Vadász- és Versenylap 49. évfolyam, 1905

1905-01-01 / 1. szám

1905. január 1. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 13 a ki könnyen csüggedett. Néhány nap múlva audientiára ment a királyhoz, kérve az ó jóváhagyását a megalakulandó tenyésztési egyesülethez. «0 mindenbe beleegyezett, irja Széchényi, csakhogy az ügynek a magyar udvari kanczellária utján kell megindittatnia, a hol az hihetőleg fennakad. Eu esak arra törekszem, hogy vagy jóváhagyják tervemet, vagy feltűnő (éclatant) módon tagadják meg. Kitartva terve mellett, 1822. január 31-én Széchenyi ezt irja naplójába: «Ma nyújtottam be Írásban a császárnak tervemet a lóversenyeknek az osztrák államokban leendő meg• honosítása iránt. A koezka el van vetve. Annyi megszorítással fogják majd engedélyezni, hogy végre az egésznek el kell maradnia. En mosom kezemet, mert mint földbirtokos és mint lovassági tiszt, megtettem kötelességemet.. Tegyen kiki a maga szakmájában annyit, s az országnak jól fog menni dolga. Néha zavarban vagyok, hogy ló- és istállószaggal kell megjelennem, mert nem becsülöm magát a lovat tul a rendén, s nála nélkül is meg tudnék élni. De ha senki sem karolja föl, elakad az egész. Hozzám a lóiigy jobban illik, mint р. o. egy püspökhöz vagy egy költőhöz. De valamely ügynek az élére állani sokkal nehezebb, mint rendesen hiszik. Utána szaladni, azt ezeren tudják: ugy mint valamely aknában, az emberek minden dologban inkább szeretik a második helyeket: de legyen csak valami jutalom kilátásban, ugy a hátul indulók bizonnyal elsőkké lesznek. Ha a mi lóversenyünket a császár pártfogása alá veszi, s ez jól fog menni s hasznot is fog hajtani, akkor X. Y. Z. bizonnyal hozzánk csatlakoznak. Angliában, Spanyolországban stb. bizonynyal lesznek emberek, a kiknek nagyon fog tetszeni, hogy egy szabad országban még léteznek nemesek, a kik a magok erejéből oly dolognak létrehozatalára vállalkoznak, minőt más országokban a kormányok s a fejedelmek létesítettek, s fölteszik, hogy ugyanazok aztán fontosabb dologban, mint minő a lótenyésztés, bizonnyal még többet tennének. Majd így fognak amaz X. Y. Z. urakhoz szólni : Becsületükre válik önöknek, hogy olyan csekély dologban is, minő a ló, annyi hazafiságot fejtettek ki, ezek pedig azt fogják felelhetni: Kérem, csekélység, hisz mi azt oly szivesen tettük !» stb. Báró Wenekheim Józseffel osztozva a kezdet fáradalmaiban, összehívják Pesten is az ügybarátokat. Volt mintegy ötven aláíró: megjelent vagy harmincz. Széchenyi azt veszi észre, hogy tehát Pesten nagyobb az érdeklődés, mint Bécsben. «Tevékenységem mintaszerű volt, s most, hogy az ügyet már másokra biztam, lelkiismeretein ez irányban is tiszta», irja : «На egy lovassági tiszt nem karolja fel a ló ügyet, ugy bizonynyal örök feledésbe sülyedt volna az. Ha most jő közibénk egy idegen s elbámul, hogy egy olyan országban, mely éppen lovassága által van előnyben más országok felett, a lovat ugy elhanyagolták, s mintegy kiveszni hagyták, én legalább azt felelhetem, hogy megtettem a magamét.» Az emberek azalatt rokonszenvvel fordulnak Széchenyi felé, Ferdinánd fhg. kitünteti, a nádor is meghívja, stb. Az ügy igy lassan annyira haladt, liogy egy küldöttség, gróf Amadé