Vadász- és Versenylap 49. évfolyam, 1905

1905-07-07 / 62. szám

1 Kapható gyógyszertárakban. Ára 2 kor. 50 fii. 2 Mk. fr 2*50. Tessék árjegyzéket kérni. F. Hoffmann-La Roche & Cie Basel N. 0. (Schweicz, Grsnzach I. (Bale.i) Paris. Protylin-lepénykék „Roche". Nélkii törhetetlen sportkedvelőknek és touristáknak. Erősitik az idegrendszert. Emelik az energiát és kitartást. Képesítenek kiválóan testi munkára. Megóvnak fáradtság és kimerültségtől. 1906. julius 7. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy p. o. az 1300 méteres Grinzingi dijban 5, az ugyanoly távú Prater dijban 4, a nyeretlenek versenyében szintén csak ily kaliberű mezónyök indultak, ugy látui fogjuk, hogy az átlag körülbelül ötös mezőnynek felel meg, a sokat emlegetett rövid versenyekben tehát szintén csak igen kis mezőnyök állanak starthoz, s javarészt mindég ugyanazok a lovak találkoznak. Nagyobb mezónyök futnak ellenben a kisebb eladó versenyekben, főként pedig a handicapokban. De szemügyre vévén a hosszú távolságú handicapokat, nagy fieldeket itt is -bőven sót állandóan találunk. Hosszú bandicapjaink — tehát a 2000 méteresek és azon felüliek — ez évben eddig a következő képet mutatták: Verseny neve táv. lovak száma Schwechati dij 2000 m. 11 Kincsem handicap 2400 m. 11 Duna handicap 2400 m. 9 Zár handicap 2000 m. 13 Handicap 2400 m. 5 Handicap 2000 m. 10 Handicap 2400 m. 9 Eladók hcpja 2000 m. 8 Taurus handicap 2800 m. 10 86 Az átlag tehát a hosszú távú handicapoknál a kilenczen felül áll, vagyis tekintélyes nagyságú fieldekre vall. A helyzet e szerint a hossza versenyeknél épen nem aggasztó, s nem kell attól tartanunk, hogy a versenyügyet erről az oldalról katasztrófa éri. Hogy a kisebb dotáczióju, hosszú távú korteherversenyekben kevés ló indul, az érthető, mert a jobb lovak az e fajta hosszú futásoknál ép ugy elriasztják az ellenfeleket, mint a rövideknél, s miután ma már a másodclassisu telivéreket a helyes mana- gement nem helyezi classicus versenyekbe, a hol legfeljebb harmadik, negyedik helyre tudnak kifutni, hanem kis futásokba, a melyeket megnyerni képesek, a szerényebb dotáczióju versenyek megnyeréséhez is jóval az átlag fölött álló képesség kell, a melylyel viszont természetesen csak kevés ló bir. De e tekintetben aztán nincs különbség rövid és hosszú futás közt s egy Sorrento előtt ép ugy kitérnek az istállók, mint egy Bon amié előtt De vegyük föl ismét az elejtett fonalat s térjünk vissza az Egyesitett Nemzeti és Hazafi dijra. a mely ez évbea csak a második classis harcza volt s benne Menydörgös biztos győzelmet aratott Népszó és Egerländer ellen. A verseny startjánál Ragtail husz hosszat vesztett, de sima start mellett is legföljebb második tudott volna lenni, mig, ha Patience vagy King Roh, a melyekért márczius 31-ikén nem jelentettek bánatot, starthoz állanak, ugy kétségkívül könnyű győzelmet arattak volna. Patience azonban a magyar Kanczadijban mutatkozott be, mig King Robnak istállója a Király dijban a pönalitást akarta megtakaritani. Sajnos, a mén a ÍOO'OOO koronáa versenyben nem tudott érvényesülni, s igy azzal, hogy távol maradt a Nemzeti és Hazafi dij startjától, nemhogy nyert volna de még veszített is, ám ennek daczára a helyes istállóvezetés mégis ezt a taktikát kívánta meg. Az olyaa versenyeknél, a melyekre egy-egy lovat, mint mondani szokás, rá kell manageálni, gyakran megesik, hogy a túlsúly elkerülése czéljából az istállónak el kell tekinteni egy és más futástól, gyakran meglehetős értékestől is s a végén talán az illető ló még sem tud érvényesülni, vagy a mi még kellemetlenebb, idő előtt harczképtelenné válik. Ez azonban hozzátartozik a glorious uncertainty természetrajzához s annál szebb a siker, hogyha a körültekintő taktika érvényesülni tud. De sikerrel az ilyen rámanageálás, egyebektói eltekintve, járni csak akkor fog, ha nagyobb versenyre olyan lovat tartogatunk, a