Vadász- és Versenylap 46. évfolyam, 1902

1902-12-20 / 110. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP SZEMERE MIKLÓS. S

portsman ö a legnemesebb értelemben, milyent keveset szül egy század, s minden tettében, szavában hazája iránti lángoló szeret'-te nyilvánul meg. «Erre ürítem a kupát és egv jobb jövendőre, mert nem bohloy a magyar . . .» igy fejezte be l*97-ben hires beszédét a Nemzeti Casino Széchenyilakomáján, s nein a légbe kiáltotta e szavakat, hanem minden téren, minden követ megmozdít, hogy erejéhez, tehetségéhez képest boldoggá tegye hazáját. Hatalmasan kifejlődött versenyügyünk, bár Szemere Miklós voltaképen csak tiz év óta van vele szoros összefüggésben, sokat köszönhet neki. Az a kiáltó szó, mely br. Podmaniczky Géza ajkáról -zállt el: «neveljetek magyar jockeykat», az a hathatós segítség, melyet ez irányban gr. Batthyány Elemér kifejtett, Szemere Miklósban talált legelső és leghathatósabb pártolóra. Az ö áldozatkészségének s magyar hazája iránti szeretetének köszönheti versenyügyünk Bontát, s Bonta sikerei megtörvén a jégpánczélt, végre meghajolt többi istállótulajdonosunk is, s belátták, hogy Magyarországon is vannak lovasok, kik kellően kitanítva, csakúgy megállják a helyet, mint a küllőidről szerződöttek, kiknek szolgálataira mennyi sok nehéz magyar pénz vész el . . . Verseny i s tál lój ára évenkéut százezreket költ el, mert nem maga tenyészti az anyagot, mely versenytereinken az előkelően összeállított ezüst-arany dresst hordozza, hanem azokat az éves árveréseken vásárolja össze s az ujabb időkben a «drága» apamének : Matchbox, Gaga, Bona Vista utáni s a legelőkelőbb anyakanczákból származó egyedek megszerzésére törekedvén, a legmagasabb s a «nagy» országokban is figyelemre méltó árakat fizette értük. Lovai gondozására, az azokat kezelő személyekre is bökezüleg gondoskodik, istállói a legnagyobb fényűzéssel, de egyúttal a legpraktikusabbán vannak berendezve. A drágán vásárolt anyaggal természetesen a sikerek sem maradhattak el, de bár azalatt a 11 év alatt, mely időn belül a Szemere-szinek pályáinkon szerepelnek, 235 versenyhen közel 1.200.0(10 koronára rug a versenynyeremény, ez még sincs összhangzásban a nagy befektetésekkel. E mellett sok keserű csalódás is érte s ép a legdrágább, a legnagyobb bizalmú lovai hagyták cserben. Derby-ló majd minden évben állt istállójában, de eddig még nem kerülhetett oda a kék szalag, a háládatlan második helyet ellenben két izben is elfoglalták i i err v. Szemere ist in doppelter Beziehung eine mar' ' kante Persönlichkeit unseres öffentlichen Lebens : ein Sportsman mit Leih und Seele, wie wir nur wenige besitzen, und ein Magyare von glühendstem Patriotismus beseelt, der seine Nation gross und mächtig zu sehen wünscht. Was Ungarn und das Magyarenthum bisher erreicht, ist diesem glühenden Patrioten und vielleicht Pessimisten viel zu wenig und dieser Empfindung entsprach wohl der Schluss-Accord seines Trinkspruches auf dem Széchényi-Bankét 1897 im Budapester National-Casino, der da lautete : «Nem boldog a magyar!» («Nicht glücklich ist der Ungar!») geflügelte Worte, die durch das ganze Land zogen und den Patrioten viel zu denken gaben. Dem unermüdlichen Streben des Herrn v. Szemere, das Magyarenthum auf allen Wegen des Lebens zu kräftigen und dem Fortschritte zuzuführen (er ist einer der geistigen Führer der Universitäts-Jugend), verdanken witSportsmen auch, dass die Angelegenheit der inländischen Jockeys in letzterer Zeit, einen mächtigen Schritt nach vorwärts gethan und dass wir heute schon einen Bonta besitzen. Auf seinen Bennstall verausgabt Herr v. Szemere alljährlich viele Tausende, da er selbst kein Züchter ist, sondern sein RennMaterial alljährlich bei den JährlingsAuctionen zusammenkauft, bei dieser Gelegenheit aber keine Kosten scheut, um das Beste und Vornehmste in seinem Besitz zu bringen ; der Käufer der theuersten Bona Vista-, Matchbox- und Gaga-Producte der letzten Jahre war zumeist Herr v. Szemere, der somit eine der mächtigsten Stützen sowohl der Vollblutzucht, wie auch des Rennsports in Österreich-Ungarn ist. So viel Opferwilligkeit und so viel Hingebung für die Sache — sollte man meinen — muss glänzende Früchte bringen, es ist dem aber doch nicht ganz so, denn, wenn auch die Renngewinnste des Szemere-Stalles seit dem Jahrzehnt, seitdem er besteht, sich auf etwa 1,200.000 Kronen belaufen, so steht dies doch nicht im Einklänge mit den alljährlichen grossen Investitionen und den colossalen GesammtSpesen des Rennstalles. Bittere Enttäuschungen hat Herr v. Szemere auch öfters zu verzeichnen, denn mehr als einmal schon bewährten sich gerade seine theuersten Pferde auf der Rennbahn nicht und zwei so gute Pferde z. В., wie Sebaj und Mágnes, mussten sich in ihren Derbys mit den zweiten