Vadász- és Versenylap 50. évfolyam, 1906

1906-01-27 / 5. szám

68 EDELSTEIN KÁROLY BUDAPEST t WIEN IV Károly-körnt 10. sz I, Adlergasse 6. TELEFON : 83-02. | TELEFON : 21266. Budapest, 1906 január 27. 1906. évi Osztrák Derby. 24 Mac G. 16 Bajmester 4 Fels 16 Morpeth 4 Rother Stadl 16 Toreador II. 4 Tóth G. 16 Nénémasszony • 8 Elzevir 20 Walperl 12 Hammurabi 20 Rátartó 12 Galantuomo 20 Martalóc 16 Theodosrus 20 Máskor II. 16 Khedive 1906. Királv dii. 24 Mac G. 3é 544 3 Rother Stadl 3é 51 6 Walperl 3é 48 6 Patience 4é 63 6 Elzevir 3é 51 8 Horkay 4é 61 10 King Rob 4é 61 10 Titina 3é 49 12 Galantuomo 3é 48 14 Theodosius 3é 484 megegyezés szerint a többi. Double- és Treeble-Eveutek! j Halmozott fogadások. Vidéki megbízásoknak készséggel '

—-••'

' =— teszek eleget. IV., Károly-korut 10. sz. (TELEFON : 83-02.) A bookmaker-startodds hivatalos jegyzései a magyarországi versenyekre a « Vadász- és Versenylap», az ausztriai versenyekre a «Wochen-Rennkalender»ben jelennek meg és a fogadások ezen jegyzések szerint számittatnak és fizettetnek ki. Fedezési hirdetés. Báró Harkányi János abonyi ménesében Piety és j Duncan telivér méneken kivül az 1906. évi fedezési ' idényre felállíttatott továbbá az Angliából importált ' RAEBURN ell. 1890-ben, apja St. Simon, anyja Movverina (Donovan és Semolina anyja) Scottish Chieftöl. Raeburn következő nagy versenyeket nyerte : Boscawen Stakes, Ham Stakes, Stud Produce Stakes, Royal Stakes, Lancashire Plate (Isinglass és La Fléche ellen). Ivadékai angol sikpályákon 500.000 koronán felül nyertek. Ezen nyerők között vannak : Eboracum, Lady Ogle, St. Frida-k, Silverpoint, Alvescot, Edna Lyall, Queen of the Vale, Ramelton, Lasáie-k, Rostrevor, Selected, Consolation, Ettrick, Hogarth, Nettlecreeper, Stratton, Albermarle, Liberation, Non tread over, Vidame, Puppet-k, Nebelig, Sunburut, Coldra, Regalia, Rostwen, Master Ludwig, Noblesse. Kings Limner. Wild Apple, Japan, Ringburn, Miileray, Ronanza. A. R. A. Garome k, Rayah, Bilbau, Scotch Mixture, Cecil k, Hepburn ; továbbá az osztrák-magyar versenypályákon Széli csend (Szt. István-dij nyertese) és Amras 130,000 koronát nyertek. Fedezési dij: 600 korona. Bejelentések br. Harkányi Jánoshoz Budapest, Andrássy-ut 4. sz. intézendők VADÁSZ- é

s VERSENY-LAP

. melyre egyes lovakat rezerválnak, jóllehet velők tavasszal is lehetne versenyt nyerni. Egy 44.000 K-ás futás végre is érdemes erre a türelem-próbára, hiszen értéke felülmúlja a gr. Károlyi emlékverseny és a Metropole dij értékét. Egy tényező mindenesetre szól a Helenenthali dij ellen, és ez az, hogy sok kétéves első versenyében még oly zölden fut, hogy igazi formáját debutjénél nem mutathatja be, s különösen áll ez a ménekről. Ennek lehet tulajdonítani némely Helenenthali dij sajátos eredményét. így az Austria dij az évi nyertese Llubar kénytelen volt 1901-ben Ka Gall előtt meghajolni, a mely kilókkal volt rosszabb nála; 1902-ben Wiking, Gavallér mögött ért czélhoz ; Horkay helyezetten futása 1904 ben valószínűleg ugyanide vezethető vissza. Jóllehet azonban a Helenenthali dij inkább kedvezne a kauczákuak, a melyek már debutjuknél is gyakran legjobb képességüket futják ki, a nyertesek közt csupán egy akad: Dundi, az 189'J-ik évi győztes. Ennek a magyarázata az, hogy istállóink soha első classzisu kanczát e versenyre nem tartottak fönt. Lássuk ezt példákkal illusztrálva. Az első Helenenthali dijban két kancza futott: Weatherbound és Terka. Áz előbbi az évben egy versenyt se tudott nyerni, Terka is rossz ló volt. 1898-ban kancza egyáltalán nem áll starthoz, bár a mezőny 11 főre rug. 1899-ben Dundi megnyeri a futást, ennek daczára a következő évi fieldben csak egy kanczát ta