melynek papíron meg van a reális győzelmi esélye. King Robnak ez meg volt s bar accident tényleg igen közel lett volna Patiencehoz, igy tehát a management, jóllehet siker nem koronázta, helyes volt. Május 9-ikén mutatkozott be a nyilvánosságnak a tavalyi legjobb kétéves: Patience és debutjét természetesen nagy érdeklődés kisérte. A 2£ reával startolt Bona Fwfa-ivadék meg is felelt a bizalomnak s négy hosszal könnyen verte meg Xamát, a melyhez Rózsabimbó mérsékelt harmadik lett. Patience formáit már ismételten beható bírálat tárgyává tettük, ujat itt róla mondani alig lehet. AKanczadij egyébként még nem mutatta meg, hogy Patience tulajdonképp milyen jó, minek utánna a mély talajban helyzete nehéz volt s lovasának fel kellett szólítania a kanczát, hogy Xama mellett elmenjen. Ez akkor kissé deprimálólag hatott a kancza híveire, Patience azonban mihamar bebizonyította, hogy hajtós ló és játszi stylusban tulajdonképp csak az Austria dijat nyerte meg, a többi futásban mindig volt egy-egy momentuma, mikor ugy látszott, hogy megverik. Ez sok jó lónak karakterisztikonja, főként a stayereké s azért gyözel: meik nem lesz oly imponáló, mint egy flyeré, tegyük fel egy Bon amieé. Patience-szel kapcsolatban itt egy kérdésre akarunk válaszolni, a melyet utóbbi időben meglehetős gyakran intéztek hozzánk: milyen jó ló tulajdonképp Patience ?, sót sokan azt a nézetet is felvetették, hogy a gróf Festetics Tassilo kanczája Kincsemnél is jobb, s egyáltalán a legkiválóbb magyar produktum. Meg kell vallani, erre a kérdésre nehéz felelni, de az interpeliáczió másik részére határozottan tagadólag válaszolnék. Kincsem a jóságnak oly magas fokát bizonyította be, a mely páratlanul áll az egész világ turfkrónikáiban. Maga Bruce Lowe, a ki nemcsak kitűnő pedígree-buvár, de az egész világ versenyüzemét figyelemmel kisérte, azt irja róla: Kincsem a modern idők elösmert legjobb kanczája, a mely hatvannál több versenyt nyert és soha sem verték meg.<> Ezt annyiban ugyan rektifikálni kell, hogy a kitűnő kancza csak 54 versenyt nyert, de ez nem nem változtat azon a gondolaton, melyet Bruce Lowe érvényesíteni akar, hogy tudniillik: Kincsem nagysága egyebeken kivül abban is megnyilatkozik, hogy minden viszonyok közt, minden lóval szemben diadalmaskodni tudott, még akkor is, ha szervezete a legkeményebb próbáknak volt kitéve, a mikor, mint 1878-ban, Baden-Badenben, formán kivül volt. 54 versenyt megnyerni, ez az életerőnek oly nagy megnyilatkozása, a mely csodálatra birja az embert, különösen a lóverseny sporttal foglalkozót, a ki tudja, hogy a lovakat állandóan, évek során át kondiczióban tartani lehetetlen, s e szerint Kincsem még akkor is overclass volt, mikor 10-12 kg-mal futott formája alatt. Ezenfelül Kincsem jóságát Angliában és Francziaországban is bebizonyította, ott a Goodwood Cupben, itt a nagy Deuville-dijban, a mivel Patience még adósunk. Arra válaszolni, hogy Patience fölér-e a Kincsem classisához, csak akkor lehetne, ha Angliában az évjáratok legjobbjaival összetalálkozna és a próbát sikerrel állaná meg. De egy ily lovunk már volt: Kisbér, az angol derby és a Grand Prix győztese, kétségkívül a hetvenes éveknek Kincsem mellett az egész világon legjobb lova. A melyik telivér az angol derbyt játszva tudja megnyerni Forerunner, Petrarch stb. ellen, az versenyzőképességének ritka magas fokát tudja adni s ha el is ösinerjük Patience kiválóságát, háládatlanság volna tenyésztésünk egyik örök időkre emlékezetes produktumát háttérbe állítani. A meddig tehát a Bona Vista kancza nem oldott meg olyan nehéz föladatokat, mint Kincsem és Kisbér, addig velők egy polczra nem állítható, a mi azonban semmit se von le Patience érdeméből. Ez a kancza eddig szintén veretlen s az osztrák derby eredményét s összformáit mérlegelve — a nemi különbséget figyelembe véve — mintegy 5 kg.-mal áll King Rob fölött. E szerint