Vadász- és Versenylap 51. évfolyam, 1907

1907-03-09 / 11. szám

VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet. Az Urlovasok szövetkezete, A Budapesti Polo-Club, A Pozsonyi ügetöver6eny-egyesülot, Az Országos agarász szövetség, A vidéki versenyegyletek , -— . .UOIW s az összes lótenyészbizottmányok hivatalos közlönye. Előfizetési ára: egész évre 26 korona, fél évre 14 korona, negyedévre 8 korona. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Versenylap» kiadóhivatalához (IV., Kossuth Lajos-utcza 1, Ferencziek bazárja III. lépcső I. emelet) czimezendök. Budapest, 1907. szombat, márczius 9 Távirati czim: Versenylap, Ba lapost. 51. évfolyam. budapesti, alagi, prágai, kottingbrunni és bécsi lóversenyek Ideje alatt minden versenynap előtti délelőtt, egyébkor betenkint egyszer. HIYATALOS. Verseny-határnapok 1907-re. Márczlns. Alag 31. Hirdetmény. Mindazon jockeyk, kik 1907. évben Ausztria és Magyarországban lovagolni szándékoznak, az erre vonatkozó kérvényüket a név, lakás és azon suly megjelölésével, melyet lovagolni tudnak, 1907. márczius 15-ig a «Magyar Lovaregylet» vezértitkárságához vagy a «Jockey Club für Österreich» versenytitkárságához nyújtsák be. A szerződéses lovdszfiuk részére hasonló módon kötelesek a trainerek a lovaglási engedélyt 1907. márczius 15-ig, esetleg a szerződés becsatolása mellett kérelmezni. A lovaglási engedély a versenyterekre belépti jegyül szolgál s igy az engedély tulajdonos arczképével kell ellátva lennie. A trainerek versenytéri belépti jegyet kapnak, mely hasonlóképen arczképpel kell hogy ellátva legyen s a folyó évre érvényes. Azon trainerek, jockeyk és lovászfiuk, kik az 1906. évben versenytéri belépti jegygyei és illetve lovaglási engedélylyel birlak, tartoznak a belépti jegyet és illetve engedélyt tartalmazó 1906. évi tárczát 3 korona kíséretében beküldeni. A tárcza, az uj versenytéri beléptijegygyei, illetve lovaglási engedélylyel ellátva, visszaadatik. Azon trainerek, jockeyk és lovászfiuk, kik az 1906. évben versenytéri belépti jegygyei s illetve lovaglási engedélylyel nem birtak, tartoznak a kérvényhez egy visit alakú fényképet s egy uj tárcza kiállítási költségére 5 koronát beküldeni. F. é. márczius 15-e után beérkező kérvényekre a versenytéri belépti jegy és illetve lovaglási engedély csak a «közös segélyalap» javára beszolgáltatandó 50 korona birság mellett fog kiadatni. Budapest, Bécs, 1907. február 20. A Jockey Club für Oesterreich A Magyar Lovaregylet igazgatósága. igazgatósága. Meghívó. A «Kisjenöi Verseny Egylet» rendes Kisjenön a kaszinó helyiségében 1907. hó lG-án délután 4$ órakor tartja meg egyleti tagok tisztelettel meghivatnak. Kisjenő, 1907. év márczius hó l-én. A Kisjenöi Verseny Egylet igazgatósága. közgyűlését, év márczius , melyre az TELIYÉREK ÉS VERSENYEK, Régi kanczáink. I. A kik visszaemlékeznek a Budapesti gyöp története czimii munkánkra, talán még nem feledkeztek meg róla, mily nagy jelentóséget tulajdonítottunk a futtató-sportunk alapját képező 1827-es s utána következő éveknek s mily behatóan iparkodtunk megvilágítani e korszak monografikus jelentőségű eseményeit. A jelzett munkában elsősorban a versenyüzemre terjeszkedtünk ki, mig most sorra vesszük az egykori idők tenyésztési adatait s főleg a kanczaanyagot kívánjuk elemezui. Vizsgálódásainknak eredménye az alábbi czikksorozat. Mielőtt tulajdonképpeni fejtegetésünkre térnénk át, egy-két dolgot meg kell jegyeznünk. A ma