vezérlete alatt, a palatínushoz megy, ót az egyesület védnökségére fölkérni. A gyűlések a megyeházában tartatnak, hol a további részleteket kidolgozzák. «Sejtelmem az» irja Széchenyi naplójában, «hogy az .iigy nehezen, lassan vagy sehogy sem fogmenni, mert az ügy jó és uj. Az én szememben a ló maga egy luxus, s lia nem léteznék, biz el tudnék járni gyalog is. Magában az ülésben» folytatja jegyzeteit Széchenyi, «a legfurcsább dolgok fordultak eló. Р. o. Amadé azt kérdezte, vájjon mindenkinek magának kell-e saját lován ülnie? stb. Nekem kevés türelmem volt, de Wenekheim példát mutatott reá, hogy türelmét sohasem szabad elveszteni, mindenkit ki kell beszélni hagyni s utoljára is azt tenni, a niit akarunk. Ugy hiszem, az országgyűlési gyakorlatba hamar beletanulnék. De ez olyan mesterség, mint bármely más, tanulni és gyakoBolni kell azt. Sokat beszéltünk lótenyésztésröl. Nekem ebben legtöbb tapasztaltom van; s lia ugy nevelném a lovat, mint ahogy mondom, akkor bizony nagyon jól volna az nevelne -, de én is jobban beszélek, semmint cselekszem, s igy megy az majd mindenütt. Különös! Belátom, s még sem tudok segíteni rajta. Meglehet, hogy a pazarló a legjobb könyvet fogja a gazdálkodásról irai. Que c'est drôle ?» (A pozsonyi versenyek.) Következő nyomnak 1826-ban Pozsonyba vezet, a hol ez évben két izben is tartottak lóversenyeket, a melyekről az egykori Hasznos Mulatságok ezt irják : A Pozsonyi Pálya-futások. A magyaroknál, mint marhatartó nemzetnél, mindenkor szokásban volt a pályafutás. Ezt számtalanszor minden készület nélkül majd szőrén a lovakkal, majd kotsikon most is gyakorolják tsupán a dicsőségre vágyásból a falusi lakosok is. Illy ösztönből szebb készülettel már az idén másodszor vitették végbe némelly fő emberek Pozsonyban a pálya futást ; először ugyan ápr. 9-én, a mikor négy pár ló futóit ; u. m. 1.) Gr. Esterházy Mihály fekete kanczája, és Gr. Esterházy Károly szürke lova, és az első lett nyertes. 2.) Gr. Esterházy Mihály p»j kanczája, és Gr. Clam pej lova, és az első nyert. 3) Gr. Szécsényi István setét sárgaszínű Prodigious tsődöre, és gr. Clam pej lova; az első nyertes lett. 4) Futott Odescalchi Herczegnek sárga kanczája. és Gr. Kolowráth lova ; és ezen utolsó lett nyertes. Második pálya-futás tartatott a f. é. május 28-ikán 11 órakor ugyan a Nagy Szombati lineán kivül. Legelőször futott Gr. Esterházy Mihály sga kanczája Arondéka nevü : a lovász veres öltözetű volt fejér sapkával ; és Gr. Szécsényi István szürke lova Gawing nevü ; a lovász fejér öltözetű veres ujakkal, és kék sapkával ; A pálya tett 1 Angol mtfdet és nyertes lett Arandéka. Másod izben futott Gr. Esterházy Mihály fekete kanczája, Black Mare nevü ; a lovász öltözete veres volt fejér sapkával ; és Gr. Károlyi György sárga lova, Babieca nevü ; a lovász öltözete kék, veres ujjak, és kék sapka volt ; — nyertes lett Black Mare. A pálya tett 2 Angol mtfdet. Harmad izben futott Gr. Károlyi György pej lova, I.iberty nevü ; a lovász öltözete kék, veres ujjak, és kék sapka volt ; és Gr. Szécsényi István pej lova Traveller íievü, lovász öltözete, fejér, veres ujjak és kék sapka. A pálya volt 2 Angol mértföld, és nyertes lett Liberty. Negyed izben futott Gr. Károlyi