Vadász- és Versenylap 46. évfolyam, 1902

1902-11-19 / 105. szám

VAX»ASZ- ES VERSENY-LAP 1902. november 19. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. ! Lázár Pál gépészmérnök, műegyetemi tanár urnák lótenyésztési ügyünkre vonatkozó birálatai és tanácsai. Nagyon örvendetes, ha közügyeink iránt j mindenki érdeklődik s arra vonatkozó észre- ' vételeit nyíltan megmondja, söt még az sem kifogásolható, ha hazafias lelkesedésének nagyobb bizonyításául, erösebb kifejezéseket is használ. S mivel a lótenyésztés egyik legíontosabb és 1 legértékesebb közgazdasági ügyünk: önként ; érthető, hogy kétszeres figyelmet érdemel minden erre vonatkozó megjegyzés és bírálat. Ezért kötelességünknek tartjuk méltatni , Lázár tanár ur czikkeit is.*) Mindenekelőtt azonban szabadjon egyet | megjegyezni s ez az, hogy a ki magának jo- ; got vesz arra, hogy kritizáljon, söt keményen ! elitéljen és dorgáljon, annak viszont köteles

: i sége eltűrni, ha birálatai és okoskodásaival 1 szemben más is őszintén kimondja véleménvet s azoknak jogosultságát és alaposságát ! a kellő értékre leszállítja. Ily értelemben bátrak vagyunk először is j általánosságban jelezni, hogy Lázár Pál ur i czikkeiböl sok körülmények nem ismerése, i több részletre nézve tájékozatlanság s nem kismérvű elfogultság tűnnek ki. Ugyanis: miként kívánhatja valaki, hogy a lótenyésztésnek egész ország területére kiter- 1 jedö «gyámolitása» oly módon eszközöltessék, ! hogy abból az államkincstár, ugyanezen a rovaton hasznot is húzzon V Már pedig ilyen félét kiván, mikor azt kifogásolja, hogy az állami költségvetés lótenyésztési cziménél több ] a kiadás, mint a bevétel. Hiszen ezt ilynemű üzletnek nem szabad tekinteni. Az itt hozott áldozat, illetve gyámolitás egészen más téren, a gazdaközönség vagyonosodásában, az adóképesség erősítésében, a kiviteli képesség nevelésében stb. hozza meg a hasznot, még pedig bőven. Vajha oly helyzetbe jutnánk, hogy a hazai tenyésztőket egyáltalán felment- ; hetnök a fedezési dijak fizetése alól. Ez lenne j az igazi hasznos áldozat, ez lendítene kimond- ( hatatlanul nagyot közvagyonosodásunkon. Nagy hiba a mérnök ur szerint az angol vér terjedésének előmozdítása ; s a «letört» telivérmének megvásárlását a letört mágnások istápolásának nevezi. Hát kérjük szépen, ha végig gondolunk j azoknak névsorán, a kiket lótenyésztésünk i legáldozatkészebb, buzgó és hivatott pártolóiul ! tisztelhetünk, volt-e csak egyetlen egy is, ki i ne hangoztatta volna, hogy az angol vér ; egyik leghatékonyabb s illetve legszüksége- 1 sebb tényezője lótenyésztésünk fejlődésének, lóanyagunk javításának? Igen természetes, hogy sok függ az alkal- ! mazástól. Hogy a sok ezer ember közül so- | kan idö előtt, a kanczaanyag megtelelő neme- I sitése nélkül sietnek a legmagasabb vért is ! alkalmazni és ebből rossz eredmények kö- ; vetkeznek, az természetes. De ez lényegileg i csak oly értékű bizonyíték mint az, hogy ! mivel a késsel sebet ejthetni s a Dunába bele- ! fulladni lehet: se kés, se Duna ne legyen. Ha pedig figyelembe vesszük a földmivelésiigvi ministerium intézkedését, jó lélekkel mondhatjuk (s ebben az ügyszeretettel biró j lótenyésztési elnökök is segítségére vannak), j