Vadász- és Versenylap 46. évfolyam, 1902

1902-12-20 / 110. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP négyet megnyert 1597' г£ értékben, egyszer második, négyszer harmadik és egyszer negyedik lett. szóval mindég helyezve volt. Rövid, de dicső pályafutása után a meautry-i ménesbe került, de Galeazzo és Medicis mellett nem tudott kellően érvényesülni, noha «sekélyszámu ivadékai majdnem kivetei nélkül jó versenyképességgel birnak. Remélhetőleg nálunk jobban log érvényesülhetni : jó versenyformája és remek származása mellett 50 koronánvi fedezési ára a legolcsóbb mének közé sorozza. A pettendi ménesben ugyan vannak Slyxnél kiválóbb apamének is, melyek már nagyobb sikerekre tudnak hivatkozni, de éppen azon körülmény, hogy mindamellett, oly kiváló -zakember, mint Luczenbacher ur, e mént ménese számára megszerezte, szól a mellett, hogy Styx tenyésztésünkben szerepre van hivatva. Plate als Zweiter hinter Bullingdon. Dann nahm er noch am Grossen Preis zu Deauville Theil. musste sich aber hinter Algarade, Dormeuse und Le Volga mit dem viertem Platz begnügen. Das war sein letztes Laufen. Im Ganzen lief Styx in zehn Rennen, gewann davon vier, im Werthe von 1597

1

;

2 Pfund, wurde einmal Zweiter, viermal Dritter und einmal Vierter, war also immer placirt. Nach seiner kurzen, jedoch verdienstvollen Laufbalm kam Stvx in s Gestüt Meautry, neben Galeazzo und Medicis vermochte er aber nicht zur Geltung zu kommen, obzwar seine wenigen Produi te beinahe ausnahmslos über gutes Rennvermögen verfügen. Hoffentlich wird er sich bei uns besser geltend machen können : zieht man seine gute Rennform und seine hervorragende Abstammung in Betracht, so ist er mil seiner Decktaxe von 50 Kronen einer unserer billigsten Stallions. EGY HIRESJOCKEY ÉLETÉBŐL. Г*! zi с Neu markelnek egyik csinos lakában halotti torra gyűlt egybe egy ólmos esős délután az a kaleidoskopszerü, de öröKké vidám világ, melyet a trainerek és jockeyk alkotnak. Elföldelték Mc. Kanziest, a hires jockeyt, az Arcberek, Pannonok vetélytársát. A szomorú aktus után együtt maradt a gyászolók serege, meghívta őket az elhunyt unokaöcscse az elárvult házba. Thea, sherry s más melegitö ital járta, s vissza-visszaemlékezvén a megboldogultra, mindegyik tudott róla, - minta hogy ez ilyenkor szokásos — jót, nevezetest mondani. Szót kért az öreg Jamson is, ki a matadorok közé tartozott s ezeket mondá : Tudjátok-e, hogy a boldogult életében, mondhatnám szereplése kezdetéiül fogva mindvégig, nagy szerepet játszott a — Pommery-pezsyő . . . — A Pommery ( — ámultak-bámultak az egybegyűltek. Igen, barátaim, az az ital, a melyik mindnyájunkat nehéz életmódunk mellett tetterőre buzdít. Ha nem untatlak benneteket, elmondom. — Mondd el, Jamson . . . Nos hát, a mint tudjátok, Mc. Kanziesnek a hetvenes években tünt fel a csillaga, mely később beragyogta egünket. Milyen más idők voltak akkor! Távolról sem voltak oly nagy versenyek, oly nagy díjazásokkal, mint most. Sok volt a stakes, sok az oly futam, melyet tiszteletdijakkal dotáltak. S milyenekkel ! Chester-sajt, czilinder, óra, pezsgő s sok más a mai fogalmak szerint nevetséges tiszteletdíj szerepelt. Ebben az időben egy «istálló

