Vadász- és Versenylap 47. évfolyam, 1903

1903-02-21 / 8. szám

76 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAR 1903 február 21. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Tenyészkerület és Nonius. E lapok t. szerkesztője, a Vadász- és Versenylap mult számában megjelent s a tenyészkerületeket tárgy azó czikkemet megjegyzésekkel volt szíves kísérni. Emegjegyzésekből azt látom, hogy czikkem némi félreértésre adott okot. Legyen szabad tehát egyrészt azt, a mit mondani akartam szabatosabban kife]eznem, de a t. szerkesztő ur szives engedelmével, nézeteimet, az ö megjegyzéseivel szemben tőlem telhetőleg indokolnom. A kisérö megjegyzés azt nehezmenyezi, hogy a Noniusokról mondott kritikám szigorú. Azt hiszem, kritikánál nem az a lényeg, vájjon szigoru-e, hanem kizárólag az. vájjon igazságos-e. De ettől is eltekintve, én nem akartam kritikát irni a Noniuaoh'ól, hisz alig emiitettem meg őket, hanem akkor, a midőn kifejeztem arra vonatkozó egvéni véleményemet hogy mily szempontokat tartok lényegeseknek a tenyészkerületek megállapítása körül s kifejeztem, hogy hányféle és minő tenyészkerületel létesítenék, ezen' tenyészkerületekbe mily méneket osztanék be, röviden indokolni is akartam a véleményt. Abban a hitben voltam, hogy egyes lófajtáink, törzseink minemüsége, gazdasági, hasznavehetöségi, tenyésztési jelentősége, hippologiai szakkörökben annyira közismeretü, hogv annak részletes tárgyalását bátran mellőzhetem. A következmény mutatja, hogy részben csalódtam, s ennek tudata késztet a vitássá vált pont részletesebb tárgyalására. Legyen szabad a lehető legtömörebben ismételnem, mi az idézett czikkemnek lényeges tartalma s az a nézet, a mit kifejezni akartam, nevezetesen : 1. Élesen megkülönböztetendö a tájfajta és másrészt a tenvészkerület fogalma : 2. lie a typus, hanem karakter legyen az alapvető szempont, tehát a tájfajta fogalma teljesen figyelmen kivül hagyandó a tenyészkerületek megállapításánál ; 3. háromféle tenyészkerületek létesíttessenek, és pedig : a) az ország legnagyobb részében a nemes ló tenyészkerületei, melyekben csakis angol és arab vérű mének adassanak, illetve engedélyeztessenek a köztenyésztésben, tehát a hidegvérű, a Ahnins-faju és — ezt most teszem hozzá — lipiczai mének ezen ke rületekböl zárassanak ki ; b) az ország kisebb és csakis olyan részeiben, a hol ez különlegesen van indokolva, létesíttessenek a gazdasági ló kerületei, hidegvérű és illetőleg Noniusménekkel, azonban e kerületekben is az angol és arab vér kizárása nélkül : c) az ország némely, kis terjedelmű és lótenyésztés szempontjából alárendelt jelentőségű részeiben a hegyi-ló tenyészkerületei, lipiczai fajú és arab ménekkel. Ugy látom, a t. Szerkesztő ur abban találja a Noniusok irányában elkövetett injuriámat, hogy ezeket a nemes ló kerületeiből kizárandóknak vélem. Kutassuk tehát, mi a Nonius természeti mivolta, hasznavehetösége, s ehhez képest a köztenyésztésben való czélszerü alkal mazhatósága. Már t. i. az úgynevezett typikus, vagyis tiszta vérii, és illetve a maga typikus voltában a visszamenő, fordított keresztezés rendszere utján szándékosan fentartott Noniusé. Első s már a kezében levő intéző hatalomnál fogva is koronatanúnak ideze.m Darányi Ignácz minister urat, a ki a képviselőházban az 1902. évi márczius 18-án (L. V. és V.-lap 1902. évf. 117. oldal) éppen velem szemben, a ki Wornns-tenyésztés korlátozását kívántam a mezöhegyesi ménesben, azzal indokolta a Nonius-tenyésztés fenntartását, hogy a jármos erőről lassankint a lóerőre leszünk kénytelenek áttérni, tehát ezen gazdasági irány szempontjából szükséges a Nonius. Azt hiszem ezzel a miniszter ur minden fenntartás nélkül helyezte el a Noniust а gazdasági, igás ló kathegoriájába. Második klasszikus tanúm, a kinek illetékes voltát azt hiszem senki sem fogja kétségbe vonni, Podmaniczky Géza báró, a ki а V. és V. lap 1902. évfolyamának 659-ik oldalán a következőket irja: «En a Nonius-oíaX nem szeretem, tehetetlenek, de a mi jó van bennök, az csak az angol telivér-' bői van.» De talán a legklaszikusabb tanúm Báró Wesselényi Béla, a ki, mint az Erdélyi Falkavadász Táisulat mastere, az 1902 évről szóló ismertetésében (L a V. és V. lap f. évi 5-ik számában a 47-ik oldalt) a sepsi-szenl-györgyi m. kir. méntelepböl a zsuki vadászatokra köldött Nonius-okut nóri félvéreknek, tehát egyszerűen hidegvérüeknek kathegorizálja. Azt hiszem, hogy még több ilyes idézettel is szolgálhatnék éppen lapunkból, ha több évfolyamot böngésznék át, de hippologusnak, tenyésztőnek talán d