György sárga lova, Arbitrator nevü ; a lovász öltözete kék, veres ujjak, és kék sapka ; és Gr. Széchényi István setét pej tsődöre Alpheus nevü ; a lovász öltözete fejér, veres ujjak és kék sapka. A pálya 1 Angol mértföld és nyertes lett Arbitrator. Ötöd izben futott Gr. Berchtold pej lova, Akibiades nevü ; a lovász öltözete, fejér vonásos, és kék sapka; és Gr. Esterházy Károly pej kanczája Hyparet nevü ; a lovász öltözete sárga, sapkája sárga, és kék. A pálya 1 Angol mértföld, nyertes lett Alcibiades. Hatod izben futottak Black Mare, Arbitrator, Traveller, Gawing már fellyebb megjegyzett Uraknak lovaik, és Gr. Esterházy Károlynak Veszedelem nevü szürke lova. A pályája ezen ötös futtatásnak l Angol mértföld volt : és nyertes lett Gr. Károlyi György Arbi- trator nevü sárga lova. Az egész vetélkedés szerentsésen ment végbe, temérdek sokaságnak jelenlétében. A játéknak nagy diszt adott Ferdinánd Kir. Fö Hgnek lóháton való jelenléte. Mint látjuk, e versenyben Ürménynyel szemben már több telivér vett részt, a melyek később Pesten is szerephez jutottak és közülük gr. Károlyi György Arbitratorját kell a legjobbnak tartani, miután Black Marét, Trairellert, Gaicingot stb. legyőzte. A versenyek, mint látjuk, nagy népszeriiségnekörvendettek, jóllehet a javarészt csak páros futások mai szemmel nézve, nem épen lebilincselő képet nyújtottak. Kár, hogy gr. Hunyady József lovai közül nem vett részt valamelyik a mérkőzésben, a melyben egyébként, mint mondtuk, már néhány telivér nevével is találkozunk. (Az első nersenyszab rigók.) A Magyarországon tartandó lóversenyekre vonatkozólag még 1821-benjavaslat jelent meg, a mely a futtatások versenyszabályait körvonalazza. Ebből az érdekes tervezetből, a mely láthatólag angol minta után készült, az érdekesebb pontokat az alábbiakban részletesen ösmertetjük. Az 1. pont szerint csak az a ló futhat, amely a nevezőnek korlátlan tulajdona. A 2. pont szerint egy tulajdonosnak két lova együtt nem futhat. A ki e két paragrafust figyelmen kivül hagyja, örökre elveszti jogát, hogy lovat nevezhessen, ezenkivül ötven arany bírságot is fizet. Ha ezt az összeget nem tenné le, ugy az illető lovat az intézőség konfiskálná és nyilvános árverésen adja el. A 6. pont szerint egy versenyben legfeljebb husz ló vehet részt, a nevezés a versenynapot megelözó estén záródik, ha egyszerre húsznál több lovat jelentenek be, ugy a tulajdonosok sorsot húznak, hogy mely lovak indulhatnak. A 10. pont boltverseny esetéu, a két gvóztes közt uj futást rendel. A lovak kora a 12. pout szériát, április elsejétől számítódik. A versenyeket (13. pont) reggel 10 órától, d. u. 3 óráig tartják meg. A 17. pont a visszamázsálásról intézkedik, a melynek rögtön a bíróhoz való vissza lovaglás után kell megtörténnie. A mázsáló 2 fontot engedhet a lovasnak. A ki ennél kevesebbet nyom, vagy a ki nem mázsáitatja magát visza, vagy a ki valakinek alemázsálás előtt kezet nyújt, avagy nem a nyeró pontnál száll le lováról, annak lova disqualifikálandó. E pontot kiegészíti a 18. §., a mely szerint a lovast nyereggel, ostorral és takaróval kell ki és visssza mázsálni. A 19. pont szerint a dij adományozó esetleg megkívánhatja, hogy egy ló kétszer verje meg társait. Ha azonban az első futást a., a második futást B. s a harmadik futást a C. nevü ló nyerné meg, ugy e három !