Vadász- és Versenylap 50. évfolyam, 1906

1906-01-01 / 1. szám

35 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Gróf AJádasdy Tamás. mányban részesülve — mielőtt lyukhoz érne — kifárad. Azonban 1848 előtt fogtunk egypár rókát. Összesen lovagolt idei vadászatainkon vendégekkel együtt 21 lovas, ló futott 34, melyik ló hogy ment, bizonyos oknál fogva, ez évben leirni nem akarom. Annyi bizonyos, hogy az erdélyi lovak, még a külsőleg kevesebb tehetséget elárulok is, sokat tudnak bemutatni. A mi már vadászataink akadályait, nehézségeit illeti: nálunk magasba ugrások nem fordulnak elé, — szélességben vannak sánczok, vizmosások ugratandók, de nem gyakoriak. A főbb nehézség a fel- s lefelé való lovaglás, mert fölfelé a legjobb ló is alig bir menni a leglassúbb kutyával, lefelé tehát a fölfelé elvesztett tért ki kell pótolni; mert ha nem, el kell vesztenünk a vadászatot, lefelé pedig, mig meg nem szokjuk, csiklandósnak tetszik a dolog s épen ezen változékosságában a vidéknek áll a kellemetessége az erdélyi kopászatoknak; de szintén ez az oka annak, hogy itt róka-kutyákat használni lehetetlen volna. Id. gróf Bethlen János. Merev lovak. A merevség bizonyára nem szívesen látott vendég egy verseny-istállóban sem, s láttára a legtöbb trainert jogos félelem tölti el. Bizonyos, hogy ez az aggodalom nem indokolatlan, mert a merevség többnyire egy más in- vagy csontbaj szimptomája, de általánosítani ezt a fölfogást nem szabad, s magából abból a tényből, hogy egyes télivéfek merevséget mutatnak, még nem lehet arra következtetni, hogy akczidens érte őket, vagy ennek (bekövetkezése küszöbön áll. Aki a reggeli munkát látogatni szokta s megfigyeli az ott történőket, nem egy merev lovat láthat ügetni, helyesebben sántikálni, s ha abból azt a konzekvencziát vonja le, hogy az illető telivér hors de combat, számításaiban gyakran erős csalódás fogja érni. Verseny után való napon ugyanis sokszor még a legkifogástalanabb akczióju lovak is merevséget fognak mutatni, amely azonban múló jellegű és másod-, harmadnapra már nyomuk sincs. Meg van ez az embernél, a turistánál, a tornásznál is, ahol mint torna-láz ösmeretes. Amelyik trainer e bajnak nagyobb jelentőséget tulajdonit, az lovát esetleg helytelen időben szorítja hosszabb pihenőre s ezzel talán többet árt neki, mintha tovább dolgoztatná, mert kiveszi kondicziójából. De viszont persze ezt a nézetet sem lehet általánosítani, s azért az idomitó egyik legnehezebb föladata épen az : megítélni tudni, melyik az a pont, amelyen tulmenni lova egészségének veszélyeztetése nélkül nem lehet. Kifogástalan akczióju versenylovat látni igen ritka dolog, ami érthető, hiszen a telivér folyton az elejére lesz dolgozva s nincs ugy hajlitva, mint az iskola- vagy általában a hátasló. De, ha nem is kívánunk ideális ügető mozgást a telivértől, helyesebben : a munkában lévőtől, nem egyszer fogunk olyan verseny-lovat látni, amelynek akcziója a hippológust egyszerűen kétségbe ejti. A merev verseny-lovak közül a legmerevebbek egyike volt az elmúlt szezonban Egyedi Artúr ur Kevély-je, amelynek mozgása oly kötött volt, hogy szinte lehetetlennek látszott, hogy egyáltalán résztvehessen versenyben. Kevély már mint kétéves is hajlott a merevségre, azonban igazán azzá a téli pihenő alatt lett s aki márcziusban a mént látta Alagon dolgozni, az