gyarországi versenysport historicumát jobb hiján a Budapesti gyöp története czimü szerény munkánk tárgyalta elsőnek. A szerző sok, gyakran leküzdhetlenneklátszó, nehézséggel állott szemben az adatok gyűjtésénél, segédforrásokra pedig, a statisztikai számoktól eltekintve, alig számithatott. Hasonló akadályok merültek föl a a tenyésztési rész megírásánál. Ha már a modernebb időkbe tartozó Canace-kancza élettörténetének megállapítása a méneskönyvek hézagossága folytán nem ment simán (1. Vadász-és Versenylap, 1907. 7. sz.) s e téren csaknem hajszára volt szükség, mig a pontos adatokat meg lehetett állapítani, mennyivel több nehézség merül fel azokban az időkben, midőn studbookjaink vezetése hiányos, gyakran téves is. Tenyésztőink egy része a régi időkben a német Allgemeines Gestütsbuchnak küldte be az ellési, kimulási, stb. adatait. A gr. Nádasdyféle méneskönyv s utóbb Bérczy Károly könyve ennélfogva nem lehetett tökéletes, s még nagyobb akadálya a magyar műveknek az a körülmény, hogy sok lónevelő nem tartotta szükségesnek a bejelentéseket, vagy ha ezt meg is tette, az adatokat, sőt a neveket gyakran felületesen közölte a szerzővel. Az 1848—9-ik évi szabadságharcz a versenysportnak hosszabb időre véget vetett, számos ló háborúban pusztult el, hadizsákmánynyá lett, tulajdonosaik külföldre mentek, elestek vagy fogságba kerültek. Az a szép kanczaanyag, a melyet annak idején gróf Széchenyi István és nemeslelkii társai gyűjtöttek, ez időben javarészt elkallódott s ez az oka, hogy az egykori anyakanczák nem igen hozhatók kapcsolatba a modern időkkel, sőt azt se tudjuk róluk, hogy és mint vesztek el. Oly nagy csapás volt ez versenysportunkra, a melyet sokáig, talán még most is érezünk. Világosságot teremteni a korban ma már lehetetlen. Meg kell elégednünk azzal, hogy az ez idő szerint rendelkezésre álló feljegyzések alapján kutassuk a régi kanczák szereplését és leszálló vonalait, s ugyanez alapra helyezkedve legalább a megmenthetőt mentsük meg és korrigáljuk az előforduló tévedéseket vagy hibákat. Ez az ellenőrző munka, nem volt épen sima. Hiszen Wackerow tabelláinem mindig nyújtottak kielégítő felvilágosítást, sőt a nevezett munka szerzője még azzal se jár a pedigree búvár kezére, hogy Goos Hermann mintájára a desceudum vonalakat megragadja, pedig régi kanczáink ezt bizonyára, már csak történeti szempontból ítélve is, megérdemelnék. Igy, hogy egyeket ne mondjuk, Alborac, az 1827-iki legnevezetesebb verseny: az Első Pályadíj nyertese, mint anyakancza nem is szerepel Wackerownál s csak átmenőleg van érintve, jóllehet, mint anyakancza már Bérczy Károlynál szerepel. De az utóbbi jeles sportiró egyébként igen becses méneskönyvében szintén jelentős hibák fordulnak elő. Igy mindjárt Alboracnál maradva, a kancza 1832-ben elletett ivadéka nem Claudine mint azt Bérczy megállapítja, hanem Claudia, mig az 1834-ben Prodigioustól ellett kancza nem névtelen, hanem az Euterpe névre hallgatott stb. Ha már a kiinduló pontnál ennyi zavar volt, az olvasó nézetére bizzuk, mily körülményes volt, mig a teljes vonalat megrajzolhattuk. Nem akarunk ezzel érdemet tulajdonítani magunknak, sőt ugy véljük, hogy mint szakirók csak a kötelességünket