Vadász- és Versenylap 50. évfolyam, 1906

1906-07-20 / 55. szám

424 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1906. junius 26. !6. 2 Hg. Tax is S. id. p k SimylUt 67} 3. Milne H. ur 4é p k Osalu 66 4 Hg. Pálffy M. óé p k Emmy 65} 5. Mautner V. ur 4é sz her George Herbe t 63} 6. Hg. Taxis M. E. 4é s k Rondelette 63} 7. Baltazzi A. ur 6é p k Titzi 62 8. Aresin-Fatton J. fhdn. 4é p k Corea 60 Tip: Kalauer- Osalu VII. Kétévesek handicapja. 2000 K I., 4C0 K II. 1000 m. 1. Gr. Wenckheim D. s m Styrian 67 2. Dreher A. ur p k Lamballe 60 3. Mautner V. ur p k Heimkehr 56 4. Gr. Wenckheim D. p k Szeretlek 55 5. Petanovits J. ur s k Majd egyszer 55 6. Dreher A. ur p k Havanna 55 7. Dreher A. ur s k Trente et quarante 54} 8. Br. Springer G. p k Macache 54 9. Gr. Gizyeki J. stp k Betsy Bouncer II. 54 10. Zangen I. ur stp k Boydanöwka 54 11. Zombory R. ur p k Sódar 52} 12. Gr. Sigray A. p k Grannie 51 13. Br. Üchtritz Zs. s\m Veroncssc 51 14. Meichl T. ur p k Sub rosa 50} 15. Schindler L. ur s k Marie Louise 49 16. Wetzel Gy. ur s m Westminster 47 17. Reeves H. ur stp k Wohlklang 45 18. Gr. Esterházy M. stp m Na also.' 45 19. Zombory R. ur p k Gyere be 44} Tip: Majd egyszer—

Grannie 60184. min. sz. 906. 11 1. A mezőhegyesi m. kir. állami menesből az alább felsorolt lóanyag folyó év julius hó 31-én esetleg folytatólag árverés utján a helyszínen eladásra kerül és pedig: 13 darab 4 éves kancza 49 3 66 43 17 i c 3 « « 4 « herélt 3 « « 2 c< « idősebb anyakancza. Az árverés kezdete reggel 9 órakor lesz. Az árverési feltételek a helyszínén fognak a közönségnek tudomására hozatni. Budapest, 906. julius 6-án. Hü. kir. földmívslésünyi minister. DREHER ANTAL SERFŐZDÉI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG = KŐBÁNYÁN = ajánlja kitünö minőségű eredeti töltésű - • palaczksöreit. — = Árjegyzéket kívánatra szívesen küld a serfőzdeORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. 60,168/11. 1. 1906. min. szám. Felhívás. Felhívom mindazon tenyésztőket, kiknek birtokában, három és félévet betöltött, de a nyolczadik évet meg nem haladt korú ménló van és azt eladni óhajtják, hogy ebbeli szándékukat annak kitüntetésével, hogy a ménló mely vármegyében, mely városban, községben, vagy pusztán áll, továbbá az eladási árát is (1 koronás bélyeggel ellátott beadványban) legkésőbb f. évi augusztus 10-ig hozzám jelentsék be. Az eladandó mének a bejelentések mérvéhez és a bejelentők lakhelyéhez képest ugy mint a mult évben ismét egyes központokon fognak bizottságilag megszemléltetni s a vételár tekintetében létrejött egyezkedés után azonnal megvásároltatni és átvétetni. 165 czentiméternél alacsonyabb mének tekintettel a méntelepekben már meglevő anyagra nem vásároltatnak, kivéve, ha az egyed kitünö minősége a megszerzést kívánatossá teszi. A megvásárolt mének vételára azon m. kir. adóhivatalnál fog kiüzettetni, melyet az eladó a vásárlás alkalmával kijelöl. Budapest, 1906. évi julius hó 4-én. 2—3 A m. kir. földmivelésügyi miniszter. Lótenyésztésünk ügyéről. A Köztelekben a lótenyésztést megtámadó czikkre gr. Szápáry Iván, illusztris sportsmanunk e lapban a következő választ adja: E lapok junius 2-iki számában egy czikk jelent meg, mely lótenyésztésünk hanyatlását és annak emelésére uj módot ajánl, a mellett, hogy az állam részére nagy megtakarításokat helyez kilátásba. Az elsőre nézve áll, hogy az ország némely vidékén a lónevelök számamegcsappant, leginkább Dunántul, mert ott sok helyen a köznép a tejszövetkezetek révén inkább szarvasmarhatenyésztésre, vagyis inkább tejtermelésre adta magát, de más vidékeken ismét örvendetesen szaporodott, ugy, hogy egészben véve a létszámban alig van változás. A mi a minőséget illeti pedig, nem oszthatom azon nézetet, hogy az sülyedt volna és hogy a földmivelési