Vadász- és Versenylap 48. évfolyam, 1904

1904-08-13 / 74. szám

1904. augusztus 13. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 499 Véletlenségek a gyöpön. Az év elején, mikor Dm ban megnyerte a Przedswit handicapot, ez a győzelem, jóllehet előrelátható volt, mégis némi csalódást okozott számos fogadónak, akik Dúrbant ugyan favorizálták, de mert a Duncan mén a futás előtt pár napon át nem végzett munkát, a fogadók vagy nem merték reá bizni pénzüket, vagy ha már fogadták is, más lovon fedezték magukat. Szolgáljon ezeknek vigasztalásul, hogy szinte a lehetetlenséggel határos a turf világának esélyeit kiszámítani. Számtalan eset tanúskodik arról, hogy majdnem minden nagy versenyben találunk olyan lovakat, melyek tul vannak trainirozva, s jóllehet esetleg jelentékenyek achanceaik, az emiitett körülmény vesztüket okozza. Ellenben nyernek versenyeket oly lovak, melyeket félig trainirozottaknak nevezünk. Ezek rendszerint oly telivérek, melyek nem birtak annyi galoppot végezni, amennyit trainerük végeztetett volna velük, ha nem lép közbe a természet és nem gondoskodik számukra egy periodikus nyugalomról, melynek azután az ilyen lovak későbbi győzelmüket köszönhetik. Hosszú sora van azoknak a nyerőknek, melyek az utóbbi sorozatba tartoznak. Lássunk néhány példát. Egyike a legeklatansabb versenyeknek az 1843-iki goodwoodi Stewards Cup. Lord George Bentincknek, kora egyik legnagyobb sportférfiának ambicziója volt, hogy a futást African nevü lovával megnyerje s oly nagy fogadásokat kötött reá, hogy a ló 3:1 első favorit volt. A versenyt megelőző napon azonban a lordnak szövetségese, a Richmondi herczeg elhatározta, hogy négyéves kanczáját Balenat is starthoz küldi, jóllehet az otthoni trialekben eleinte a kancza sokkal rosszabbnak bizony ult Africannél, az utolsó napok egyikén azonban megszorította az emiitettet. Balena a fogadásokban teljesen el volt hanyagolva s Bentinck lord fedezetül magas összegeket helyezett el a kanczára i§. Elérkezett a Stewards Cup napja, s a lord a következő napon dűlőre kerülő Goodwood Stakesre már a versenyek előtt erősen lefogadta szövetségese hároméves The Whaleriát, melyet a futásban a kis Kitchenernek, ki nem nyomott többet 20 kilónál, kellett lovagolni. Lord Bentincknek az volt a véleménye, hogy a fiúnak, kinek ez lett volna a debutje, önbizalma, bátorsága nőne, ha előbb egy verseny nagy mezőnyében nyeregbe szállna, meghagyta tehát trainerjének John Kentnek, hogy a Stewards Cupben induljon az istálló harmadik lova : Yorkshire Lady is Kitchenerrel a nyergében. Ez a Yorkshire Lady egy négyéves kancza volt a legkisebb teherrel súlyozva, de a verseny előtt sokat betegeskedett, s mondhatni teljesen trainirozatlan állapotban volt. John Kent ura parancsára a pályáról saját hackjén rögtön egy lovászfiút küldött a goodwoodi istállókba Yoi-kshire Ladyért, s a fiu felülve az el sem készitett, megabrakolt kanczára, sebes galoppban tette meg rajta a versenytérig vezető másfél mérföldes utat. Csak annyi idejük volt még, hogy ledörzsöljék a kanczát, versenypatkót nem is tehettek lábaira, s már starthoz kellett állni. Az indítás sokáig húzódott, beletelt jó 20 perez, mig útnak indulhattak, s ez alatt Yorkshire Lady a megerőltető galoppot kipihenve, visszanyerte rendes lélegzését, és a verseny vége az volt, hogy Yorkshire Ixtdy heves küzdelem után félhosszal megverte istállótársát Balenat, mig African a futás közben lesántult. Hermit derbygyőzelme is felemlitésre méltó. A későbbi nagy nevü stalliont a Derby előtt pár nappal orrvérzés fogta el, a munkát bekellett vele szüntetni, s mr. Chaplin csak lord Calthorpe reábeszélésére nem törölte a futásból. Senki sem remélte azonban Bloss istállójából és az azzal összeköttetésben levők közül, hogy a ló az első tiz között érkezzék be. S mégis : Hermit az emlékezetes májusi hóviharban a Derby győztese lett. John Scottnál 1842-ben volt egy Meteor nevü telivér, amelyet a Two thousand Guineasra készítették elö. Meteor a leglustább lovak egyike volt, hogy mégis némi fokig felizgassák, már hetekkel a verseny előtt Scott meghagyta az istállószemélyzetnek, hogy a mént a boxban ide-oda kergessék és munkájánál is minden módon ijesztgessék, de minden fáradozás hiába való volt. Meteorral teljesen ellenkező természetű volt a Portiandi herczeg Memoir-ja, mely 1890ben a többi közt a Doncasteri St.