Vadász- és Versenylap 53. évfolyam, 1909

1909-03-12 / 11. szám

L >09- márczius 21. ORSZÁGOS LOTENYESZTES A félvér-tenyésztés kérdései. VI. Az olvasó talán eddigi fejtegetéseimből is látta, hogy az induktív iránynak vagyok a hive, oly átvitt értelemben, hogy: a nép körzeteiből indulva ki tartok a müve.tebb és magasabb osztályok körzetei felé. További mondani valóimat szintén igy iparkodom csoportositaui: a a nemzeti, a népi voaá-okat fogom keresni és lépésről-lépésre, lassan kivónok haladni, lthetóleg egyszerű, de eddig kellőleg kiue.n használt eszközök igénybevételével. A legfontosabb dolognak itt az látszik, a kipróbálás iránt való emberi hajlandóságot a népben ébren tartani, esetleg fölébreszteni, vagyis megmunkálni a lalajt, a melyen később a benső tulajdonságok nemes gyümölcsei megteremjenek. A régi magyar kisgazda lovait háborúban, békében, mint föntebb kifejtettük, egyformán erős követelmények elé állította. A természetes kipróbálás többnyire nyereg alatt történt, de a lovak — mint közlekedési eszközök — hámban is nagy feladatokat oldottak meg. Az önkéntelen tenyéfzczél ez volt: katoualovat nevelni, erre volt a legnagyobb szükségüuk. Évszázadokon ez az elv domborodott ki lótenyésztési tevékenységünkben, s ha kétségtelen a tétel, hogy a lovak remcsak külső, de lelki tulajdonságaikat is tovább örökítik, uey e réven lovainkban oly lelki alap fejlődött ki, a mely az anyag egy igen értékes, bár láthatatlan kincsesházát jelenti. A mai kistenyésztó még mindig szeretettel neveli a katonalovat. A munkamegosztás egyébként oly helyes elve itt azonban váratlanul akadályként lép fel. A parasztgazda, a kis ember ha egyszer eladta remondáját, azt többet viszont nem látja, EZ hiba, mert igy a lőne velő az erkölcsi elégtételtől elesik; nem gyönyörködhetik benne : paripája mily jól vált be a hadseregben, mily szép feladatot tud megoldani, mennyi becsületet hoz tenyésztőjének. Miután a lóuevelésnél az erkölcsi momentumok — a fentebb vázoltak alapján — kétségkívül nagy szerepet játszanak: ezt a viszonyok adta fogyatékosságot valahogyan ellensúlyozni 1 ellene. Hogyan? Nehéz kérdés, hiszen már magában vé\e a kiszolgált katonalovaknak a kistenyésztökhöz való visszaszármaztatása is nagy akadályokba ütközött. Itt csak egy mód volna: utólagos prémiumokban, valomily kitüntetésben részesíteni azt a lótenyésztőt, a kinek remondája különösen jól bevált. Hogy a tenyés/.prémiumok mily helyes intézmény, a német telivértenyésztés képe vi'ágosan mutatja; az utólagos renumeráczió a nevelőnek talán még jobban esik, mint a pillanatnyi, esetleg magasabb vételár, s a gazda ambiczióját is serkenti. Természetes, hogy a katonai kanczaanyag megmentése is oly kérdés, a mely — e dologról beszélve — önkéntelenül elénk tólu'. Olyan tárgy ez, a melyet egyszer, valamilyen formában el kell in ézni. A meddig félvérekben tulprodukcziőnk volt s a bizottságok, úgyszólván, dúskálhattak az alkalmas remondák között, — e kérdés nem volt, aktuális, de most, hogy az anyag rohamosan fogy — és nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is — egyre céltudatosabban, takarékosabban és elővigyázatosabban kell eljárnunk. Ma már a kohászat is ott tart, hogy a régi évszázados saktkdombokat újra felbontja s értékesiti, mert az anyag ritkul és a régi időkben felületesen dolgozták fel az érczet. Hason'ó a helyzet a lónevelésnél: azelőtt a katonaság a lovakat csupán használat szempoi.tjából itélte meg, ma a tenyésztés, a jövő is figyelembe veendő körülmény. A katonaság és tenyésztők, mondottam czikksorozatom a'apján, és ismétlem újra: ideális értelemben szerves egész, melyet csak a viszonyok sajátossága választott el. A katonai kanczáknak a köztenyésztésbe \aló visszaszármaztatása nagy horderejű kérdés, a a mely bizonynyal nem intézhető el e munka szük keretében. E helyen róla csak annyit, hogy e kanczáknak a tenyésztés részére való megmentését oly formában képzelem e