teljesítettük, de ezzel szemben a nagyközönséget arra kérjük, hogy olvassa el munkánkat és nézze azzal a szeretettel, melylyel a magunk részéről az ügyet fölfogtuk. Tévedések, mint minden emberi műben, a mi fejtegetéseinkben is lehetnek, sőt bizonyára lesznek is, de ösmeretleu területet járva be, ugy reméljük, nem végeztünk meddő föladatot s a budapesti gyöp történetét egy lépéssel előbbre vittük. Reméljük, hogy a munka most már nemsokára megérett rá, hogy külön könyv alakjában is megjelenhessen, s e helyen is arra kérjük e téma munkásait, hogy esetleges hibáink megjelölése által bennünket czéluuk elérésében elősegítsenek. Bérczy Károly méneskőnyvében, a mely az akkor aktuális méneskönyvi adatokon kivül földolgozta gr. Nádasdy kiváló munkáját és a német Allgemeines Gestütsbucli idevágó adatait, a kanczák életkorát tekintve négy matrónát találunk, a melyek Bérczy révén a magyarországba liozott legöregebb anyakanczáinknak tekinthetők. Ezek a következők : Fancy, ell. 1807. ap. Popinjay, a. Repeater testvére, Trumpatortól. I\odona, ell. 1810. ap. Sorcerer, a. Pot-8-os kancza (Champion testvére.) South Down, ell. 1812. ap. Rubens, a. Gohanna kancza (Election testvére.) Maria, ell. 1812. ap. Orville, a. Lady Jane, Hainbletoniantól. A legöregebb, Bérczynél előforduló anyakancza e szerint Fancy, a melyet Baldogh vett, s a mely br. Wesselényi Miklós a felejthetetlen sportsman tulajdonába ment át. Fancy jó családból (a Bruce Lowe által 9-esnek jelöltből) származott s nagyanyja: Demirep testvére Noblenak, az angol derby 1786-ik évi nyerőjének, mig egy fél testvére, a Walton-kancza: Cedricnak, az angol derby 1824-ik évi győztesének adott életet. Fancy ága nálunk sajnos mihamar eltűnik. Leányai: Anna Bouleyn (Prodigioustól v. Manchestertől*), Iris (Ariéitól) nem képesek ezt az eléggé értékes vért fönntartani, az előbbi már Bérczynél eltűnik, mig Irisnek volt ugyan két hasonlónevü kancza ivadéka, de ezek se voltak képesek nevet kivívni maguknak, a minek oka az is lehet, hogy p. o. a Murpliytól való ivadék arab ménnel lett párosítva, A G. B. M. K. X. kötetét végigvizsgálva, egy anyakanczát se találhatunk, a mely Fancy-ra vezetne vissza s igy legöregebb anyakanczánknak, sajnos, ma már nyom se hirdeti létezését. Vegyük most szemügyre Lodonat. Lodonat, egy pej kanczát, gróf Széchenyi István vette Angliában. A kancza a 3-as család tagja és származása igen értékes vonalak egyesülését jelenti. Anyja, az 1793-ban elletett Po/-8-06-kancza egyúttal anyja John 0' Gauntnak, továbbá egy Sízzzard-kanczának, a melynek leszálló vonalán megtaláljuk Galatat (Oaks és 1000 guinea), sőt később az osztrák derbynyerő Brigadiert, mig Lodona testvére Maid of Orleans, az angol Oaks 1809. évi győztese. A vér jellemzésére még állapítsuk meg, hogy a Pot8-oí-kancza testvére Champion-n&k, a mely az angol derbyt és Legert 1800-ban megnyerte. Lodonaban e szerint az akkori idők egyik legértékesebb angol kanczája került az országba 8 valóban kár, hogy ez az ág se tudta magát soká felszínen tartani. Lodona-n&k ugy Bérczynél, mint WackerowLegközelebbi számunk pénteken délután jelenik meg. *) Wackerow sze

rint csak Prodigioustól

. A mai szám ára 40 fillér.