Vadász- és Versenylap 53. évfolyam, 1909

1909-01-01 / 1. szám

9 A telivérió hivatása. Irta: Gróf Esterházy Miklós Móricz. A telivérió hivatása : az országos lótenyésztés fejlesztése és nemesbítése. Ezen czél elérése csak a legjobb tenyészanyag kiválasztása által lehetséges. Azért telivérauyagunkat bizonyos próbáknak alávetjük — ez a lóverseny eredete. Megfelelnek-e a mai lóversenyek ezen feladatuknak ? Szerény nézetem szerint telivértenyésztésünk hanyatlásának oka oly circulus vitiosusban keresendő, a melyből csak nagy anyagi áldozatok árán fogunk kibontakozni. A fóhiba abban rejlenek, hogy a telivérió egyéb rendeltetésének mellőzésével manap csakis versenylónak tekintetik — és fájdalom ! jobbára csak rövid távolságú sikversenyekben lesz kipróbálva. Kutassuk csak életpályáját. Nem egy apamén vagy anyakancza nélkülözi a helyes, szabál) szerű testalkotást, — vagy olyaii hibákkal megterhelten kerül a ménesekbe, melyek az átöröklés elvei szerint határozottá káros befolyást gyakorolnak. Ez a számok és családok theoriájának következménye, a mely ugyan a papiroson kiváló párosítást biztosit, de a tenyésztőket nagyon is arra csábítja, hogy tenyészanyagunkat csak a zöld asztalról ítéljük meg. Pedig a ki félvérménese részére helyes telivérmént keres - fájdalommal fogja tapasztalni, hogy nem minden szép pedigreevel biró telivérmén egyszersmind jó és correct tenyészállat. Világra jön a csikó és hogy két éves korában már megszolgálja a befekteted töke kamatját, rohamos és gyakran mesterkélt fejlesztésnek lesz alávetve. Csak nézzünk körül az árverésekre felhozott ye ariingeken. Nem egy tenyésztő lotján láthatjuk a tuletetés nyomait, a melyek a versenyistállóba került csikók gyors leromlását, eróhanyatlását és a trainer desperatióját okozzák. Bármenynyire is fejlesztettük a telivérió természetét, elképzelhetetlen, hogy egy éven belül kezeink alatt annyira fejlődjék, hogy elérhesse mindazon kellékeit, a melyek elnyerésére a természet 3, sót 4 évi tartamot szabott. És most már hallom az általános «eláll» felkiáltást, a mely ellenem zudul — mert igen természetesen, a fentebbiekből következőleg helytelenítem a kétévesek versenyeit és telivéranyagunk hanyatlását a tuisok és rövid távolságú versenyek terhére irom. Nem tagadom, hogy voltak és mindig is lesznek olyan lovaink, a melyek a kétéves korukban reájuk mért zaklatást féuyesen kibírják és folytatólagosan szép és sikerdus pályafutást is előmutatnak ; de ezpket inkább «csodagyerekeknek» tekintem és azt tartom, hogy a tenyésztőnek főgondját sokkal inkább a faji tulajdonságoknak hosszú nemzedékekre kiható állandósítása képezze mint egyes kiváló egyedek felnevelése. A kétéves versenyek tulszaporodásában és avval kapcsolatosan a csikók elkényeztetett felnevelésében egyik nagy hibánkat látom. Hiszen ez a 900 mt. vagy 1000 mt. nem elég arra, hogy a ló szívósságát, kitartását, ellentállóképessége mellett annak sebességét is bebizonyítsa, — viszont kétéveseknek még ezen távolság is sok. A jó 3 és 4 évesek, nagy általánosságban igen gyakran nem szoktak szerepelni. Mondtam már, hogy vaunak kivételek. Évtizedek óta folyton a kétéveseknek szánt versenyeket legjohban dotálják — a mellett Szt. István dijakatis alapítunk, a melyek korántsem tenyészversenyek ésazonkivül határunkat elzárjuk azon külföldi lovak elől, a melyek hazájukban hosszú távolságokon (természetesen idősebb korukban) mindazon tulajdonságokat bebizonyítják, a melyek hiányát a hazai tenyészetünkben fájlaljuk. Mindegyikünk már evett kora nyáron üvegházakból kikerült szólót — de szüretelni azért mégis csak a természet rendelte évszakban szoktunk, hogy jó óborunk legyen. Nézetem röviden összefoglalom: 1. Fogadjuk el Szemere Miklós, külföldi lovak behozataláról szóló kitűnő indítványát. 2. Eszméjét mentől szélesebb alapon valósítsuk meg. 3. Ezen vérfelfrissitésből származó ivadékokkal kövessük a külföld példáját avagy járjunk mi elől jó példával és engedjünk időt jó telivérlovaink természetes fejlődésükre és ne pazaroljuk kétévesekre rengeteg dijainkat. 4. A párosításnál ne csak a pedigree legyen mérvadó, de legyünk nagyobb figyelemmel a tenyészanyag tulajdonságai és főleg hibáira is. Igazam van-e, vagy sem, nem tudom. Ritkán futtatok lovakat, de azt tudom, hogy istállótulajdonosaink, ha végig néznek a kivált kétéves versenyekben kipróbált lovaiktól leszármazott ivadékaikon, panaszkodva idézik III. Rikhárd király vészkiáltását : «A horse, a horse, a kingdom for a horse !» Arcachon, 1908 deczember havában. "Darányi Ignácz, f Losson zy Mihály min. tan. a lótenyésztési osztály vezetője. /Nagy Gábor min. tan. Gr. Szápáry Péter min. tan.