Vadász- és Versenylap 51. évfolyam, 1907

1907-11-30 / 103. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP BGYl ZKRSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, ks Urlovaiok ezövetkeiete. A Budapesti Polo-Club, A Pozeonyi ügetőverseny egyaatttat Az Országos agarász szövetség, A vidéki versenyegyletek • az összes lótenyészbizottmányok hivatalos közlönye Előfizetési ára: egész évre 26 korona, fél évre 14 korona negyedévre 8 korona. Az előfizetési pénzek a «Vadász ét Versenylap i kiadóhivatalához (IV., Kossuth Lajos-utoza L, Terenoziek bazárja III. léposő L emelet) czimezendök 103. &*ám. Telefon-Más 657 Budapest, 1907. szombat, november 30. Távirati Mim: Versenylap, Bnáepeet. 61. évfolyam. Megjelenik a bndapesti, alagi, prágai, kottingbrunni és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenpap előtti délelőtt, egyébkor hetenkint egyszer. Vasárnap délután, küzdelmes, becsülettel végig harczolt földi pályafutás után örök álomra hunyta le szemét Sárkány János Ferencz, a Magyar Lovaregylet nyug. titkára és főpéuztárosa, e lap volt szerkesztő-tulajdonosa. Megindulva állunk meg a halott sirjánál és szeretettel, tisztelettel [tekintünk atyai jóbarátunk immár elköltözött alakjára. . Ama kevesek között, a kik a munkában nemcsak a kötelesség rideg teljesítését látják, hanem örömet, boldogságot találnak benne, az első helyen állt a megboldogult, a ki egész életét szakadatlan tevékenységben, örökös akarásban és alkotásban töltötte el. Egyszerű sorból, a tulajdon kezére támaszkodva, küzdötte fel magát az elhunyt díszes polczára és mindig becsülettel, páratlan ambiczióval ós szeretettel látta el hivatalait. Nem volt soha senki segítségére szüksége az életben, ő maga önfeláldozó jóbarát volt, a ki készséggel segitett mindenki baján és örömmel támogatott minden nemes törekvést. Sárkány János Ferencz Bórczy Károlylyal együtt a magyar sportirodalom megteremtője volt. Elénk tollal vitatta meg a legkülönbözőbb sporteseményeket; temérdek apró dolgozata és könyve jelent meg, s ő alatta fejlődött mai színvonalára a Vadász- és Verseny-Lap. Abban, hogy a magyar lóversenysport páratlan lendületet vett, neki nagy része van, ugy is, mint a szaksajtó munkásának, ugy is, mint a Magyar Lovaregylet titkárának és főpénztárosának. De nemcsak mint hivatalnok és mint iró ; Sárkány János Ferencz mint ember is mindenki becsülésóre számithatott és el lehet róla mondani, hogy mindenki szerette, tisztelte, mert jelleme a legnemesebbek egyike volt. Most megtért az örök békességbe ós csak emléke maradt utána: egy derék, sok harczot végigvívott, minden izében becsületes ember emléke. Őrizzük meg kegyelettel! * Sárkány- János Ferencz 1833-ban született Budapesten és itt is nevelkedett. 1848-ban megszakította tanulmányait és részt vett a szabadságharcában, majd osztrák fogságba került, a honnét azonban nemsokára kiszabadult. Később Bécsben a tüzérségnél szolgált, majd részt vett az 1859-iki olasz hadjáratban s vitézül állta meg helyét Magentánál és Solferinonál. A háború befejezése után a korneuburgi altiszti iskolában a számtant és eróditéstant oktatta. Ekkor — 1861-ben — bucsut mondott a katonaságnak és Pestre tért vissza, a hol a Hazai takarékpénztárnál, majd az Athenaeumnál hivatalnok volt. Ugyanakkor kezdte meg publicistái müködédését s ugy a napi- mint a szaksajtóban nagy tevékenységet fejtett ki, igy a Vadész- ób Verseny-Lapban. 1867-ben társszerkesztóje lett e Lapnak, majd 1873-ban egyedüli tulajdonosa. Ugyanez évben a Magyar Lovaregylet titkárának választotta meg s ezt a diszes állást 1895-ig töltötte be, s egyúttal a íőpénztárosi tisztet is ellátta. 1896-ban Sárkány János Ferencz gyengülő szemei miatt nyugalomba vonult és a Vadász és Verseny-Laptól 1903-ban vált meg. Ekkor már alig látott és az egykori daliás ember megtörve vándorolt a főváros utczáin. Tavaly idegbaj támadta meg, a melytől most váltotta meg a halál. Ezzel lezárult Sárkány János Ferencz érdemes élete, a melyet köztisztelet övezte mindvégig. A magyar gyöp egyik legélénkebb, legtevékenyebb embere tiinik el vele, érezhető iirt hagyva maga után. Működése mintául szolgálhat mindazoknak, a kik a versenysport területén működnek, de azoknak is, a kik a köz- és a társadalmi élet bármely utján mozognak. Nyugodjék békével I Az elhunyt temetése november 26-ikán volt a kerepesi uti temető halottasházából, a melynek ravatalozó termét tömérdek koszorú borította el. Félnégy órakor nagy gyászoló gyülekezet találkozott a halottas házban, a melynek egyik termében állott a diszes érczkoporsó, rajta az özvegy, továbbá a Magyar Lovaregylet, az Urlovasok Szövetkezete, a Vadász és VersenyLap,'a Magyar[Lovaregylet tisztikara, dr. Magyar László, Schmidt Henrik fópénztáros, Pintér Gyula, a Magyar Athletikai Club, stb. koszorúi, virág és babérdisszel borítva el a ravatalt. Gróf Batthyány Elemér a Magyar Lovaregylet elnöke, távol lévén a fővárostól, nem jelenhetett meg a gyászszertartáson és levélben fejezte ki részvétét az özvegynek, meleg szavakban emlékezve meg az elhunyt hosszú évi tevékenységéről, páratlan buzgalmáról és nagy ügyszeretetéről, a melylyel a Magyar Lovaregylet érdekeit szivén viselte. Levélben és sürgönyileg fejezték ki részvétüket a Magyar Lovaregylet, az Urlovasok Szövetkezete, az osztrák Jockey Club, a Nemzeti Casinó stb. stb. számos tagja, továbbá az angol professzionátusok. A temetési szertartást fényes papi segédlettel Zierer Károly tabáni plébános végezte, miközben a magyar királyi opera kara énekelte a gyászdalokat. A szertartás befejezése után a koporsót a Kerepesi-uti temetó keleti oldalán, afóut sarkán lévó diszsirhelyre vitték és ujabb beszentelés után az elhunyt porait vissza adták a földnek. Béke az elhunyt hamvaira; legyen Sárkány Jánosnak oly nyugalma a sírban, a mily küzdelmes és tevékeny volt földi pályafutása 1 Legközelebbi számunk szombaton Jelenik meg. — A mai szám ára 40 fillér.