Vadász- és Versenylap 47. évfolyam, 1903

1903-08-19 / 68. szám

1903. augusztus 19 475 * BUDAPEST ^ IV., Kishid-utcza 9. szám. Férfi angol szabó. KOLÖNLEGESSÉG : angol szabású lovagló- és vadász-öltönyök, kizárólag angol szövetekből. Mindennemű sport- és magyar disz-öltönyök elegáns kiállításban készíttetnek. Minták kívánatra ingyen és bármentve. Vidéki megbízások pontosan eszközöltetnek, Ooooeoooooooooooiaooo omooqoooôo Kpatante Likör Mont Pelée Octavius Sout Star Ismerős Nyalka Caudry Monna Vanna Floris Sug Tilalom Harbi Tiszán innen Savante Tengerszem Emlék Hopfen Prance Lotto Ilona Grazia Oajetan Üssed Sipircz Leona Cash Wigwam Epés Cenzi Kőhányás (íranada Édesem Kis Kartal Mandarin Juszti Miraculósa 45} Catania 45} Der izé 45} Merci 45} Lovorana 45} Timakova 45} Aszondja 45} Bunkó 45 La Plata 45 Carmagnole 45 Rapid 43} Benjamin 43} Jaj 43} Smarty 43} Polenta 43} Snip Snap 43} Mechanic 43} Robber 43} Babuschka 43 Renée 43 Aranyos 42 Coralie 42 Africanus 41} Hekla 42 Lonely maiden 42 Besser 41 Wiatrowka 41 Tövis 41 Murzuk 40} Wundercur 40 Camelotte 39 Game 39 Gurulj 39 S, E. A holicsi falkavadászatok története. Itarii Adolf és társa egyedüli magyar sport-ozipész üzletében Budapest, VI. ker., Andrássy-ut 76. szám ' "" " " i-, jockey- és ló-csiz úgymint mindennemű sport-czipők kész raktára valamint mérték szerinti készítése. Több rendbeli elsőrendű kitüntetések. Magyar kir. szabadalom ! Megírtuk, hogy Horthy István százados tollából könyv fog megjelenni, mely Holies történetét, az eddigi falkavadászatokat, versenyeket stb. fogja ismertetni. A mü öszszel jelenik meg. A szerző szívességéből alább közölhetjük a mü bevezető részét, mely ekkép hangzik : Az 1852. évben az addig Salzburgban elhelyezett központi equitatio-t legfelsőbb rendeletre Bécsbe helyezték át, a hol az egykori gárda épületében kapott szállást ; az equitatio számára a mostani nagy lovagló iskolát és uj istálló-szárnyat építettek. Azóta ezen intézmény nagy rendszerváltozásokat élt át; sajnálatos, hogy nincs krónikánk, mely az intézmény egész történetét, melyet pedig számos kapocs füz a lovasság érdekeihez, ismertetné. 1860ban, midőn herczeg Taxis vezérőrnagy vette át az akkor fennállott központi lovassági iskola parancsnokságát, történtek ez irányban az első lépések, a mennyiben egy e czélra készült albumba bejegyezték az egyes lovaglásokat és a versenyeket. Ennek kapcsán adjuk a krónikát, hogy ezzel ne csak adatokat szolgáltassunk, hanem az intézmény egykori történetének megírására a kedvet is élesszük, a mi felette kívánatos, mert hiszen mindaz, a mi itt történt, legjobban jellemzi, hogy a lovassági kérdések dolgában milyen nézetek voltak az uralkodók. 1860 és 1866 közt ezen intézet ugyanazon szervezettel birt, mint jelenleg. A lóanyag akkor mintegy 40 intézeti lóból állott, továbbá 40 ménből, melyet a katonai ménesek adtak; azonkívül az intézetet látogatók szolgálati lovukat és még egy-egy remontât hoztak magukkal. A tanfolyam november elsején kezdődött és szeptember végéig tartott. A látogatók száma 41 volt ; tehát mindegyik lovassági ezredből egy tiszt. A fősúlyt a szabályszerű lovaglásra fektettékEbben a korszakban, melybe a szabályzat megváltoztatása bele esik, mindazon rendszereket kipróbálták, melyek