»-ban voltam az elhunyttal. Én már kereseti jockey voltam, ö istállóiig még csak kezdő. Trainertink, a derék Shady, a goodwoodi meeting egy Cupjére készült egyik lovával, melyei a tulajdonos mindenáron meg akart nyerni. Nekem kellett volna a lovat lovagolni, egy nagy, nehéz szájú csődört, melylyel mindenkor sok bajom volt. A verseny délutánján azonban hirtelen oly rosszul lettem, hogy képtelen voltam lovagolni, s nem lévén idö más jockey után nézni, traîneront a még nyilvánosan sohasem lovagolt Mc. Kanziest ültette a difficilis állat nyergébe. A gyönge fiúval a lóra szállás előtt

1 Shady felhajtatott egy pohár Pommery1, s ez, mint később maga mondogatta, nem remélt erőt kölcsönzött neki, s megnyerte a Cupöt, melyhez tiszteletdíj gyanánt egy kosár Pommery jutott a tulajdonos részére. A Pommery-nak köszönhette elhunyt barátunk azt is, bogy hazánk legelső sportsmanje szolgálatába lépett. A «legelső sportsman» szónál Jamson megemelé cap-jét, s hasonlót cselekedtek a többiek is. — Hogy-hogy ? . . . — Várjatok, hisz elmondom. Mc. Kanzies csillaga már fényesen ragyogott, mikor 188*-ben megnyerte Epsont gyepén a legklasszikusabb futamot. A hös ló ownerje nagy bankettet rendezett magában Epsomban. s ezen a banketten megjelent sportsmanjeink elseje is. «Mac»-nak is meg kellett jelennie. Pazar volt a menu, még pazarabb az üveg-had változatossága. A legdrágább italok szerepeltek a menu-kártván, madeirák, malagák, különféle pezsgők, de hiányzott ezek sorából a Pommery, a disz-vendég kedvencz itala. Nagy volt a- meghökkenés, mikor ezt észrevették, s hirtelenében Epsomban későre járván már az idö - nem lehetett volna Pommeryt szerezni, Mac segítette ki a zavarból a társaságot. Eltűnt a teremből, s kis idö multával, — minthogy Pommery soha ki nem fogyott háztartásában — ott állt a pezsgő nedíi a nagy ur előtt. Tudomására jutott ez neki, köszönetét fejezte ki pályatársunknak, ki hirtelenében arra a kegyre kérte, engedné egyik lovát lovagolni. Megadatott neki, nyert vele, s kis idö multával, első jockeyja lett a nagy urnák. S ezt a Pommery tevé ... , — Ah! Pommery! Pommery! adjatok Pommeryt! sóhajtozott az elkapatott light-wight jockey, a kis Balderston, s csakhamar gyöngyöző poharak álltak előttük. — No még egyet, mondá Jamson. Elhívták Mac-ot Párisba, hogy a Grand-Prixben egy esélyteljes lovat lovagoljon. Mac a reggeli munkákban lovagolván a cracket, nagy bizalommal lett irányában, ám mikor a verseny napján reggel egy can tért lovagolt lé vele, megdöbbenve látta, tapasztalta, hogy a crack fáradtan mozog alatta. Elmondotta ezt az ownernek, a trainernek is, s ez megvizsgálván lovát, tényleg bágyadtnak találta. Mit, mit ne csináljanak, tanakodtak ketten az owner és a trainer, s már-már azon voltak, hogy a lovat visszavonják a versenyből, de közbe lépett ekkor Mac, s egy Pommery-hon áztatott zsemlével traktálván meg a cracket, az kis vártatva visszanyerte frisseségét, s délután meg is nyerte a nagy dijat. Mac, kinek életében bö alkalma volt, az élet örömeiből részt követelni magának, soha, soha nem lett hűtlen a pezsgők királyához, a Pommery-hez, mely még nagy betegségében is a leghathatósabb tápitala volt. Üritsünk barátaim tehát egy pohár Pommeryt boldogult barátunk emlékére.