kormány nagyarányú áldozatkészsége daczára oda fog jutni, hogy még hadseregünket sem lesz képes ellátni megfelelő minőségű anyaggal, mint czikkiró ur mondja, mert évről-évre jobban-jobban válogatják a lóavató bizottságok az elövezetett anyagot s noha nagyobb árt nem adnak, mint jó egynehány év előtt, szükségletüket könnyen fedezik és a mi lovat néhány év előtt még szívesen bevettek, arra most rá sem néznek. A mi azonban a czikkiró tervét illeti, mivel a lótenyésztést javítani akarja, hogy az állam méntelepeit és fedeztető állomásait megszüntessék és a mének tartása egészen a községeknek kezébe adassék, ez éppen ellenkezőjét eredményezné és a lótenyésztést nagy veszélybe hozná. Indokolatlan, söt igazságtalannak tartja czikkiró ur a telepek és fedeztető állomások fentartását, mert nem minden község kap fedeztető állomást, de a mely község helylyel bir, hol a mének elhelyeztetnek s azok eltartásáról némileg gondoskodik, az tudtommal sohasem részeiül visszautasításban, a mely község pedig oly szegény, hogy nem képes istállót építeni s a méneket eltartani, azokat hiába kötelezhetjük mén tartására, annál kevésbé mén vételére. És honnan vegyék a méneket és milyeneket vennének? A mostani rendszer mellett évenként körülbelül 100 mén lesz községi méneknek felállitva, melyek részint az egyéves korban vásárolt csikókból, részint a magántenyésztöktöl vett 3 éves ménekből lesznek összeállítva s melyek kedvezményes áron és részletfizetés mellett adatnak el a községeknek. A ki látja, miket választanak és vesznek a községi küldöttek és ismeri a viszonyokat, ítélheti meg csak, hogy ha egészen a községekre lenne bizva a mének vétele, minek lenne kitéve az ország tenyésztése. Pedig itt csakis öröklö hibáktól ment egészséges állatokat vehetnek, de mi történnék még, ha kényök-kedvök szerint választhatnának?! Már a mének nevelése is körülbelöl megszűnne, most van az államnak több nagyobb tenyésztővel szerződése, kik méneket nevelnek melyeket 3 éves korukban 1600—2400 koronáért az államnak eladnak. Ha az állami fedeztető állomások megszűnnének s igy az államnak ménre szüksége nem volna ezen vásárlások megszűnnének és természetesen a tenyésztő a ménneveléssel felhagyna, mer iaz sok bajjal és költséggel jár s ezt csak ugy teheti, ha biztos vevője van, de bizonytalanság esetében nem fogja magát a bizonyos veszteségnek kitenni, arra pedig, hogy a községi kiküldöttek mit vesznek meg s mily áron, arra számitani nem lehet. Hogy egyikmásik tenyésztő saját czéljaira egy-két mént felnevel, talán valószínű, de a mének nagyobb számban való tenyésztése okvetlenül megszűnnék. Maradnának tehát a községek számára az állami ménesekben nevelt mének, melyek, ugy látom, czikkiró ur véleménye szerint, árverésen volnának eladandók. Az ilyen árverés csakis a községek számára volna-e fentartandó ? Es bizonyos kötelezettségekkel? Erről emlités nincs téve, de ha kötelezettségekkel történnék, mennyire sülyedne az elért ár? Ha az állam állal nevelt mének nevelési költségét és a tervezett 600 korona szubvencziót számitjuk, az ily árveréseknél eléri árral szemben azt hiszem jóval több fog az lenni, mint az 1.000.000 korona, mit e czélra számításba vesz czikkiró ur. Ha pedig kötelezettségek nélkül adatnak el, ki áll jót érte, hogy az eladás után a mén nem lesz kiherélve, vagy anélkül is eladva?! Hogy aztán a községek mit vesznek, ki tudná meghatározni és hogy lehet azokat kötelezni, hogy megfelelő mént vegyenek. Ha most nem is tökéletes a mének elhelyezése, mégis a mennyire lehet, a kiosztott mének oly állomásra mennek, hol az odavaló kanczaanyagboz illenek, de ezt sem lehet egészen ugy intézni, a hogy az illető intéző körök szeretnék, mert itt is ugy van, hogy egyik-másik mént, mely megfelelőbb volna, a község el nem vállal, mást meg, a