Vadász- és Versenylap 53. évfolyam, 1909
1909-01-01 / 1. szám
1909. január 1. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 19 FALKAVADÁSZAT Karácsony a falka mögött. Karácsony napján rrggel 1005-kor, ez évben utoljára, szálltam föl kipróbált covert-liaekemre : a B. H. É. V. soroksári szárnyvonalára. A rozoga kupé tele fenyőszaggal: a hány utas, mind tarka csomagokat, liintalovakat, babákat, pléhkardokat tartogat kezében. A hagyományos ostorral, sarkantyuimmal csak én nem illek bele az ünnepi hangulatba; útitársaim arczán látom a megdöbbenést: ime, itt a bűvös vadász, a ki még karácson) kor se tud nyugodni. Hosszas tanakodás, trombitálás, sipolás után a covert-hack egyenlőtlen döczögéssel végre megindul útjára. A közvágóhidtól a soroksári gőzmalomig tulajdonkép csak harmincz perczig ülünk vonaton, mégis ez a félóra mintha ötven mértföldöa röpítene át. Az összekötő vasúti bid me lett még a világváros tarka képe bontakozik ki: itt uralkodik az Elevátor számtalan piros és sárga épületéve', hemzsegő kocsirajával, komor gózdaruival, szürkeburáju ivlámpáival, lüktető üzleti életével, itt sorakoznak a magas kéményes, ezer ablakú gyárak, a ridegen szertenyulő ipartelepek, a széles vállú malmok, itt szalad keresztül magas töltésen a M. Á. V. két főere. A nagyváros zaja egé'z erejében bontakozik ki: gőzházak búgnak, éles sipok szólnak, fuvarosszekerek menydörögnek, vasúti kocsik csattognak, gyári gépek dorombolnak, a Duna felől olykor ködkürtök szólalnak meg. A levegőben pedig összefolyik a pörkölt olaj, a friss kátrány, a kőszénfüst és a liszt nehéz szaga. Azután, a mint előbbre és előbbre kerültünk az országúton, gyors fokozatban megszűnik a világváros és lassan a békés falunak ád helyet. Az első stáczió a honvéd menedékház: a kopár gesztenyefák közé húzódó rideg épület, mintha sápadt kísértetként áliitaná meg hóditó útjában a jelen terjeszkedését, üzleti zaját, diadalmas épület hadseregét. A paloták, gyárak egyre kisebbek lesznek, már itt is, ott is felbukkan egy darab ugar s a távolban, könnyű árnyaknak tetszve, jegenyefák látszanak. A lárma egyre gyöngébb lesz, a hintókat, fuvaros szekereket fürhéczes parasz'kocsik, ekhós sváb szekerek váltják föl, az utat fonyadt levelű akáczok szegélyezik. Mire Soroksárra kerülünk, mintha a Bánát közepébe csöppentünk volna: a széles fő-uteza két oldalán kék és zöld zsalugáteros, hófehérre meszelt házikók sorakoznak, a kapu előtt papucsos svábok pipázgatnak, a patak melett libák gágognak. A túlsó oldalon egy drótostót ballag, ahány kuvasz van, az mind dühös csaholással halad nyomában. A cseréptető zsindelynek, sok helyen zsúpnak ád helyet; egyik másik viskó kizöldült, öreg szalmafedelével olyan, mint egy nagy gomba. A czivilizáczió utolsó őrszeme a soroksári gőzmalom, egy komoly, szürke épület, a melynek udvarában mozdony pöfög, irodájában villamos fény melleit hivatalnokok egész serege dolgozik. A gyári részből a küllők, kerekek zakatolása hallatszik ki az útra, a tágas udvarban szaporán mozognak a lisztfoltos munkások. Ez még a világváros jele, de szemben az épülettel már gémes kut ácsorog és puskalövésnyire ökörfarkkórós libalegeló kezdődik. A vasúti őrháznál lóra szállok és balra fordulva nekivágok a sárga SZÍLÜ síkságnak. Sehol senki, ünnepi csönd borul a kopár vidékre, a melyet szürke, nehéz égbolt föd. A nagy, színtelen egyformaságban élesen válik ki egyeitévedt jegenye vagy szederbokor. Azután egy egy vetés zöld vonala bontakozik ki, de rögtön rá újra kopott gyöpön járunk. Jobbra, kéthárom puskalövésnyire, nyílegyenesen halad az ócsai ut; néha megcsillan rajta valami: egy jégszállitó szekér tart fáradtan a város felé. Meg-megállok és élvezem az egyedül valóságot és a komoly csöndet. Még varjat se látni, nem hogy más madarat; minden békén pihen és a természet nagy nyugodalma, boldog álmodozása lassan rárrgad a