-Legerben is győzött. Memoir oly fogékony volt minden zajra és temperamentuma oly könnyen volt felizgatható, hogy Porter a legszigorúbb parancsot adta ki a személyzetnek, hogy a kancza szomszédságában a legnagyobb csend uralkodjék. Az erös munka idején Memoirral alig lehetett birni, s bár megnyerte az Oaksot, a Newmarket Stakest és az_1000 Guineasban csak a nyerőnek jelentett Semolina előzte meg, a St. Leger előtt való napokban oly izgatottá vált, hogy trainerje czélszerünek látta a kanczával a munkát beszüntetni, s egy ideig ugy volt, hogy Memoir nem is áll a starthoz. Az utolsó előtti napon azonban a Portiandi herczeg elhatározta startolását s a kancza, jóllehet hét nap alatt csak egy erösebb galoppot végzett, játszva gyözött. A tanulság ebből az, hogy izgékony és ideges természetű lovak, különösen azonban a kanczák, igen kevés munkát kivánnak, hogy a futásra, mint mondani szokásos : cherry ripe legyenek. Legjellemzőbb erre Virago-nak mr. Padwicknak később a tenyésztésben is nagy hírnevet szerzett kanczájának esete. Virago, egy talán soha meg nem ismétlődő recordot teremtett, mikor egy délután a City and Suburban és a Great Metropolitan Handicapokban gyözött, pedig még a futás napján startolása bizonytalan volt. Viragonak ugyanis a két nagy handicapot megelőző napon csánkján hirtelen daganat képződött s trainerje John B. Day teljesen huszonnégy órát töltött el azzal, hogy Virago lábát meleg vizben áztatva a daganatot összeszorítsa. A kancza tulajdonosa, mr. Padwick nagy összegekben volt lován engageálva a City and Suburban handicapra, oly annyira, hogy vagyona forgott koczkán. Képzelhető az owner, a trainer ijedtsége ; alig volt már reményük, hogy a kanczát starthoz küldhessék. Ám a verseny napján a délelőtti órákban a daganat vissza'-uzodott, Virago fürgén lépett ki, igy megindították s nemcsak a City ben, de két óra múlva a Metropolitanban is nagy fölénynyel verte le társait. Végezetül álljon itt egy eset, amely mélyen be van vésve az angol turf történetébe, annak illusztrálására, hogy nemcsak a nem gondolkozó és a kulissza titkokat nem ismerő tömeg, hanem neves sportsmanek is pillanatnyi felhevülésükben egy megbízhatatlan ló összevissza futásaiban a Iegkétségbeesettebb cselekedetekre ragadtatják magukat. Az angol turfra nagy szégyent hozott eset 1791 október 21-én történt a Beacon course futásában, melyet az akkori Walesi herczeg hatéves Escape-ja nyert meg. Ez a Flighflyer után származó mén két nappal előbb a 3300 méteres Subscription Sweeps stakesben startolt s a négyes mezőnyben mint első favorit szerepelt 2:1 odssal, de utolsónak haladt át a czélon. A verseny előtt a Walesi herczeg kedvencz jockeyjának Sam Chiefneynek megparancsolta, hogy Escape-\al a töle telhető leggyorsabb iramban vezessen. Chiefneynek azonban ez a parancs nem tetszett, az volt ugyanis az ö nézete, hogy Escape még nem végzett annyi munkát, hogy oly hosszú távon maga csinálhassa a versenyt s a futást meg is nyerje. Chiefney e nézetét meg is mondotta a Walesi herczeg managerjének, mr. Warwick Lakénak, a ki helyeselve azt, megváltoztatta a herczeg parancsát, s megígérte, hogy minden felelőséget magára vállal. A verseny véget ért, Escape negyedik lett, de rögtön a futás után figyelmeztette Chiefney fejedelmi ownerját, hogy a Flighflyer