a lovaságnál elfogadhatónak mutatkoznak. A lovassági gyakorlatoknál mindinkább felmerülő szükséglet, hogy a tulajdonképeni actió előtt nagy területeken gyorsan áthatolhassunk, adta az alkalmat ama nagy lovaglásokhoz, melyeket a nyár folyamán végeztek és melyek többnyire jelentékeny feladatok voltak. Ezen gyakorlatok iránti érzék innét a hadseregbe hatolt át és, általában, talán soha nem volt oly sok távlovaglás, mint ezen időben. Mellesleg még versenyeket is rendeztek és pedig nem csak akadály-, hanem sikversenyeket is. Miután a futásokon a tiszteknek csak egy kis része vett részt saját lovaival, igy az intézeti lovakat és méneket is felhasználták. A versenylovaglás fő értéke azonban elveszett, mert a lovaglási tanórákat nem szállították le és igy nem maradt idö arra hogy a versenyekre a lovak előkészíttessenek. A tanfolyam egy évig tartott és a feladat nem csak az volt, hogy az ezred equitátiók számára tanárok, hanem főkép, hogy háború esetére ordonáncz-tisztek kiképeztessenek. Ezen okból theoretikus tanítás folyt a stratégiai alapelvekből, a taktikából, a tábori szolgálatból, hyppologiából és a mathematikából. Az 1866. évi háború kitörésekor a központi lovassági iskolát feloszlatták ; helyébe lépett ez év őszén a központi lovassági kurzus báró Appel vezérőrnagy parancsnoksága alatt. Ezen intézet, mely az 1875-ik évig maradt e házban, jellegében sokban különbözött az előbbitől. Az volt a feladata, hogy a lovasságnak rangban legidősebb századosait a katonai tudományokban kiképezze és hogy a vezérkari tisztségre való képességüket theoretice és practice kipróbálja. Hogy azon időben a lovasság mily feladatokat végzett, kivül esik ítéletünk körén : mi csak a lovas szempontjából beszélünk, s igy más tollra kell bíznunk, hogy leirja ez időszakot, mely bizonyára a legszebb gyümölcsöket hozta. 1875 őszén gróf Pejacsevich tábornok, lovassági felügyelő, vette át az intézet vezetését. Igy ebből ismét lovas-intézet lett és a keresztelésnél a katonai lovastanár képző intézet nevet kapta. A berendezés nem sokban különbözött a heiczeg Taxis vezérőrnagy vezetése alatt fennállott lovassági iskoláétól. Látogatói voltak a lovasság, tüzérség, honvédség és a szekerészei 52 tisztje. Az első feldadat az volt, hogy jó minőségű lóanyag szereztessék be, mert csak jó lovakon lehet lovasokat kiképezui. Tekintettel a kedvezőtlen pénzügyi helyzetre, mely nagyobb kiadási lehetetlenné lett, a hadügyministerium 50 darab pótlónak asszentálását rendelte el 450 forint átlag árban. Ezen lovakat, melyeket költségkímélés czéljábol a lovassági és . tüzérségi ezredek létszámába vezettek, mint törzsállományt adták át az intézetnek, a parancsnokoknak azonban jogukban állott a lovakat, ha jól be voltak lovagolva, eladni és az eladási árból jobb lóanyagot vásárolni. A mai lóállomány bizonyítja, hogy ezen intézkedés bevált. Később a két földmivelésügyi ministerium bizonyos számú tenyészkanczát és mént engedett át az intézetnek, ezeket azonban egy évi kipróbálás után a méneseknek és méntelepeknek kellett vissza adni. A sorozási helyekről az intézet közönséges remondákat kapott, hogy ezek szabályszerű kitanitását practice gyakorolhassa illetve taníthassa. Azonkívül az összes tisztek a teljes korú szolgálati