Vadász- és Versenylap 48. évfolyam, 1904

1904-07-02 / 58. szám

1904 julius 2. Néhány szó Siám lótenyésztéséről. Reggel nyolcz órakor vetett horgonyt hajónk Siam fővárosa,)Bangkok előtt. Soha életemben olyan meleget nem értem, mint itt. Április 11-én árnyékban 33° R. mutat a hőmérő. Csurgott a verejték rólam, mig a szállodától az alig egy pár lépésre levő «Hongkong Shanghai Bank»-hoz értem, ahol a Jávából maiammal hozott néhány hollandus «Gulden»-t kellett siami pénzzé beváltanom. Ren szép papirbankókat és igen gyanús ezüst pénz adtak cserébe, de feltűnt nekem, hogy majdnem valamennyi ezüst pénz össze volt görbítve. Először azt gondoltam, hogy Siamban csupa Hercules lakik, kiknek egyéb mulatságuk sincs, mint izmos ujjaikkal az érez pénz össze hajtogatását sportszerüleg űzni. Később azonban megtudtam, hogy az összehajlitásnak az a czélja, hogy a nép minden rétegében hihetetlenül elterjedt szerencse-játékoknál (gambling) a croupier a játék asztalként szereplő, földre teritett gyékényről botjával könnyebben szedhesse össze az elvesztett téteket. A siami pénz beosztása sem utolsó dolog. Az egység neve : «Tical», értéke kb. 1 K. 30 f. A Tical 04 «Att»-ra van osztva ; 2 «Att» = 1 «pai» ; 4 pai — 1 «fuang» ; 2 fuang = 1 «saiung» ; 4 salung = 1 «Tical». Az ember igen könnyen megőszülhet, amig ily pénzérték számítás mellett valahára megérti a a siami, vagy chinai boltost, hogy tulajdonképpen mit is kér a portékáért. A bankból félig meg sülve az Oriental Hotelbe ballagtam s megesküdtem útközben, hogy ha csak a szálloda nem gyullad ki fejem felett, én mozdulatlanul fogok szobámban maradni estéig, de én a várost maximum 27° R. mellett leszek csak hajlandó megtekinteni. De nem igy történt. A szálloda kapujában elfog a manager s tudomásomra hozza, hogy délután 3 órakor lóverseny lesz. Minthogy pedig én a lovat nagyon szeretem, rögtön kocsit rendeltem, s bármennyire vonzott az aránylag hűvösebb hálószoba, ismét künn jártam a 33 fokos melegben. Jó félórai kocsizás után kiértem a versenytérre. Nagyon csalódik, a ki azt hiszi, hogy a siami lóverseny valami komédia. Nem az. Söt ellenkezőleg, magának a versenypályának a berende-ése is kifogástal an. A gyep pálya a megszokott ovális alakú, körülbelül egy angol mértföld hosszú. Talajának karbantartása kitünö. A tribün stylszerü, egy emeletes épület, melynek jobb sarkát a király, balsarkát a királyi herczegek páholya foglalja el. A tribün épület körül ugy a férfiak, mint a nök számára kitűnő buffet áll rendelkezésre, melynek hűsítő italai ugyancsak elkelnek a tikkasztó melegben. Az egyes versenyszámok között a siami banda muzsikál; hogy muzsikált és hogyan muzsikált, azt nem bántam, de hogy miért húzták oly sokszor a «Doppel Adler marschot», azt igazán nem értem. igen helyes intézménynek tartom, hogy az amúgy is nagy játék sáenvedélylyel biró szegényebb néposztály a versenypályáról mintegy ki van zárva, s igy játékszenvedélyének nem nyilik uj terrenum. Az ovális közepét itt nem tarkítja a 30 krajezáros hely mozgalmas és izgatott tömege; itt csak egy féle belépti jegy létezik, s annak az ára 5 Tical. Vagyis a versenyre járó közönséget itt a vagyonosabb osztály alkotja, az pedig hadd veszítsen a totalisateurön (legkisebb tét 5 Tical) egynehány Ticalt, ha kedve tartja. Most térjünk át a legfontosabbra, a lóanyagra. Hogy itt a pályán angol telivérrel nem találkozik az ember, azon senki sem fog csodálkozni, ha járt már a tropikus éghajlat alatt s tudja, hogy az angol telivér egyáltalán nem állja azt a klimát. Bárhol jártam : India-, Ceylon-, Jáva-, Burma- s a Malay-félsziget területén, a benszülött lovakon kivül legfeljebb csak egy féle, messzebb vidékről importált lovat találtam, a hatalmas méretű austraHai lovat. Allitólag csak ez birná ki Dél-Ázsia meleg éghajlatát. Igy tehát absolute nem ütköztem meg, fhogv a 16 — 17 markos angol ló helyett, a verseny pályán kizárólag csak 11—12 markos tiszta vérű siami lóval találkoztam. Az európai szemnek első perezre mindenesetre nevetségesnek tünt fel eme «macskák» versenye, de egy-két verseny után — ugy a lóanyagot, mint annak munkabírását jobban szemügyre véve, épp ugy meg fogjuk érteni ezek, mint akármilyen más európai verseny fontosságát. Tudnivaló dolog, hogy Siamban, mint minden, .igy a lótenyésztés is csak az Istenre van bizva. De az Úristen egyebet utóvégre nem tehetett, minthogy jó lóanyagot adott a siamiak kezébe; annak ápolása, karbantartása, fejlesztése már az ember dolga. Kitünö alapanyag áll a siámiak rendelkezésére, de épp ugy, mint minálunk, annak okszerű tenyésztése szakavatott kezeket kiván. Nagyon is dicséretes munkát végez a «Royal Bangkok Sports Club», mely a lótenyésztés fejlesztését tűzte ki czéljául, s mindenkép azon van, hogy munkájának meg is legyen a kellő eredménye. A R. B. S. C. jelenleg néhány siámi királyi herczeg, s néhány számottevő európai úriember vezetése alatt áll, s évenként három — egyenkint három napos meetinget tart. A versenyek rendezése körül felmerülő ügyeket természetesen az európai gentlemanok vezetik, de a siami herczegek élénk [érdeklődése nagyban hozzájárul a kitűzött czél eléréséhez. A társaság elnöke, lelke A. E. Olarovszky, az orosz nagykövet, kinek ügybuzgóságáról személyesen volt alkalmami meggyőződhetni. A versenyek rendezése egészen európai mintára történik. Nevezés, startolás, handicap, totalisateur, mind az európai pályákon dívó szabályokon alapszik. Egy dologban azonban lényegesen elüt a siami verseny az európaitól. Mig Európában 50—200 ezer koronás dijak is kecsegtetik az istállótulajdonost, addig itt a legnagyobb dij 400 Tical = 520 korona. Vagyis itt még ama szép korát éli a lóverseny, a mikor nem a díjért indítják a lovat, hanem tisztán csak a becsületért. A kényelmetlen bérkocsik elé fogott ponnyk már Bangkok élénk forgalmi utczáin is felkeltik az idegen figyelmét. Apró kis jószág ez mind, jó húsban nagyon kevés van kőztük, mert mint minden bér.kocsis, ugy a siami is pénzt akar látni s csak aztán jó lovat, s mégis huzza a ponny azt a kocsit s oly ambitióval, hogy össze-vissza talán hat pesti «conflis» ló tudna versenyre kelni ezekkel az apró jószágokkal. A jól tartott siami lóról kitünö képet a versenytéren nyerhet az ember, a hol annak javából 50 — 60 darabot figyelhet meg egy helyen. Lehetetlen, hogy a siámi ló első tekintetre meg ne nyerje a szemlélő tetszését. Alacsony tömzsi alkatáról az erö, izmos, finom s ritka tiszta végtagjairól a gyorsaság, végtelen kedves fejéről az intelligentia, szemeiből a tüz első pillanatra kirí. Künn a versenytéren talán 40 darab ló csutakolását néztem végig, mind a 40 ló olyan volt, mint a bárány, az is igaz, hogy a siámi kitünö lóápoló. Szereti a lovat, már pedig hiába, lóval bánni csak az tud, aki szereti azt, nem pedig az, aki parádézni akar a hátán. Egyenkint vettem szemügyre a lovakat s merem állítani, hogy soha életemben annyi lovat nem láttam egy helyen, amelyeken olyan kevés formai hibát találtam volna, mint ama 40 kis siami lovon. Arányos test, széles szügy, kellő mell mélység, igen jó kötés, tiszta csánk és inak, kitünö paták jellemzik a siámi lovat. A domináló szin a pej, egy-két sárga is akad közöttük. Kitartásukra nézve csak annyit emlitek meg, hogy a negyedik futamnál a lovak az egész pályát körül futották, vagyis 1608 métert tetlek meg, s midőn ezek a kis lovak, eme szép distantia után, a Siamban is kivételes melegben csutak alá kerültek, még csak meg sem voltak izzadva. A lovak takarmánya hántolatlan rizs (paddy) és zöld takarmány, de a száraz évszakban több rizsszalmát kapnak, mint zöld füvet. De akármin is tartja asiami a lovát,ugy látszik mindenféle «táparány» nélkül is megtudja adni lovának a megfelelő takarmányt. A siami ló még nem éli aranykorát. Siámnak nincsenek országutai, egyébb közlekedési vonalai pedig oly rosszak, hogy a száraz évszakot kivéve, azokon csak elefánt háton, vagy ökör és bivaly által vonta szekereken lehet közlekedni. Vidéken a siami lovat csak nyereg alatt használják. A 3—4 nagyobb város közül Bangkok utczáin látni a legtöbb lófogatot, de a kitünö