mén ezen galopp folytán sokat javult, s ajánlotta neki, hogy a másnap dülöre kerülő Beacon coursera bármily őszszeggel megfogadhatja. Escape-ot másnap felnyergelték a 3400 méteres futásra, s a hatos mezőnyben mint harmadik kedvencz 5 :1 odssal indulva, végül könnyen győzött az akkori idők legjobb lovai Chanticleer, Skylark, (h-ay Diomed, Harpator és Alderman ellen. Alig haladt azonban Escape győztesen el a birói páholy előtt, nagy zavargás tört ki. A Jockey Club egyik stewardja, sir Charles Bunbury a fejedelmi tulajdonoshoz lovagolva, magából kikelve jelentette neki, hogy egy tisztességes ember sem fog vele addig versenyezni, mig Chiefneyt a szolgálatában megtartja. A herczeg is, a Jockey Club is kérdőre vonta Chiefneyt, ki eskü alatt vallotta, hogy minden tőle telhetőt elkövetett mindkét verseny megnyerésére. Maga a Walesi herczeg pedig bizonyságot tett, hogy lovát az első alkalommal 200 font sterlinggel fogadta, mig a győzelménél csak 60 font sterlinget helyezett el reá. A Jockey Club mindannak daczára követelte Chiefney elbocsájtását, de a herczeg hitt kedvencz jockeyjának s elbocsátását megtagadta. A dolognak vége az lett, hogy a Walesi herczeg harmincz éven át mellőzte Newmarketet, ámbár más meetingeken részt vett lovaival. A Jockey Club 1805-ben bánta csak meg, egykori stewardja 14 év előtti indulatosságát, s levelet intézett a herczeghez, illetve akkor már Anglia királyához, «szívok mélyéből sajnálva távollétét a newmarketi versenyektől és legalázatossabban kérve, hogy az Escape esetre boritaná a feledés fátylát». A király azonban nehezen felejtett, s más 15 év múlott el, mig a királyi szinek újra megjelentek a newmarketi gyöpön. BACHRUCH A csisz. is kir. idviri it kamatai ikszetitz Budapest, « «Raktár«- « j « « Gyár * « IV. kir., Viczl-utezi 4- i Királyi Pál-utczi 13. Különlegességiek: Sport-tárgyak, verseny- és vadászdijak saját mintázatok és rajzok szerint. CSMagyar királyi udvari szállító VÉRTESSI SÁNDOR ILLATSZEHTÁH A VÉNUSHOZ. ooo BUDAPEST ooo IY„ KRI5TÓF-TÉR 1. SZ. Ajánlja gazdagon felszerelt illat-raktárát. Mindennemű illatszereket, hajkenőcs, olaj-, szappannemUeket, úgyszintén nagy választékban bel- és kUlföldi toilette-czikkcket. Tattersall. Budapesten, Külső Kerepesi-nt 17., 19., 21. szám, szemben a központi (keleti) pályaudvar leszállitó oldalával. Telefon szám 51-95. Letét- és chequeforgalmi számla az angol-osztrák banknál. A székes-főváros által rendelkezésre bocsájtott vásárjoggal rendezi 40 holdnyi, területen Budapesten országos, heti, luxus- és ménlővásárjait. Árverési visárformával közvetíti a magánménesek nemes kanczaanyagát. A lóverseny-saisonok alatt egyéves ángol telivér csikókra tart árveréseket. Október hő legelején a m. kir. ménes intézetek eladásra kerülő lovai hasonlóképen árverési uton itt ért* kesittetnek. A május havi díjlovaglás ás ugratáskor hátasok ad lnak »1. A vásártéri nagy vásárcsarnokba 1000 ló is slhelyezhető, ennél fogva tehát soha az egész év folyamán a vásárok rendszeres meg tarthatását semmiféle rossz időjárás nem hátráltatja. A beltoriileli tattersalli istállókba ismét 600 drb. ló helyezhető el. Ezen istállók a vásártérrel szervi kapcsolatban lévén, a társaság a lovak eladását bizományi közvetítésre bármikor elfogadja. El nem adó lovak 'stállózás, tartás, esetleg gondoztatással is szintén mindenkor elfogad tatnak; s általában csak a legjobb minőség« takarmányneniükr.u. bőséges adagolása mellett a főváros hasonló intézményeihez kepesl a legolcsóbb ártarifákkal képes a közönségnek szolgálni Telepen lakó állatorvos utján állandó egészségügyi felügyelet. A lógondozók magaviselete felett szigorú ellenőrzés. Lovak jártatása télen a nagy fedett lovardában, nyáron a fél angol mértföldes ügető- s lovagló-pályákon történik Bárminő felvilágosításokkal készséggel szolgál Gál Béla titkát