1, hogy: a kanczák egy része bizonyos korban adassék vissza nevelőiknek, oly kötelezetiség mellett, hogy a remondákatelsősorban a katonai bizott ságok vehessék meg és pedig ne előre fixirozott árakon. Örömmel hallom, hogy e terv elől VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP az illetékes körök nem zárkóznak el s igy csak a kivitel lészletei lennének mtgállapitandók. De visszatérek a fejezet kiindulási pontjára. A kistenyésztó lovait a régi katonai szellemben ma már nem próbálhatja ki, a parasztgazda egyáltalán keveset ül nyeregben. A kis ember lova a tulajdonképpeni követ« lményeket hámban oldja ineg. Nem látom át, miért ne lehetne a kipróbálást erre a térre is átvinni? Tavaly fölvetettük az eszmét, hogy u. u. gyo s-parasztjaiuk részére ren lezzünk az Alföld nagyobb városaiból távhajtá'okat Budapestre. Ez már lát ványosságnak is elsőrangú volna, s az ügy iránti érdeklődést az egész vidéken, a m«>rre a hajtás vezetne, erősen emelné. Időpontnak legalkalmasabb az ősz, mikor a mezei munkát befejezték és a lovak a nyári nagy munkák révén, hogy ugy mondjam «fitek» is. Első pillanatra az eszme kissé furcsa, de közelebbről nézve, megvalósításának nem lehet komolyabb akadálya. Fenutartan'ónak vélem a magam részérói az u. n. mezei gazdák versenyeit is, de nem a régi formában, a mely lehetővé tette, hogy áltelivérek fussanak, ál-csikósok alatt s a mely versenyek néha oktalanul 60—70 ka. sulykedvezniényt juttattak egyes lovasuknak. Ez tette tönkre e mérkőzéseket. A mezei gazdák versenyeiben sulykiegyenlitésre ép oly szükség van, mint bármely más lovas-mérkőzésnél (lásd a német mintát) s helyes, ha itt belföldi profé ssionátus lovasok szállnak nyeregben. A mezei gazdák versenyeinek czélja lovat nevelni, nem pedig lovast. Az, hogy a régi mezei gazdák versenyeit rosszul és sportszerűtlenül rendezték, nem leltet ok rá, hogy e helyes intenezióju intézmény felett pálezát törjünk. (Folytatjuk.) Francziaországban egyre nagyobb figyelmet fordítanak a katonaló nevelésére. 37 tenyésztő 83 szabad fedezést biztosított az állami ménes kezelöségónek, hogy azokat a «Societé du cheval de guerre» tagjai között ossza szét az ezen czél siolgálatában álió kanczákhoz. A legelőkelőbb tenyésztők részt kérnek maguknak a közhasznú czél szolgálatában és a telivértenyósztésben bevált és keresett mének egész sora áll rendelkezésre. Az állami méDesek igazgatói válogatják a kanczákat, melyek 16 évnél, illetve ha még nem ellettek csikót, 8 évnél öregebbek nem lehetnek. A fogadási piacz A közelmúlt napokban a fogadási piaezon nem történt tényleges változás. A Rákosi dij gátversenyre Formidable 11. és Armand 4:1-hez egyforma pártfogásban részesülnek. Aliutánt és Joriót is ke esték a fogadási piaezon, a két hurdler oddsa ma 5:t-hez. Java is ugyané kurzussal kapható. Az alagi nagy akadályversenynek immár Gara 2j:l-hez a liatáro zott kedveueze. A Ganache-mén mellett csakis Formidable II. 4:1-hez részesül pártfogásban. Pandorát 6:1 hez csak elvétve fogadják. A Przedswit handicapban Rentier 7: l-hez kurzusa változatlan. Vansittart és Dinom-Dáuom 10:1-hez, is fogndott lovak. Tábornok és Trombitás oddsai 12:1-hez. A háromévesek nagy handicapjára 14:1-hez ajánlják a mezőnyt a könyvesek. A mi a későbbi klassikus versenyeket illeti, azokra a fogadási piacz változatlan. Vérfelfrissitésre, eladásra ajánltatnak részint közönséges magyar, részint örvös fáczánkakasok má.czinsi szállítással drb.