villamosvasúti közlekedés folytán némileg itt is megcsappant a számuk. De mindez nem aggasztja a siámiakat. Előre látják, hogy az ország jelenlegi fejlődése mellett, ugy a városokban, mint a vidéken az ut hálózat és kereskedelem iavolni fog s akkorára nem fog kárba veszni munkájuk, ha a lótenyésztésnek még fokozottabb mértékben is áldoznak, mint teszik azt a jelenben. Hogy milyen jó anyag a siami ló, azt legjobban illusztrálja szép kivitelük. A legtöbb lovat a szomszédos Burmába exportálják. Egy-egy ilyen ponnynak eladási átlag ára 300 Tical (430 korona.) Amint az itt élő angol uraktól hallani, a siámi ló kitűnő «polo» lónak bizonyul. Eme körülménynek tulajdonitható, hogy a sport kedvelő angolok kedvezményezésért eme gyönyörű férfias lovas játék, főleg Siami északi részén, az európaiak között teljesen meghonosult. Igazságtalan volnék, ha a versenyekről szólva ne emlékeznék meg egynehány szóval a siámi jockeyról. Kis termetű, zömök fiuk, kiknek izgatottan villog a szemük, midőn versenyre készen mezítláb ülnek fel kis lovukra; óriási pace-ben indulnak el a starttól : egy czéljuk van : első akar lenni minden áron. Bátor jó lovas ez a kis fajzat, oly szép finisheket láttam tőlük, hogy akármelyik) ló n/akán ülö amerikai jockey is meg irigyelheti barna börü collegáját, ki ugyancsak ostor alatt, de mezítláb, sarkantyú nélkül hozza be elsőnek diadalmasan kedvencz kis lovát. Pontos adatok birtokában ez alkalommal nem hagyhatom szó nélkül, hogy a magyar ló hogyan j viseli el Siam climáját. Müller Ervin bangkok-i osztrák magyar konzul kilencz évvel ezelőtt öt magyar lovat vásárolt s hozott saját használatára Siámba (a tenyésztő, illetve eladó fél nevével nem szolgálhatok, mert azt a konzul sajnos elfelejtette.) Az öt ló közül négy 14 éves korában, nyolcz évi Siámban töltött szolgálat után, tavaly pusztult el (egyet ezek közül a bangkok-i villamos ütött el). Az ötödiket a 15 éves «Legényt» saját szemeimmel láttam. A konzul «Dog- cart» elé fogva használja. [Szegény Legényen a 15 év meglátszik ugyan, de azért ma is hűségesen szolgálja gazdáját, ki büszkén emliti, hogy 9 év alatt az ö keze alatt nem volt beteg a «Legény» egyetlen egyszer sem, pedig ép ugy használja, mint akár milyen siami lovat. Ugyanigy nyilatkozott a többi négy magyar lováról is. Denique, szavahihető ember véleménye szerint öt magyar ló, nyolcz éven keresztül Siámban kitűnően bevált. A magyar ló, épp ugy elviseli az itteni climát, mint a siami ló ; gyorsaság dolgában pedig, a nagyság, magasságbeli óriás külömbség folytán, messze túlhaladja azt. Airól, hogy mennyivel mutatósabb a magyar ló, akár kocsiban, akár nyereg alatt, mint siámi társa, talán kár szót vesztegetni. Hogy öt importált magyar ló közül mind az öt kifogástalanul birta ki a climát, az nem lehet véletlen szerencse, az inkább a magyar ló SZÍVÓS kitartásának határozott fényes bizonyítéka. Már pedig, ha Ausztrália el tudja árasztani Indiát, Ceylont, Burmát, Jávát, s a Malay-félszigetet az ö 16 — 17 markos lovával, s ez a ló épen azért, mert nagyobb, produktivebb, s mutatósabb, mint az illető országok saját nevelésű lovai, mindenütt kedvelt, keresett czikk, Magyarország nem próbálhatná meg lókivitelének ujabb piaezokat teremteni azokon a helyeken, a melyeken a lóimportot eddig kizárólag Ausztrália uralja ? Az eddigi példa csak azt bizonyltja, hogy a magyar ló minden tekintetben ki állaná a versenyt az ausztráliaival. Hogy a nevezett országokban lókivitelünknek piaezot nem könnyű teremteni, az természetes, de ha az illető körök eme kérdést komoly, beható megfontolás alá veszik, egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy pl. egy országos lókiviteli bizottság szakszerű vezetése s munkája révén oly piaezok nyilnak majd meg Magyarország számára, melyek hazánk lótenyésztésének hatalmas felvirágzásán óriásit lendítenének. Mind°zek kapcsán ne feledjük el ama kissé talán naivnak tetsző tényt, (amit itt tudtam meg), hogy a jelenlegi királyn ik, Csululangkornak Magyarország tetszett legjobban egész Európában; ne feledjük,