vándorlóra is. Tiz óra ötven perez van. Már ott vagyok a uagy nádnál, a melynek sárga pálczaerdeje mozdulatlanul áll. A ló nyerit, azután kaparni kezd, de csakhamar talál egy elhullott kukoriczaszárat és hangos ropogtatással megeszi. Halkan, fáradtan, olykor egy soroksári kakas kukorékolása hallatszik idáig, majd — elhaló sistergéssel — a töltésen a tehervonat siklik el. Azután újra zug a csönd és a szürkeség mélyebbre és mélyebbre száll. Szememhez teszem tenyeremet és Szt. Lőrincz felé nézek. A sárgásbarna háttérben egy piros pötty tüaik föl, azután még egy vörös folt csillan meg. A két pipacs nő, nő, már akkora, mint egy gyufa skatulya, ugyanakkor egy tarkás-fehér szalagot pillantok meg a felhőnek tetsző ákáczok közt. A falka közeledik. A némaság elevenedni kezd. Mint egy fáradt madár kiáltása távolról egy magas hang hallatszik: — Whip 1 whip I Azután egy erélyesebb szó szegi meg a csöndet. — Gently 1 Gently! — és a kővetkező pillanatban ostor pattan egy elkalandozó kopó hátán. A gémes kúthoz érkezve, a kopók megállanak és körülálliák a huntsmant; némelyik a kengyelvasra próbálja tenni előlábait, a másik dideregve, különös, siró hangon énekel neki valamit. A whipek elbeszélgetnek a kópékkal, azon a megfejthetetlen, titokzatos vadásznyelven, a melyet csak ők és a falka értenek. Elnyújtott, panaszos szótagok, kemény, pattogó mássalhangzókkal váltakoznak, eldalolt mondatokat szilaj indulatszók köveinek. Nyilván a vadászat gyönyöreit vázolják a kopóknak, a róka ravaszságát, a vér édes izét: a tarka foltos, negyvenkilencz tagu társaság tágra nyilt szemmel figyel rájuk. Tizenegy órakor, szines árnyként, két lovas könnyű alakja tűnik fel a lankás oldalon, a herczegnő és a master: Taxis Miksa herczeg. Ugyanakkor a gőzmalom felöl szürke irlandin egy katonatiszt fordul be a síkságra: Kosztka Emil dr. se akarja elmulasztani az utolsó nap gyönyörűségeit. A többi sportsman már részben elutazott ünnepelni, részben pedig, az elmúlt napok fagya miatt, hazaküldte lovait. Ki is hitte volna, hogy idén még sor kerül a piros kabátra ? Pár napja még fagyott hó borította a vidéket és a hőmérő erősen a zéró alatt kalandozott. De aztán egyszerre olvadni kezdett és a karácsonyi hét mind a négy napján jó sporrtal kárpótolta azokat, a kik nem vesztették el Hubertusba vetett bizalmukat. A master rögtön megadja a jelt a vadászat megkezdésére. A huntsman még alig bocsátotta be a falkát a nádba, máris ugrik egy róka, de azonual vissza is fordul. A scent kitűnő: a covertben pokoli hangverseny van, itt is ott is fölcsendül a nyugtalan ritmusu vadászinduló. Most északnak ugrik egy róka, de a szerteszórt falkát nem lehet kihozni a nádból. Pillanat múlva délnek is megjelenik egy öreg brushtulajdonos, ó meg azért kap pardont, mert egyenesen a soroksári házaknak tart. Végre keletnek ugrik egy róka, közvetlen előttünk, akár az ostorral le lehetne ütni. — Tally ho 1 — Whoop, whoop! — rian kétségbeesetten a whipek magas hangja a kopók felé : «gyertek, gyertek, mindjárt kihűl a nyoml gyertek! siessetek!» A huntsman és az első whip perez alatt át galoppoznak az innenső oldalra, a falka is nyomon van, a kürt nyugtalanul lüktet és egyik kopó a másik után ugrik ki a nádból, megrázza magát és agárként elnyúlva, teli hanggal veti magát a nyomra. A kezdősebesség oly nagy és a scent oly jó, hogy az első és utolsó kopó között pillanat alatt másfél kilométer fekszik. A lovasok tisztában vannak, hogy ma nem kis szerepe lesz a sarkantyúnak. Mikor a master jelt ad az indulásra, a kopók tarka szalagja már messze kígyózik Péteri irányában. A soroksári nagy nádtól pár lépésnyire húzódik el a Gyálig terpeszkedő Farkas-árok, a Saugraben, mint a katonai térkép mondja. Ebben az elnevezésben van valami találó: a fácskákkal szegélyezett vizesárkot két oldalról mocsaras ingovány övezi, a mely az ugratási, vagy az