mely éppen nem odavaló erővel kívánják és ez csak mutatja, mennyire veszedelmes e kérdést egészen a községekre bizni A mennyire tudom, a kivánság nagyon is megvan az illető körökben, hogy a mennyire lehet, a községek tartsanak mént, már csak azért is, mert a lóápoló legénység száma miatt, ha valahol az állami állomást meg lehetne szüntetni, máshol lehetne egyet felállítani, de nagyon nehezen megy a dolog és kényszer utján az egész tenyésztést veszélyeztetné az ember. Fölemliti czikkiró ur a tenyészkerületck létesítését is. Magam is elvben igen pártolom ez eszmét, mely egy időben nagy visszhangra talált és az utolsó nagy lótenyésztési értekezlet által el is fogadtatott, azonban midőn a létesítéshez fogni akartak, ismét változott a hangulat s a vidéki értekezletek ez eszmét teljesen elejtették. Sajnálom, hogv igy történt, de már többször kimondottam, hogy ez igy rögtön nem létesíthető, egyes, egyelőre kis góczpontokat kell kikeresni, melyekből kiindulva, lassan-lassan mindég nagyobb kiterjedésüek lesznek s magoktól képződnek aztán kerületek, melyekben körülbelül egyfajta lovat nevelnek. De itt is sok nehézséggel kell megküzdeni, mert mint fentebb is mondtam, a községeknek is van beleszólása, mily mén fedezzen ott és kényszer alkalmazása csak egyáltalában a ló tenyésztését veszélyeztetné. A mi végre azt illeti, hogy a lótenyésztés felügyelete az állattenyésztési felügyelökre legyen bizva, nem kivihető, mert ezen urak nagyobb része kitűnően érthet a többi gazdasági állatokhoz, de többnyit e a gazdatiszti karból kerülvén mostani állásukba (és ha szaporittatnának ez állások, alkalmasint onnan neveztetnének ki), a legtöbb esel ben a lótenyésztéssel nem foglalkoztak és nem igen tudnák megítélni, mi a helyes intézkedés. A lótenyész-bizottmányokra nézve magam is azt tartom, hogy mostani szervezetük nem egészen czélravezetö s ezekben a változás hasznos volna, de kivált a méneskari tisztekkel egyetemben mindenesetre működésűk jobb, mint az állattenyésztési felügyelőké lehetne. Még a mi a fedeztető állomások beszüntetését illeti, szabad legyen a czikkiró ur figyelmét arra felhívni, hogy egész Európában, Angolországot kivéve, az állam szükségesnek tartja ezeket, meg vannak ugy Németországban, mint Francziaországban, Oroszországban és Olaszországban, csupán Anglia az, mely nélkülözi, de ott egész más viszonyok vannak, ott nincs község, mely állatot tartana, a föld mind kisebbnagyobb birtokos kezében van s vagy saját mivelésben vagy bérben, az úgynevezett földmives gazda nincs s igy a nagyobb birtokos vagy bérlő tart állatot s annyira előrehaladt lévén az állattenyésztés, hogy mindég talál közelben apaállatot, mely czéljaira alkalmas. Minden más államban a ménállomások szükségeseknek találtattak és igy nálunk is azok f-ihagyása csakis igen rossz befolyással lehetne lótenyésztésünkre nézve. Szápáry Jván. VADÁ

SZAT, LÖVÉSZET. A Tátra Club hétfőn tartotta meg galamblövő meetingjének első napját Tátra-Lomniczon. A versenyeknek igen szép idö kedvezett s nagy, előkelő közönség gyönyörködött a pályázók küzdelmében. Az első napon értékesebb számok voltak a Tátra Club dija, melyet Herczog Péter báró nyert meg 12 ponttal Degenfeld Pál gróf ellen, továbbá a Nákó dij, melyben Apponyi Henrik gróf aratott győzelmet 15 ponttal Orosdy Fülöp báró 14 pontja ellen. Pouleokat nyertek még Keglevich Gyula gróf, Pfeil Günther gróf, Waldeck György gróf és gróf Keglevich Miklós. A második nap programmjának számai kedden kerültek eldöntésre. E napon az Aláírási dij és a hölgyek dija voltak a főszámok. Az előbbit Pfeil Günther gróf, az utóbbit pedig Keglevich Miklós gróf nyerte meg. A többi számokban Apponyi Henrik gróf, Orosdy Fülöp báró, Pfeil Günther gróf, Sztáray Gábor gróf, Lossonczy Gyula és Pilisy István urak győztek.