!álunk : a rossz plater Ninat. 1901-ben a gyengébb nem soraiból nem jelenik meg ló a startuál, ugyanez a helyzet 1902-ben, 1903-ban, sőt 1904-btn s az elmúlt évben is. Ilyen alapon természetesen nem is lehet várni, hogy a kanczák boldoguljanak s mikor mindezeket elmondottuk; figyelmeztetjük reá az egyes istállótula|donosokat is, hogy e versenyt ebből a szempontból nem méltányolják kellő figyelemre, pedig első osztályú kanczával e futásban aránylag könnyen lehetne sikert aratni. 1897 óta áll fönn a Kárpáti dij is, a mely nehéz versenynek nem volt mondható, már csak azért is, mert egyes istállók általában nem mentek a Tátrába s már a nevezések száma is soha a másfélszázig se emelkedett. Ebbeii a versenyben kétévesek és báromévesek fölváltva győztek, első classzisu ló a nyerők sorában nincsen, itt tehát jó második classzissal nem volt nehéz boldogulni, sőt a dijat egész mérsékelt lovak nyerték meg. Sorukból a leggyöngébb kaliber Lárma volt. Nem érdektelen itt e kancza szereplésére visszatérni. Lárma már az első lomniczi napon starthoz állott, de — egy eladóversenyben Balek igen könnyen ötuegyed hosszal megverte. A második lomuiczi napon Lárma megnyert egy eladóversenyt Orbad és Díszpolgár ellen, a kanczára azonban ajánlat nem volt. Ezután a hároméves a Kárpáti dijban futott s azt haza is hozta Jane Eyre, Ladra, Tímár stb. ellen. A Kárpáti dij tehát olyan verseny volt, a melyre érdemes volt pályázni, különösen pedig lovat manageálni, mert engedményes hároméves ló, még ha a, második classzis második vonalába is tartozott, eleve reménnyel vehetett részt a futásban. Czikkeink sorozatát a Szt. István dij j a 1 zárjuk le, mert az őszi nagy versenyekkel foglalkozni nem czélunk. Ezekről csak annyit, hogy őszig várni lóval soha nem tanácsos, mert elmulasztjuk az egész évet, a kemény nyári talaj mindennap akczidenssel fenyegeti lovunkat, másrészt pedig ősszel néha oly magas formákat találunk, hogy ezekkel a harczot fölvenni gyakran eleve illuzórius, s ily futás semmi esetre se lehet alap a hosszas számításra. Kétéveseink az őszig nagyjavulásokon esnek át, az Esterházy Memorial, az Ausztria dij nyerésére kapitalis képesség kell s ekkor már csak alegjobbal mehetünk ütközetbe. Visszatérve a Szt. István dijra, benne versenyüzemiink egyik legérdekesebb futását kell látnunk, a mely közvetve egy szép versenyügyi elvet akar aláhúzni: a kinek türelme van, az elnyeri jutalmát, — e mellett gondoskodik róla, ltogy a második classis is megtalálhassa a maga értékes futását, s végül, hogy a szerencsétlen idősebb lovak pályájuk befejezése előtt még kárpótolhassák tulajdonosaikat. A Szt. István dij, úgyszólván betéve ösmert propozicziói szerint oly négyéves és idősebb lovaknak, melyek (10000 K. értéken alóli eladóverseny kivételével) 4000 K. értékű korteherversenyt még nem nyertek, 5 kg. engedmény jut, mig háromévesnél ez a kedvezés csak 2J kg-ig terjed. Ez mutatja, hogy a Szt. István dij par excellence a négyévesek 1906. január 27. versenye, a mit még némileg az is előmozdít, hogy a skála fél kilót kedvez az öregebbtelivéreknek. Eunek daczára a futás csaknem arányosan oszlott meg háromévesek és idősebbek között, meg kell azonban jegyeznünk azt, hogy a Szt. Istváu dij propozicziói a dij fönnállása óta megváltoztak s az u. n. «5 kg-os engedmény» az első propozicziókban csak 3000 K. értékű futást nem nyert lovaknak járt ki. : Hogyha hároméves a Szt. István dijban győzelmet tudott aratni, különösen pönnlitással, ugy annak vagy igen jó, esetleg exczeptionális telivérnek kellett lennie, vagy a dijra rezervált pönalitás nélküii négyévesek nem értek semmit. Sajnos, ez az eset a gyakoribb, és sok nagy istálló, a hol végre is egy-egy lovat mindig félre lehet tenni, követi el azt a hibát, hogy megfeledkezik erről a nagy értékű futásról s idő előtt esetleg egy 5000 K-ás verseuynyel fölveszi a túlsúlyt. 