Vadász- és Versenylap 52. évfolyam, 1908

1908-10-02 / 79. szám

538 VADASZ- ÉS VERSENY-LAP. 1908. október 9. Szemere Miklós indítványa. A Magyar Lovaregylet október hó 12-én választmányi ülést tart. a melynek egyik tárgya Szemere Miklós ur indítványa a hazai telivértenyesztés eme- | lése tárgyában. Az érdekes indítványt módunkban I van egész terjedelmében közölhetni. Istállútulajdonosainkat, eportbarátainkat, tenyésztőinket bizonyára érdekelni fogja az indítvány, a mely következőkepp hangzik : Tisztelt Magyar Lovar Egyleti Választmány ! Egy komoly dologról szóllok nyíltan : megy a telivér lótenyésztésünk lefelé. Komoly, mert lótenyésztésre nem kell sok milliókra menó állami szubvenczió, mint a honi gyáriparra, nem kél a nyomán Istennel, hazával, nemzettel és a világrenddel meghasonlott nemzetközi socialismus a mint látjuk ezt a virágot Oroszországban' nem is viszi véreinket sem a kószenes füstbe, sem le a föld mélyébe, a bányákba, de hagyja óket mozogni emelt fóvel a szabad természet ölén. A természet és éghajlat adta áldást azonban becsüljük meg és ehhez egy szükséges: az éltető szabad levegó. * Abból indulok ki, hogy egy virágzó lótenyésztés hazánknak nagy hadi és gazdasági eröt ad. Félvér tenyésztésünk a legelső, lókivitelünk nagy értéket képvisel. Lótenyésztésünk színvonalát meg kell tehát tartanunk, védenünk, emelnünk. Erre alakult a Magyar Lovar Egylet. Ez van most veszélyeztetve. Visszamegyünk. Nem frissítjük fel hatásosan a vért a sport anyaországából Angliából és ujabban Francziaországból. Amiólta 1892. ószén Newmarketben Benczúrt és Achillest futni láttam kis handicapokban, alacsony sulyokkal, helyezetleniil, tisztában voltain, hogy lovaink minősége esik. Boldogult Károlyi István gróffal be is adtunk a t. Lovaregylet választmányának egy indítványt a kilenczvenes években, amelylyel emelni akartuk a honi Ióanyag minőségét azzal a javaslattal, hogy engedjék meg az angol és franczia évesek behozatalát ugy, hogy az itteni versenyekben futhassanak. Iuditváuyunk figyelembe nem vétetett. Ma pedig már oda jutottunk, hogy nemcsak Angliában vernek bennünket, de Németországban is, — sót ide jönnek hozzánk a németek nem is a legjobb lovaikkal, még egy orosz is és elviszik elsó dijainkat ugy. a kétéveseik mint a hároméveseik. Nem a németek javultak, hisz a francziák bóven megtanítják óket Baden-Badeuben, hogy a franczia ló jobb, — (Horizont, Slossvogel, Fervor a francziák megett voltak) de mi mentünk alaposan vissza a lótenyésztés terén. Ha itt gyökeresen nem változtatunk, nem javítunk, más rugókat meg nem nyomunk, nem szolgáljuk a közügyet, de legfeljebb saját szenvedélyünket vagy egyéni érdekeinket. A nagy közönség folyton növekedó óriási érdeklődése, — a melynek pénzét a totalisateurön dijaink emelésére hűségesen beszedjük — is többet érdemelne. Lássanak jobb lovakat futni. Belátom ugyan, hogy ha öszvérversenyeket rendeznénk, talán fogadásaikkal azt is honorálnák. * Helyes rendszerrel, munkával és pénzáldozatokkal az állam, a Lovaregylet és az egyesekrészéről ki lehet köszörülni a csorbát, de lássunk ám hozzá legjobb tehetségünk szerint. A beszéd nem segit! Ami eddig történt az állam részéről. tiszta hogy nem elég. Az eladásra tenyésztők pedig valami igen értékes anyagot nem importálnak, szemeik elótt természetesen az lebeg. mint lehetne 100 Guinea-n behozott kancza fiát 1000 Guinea-n eladni. Bizonyos az, hogy a lendületes jó versenyzőknek kedvét szegi ily rossz versenyanyaggal való vesződés, nekik pedig semmi lehetőséget nem adunk, hogy segítsenek, hogy ideális, valódi sportot űzzenek, a mi eszményileg az volna, <a világ legjobb lovait futtatni». Igy a kiválasztottak sorai napról napra ritkulnak is. Én magam