hogy mindent elkövet ezen hibák számának j kevesbilésére. Azon képzelödésében pedig, hogy hazánk ; lótenyésztő gazdáinak csak Nonius és lipizzai való s az angol és arab mén csak a földes- j uraknak tetszik: ha figyelmesebben utána tudakozódik, meggyőződik, hogy a közvetlenül érdeklődök közül a kisebb rész ért vele egyet. A «letört» mének elleni kifakadás is tisztázásra szorul. Mert nagy különbség van a *) L..a «Magyarország» nov. 1. és 15-iki számát. között, hogy a inén öröklő hibával bir-e vagy csak olyan «letört», hogy indokolt-e tovább is versenyekben futtatni. S lia figyelembe vesszük, hogy versenyeinken évenkint hány a megfelelő korú mén és azokból a kormány hányat vesz meg, ugy be kell ismernünk, hogy ez a szám aránylag nem nagy és pedig éppen azért, mert arra ügyel, hogy lehetőleg fél vér tenyésztésre is (megfelelő módon és anyagnál) előnyösen használni lehessen. Az ahhoz értök tudják, hogy nem minden «letörés» rontja a mén tenyésztési qualitását. Arra a sulvos vádra vonatkozólag pedig, hogy a «letört» lovak «jobban mondva a letört mágnások istápolása» czéljából vásároltatnak, elégnek tartjuk utalni arra, hogy telivér lovak rendesen gróf Festetics Tassilótól, báró Springer Gusztávtól, báró Königswarter Hermanntól, báró Harkányi Andortól, gróf Degenfeld Imrétől, báró Üchtricz Zsigmondtól, a grófAndrássyaktól, továbbá Krausz Lajos, jaz Egyedi testvérek, Péchy Andor, Szemere Miklós uraktól vásároltatnak. Nem lenne szives Lázár tanár ur megmondani, ki ezek közül a «letört mágnás» vagy sportember bármilyen értelemben, hát még ugy, mint a hogy az ilyen könnyen odadobott s valljuk meg őszintén, egyszersmind kissé durva kifejezéseket a közéletben szokták értelmezni ? Az is csak egy odavetett mondás értékével bir, hogy az igavonó erő tentarthatása czéljából a hidegvérű lovak számát szaporítsuk. Hiszen a ministerium egész teleposztályt tart fenn hidegvérű ménekkel s tudomásunk szerint most készíti a tenyészterületek megállapítására vonatkozó tervezeteket, a melyekben az az egyik legfontosabb rész lesz. Természetes, hogy az ily fajta /ró'rienyésztés csakis a megfelelő kanczaanyagnál és alkalmas vidékeken engedélyezhető, mert korlát nélkül nagy károsodásokat okozna. Ezenkivül, a tanár ur sem hoz fel bizonyítékot arra, hogy igavonásra csak a hidegvérű ló alkalmas. Az is különös állítás, hogy az arab ló csak a földesuraknak való. Mások ugy tudják, hogy közönséges lovaink legnagyobb részének ez a legalkalmasabb átmeneti javítója, nemesitöje. Támadásainak egyik legélesebbje, hogy a ménesek és telepeknél miért vannak közöshadseregbeli katonák. Kívánsága szerint ezek mind visszadandók a «császárnak» s személyes járandóságaik fordíttassanak mezőgazdasági termelésünk fokozott emelésére. Hogy a katonaság visszadásával a személyi járandóságoknál megtakarítás lenne, alighiszsziik el, mert akkor is kellene ápolókról stb. gondoskodni, a polgári kezelés pedig, eltekintve a bizonytalanságtól, pénzügyileg is drágább. Az az indítvány, hogy közös hadseregbeli katorák helyett honvédek legyenek, a figyelmet megérdemli. Azonban köztudomásu, hogy e tekintetben már 20 év óta még a parlamentben is többször nyilatkoztak a miniszter urak, miszerint