1892-ben a hároméves Espoir 58i kg. alatt nyerte meg a versenyt 10 kg. pöiialitással s igy 15 kg-ot volt képes adni a másodiknak beérkezett Csővárnak, a melyet mintegy 5 kgmal meg is vert. Ez ma már, a mikor a ma- nagement körültekintőbb lett: szinte lehetetlen, mert a papíron számoló előtt bizonyos, hogy p. o. egy Patience nem tudná ily súlyviszonyok közt Grignauot megverni. Es tényleg, Csővár mérsékelt ló volt s a mezőnyben futó idősebb s egyedül még engedményes Khalif minden inkább volt, mint Szt. István dij ló. 1898-ban a mérsékelt képességű és hároméves Gagerl 551 kg. daczára megnyerte a versenyt Ordur (54), Esterfi (584) stb. ellen, a mit csak ugy tadunk megérteni, ha mindjárt melléje jegyezzük, hogy engedményes négyéves ez évben egyáltalán nem futott. Milyen más viszonyok voltak azok, pedig még tiz év sincs köztük és a ma között. Már Zászlós p. o. rámanageált telivér volt 1899-ben. a mikor már a mai 4000 K-án alól kezdődő — engedmény lep életbe. Ritka II. is erre a futásra lett rezerválva, nemkiilömben Fasori és Kapus, a melyeket istállóik hosszú időn át tartogattak erre a versenyre. De jóllehet ma már a Szt. István dij az istállók vezetőit erősebheu toglalkoztatja, mint például a Gagerl emlékezetes évében, ez a verseny még mindig nagyobb figyelmet érdemelne s jobb négyéveseket már csak azért is frissen kellene tartani reá, mert jól megválasztott anyaggal ezt a futást megnyerni nem olyan nehéz, mint bármely más dijat s mert a kis korteherveisenyekben is gyakran sokkal magasabb képességre van szükség. Egyet azonban figyelembe ajánlatos venni, lehetőleg ménnel kell a Szt. István dijra pályázni, kanczákat fix napokra preparálni sexualis tulajdonságaik s puhaságuk miatt, nehéz s tényleg a Szt. István dij nyerői közt csak elvétve találunk a gyengébb nemheztartozó nyerőt. Reflexiók. XV. (Galanterie. — Rossz evők. — Versenylovak izgatottsága. — Likapia. — Sanloy formái. — Mac G. — Horkay. — Egy érdekes handicap-vonal. — A Jubileumi dij). A budapesti nyári meeting utolsó napjainak érdekesebb eseménye volt még az Állvány-dij, a melyet Galanterie aránylag nem könnyű suly alatt oly nagy stylusban nyert meg, hogy a kancza jóval magasabbra emelkedett annál a polcznál, melyet akár régebbi legjobb [ formája alapján is elfoglalt. Galanterie 47 kg-ot i vitt s igy Tyrannak 7 kg-ot czédált s végül föltartva verte meg a heréltet, oly forma, a mely Galanteriel a második elassisba sorolta, mig azelőtt a kancza legalább 7—8 kg-mal állt alacsonyabban. De a hároméves nemcsak azelőtt, de azután se mutatta meg ezt a képességet s miután most már ménesben van, nem is igen fogja újra elénk tárni. Galanterie ama lovak közé tartozott, a melyek otthon mindig várakozáshoz képest futottak, de a versenyben nem tudták formájukat kimutatni, miután start előtt oly izgatottak s idegen istállóban nem esznek, ugy hogy elerőtlenedve állnak a géphez. Sokan o yau lovakban, mint a Gallinule-kaucaa rouge-okat sejtenek, holott a magyarázat sajnos nagyon egyszerű, de segíteni rajta nehezen lehet. Igy a Freudenauban megkísértették, hogy a rosszul evő telivereket a Duna melletti malmokhoz szállítsák. a hol sem a versenyterek izgatott zaia nem érinti őket, sem a környezet nem emlékezteti a gyep