é8

le

s/,

L

e három idézet, melyet mint a legutóbbi rövid időből származót s e lap minden olvasója által könnyen ellenőrizhetöt szemeltem ki. Mellesleg szólva, szívesen fogadom rendkívüli kitüntetésül, hogy a t. Szerkesztő ur fontosabbnak velte, hogy a Nomust az én enyhébb classification! ellenében védelmezze, semmint olyan kot, legilletesebb capacitás sokkal szigorúbb bírálata elleneben, mint a fenttisztelt két nemes four, a ki koztudomas szerint elsőrendű urlovas és tenyeszto. Én azonban nem bírálni akarok, csakis oly tekintélyek közzétett tapasztalatai és ítéletei nyomán m

int _ a többek között - a fentebb tisztelt ket főnemes, akarom, mint az országos, a népies tenvésztés iránt már lótenyésztési bizottsági elnöki minőségemből folyólag is kötelességszerűig erdeklödő egyén, vizsgálat tárgyául tenni azt, hogy az ország azon, — s ebben talán nem lesz nézetelterés, — túlnyomó részében, a melyekben a nemes _ magyar félvér tenvészete minden áron fentartandó, tanácsos, czélszerü-e azt a lehetőséget továbbra is fenntartani, hogy a földmives gazda, a kinek szemet és alacsony értelmiségét vajmi könnyen vesztegeti meg a lóhus tömege, belékeverje a Nonius-vért a maga tenyészanyagába. Erre én csakis nemmel tudok felelni azért, mert a Nóniusnale egészen más a rendeltetése, mint az, hogy utána hasznavehető hátasló, katonaló neveltessék, sőt az erre való képessége teljesen hiányzik. Ahol a meglevő kanczaanyag, a mezőgazdasági viszonyok, a talaj és takarmány minemüsége, a népesség hajlama és megszokása, vagy — nem bánom — egy bizonyos fokig az értékesítési viszonyok egész különlegesen indokolják, ám létesitessenek a gazdasági és kizárólag kocsiló tenyészkerületei s ezekben ám alkalmaztassanak Nonius fajú mének is. De, és azok után, miket a dunántúli részek lótenyésztésének ijesztően rohamos hanyatlásáról hallunk, caveant consules ! Mert ha éppen most, a tenyészkerületek megállapításának alkalmából nem akadályozzuk meg a kizárólag gazdasági lótenyésztésének rohamos terjedését, sőt azt elő is mozdítjuk, netn kell 10—12 esztendőnél több arra, hogy ne csak a tömeges (szórványosról nem szólok) lókivitel szűnjék meg, hanem hadseregünk is elveszítse liarczképességét arra termett és jó lovasság hiányában. Lássuk azonban, mivel indokolhatom, hogy a Nonius mellőzendő ott, a hol a czél a sebes és kitartó mozgásra rendelt nemes hátasló, katona remonta tenyésztése. Már lótenyésztésünk hivatalos vezetése is kijelentette ezt inplicite azon, az 1896. évi ezredéves kiállítás alkalmára szerkesztett kiadványában, a mely «Mezőhegyes és vidéke lótenyésztése» cimén jelent meg, s a melyben a Nonius ménes rcndeltetéseül azt jelenti ki, hogy méneket neveljen azon vidékek számára, a melyekben a kanczaanyag nem keleti vérü. Ebben benne van, hogy hátasló tenyésztésére a Nonius nem alkalmas. Mert — ez már talán csak nem képezi kérdés tárgyát — hátaslovat kizárólag csak keleti (angol és arab) vérrel lehet tenyészteni, tehát vagy keleti vérü kanczaanyag mellett és keleti vérü mének után (s ez az, a mit az idézett kijelentés is tanusit) vagy nyugati vérü kanczaalap esetében csakis a keleti vérnek tulon-tul való belékeverése által a mének utján. Az ezután következő indokaim — ne vegye rossz néven a t. szerkesztő ur — egyúttal polemikus természetűek is lesznek. A szerkesztői megjegvzés szerint a Noniusok mellett szólnak az ö sikereik, melyeket mint remonták, hátaslovak