vagy 16 év ólta folyton nevezek a Párisi Grand-Prix-re, de még odáig sem jutottam, hogy érdemesnek találtam volna lovaim közül vagy egyet kiküldeni. Nagyot hanyatlottunk. Bezzeg a hetvenes években Kincsem, Kisbér mehettek ki bátran. Arról, hogy az állam mily eszközökhöz nyúljon, itt nem beszélek, de mert nyilvános versenyeket nemcsak pénzszerzés, hanem igazi sport szempontjából is tartunk, azt vélem, használjuk fel a versenyzőket is a sport és a lótenyésztés emelésére. Ha Károlyi István gróf és az én indítványom elfogadták volna, hiszem, egyedül több jó lovat hoztam volna be, mint — hogy senkit meg ne sértsek, — a «kileuczes bizottság». A John 0' Gaunt-ot külföldi használatra igy is nem rajtam mult, hogy meg nem vettem. Nálamnál remélem lesznek pénzesebb yearling vevők is. Elsőrendű kanczákat Angliában nehéz venni, legelsórendü kipróbált kanczákat meg épenséggel nem lehet. Kisértse meg például valaki Sir Tatton Sykestöl Sledmereból kanczákat venni, a melyek némelyikéért ő maga már 10.000 Guineát adott! A yearlingjeitazonban meg lehet mind venni az ószi árverésen. Hatalmas, uj rugókat hozhatunk igy lóanyagunk minőségének és a jó sportnak emelésére működésbe a verseuyember'-k felhasználásával. Hogy az állam és a tenyésztők nem elégítenek ki, sőt visszavetnek, látjuk. Hogy a tökéletes exclusivitás mit sem ér, fényesen mutatja a Freudenau példája, a hova ugyan angol vagy franczia ló be sem teheti a lábát, és ennek daczára, ha eltekintünk Napagedl lelkes urától, Baltazzi Aristidtöl, telivér ménest másat alig találunk. A legmagasabb vámok Spanyolországot védik és azért nem a leggazdagabb, de a continensen a legszegényebb ország. A magántenyésztók nem arra vaunak, hogy az ó magánérdekeik megvédésében tenkre menjen az egész ország lótenyésztése. Közczél a lótenyésztés emelése, és érzelgés nélkül legyen mondva nem maguk a tenyésztő urak (köztük szerénységem is). A mi jó, annak ugy sem kell protekczió. Hozzunk egy szabályt, a mely minden évest qualifikál minden versenyre, a melyet a Magyar Lovar Egylet kiir, ha az ellését követó év végéig behozzák Magyarországba. Védjük a tenyésztőinket azzal, hogy mondjuk ki, hogy a mely éves ilyen minősítésre igényt tart, hogy a Magyar Lovar Egylet által kiirt versenyekben futhasson, azért a yearlingért 5000 korona behozatali dijat fizessen gazdája a Magyar Lovar Egylet cassájába egy létesítendő Magyar Versenylovász Otthon alap javára. Igy az eladó classis yearlingekkel nem terheljük meg a magyar piaczot. 100 fontos éves nem birja meg az 5000 korona vámot, egy 2000 Gunieas már igen. Az ilyen yearlinget azonnal jelenteni kell a Magyar Lovar Egyletnél a behozatalkor és az 5000 koronát lefizetni. Az ilyen yearlingek azért még nem magyar lovak, csak ómagyar versenyekre» qualifikáltak. Ezek az évesek többé az országból ki nem mehetnek, (legfeljebb futni külföldi versenyekben), és versenycarriérejük befejezése után az országban maradnak örökre. Bérbe sem adhatók külföldre mint fedezó mének. indítványom a tisztelt választmányhoz a kővetkező : «Minden olyan yearling, a melyet ellési évét követő év deczember 31-éig Magyarországba behoznak, jogosítva lessz minden a Magyar Lovar Egylet által kiirt versenyekben futni, anélkül, hogy ez által magyar lóvá minósittetnék, ha tulajdonosa ezeknek a feltóteleknek megfelel: 1. 5000 korona behozatali dijat fizet azonnal behozatalakor a Lovar Egyletnek, egy létesítendő Magyar Versenylovász Otthon alap javára. 