Vadász- és Versenylap 46. évfolyam, 1902

1902-12-20 / 110. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP AZ AMGR1 KAI TURFRÓL. (A versenyterek berendezése. A jockeykról. — Az amerikai training. — Milyenek a versenypályák?) МЕШКА mind nagyobb tért kezd hódítani versenytereinken; az uj világ lovasai máris dominálnak nálunk, lovaglási módszerük és versen у taktikájuk folyvást hódit ; amerikai trainereink száma is alighanem szaporodni fog, igy nem lesz érdektelen megtudni egyet-mást az amerikai turfviszonyokról. Ezeket Möns. Charron, egy franczia sportsman, ki tavaly öszszel beutazta az amerikai versenytereket, közvetlen tapasztalatai alapján tehát, ekkép ismerteti a párisi «Le Jockey» czimü lapban : A newyorki versenypályák 15 — 20 angol mértföldnyire vannak a várostól, de mindnyája vasúti közlekedéssel bir. A vonatok nagy korridoros kocsikból állanak, melyeken, az elsőtől az utolsóig, nagy kényelemmel lehet végig sétálni. Versenytéri beléptijegyek, programútok, sportlapok és mindenféle tippek a vonatokon mind kaphatók és élénk üzlet tárgyát képezik. A versenypályára érve az embert mindjárt nagy csalódáséri, különösen, ha a kontinens nagy versenytereiről jövünk, melyek sokszor oly gyönyörű és kedves panoramát nyújtanak; itt mindjárt megérezzük, hogy nagy, speculátiós pályákra léptünk. Egy nagy csarnok félében a bookmakerek százait találjuk, kik óriási üzleteket bonyolítanak le, mert az amerikai is szeret ám játszani, akár ott van a versenytéren, akár nem. Amerika minden részéből folyvást kapnak a bookmakerek táviratokat és távirati megbízásokat, de azonkívül igen nagy az a forgalom is, melyet a helyszínén és készpénzben bonyolítanak le. A tribünökön nagy székeket találunk. Öt dollárért olyan páholyfélét lehet kapni, melyben 5—(3 ember foglalhat helyet. A tribünökről igen jó áttekintést kapunk a bookmakereknél lejátszódó egész mozgalomra, melyben ezt külön ki kell emelni — a hölgyek is igen élénk részt vesznek. Különös, hogy itt nem ismerik a totalizatőri ; a fogadási forgalomból a szegények semmit sem kapnak. * * * A versenytereken az «elsö hely» nagyban különbözik a miénktől. Még х/г dollárt kell fizetni, hogy beléphessünk arra az elkülönített helyre, a tulajdonképeni mázsáló helyre, hol a joekeyk, trainerek és lovak tartózkodnak. A jockeyk semmi körülmények közt el nem hagyhatják a számukra rezervált helyet és nem elegyedhetnek a közönség közé. Termeik a mázsáló-helyiségben igen praktikusan vannak berendezve és mindegyiknek meg van a maga külön szekrénye a ruhái számára. Öltözködés dolgában azonban a jockeyk nagyon el vannak hanyagolva és ugy festenek, hogy igy őket meg nem tűrnék nálunk. A dressek piszkosak, foltosak, a sapkák formaés szinnélkiiliek. Ez a hanyagság nagyon rossz benyomást kelt. Nyereg és kantár megfelelnek a jockeyk kinézésének és igy a mázsáló-helyiség környékén az összbenyomás ugyancsak furcsa, fokozza ezt még a sok néger arcz, mert az istállólink 3/

4 része néger. Amerika legjobb jockeyinak tartják Mac O'Connort és Burnst. Közülük Mac O'Connor örökölte légyen az elhunyt Lau rendkívüli ügyességét és Watkins mesteri tulajdonságait. Ezekhez még hozzá kell venni az amerikai jockeyk ülésmodorát a nyeregben, a mi már a non plus ultrája annak, a mit egy jockeytól követelni lehet. Láttam néhány versenyben Mac O'Connort finisheini és mondhatom, osztozom abban az általános lelkesedésben, melyet lovaglásai keltenek. * r * A trainerek, a mennyire Amerikában észrevehettem, egész különös módon foglalkoznak lovaikkal; ezekből ugyanis massage-okkal és bedörzsölésekkel valóságos athlétákat nevelnek és ami engem különösen csodálatba ejtett, az, hogy félórával a verseny előtt a lovak fél vagy egész angol mértföldet cantereznek. Ez a canter leizzasztja a lovat, kitágítja alégzö szerveket és előkészíti a lovat a versenyre. A lovakat továbbá erősen leszárítják, masszírozzák és bedörzsölik. Hogy miért alkalmazzák az amerikai trainerek ezl a training-rendszert, az csakhamar világossá lett előttem, midőn láttam, mily gyorsasággal lépnek a lovak actióba. Amerikában ugyanis minden verseny starttól kezdve a legerősebb iramban lesz lefutva és sokszor előfordul, hogy a starttól kezdve vezető lovat csakhamar ostorral serkenti lovasa még gyorsabb futásra. Ezért kell itt a lovakat az emiitett módon elökésziteui a versenyekre, mert ha nem kellően preparált ló jelenik meg a startnál, ez a sebes iramban már 300—400 méter lefutása után verve volna. Amerikában ugyanis a versenyek legnagyobbrészt igen rövid távolságokon lesznek lefutva. Verseny után a lovak igen gyakran fejtől a lábig meg lesznek mosva vizzel, melyben bizonyos mennyiség ammoniak is van. Ezt különösen esős időben használják, midőn a lovak besározva térnek vissza a versenyből ; pár perez alatt egészen tisztára mossák őket. A lovak Amerikában nem oly szépek mint nálunk; kinézésük közönséges, csontjaik kiállanak, de oly tulajdonságokkal birnak, melyek nagy erőre vallanak; hosszú vállak, mély mellkas, erös csontozat, de a fej többnyire minden nemes vonás nélkül — ez az amerikai telivér. A lovak kitünö conditióban startolnak; izomzatuk erősen kifejlett, különösen a háton és a hátsó részekben, a bordázat pedig majd mindig kiváló. A lovak mindeneseire jól elö vannak készítve a versenyekre; magam is konstatálhattam, hogy igen gyors ós megerőltető verseny után a lovak a czólnál egészen tisztán lélegzettek. * * A versenypályák köre átlag egy angol mértföld —- 16<)9 méter. Az egyenes pálya rendesen 500 méter hosszú és a pálya azon részén lesz meghosszabbítva, a hol a x/

2 és 3/

4 mértföldes versenyek lesznek megtartva. A fordulók hossza 300 méter és befelé lejtősek, mint a kerékpár-versenypályákon. Ekkép azután a lovak, bár a legnagyobb sebességet fejtik ki, soha nem jönnek ki a rendes irányból. Azonkívül a fordulók nagyon szélesek is és nagy gonddal épülnek. A pálya felületét 10 — 12 centiméter vastag, laza földtömeg fedi, mely a lovak lábainak mintegy pulia szőnyegként szolgál ; ez a gyorsaságra nincs befolyással, mert a rendkívül gyors iramban a lovak ugy sem süppednek el és e mellett patáik legalább mindig jó puha talajt érnek.