ó egymásközt újra fut. A 23. pont Pest városát jelenti ki a versenyügy központjának, a hol minden évi május hó 31-én a versenyegyleti tagok gyűlésre jönnek. Ekkor választják meg a bárom tagú intézőséget. Versenyegyleti tag az lehet,, a-ki évente 100 aranyat ad dijakra. A 27. pont azt a lovast, a ki keresztez, neki lovagol, más lovat megüt, vagy a ki egyéb meg nem engedett eszközhöz nyul, egyszersmindenkorra kizárja a versenyzésből. Ugvan ez a sors éri a 28. pont szerint azt a lótulajdonost, a ki csalást követ el. A 29. pont végre megállapítja, hogy a versenyekben csak negyedik évöket betöltött lovak vehetnek részt. E tervezet legsajátosabb paragrafusa a második, egyrészt mert nem engedi meg, hogy egy istállót két ló képviseljen, másrészt mert a konfiskálás jogával ruházza föl a versenyintózöséget, amelynek e szerint drákói jogköre volt. 1827-ben jelentek meg Pozsonyban A Magyar Országi Ló Pályáztatásnak Törvényei, versenyügyünknek egyik érdekes s immár ritkaságszámba menő emléke. Ezek a versenyszabályok, amelyek bároméves lovakat is pályára engednek, nagyjában megegyeznek az 1821-iki tervezettel és alább egész terjedelemben közöljük őket. Mint látni fogjuk, a szabályokhoz mindjárt csatolva vannak a 1827-ikévi pesti propozicziók, a melyek 4 jutalmat írnak ki, és pedig 4 kategóriájú lovak számára. A versenyügynek mint az alábbi törvényekből látni fogjuk, oszlopai gróf Széchenyi István, gróf Károlyi Lajos, báró Wenekheim József és Orczy Lórincz voltak, a kikre amai sportsmann kegyelettel emlékezik vissza. A versenyszabályokat kiegésziti a teherskála, a mely természetesen még kezdetleges. A sulyok nem változnak sem a távolság, sem a meeting idő pontja által. Ha egy 3 esztendős ló 85 fontot vitt, ugy a 4 évesre 100, az 5 évesre 107, a 6 évesre 110 és az idősebbre 112 font jutott. Ha azonban a normális suly 3 évesnél például 100 font volt, ugy a 4 éves nem 15 fonttal vitt többet, hanem csak 12-vel viszont a 4 éves és 5 éves közt nem 7, hanem 10 fontnyi külömbség volt az 5 és 6 éves között 3 helyett 6 font. A mai sport természetesen egészen elvetette ezt az eljárást. íme : A' Magyar Országi Ló-Pályáztatásunk Törvényei. A' Ló Pályáztatás által 1827-ik Esztendőben Szabad Királyi Pest Várossában milyen Jutalom, és millyen több rendbéli summa pénzek nyerödhessenekmeg egynéhány Ljságok már köz hirié tették. — Minthogy ezen pályáztatás tsak most kezd kifejleni, és az alól-irottak ennek megállapításával kívánnyák az Austria Monarchia minden Renden lévő Lakosit serkenteni a' ló tenyésztésére, szükségesnek véllék a' Jutalmak megnyerbetéséhez olly feltételeket kaptsolni, mellyek által kinek kinek, reménysége lehet egyikhez, vagy másikhoz jutni. Erre való nézve a' Jutalmak négyféle Ló-faj-nemeire vágynák szánva, melyeknek elhatározása a' következendő : a) Az első Rendűek mindazon lovak, mellyek tellyes vérű Angoly Tsődörtöl és tellyes vérű Angoly Kantzától. — Vagy egy Napkeleti Tsödörtől és Napkeleti Kantzától. — Vagy telljea vérű Angoly Tsődörtöl és Napkeleti Kantzától — Vagy Napkeleti Tsődörtöl, és tellyes vérű Angoly Kantzától szár-