-ként: örvös fáczánok 5 koronáért és magyar fáczánkakasok 4 koionáért; árak itt helyben értve,szállitókosarakelöállitási költségen számittatnak. Az összes eladásra s/ánt mennyiség mind mesterségesen nevelt és mindezideig volierben tartott kifejlett példányok. Megrendelések br. LIPTHAY FRIGYES ur urad. főintézőségénél Tamásda, u. p. NagyZerind czimzendöK. 107 ACZÉL „Gambrinus Café Restauraif-ja Budapest, VII., Erzsébet-körut 27. English and American meals 4 drinks. Frequented by the best class people. t Every evening military music, t VEGYES. Lapunk legközelebbi száma az első alagi versenynap előzetes programmjával márczius 2 i-én vasárnap reggel jelenik meg. Krausz I. H és társa, Budapest, VI., Liszt Ferencz-tér 3. Telefon 89 —25. Elfogad fix- és startoddsfogadásokat az összes belföldi versenyekre. Felkérjük mindazokat, akik előfizetésüket a folyó évre még meg nem újították, hogy az előfizetési dijat mielőbb beküldeni szivesked

jenek. A Vadász- és Versenylap kiadóhivatala, Budapest IX ker, Ferencz-körút 6. FIGYELMEZTETJÜK az érdeklődőket, hogy «Pályakérdés»-ünkre a beküldési határidő márczius 15-én lejár. A pályakérdés lapunk január 29-iki (5.) számában jelent meg. Istállótulajdonosainkat figyelmeztetjük, hogy a Pr/edswit handicapra, valamint a Háromévesek nigy handicapjára vasárnap, f. hó 14-én kell kisbánatot jelenteni. Az alagi tavaszi meeting kisebb versenyeire f. hó 20-án vau az első nevezési zárlat. Gr. Festeiics Tassilo külföldi útjáról SomogyBerzenczére érkezet'. Gr. Esterházy Béla és Inkey Autal ur csiitöitököu künn voltak Alagon, s megtokiutették' az uj vizrnüveket. Wenckheim Dénes gr. és Lossonczy Gyula ur keddeu délután megtekintették Alagon a téli pályán dolgozó lovaikat. Szemere Miklós ur, a ki a telet Bécsben és Berlinben töltötte, Budapestre érkezett. Br. Tornyay Schosberger Lajost, az ösmert sportsmant, súlyos csapás éite. Édesanyja özv. Tornyay Schosberger Heurikué, a nagy jótekouyságáról ösinero urnó vasárnap hosszas betegség után 69 éves korában elhunyt. Dr. Magyar László és Magyar E'ek urak csütörtökön künn voltok Alagon. Taralt mára várják Alagra. Harry Barker a napokban érkezett vissza a Riviéráról, s ismét súlyos betegen fekszik alagi lakásán. Br. Durneiss Gyula főhadnagy szerdán megtekint tte Hollósnál lévő lovait. Czárán Zoltán ur Kairóból megérkezett Budapes re. Czárán Zoltán ur Kairóban is nyeregbe szállt a helybeli versenyeken. Bladest és Cockeramot szombaton várják Tatára. F. Milne szerdán hagyta el Tatát és lo\aival Gödre költözött át. Miles, az Egyedi Lajos istálló jockeyja, már megérkezett Alagra. Webb trainer napok óta betegen fekszik. Pandora lovasa a Nagy alagi akadályversenyben valószínűleg J. Fries lesz. Á mr. Lincoln istálló még nem döntött Przedswit jeh Ljét illetőleg, s e versenyre ugy Pagonyt, miut Mayennet készitteti elő. Csak egy későbbi próba fogja eldönteni, hogy kettőjük közül melyik viszi starthoz tulajdonosa szineit.