körülbelül kizártnak tarthatta, hogy ez ló nagyobb szerephez jussun az év folyamán. A lassú munkában Kevély egészen kötött mozgású volt, mig vezető lova egyet ugrott, neki kéthárom szökésre volt szüksége, s nem egyszer megbotlott a sima gyöpön. Ügetőmunkát a mén csak a legnagyobb erőmegfeszitéssel tudott végezni s azért trainere nem egyszer föl is szabadította alóla. De amint a sebesebb munka kezdetét vette, a mén egyszerre megváltozott, mentől gyorsabb volt a galopp, annál jobban belemelegedett, s mikor egyszer lábon volt, egymásután ment el társai mellett s szinte csak játszott velők. Ám a lassú munkában Kevély továbbra is a régi maradt s a hippológusokat messze elriasztotta magától. A versenytéren, délután a fölkanterezésnél, a mén szintén a legrosszabb benyomást keltette, igy a Trial Stakesben, de magában a versenyben mintha más lóvá alakult volna s képességei, mint tudjuk, jóval az átlag fölött állottak. Kevély a merev lovak egy ritka példája, amely már ebből a szempontból is figyelmet érdemelne. A kötött mozgású lovak száma, tőle eltekintve, légió s közülük csak néhány ösmertebb példát jegyzünk föl. Egyike legjobb telivéreinknek volt Macdonald, amely szinte páratlanul volt merev. Egy reggel Milne e sorok íróját megkérte, nézné meg Macdonald-ot, hogyan üget. Szánalmas látvány volt: a mén alig birta a lábait emelgetni, untalan megbotlott s a laikus szemének a holt sánta ló benyomását tette. Nem titkoltam el nézeteimet, Milne azonban nevetett és kijelentette, hogy soha jobban a mén nem ügetett, mint e napon s épen azért jó futást is vár tőle délután. És igaza volt: Macdonald aznap délután 66 kg. alatt megnyerte a Fenék-versenyt. A mén egész karrierje alatt kötött mozgású maradt s mikor kivitték Németországba, az akcziója után ítélő németek, mitse tartottak róla, aminek meg is adták az árát. Mindjárt, amely szintén nem rossz képességű ló, mint kétéves már oly merev volt, hogy nem egyszer esett el ügetésben, s még lépésben is olyanokat botlott, hogy a lovászfiuk sorra estek le róla. L'gyanilyen képet mutattak: Junák, Fadinard, Barbarossa II., Gavallér, Fntótiiz, Kikelet, Petur, Salute stb., sőt a steeplerek között is nem egy példa akad, jóllehet a laikus azt hinné, hogy kötött mozgású ló nem képes a nagyobb ugrásokon áthaladni. Merev telivér volt igy annak idején a jeles Schönbrunn, az ujabb időkben pedig Czipész, amely e kötöttsége daczára meg tudta nyerni a nagy alagi akadály-versenyt. Hasonlóan merev steeplerek voltak : Figyelem, Felicitas, Blason, Sphinx stb., amelyek ennek daczára igen biztos ugróknak bizonyultak. A merevséget tehát a telivéreknél tartózkodással kell megítélni s ha valahol, ugy itt érvényesül a mondás, hogy szürke minden teória. Ezzel szemben azonban természetesen nem lehet azt mondani, hogy a szép akczióju lovak nem jó galoppozok. Egyike a legszebb mozgású lovaknak volt pályáinkon Gomba, amely még akkor is megőrizte versenyképességét, mikor már a ménesben teljesített szolgálatot. Gombá-nak ideális ügetőmozgása volt, vetekedő a legtökéletesebben kidolgozott iskola-lóéval, s ezt ivadékai is örökölték. Igen szép ügetőmozgása van Paticncc-nek is, amely csak egyszer mutatott merevséget, Kottingbrunnban, egy nappal azelőtt, hogy akczidens érte. Szép mozgása volt King Rob-nak is, amely általában a korrekt hátas-ló ideálja volna.