és vadászlovak értek el. Vegyük sorba a sikereket. Kivételekről nem szólok, mert hisz nem egyes individumokról, hanem csakis a százalékarányokról, a tömegekről lehet szó. Nos tehát: a m. kir. debreczeni honvéd-huszárezred kérelmére, ez részben más, nem az ö legénységi kiegészítő körzetébe tartozó pótlovazási kerületet kapott, mert Debreczenben. Hajdú vármegyében éppen a Noniusok elterjedése miatt, nem volt képes elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű remontât találni. A remonlának prototyponja az a csikó, melyet az állandó lóavató bizottságok bároméves korban a katonai csikótelepek számára, közvetlenül a tenyésztőktől vásárolnak. Kérdezzük meg a lóavató bizottsági elnököket, hány Noniust vettek hároméves korban ? Majdnem azt merném mondani, hogy még soha egyetlenegyet sem. De hát ha 3—4000 közé évenként belé is kerül 10—20 Nonius, ez a szám csekélysége miatt éppen semmit sem bizonyít. Hogy a Nonius, mint hátasló sikereket ért el, ezt még soha sem hallottam, sporadicus, kivételes és éppen semmit sem bizonyitó esetektől eltekintve, s ezek is inkább csak névleges, telivérrel erősen átkeresztezett Noniusok lehettek. Azt tudom, hogy a Nonius lehet igen derék, hasznavehető igás állat a mezőgazdasági üzemben, sőt személyesen is tapasztaltam, hogy ott, a hol igen közel 90 év óta, a legszigorúbb tenyészkiválasztás és — természetszerűleg — a legköltségesebb tenyésztés és fölnevelés mellett tenyésztik, igen hasznavehető kocsiló, — de hát czélszerü-e az országos, a népies tenyésztésben specialis kocsilovat tenyészteni ? és váljon nem czélszerübb-o czélul a hátas ló tenyésztését kitűzni akkor, amikor a jó hátasló föltétlenül jó kocsiló is és a különben hátas lóra irányuló tenyészetből egyedileg nem egészen sikerültként kiKerülő, különben is jóvérű ló még mindig igen jó hámos ló lehet? Nem okosabb dolog-e az olyan tenyészet, mely kettős, sőt harmas (mert bizony igen derék s massiv igás ló is kerül ki kellő számban magas vérből is) czélt is érhet el, mint az, melynek maximuma a kizárólag hámosló. A Nonius vadászló által elért sikereket is emliti a T. Szerkesztő Ur. Utána néztem a dolognak a V. és V. lap. 1895— 1902. évi folyamaiban. Nyolcz év eredményeiből talán lehet egy bizonyos szabályszerűséget leszűrni. Az érdeklődőknek, már csak állításaim ellenőrzése végett is megjelölöm a forrásokat, • - a V. és V. lap 1895 évi 124., 132. és 151., - 1896 évi 23., 31., 43 és 44, — 1897. évi 77., 96. és 130., — 1898. évi 85., 102. és 120., — 1899. évi 77., 85., 100. és 113., - 1900 évi 77-, 106. és 117. — 1901. évi 164.. 171., 250. 257. és 269. — végül 1902. évi 74., 75., 83., 92. és 123 oldalain — a masterek jelentéseit Hogy az ember a masterek classificatioit kellően megérthesse, figyelmesen kell minden lóról szóló relatioikal elolvasni, s könnyen találhatja meg, mit kell a többé-kevésbé stereotyp kifejezés alatt érteni. Egészen másképp hangzik a jelentés, mikor valamely lovat föltétlenül, minden fenntartás nélkül dicsérnek, s a midőn többféle, általam tárgyalni nem szándékolt okokból, a bizony kedvezőtlen relatiot egy kis czukorral édesitgetik meg. No de maradjunk a Noniusokniú. Nyolcz év relatioiban absolut és fenntartás nélküli, első osztályzatot csak egyről találtam, az 1899-ik évfolyam 85 lapján gróf Forgách Lászlótól és az 1900. évfolyam 77-ik lapján Sachse ezredestől, mindkettőtől ugyanazon 4 tkvi számú Fenék—

