik a két vezetőt. Ifjasszony csak az utolsó gátig tudja előnyét megtartani, itt Jakub Bey elhúz mellőle s küzdelem után egy hosszal nyer ellene. Westminster három hosszra fut fel harmadiknak. A Badacsonyi-dij gátverseny handicapban Nevermore, Soltykoff és Mozi járnak elől, valamivel hátrább Glanure és Palotás II. A harmadik gátnál Soltykoff vállalja magára a vezetést, a melyet mindvégig meg is tart. Soltykoff egy hosszal igen könnyen nyeri a futást Glanure