2. A tulajdonos kötelezi magát, hogy soha többé a lovat a versenycarrióreje befejezte után az országból ki nem viszi, sem külföldre bérbe nem adja.» Budapest, 1908. Tisztelettel Szemere AJ ifi-lón. * Az inditvány fölött a választmányi ülés van hivatva határozni, a melynek prejudikálni természetesen nem szabad. Nézetünket csak az ülés után összegezzük. Van azonban egy körülmény, a mely bizonyára minden — még ellenkező meggyőződésű — oldalról is egyértelműen konstatáltatik: ez az a páratlan sportszeretet, a mely Szemere Miklós ur minden tettében megnyilatkozik és állandóan uj meg uj formákban mutatkozik lie a világnak. Mint minden tettében, ugy itt is az indítványozót nagy önzetlenség, az ügynek rajongó szeretete és áldozatkészség jellemzik. Szemere Miklós ur évek hosszú sora óta nagy agilitással fáradozik a sport mindenféle területein. Emlékezetesek még évek előtt kiirt vivó-versenyei, a melyek e férfias testedzésnek uj ós erős lendületet adtak; mindenki tudja, hogy a czéllövő sportot az ifjúság körében ö lionositotta meg, ezzel a honvédelem ügynek téve elsőrangú szolgálatot. A szent lörinczi lövölde a kontinens első ilyfajta intézménye, a melynek homlokzata büszkén hirdetheti: «Caput gloriae virtus». A nemesen felfogott harczászatnak kivánt szolgálni az a gazdagon díjazott pályázat is, a melyet a kiváló sportsman Garibaldi életrajzának megirására tűzött ki. Az ember-sportnak alig van ága, a melyre Szemere ur már dijakat ne adott volna és ösmeretes az a parlamenti akció, a melyet az ifjúság testi nevelése érdekében a képviselőházban és a delegáczióban folytat. A lóverseny-sportnak Szemere Miklós ur évtizedek óta lelkes barátja. Az ő czólja: ideális sport üzóse, vagyis a magyar lótenyésztést az egész világon vezető szinvonara emelni. Az éves vásároknak ö a legáldozatkészebb vevője, specziálisan a tenyésztés részére ö szerezte meg Slieve Galliont, a mely most Kisbérnek egyik disze. A belföldi lovas képzésnek, gróf Batthyány Elemér mellett, lehet mondani, ő a megteremtője s hogy e téren milyen áldozatokat hozott, közösmeretes. E széles körű és önzetleu tevékenység Szemere Miklós urat a világ legelső sportsmanjeinek sorába állította. Mindnyájan látjuk azt a veszedelmet, a mely tenyésztésünket az utóbbi években a szomszédos Németország és Oroszország részéről fenyegeti. A baj okainak kifürkészése és a helyes segítség megállapítása oly föladat, a mely éles szemet, higgadt judiciumot ós a külömböző viszonyokkal számoló par excellence sport-érzéket tételez fel Bizonyos, hogy itt valamit tenni kell, különben annak a veszedelemnek vagyunk kitéve, hogy a jövőben minden nagyobb dijunk külföldre vándorol. Sportsmanjeink legjobbjai uem is állanak tétlenül és máris több terv merült föl, a molyek közül a fáradhatatlan gróf Batthyány Elemér és Szemere Miklós ur egy-egy indítványa már az október 12-iki ülésen tárgyalásra kerül. Hogy az indítványoknak mi lesz a sorsuk, nem tudhatjuk, mindenesetre azonban nagy örömünknek kell kifejezést adnunk, hogy az Ugy máris a helyes uton: a M.L. E. választmányánál van és biztos remény van rá, hogy az illetékes fórum megtalálja azt a módot, a melylyel lóenyésztésünk ismét vissza kerül arra a fényes polezra, a melyen a hetvenes években állott. Azt hisszük, ugy gróf Batthyány, mint Szemere Miklós ur indítványa széleskörű eszmecserét fog megindítani, a mely az ügynek csak hasznára lesz s azért a magunk részéről készséggel is bocsátjuk sportmaujeink rendelkezésére lapunk hasájait. Telivértenyésztésünk fejlesztése országos, gazdasági és honvédelmi érdek ós minden jó Bport-barát kötelessége, bogy a mi tőle telük, e kérdésben megtegye. Nagy tisztelettel és örömmel üdvözöljük a küzdők első sorában gróf Batthyány Elemért és Szemere Miklós urat, a kik nemcsak hogy megpillantották a veszélyt, de azon legjobb tudásuk, lelkiösmeretük és rajongó ügyszeretetükkel segiteni is próbálnak, a miért még a másképp gondolkodóknak is meg kell előttük a zászlót hajtani.