Nonius ménről. Ugy de ez éppen mellettem bizonyít, mert ennek a Noniusna.k apja a hírneves Fenék tv. mén, anyai imgyapja pedig Eredmény szintén telivér mén. Ez a mén tehát nem Nonius többé, s ezt a nevet is csak azért viseli, mert a mezöhegyesi, nem tudom melyik számú istállóban látta meg a napvilágot. A többi Nonhis a classificatió minden fokából részesült, az aránylag nem gyakori jótól a nagyon is lágymelegen át egészen a határozott és igen is gyakori roszszig. A jobb classificatiót általában a telivér apák fiai kapták. Wesselényi Béla báró egyik relatiojában (1897-ik évfolyam 130. lap) a Noniusoknál haladást konstatál, de ezt csakis az angol telivérrel való keresztezésre vezeti vissza. Érdekes és jellemző, a mit Nádasdv Ferencz gróf mond (1898. évf. 85. lap) egy Noniusról, a mely eddig a legjobb tisztavérü Nonius, mely itt (L i. a budapesti falka után) vadászott. Lássuk tehát milyen volt az az eddigi legjobb tisztavérü Nonius. Tehát : «lassú és lusta, de kellemes lovaglásu, közepesen ugró és jól étkező hasznos kis vadászló közép teher alá». Ugy-e szép kis minösités ? Á t. Szerkesztő Ur szives volt fölemliteni, hogy egy Nunius az 1899. évben (L. V. és V.-lap 1900 évf. 106. oldal) még versenyt is nyert, t. i. Kolozsvárit egy III-ad osztályú vadászversenyt. Ugy látom, hogy III-ad osztályú vadászverseny az, a melyben a vérskála relative legalacsonyabb fokán álló, s a vadászatokra küldött állami méneket bocsátották egymásközt versenyre. Hát ezt ama bizonyos Champion— Nonius megnyerte. Milyen társaságban, az nem vehető ki. De igen is ott áll folytatólag, hogy azután ugyanez a crack egy I-ső osztályú vadászversenyben 8 ló közül 8-ik, majd, a döntő versenyben 8 ló közül 6-ik lett. Ennyiből állott az összes dicsőség. Correct alkat is jellemzi a t. Szerkesztő Ur megjegyzése szerint a Wornnsokat. Bocsánatot kell kérnem, de nem tudom mit, kell értenem ez alatt. Mellőzöm azt, hogy ez a kifejezés még nincs oly szabatosan determinálva, hogy azt, mint mindenki által ugyanazon értelemben vettet, eszmecsere eltolhatlan alapzatául lehetne elfogadni, de hát conformálom magamat nagyjából s elfogadom, hogy van correct alkatú igás ló, correct alkatú kocsiló, correct alkatú hátasló, correct alkatú vadászló. Nem tudom, melyikét értsem ? Ha azonban a correct alkatú hátasló fogalmát akarjuk a Noniusra alkalmazni, nem értek egyet. Kivételektől eltekintve, általában nem merem a Noniusra a correct hátasló classificatióját alkalmazni. De hát még ez sem a kérdés lényege. Hiszen a népies tenyésztésnek tenyészkerületekbe való illesztéséről és e téren arról van szó, váljon a Nonius a földmives paraszt lótenyésztésében tud-e correct hátaslovat reproducálni ? Nézetem szerint erre képtelen. Vármegyémben az 1902. évben is 172 darab jutalomra pályázó csikót és lovat mustráltunk bizottságilag s irtunk le a bizottsági jegyzökönyvekben. A Nonius productumok általános leírása úgyszólván kivétel nélkül igy szólt : «Rövid, meredek, terhelt váll ; hosszú, rosszul zárt hát ; rövid far ; szabálytalan végtagállás : izomszegény végtagok ; a felső testhez képest gyenge csontalapzat.» Azt hiszem, ez nem éppen correct alkat, hacsak nem ügetönek. De van egy más adatom is, és pedig a következő : A mezöhegyesi tájfajtatenyésztésböl az 1901. évben bizonyos számú egyéves méncsikó lett az állam számára megvásárolva. Ezeknek alig valamivel több mint fele maradt meg az 1902. év őszéig a ménesben, a többi már ezt megelőzőleg el lett tüntetve. A megmaradtakat 1902. őszén szemlélte meg egy nagyszámú szakértő társaság s egyértelmüleg bírálta meg aképpen, hogy egyetlen egy sem volt köztük, a melyik csak a lehető legszerényebb igényeket is kielégítette volna.