átmászást lehetetlenné teszi. A melyik ló ide belekerül nem igen vadász többet e földön. A hosszura nyúló kanálist itt-ott keskeny hidacskák nyergelik át, s a lovasok most válogathatnak merre menjenek, mert a róka rögtön át kél az árkon (hid nincs a közelben) nemkülönben a falka, a mely igy egy időre egyedül marad. Most volt alkalmunk látni a kopók nagy fegyelmezettségét. Bár pokoli sebességgel és huntsman nélkül haladtak, a társaság hosszú vonalban Fedezési hirdetés. Az 1909. évi fedeztetési idényben az ásziri ménesben (Kisbér mellett) fedeznek : BEREGVÖLGY ÜÄS lar, anyja Budagyöngye, Buccaneer-től. Beregvölgy fedezési listája 1909. évre megtelt. Fedezési dij: 1000 korona. U A 7 A Cl aP- Orwell, any. Ollyan-nincs, IIMfaAf I ap. Buccaneer, any. Kincsem Cambuscan-tól. Hazafi megnyerte a Király-dijat, az Ausztria-dijat, stb., stb. és Angliában is igen jól futott. Fedezési dl]: 200 korona. Kanczák tartása és ellátása a kővetkező árakon : Meddő kanczáért naponta 2.— K. Vemhes kanczáért naponta _ 2.50 K. Kanczáért csikóval naponta „ 3.— K. Állatorvosi kezelésért, paták jókarban tartásáért és patkolásért minden kanczánál naponként 4 fillér számíttatik. Minden kancza után az istállószemélyzet számára 10 korona fizetendő. Bejelentések a ménes kezelöséghez Ászárra (vasút és tátirdaállomás Kisbér), Komárom megye intézendők. Fedezési hirdetés. Az 1909. évi fedeztetési idényben az abonyi ménesben (vasút-, posta- és távirda-állomás Abony, Pestmegye) a következő telivér mének állanak: RAEBURN ell. 1890-ben, apja St. Simon, anyja Mowerina (Donovan és Semolina anyja), Scottish Chief-től. Raeburn a következő nagy versenyeket nyerte: Boscawen Stakes, Ham Stakes, Stud Produce Stakes, Royal Stakes, Lancashire Plate (Isinglass ós La Fléche ellen). Ivadékai angol sikpályákon 800000 koronán felUl nyertek. Ezen nyerők között vannak: Eboracum, Lady Ogle, St. Frida-k., Silverpoint, Alvescot, Edna Lyall, Queen of the Vale, Ramelton—Lassie-k., Rostrevor, Selected, Consolation, Ettrick, Hogarth, Nettlecreeper, Stratton, Albermarle, Liberation, Non tread over, Vidams, Puppet-k., Nebelig, Sunburn, Coldra, Regalia, Rosh ven, Master Ludwig, Noblesse, King s Limner, Wild Apple, Japan, Ringburn, Mileray, Bonanza, A. R. A., Garonne k., Rayah, Bilbau, Scotch Mixture, Cecil-k., Hepburn, Kaffer Chief, Cup de Gráco, Daedalus, Lady Thea, Black Lace, Sir Henry, Wedderburn, Woodchuck, Fiji, Lady Leslie, Romney, Pillo, Point of View, Raeberry, Resemblance, Cathie, Torch, Riverina, Limner ; továbbá az osztrák-magyar versenypályákon Szélicsend (Szt. István dij nyertese), Amras és Gatlinger 145000 koronát nyertek. Raeburn fedezési listája 1909. évre megtelt; 1910. évre 1000 korona fedezési dij mellett még 8 kancza íogadtatik el. TENERIFFE Cyllene édestestvére, melynek ivadékai Angliában 6 év alatt ca. 1.650.000 koronát nyertek) ell. 1898 ban, apja Bona Vista, anyja Arcadia, apja Isonomy, anyja Distant Shore, apja Hermit. Teneriffe nyertes ivadékai: «48», Szomszéd, Tulipán II. és Ténsasszony. Fedezési dija 200 korona; egy tnlajdonos két kanczája ntán 300 korona Kanczák tartása és ellátása a következő árakon számíttatik: Meddő kanczáért naponta 2-— K. Vemhes kanczáért naponta 2 50 K. Kanczáért csikóval naponta 3"— K. Azonkívül állatorvosi felügyeletért és a paták rendben tartásáért 8 korona, a ménesszemélyzet részére pedig 10 korona számíttatik fel minden kancza után. A ménesintézőség kívánatára a számla a kanczák elszállítása eiött egyenlítendő ki. Bejelentések báró Harkányi János központi irodájához, Bndapest, Andrássy ut 4. sz. intézendők. SCHMIDT M. " ,Je yV^önd^ r g" é' Budapest, VIII., Rákóczl-ut 25., aVas-u. sarkán. Ajánlja saját gyártmányú Kocsizó- és lovagló-szerszámait, utazó- és kézl-böröndök, nöi kézitáskák (ridikül) és övek, pénz-, szivar-, és czigaretta- stb. tározáit. árjegyzék Ingyen. 3*
