Vadász- és Versenylap 46. évfolyam, 1902

1902-12-20 / 110. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP AZ ARABS LOVAK UJ IMPORTJA. A bábolnai ménesből: Delale, Arábiából importált S éves капсга, Aus dem Gestüt Bábolna : Delale, в j. Stute, importirt aus Arabien. Orosz dicséret katonáinkról. — Russisches Lob unserer Officiere. tavaszszal Turinban megtartott katonai díjlovaglást és ff'ï; díjugratást ismerteti most egy orosz katonai szaklapban ^P? Wolf ezredes, az orosz czár ulánus ezredének parancsnoka, miközben tisztjeinkről ekkép nyilatkozik: «A díjlovaglásban az osztrák-magyarok vitték el az elsőség pálmáját. Az iskola-lovaglásban magasan kiváltak a többiek közül. Ebben a versenyben meglepő a dijaiknak aránytalan nagy százaléka: Öt osztrák-magyar tiszt vett részt ebben a versenyben, és a négy első dijat mind ök nyerték! A francziák közül heten veitek részt a versenyben, s csak egy dijat tudtak nyerni: az ötödiket. A németek 11 lovassal álltak ki a versenyre, és szintén csak egy dijat nyertek: a hatodikat. A mellett meg kell azt is jegyezni, hogy az osztrákmagyarok, — mind csapattisztek voltak és nem lovaglóiskolai tanárok, kik állandóan csak lóval és lovaglással foglalkoznak, mint a minők a Francziaországból küldött tisztek voltak. Az osztrák-magyarok lovai katonalovak, összevásárolva ott a hol éppen találták, csaknem valamennyi hazai nevelésű, nagy részük félvér. Egyöntetű és elegáns ülésük határozottan meglepő : szintúgy a lovak mozgásának simasága, ügyessége és elegáncziája is. Bátorságuk, ügyességük és vakmerőségük az ugratásban szenzácziót keltettek a jury és a közönség között. A második versenyhen, igaz, nem nyertek dijat, a harmadikban (magas ugrás) egyáltalában nem vettek részt, de a negyedikben (távugrás) az elnyert második és harmadik dijaik egyenértékűek az első dijjal : a különbség alig volt több 2—3 czentiméternél, de az ugratás módja az osztrák-magyaroknál kiváló, talán jobb még az olaszokénál. BERST Wolf, der Commandant des Uhlanen-Regi

ments des jhub 7 Щ] Kaisers von Bussland, brachte unlängst in einem russischen militärischen Fachblatte eine Schilderung des Preisreitens und Preisspringens, welches im Frühling d. J. zu Turin abgehalten wurde und äusserte sich hiebei über unsere Officiere wie folgt: «Im Preisreiten hat die Palme Österreich-Ungarn davongetragen. Im Schulreiten ragten seine Officiere weit über die Übrigen empor. In dieser Concurrent ist der unverhältnismässig grosse Percentsatz der seitens Österreiehs-Ungarns gewonnener Preise überraschend : Fünf österreichisch-ungarische Officiere nahmen an dieser Concurrenz theil und alle vier ersten Preise trugen sie davon ! Seitens der Franzosen nahmen sieben an dieser Concurrenz theil und nur einen Preis vermochten sie zu gewinnen und auch das war der fünfte Preis. Deutsehland sandte elf Officiere in diese Concurrenz und auch diese vermochten nur einen Preis zu gewinnenden sechsten. Dabei muss man auch noch bemerken, dass die Österreicher und Ungarn alle Truppen-Officiere waren und nicht Lehrer aus den ReitMhr-lnstituten, die sich beständig nur mit Pferd und Reiten befassen, wie jene Officiere, die Frankreich zum Turiner Kampf gesandt. Die Pferde der Österreicher und Ungarn waren Soldatenpferde, beinahe alle vaterländischer Erziehung, ein grosser Theil von ihnen Halbblut und zusammengekauft dort, wo sie eben zu finden waren. Ihr einheitlicher und eleganter Sitz ist entschieden überraschend ; ebenso auch die Schmeidigkeit, Geschicklichkeit und Eleganz der Bewegung ihrer Pferde.