lovukat és a saját lovaikat hozták magukkal, s az utóbbiakat a tanításnál szintén használták. A tanfolyam kél évig tartott, mert az intézet fő czélja az volt, hogy a dandár tiszti iskolák számára lovastanárokat képezzen és a kevésbbé alkalmasakat legalább annyira begyakorolja, hogy az ezredeknél a remondák kitanitását sikerrel végezhessék. Theoretikus tantárgyak közül csak azokat tanították, melyek a lovaglással összefüggésben állottak, igy a hypplogiát, a hadseregi lóismét, theoretikus lovaglástant és a szabályzatokat. A tüzérségi tisztek naponta a hajtásban gyakorolták magukat, e gyakorlatokon a nyári hónapokban a lovassági tisztek is részt vettek. Az órarendben kezdettől fogva hézag volt, mert nem elég, lia a fiatal katonát rendszeres tanárrá képpezzük ki, elszánt lovasnak is kell lennie, a ki megítélni tudja, mit követelhet a lovától és a lovaglás dolgában mily feladatokat róhat önmagára. Világos, hogy a távlovaglások e czéloknak nem feleltek meg teljesen, a versenylovaglások pedig csak egyes egyéneknek alkalmasak, mert a katonatiszteknek csak elenyésző része van abban a helyzetben, hogy a gyöpön megjelenhessen, egyrész a magas testsúly miatt, másrészt és főkép az ezzel járó költségek miatt. Az egyetlen mód, mely nézetünk szerint minden követelménynek megfelel, a vadászat. Minden tiszt részt vehet a vadászaton és ezen, nyilt területen történő lovaglásnál az a fő, hogy a lovas mintegy kényszerítve van arra, hogy lovát megítélje. Azon előnyöket, melyet vadászat a lovasnak általában, de főkép a lovas-katonának nyújt, csak az tudja megítélni és megbecsülni, a ki maga is lovagolt a kopók után. E gyakorlatba lovas tisztet hivatására gyakorlati tekintetben alaposan előkészíti. Első sorban megtanulja a ló képességének megítélését, és rájön, hogy ezt nem csak a ló acliója, hanem egyéb körülmények is befolyásolják, melyeket theoretice ismerünk ugyan, de tapasztalatok nélkül soha sem leszünk azon helyzetben, hogy befolyásuknak mértékét közvetlen hatásukban megismerhessük. Ezen tapasztalatokkal a fiatal lovas annak megismeréséhez jut, hogy a ló képességét az iskolalovaglással egyedül nem lehet azon magas fokra emelni, melyre a campagne-lónak mindenesetre szüksége van, egyúttal azonban arra is rá bukkana, hogy magas vér és pedigree egyedül szintén nem elégségesek. Alkalmat talál ahhoz, hogy szolgálati lovakon lovagoljon, melyek az ezredek lóanyagából vétettek és mégis oly tökélyre tettek szert, hogy nemes származású lovakkal tudnak galoppozni. Egyik főelőnynek tartjuk azonban, hogy a közönséges szolgálati lovat csak gyakorlatoknál lehet a maga valódi értékében megismerni. Ha a mondottakat röviden összefoglaljuk, ugy meg kell állapitanunk, hogy a vadászat azon eszköz, mely a sokat ócsárolt «komisz» anyaggal a megbékitést létrehozza. A lovassági tiszttől többrendbeli theoretikus ismereteken kivül még azt is megkövetelik, hogy nagy fizikai feladatokra is képesnek mutatkozzék és, főkép, hogy a lovaglásban fáradhatatlan legyen ; hogy bármely talajon kiösmerje magát, röviden, hogy pillanat alatt a vidéket összes akadályaival átkutassa. Szóval : mindenütt gyorsan tájékozza magát. Ha van gyakorlat, hol mindez naponta elénk tárul, bizonyára a vadászat az. A vadászatnál bizonyos területen 1*