elvi akadály nincs, csak a gyakorlati kivitelnél vannak még eddig le nem gyözött akadályok. A személyi s egyéb kiadásokat a tanár ur ugy véli megtakarithatónak, ha a telepek számát apasztjuk és községi ménhelyeket létesitiink. Szerinte a méneket hat hónapig ugy is a községek tartják el s ezek ugyanezt tehetik egész éven át, — mert ha a tehenes ghzdák a bikatartást elbírják, a módosabb lovasgazdák is elvállalhatják a méntartást, s ez nem is képezhetne nagy gondot, mivel a mén kezelése a községben ugyanazon pásztorra (?) bizható, ki a község többi apaállatait gondozza. A tanár ur lesz szives felmenteni az alól. hogy ez utóbbi tanácsára véleményt mondjunk. Ezért csak arra felelünk, hogy a méneket nyáron sem a községek tartják, mert eltekintve a 975 fedeztetési állomásból száz egynéhánytól, a többiben a takarmányozás árát a kincstár fizeti. f Azt pedig valószínűleg a ministerium is szívesen fogadná, ha a tanár ur ki tudná eszközölni, hogy a községek minél többen saját méneket szerezzenek. Biztos tudomásunk szerint a ministerium most is készségesen ad mérsékelt áron, söt néha ingyen is méneket a községeknek, de azok nagy resze, éppen anyagi körülmények miatt nem tud ilyenre vállalkozni. Igaz. hogy a községi mének száma szaporodik. de mi az a néhány száz az ország összes községeinek számához képest. S ne képzelje tanár ur, hogy könnyű feladat lesz az 1894. évi XII. t.-c. rendelkezéseinek teljes mértékben érvényt szerezni es pedig nem azért, mintha a ministerium nem akarná végrehajtani a törvényt, hanem, mert a gyakorlati téren itt is nehézségek vannak, lt.t is a világszerte általános betegség, t. i. a szegénység az, a mi gátolja a törvény foganatosítását. Ha nincs pénze a különben is sok irányban igénybe vett községeknek, száz törvénynyel sem lehet oda 2—3 vagy több mént teremteni. Ez tei-mészetesen nem ok arra, hogy a kormány eszközök és módokról ne gondoskodjék s a czél elérésére ne törekedjék. De hát teszi is s bizunk benne, hogy lótenyésztés ügyünk fejlesztése fokról fokra tovább is előre halad. Kifogásolja a tanár ur azt is, hogy a költségvetési hitel daczára évenkint lóanyagből csak 23 millió korona értékű kivitelünk van. A számokra most nem teszünk megjegyzést, noha azok is helyesbbitést igényelnének, csupán azt kérdezzük, hogy bármily összegű kiadással szemben, ha. csak pár millió hasznot hozunk be : nem érdemli-e meg az is a gondozást ? S egyáltalán, ha a lótenyésztés ápolására forditott áldozattal egyebet nem érnénk el mint azt, hogy mig a többi államok nagyrésze a honvédelem szempontjából szükséges lóanyagot otthon előállítani nem képes, addig mi, nemcsak fedezzük saját szükségletünket, hanem még kivitelre is tudunk juttatni: már akkor is bőven kárpótolva van ezen pénzáldozat, amely egyébiránt soknak máskép sem mondható, pazarlásról pedig éppen szó sem lehet. Ideje volna, hogy a lapok szerkesztői válogatnák meg referenseiket, s ha szak-czikkeket akarnak iratni, azt olyanokkal tétessék, kik abban a szakmában teljesen jártasok. A m. kir. állami ménesekben felállított fedezöménekhez a kanczák bejelentési napja november 25-ike. Figyelmeztetjük e termiuusra a ménestulajdonosokat. A fedezési hirdetések 103 és 104. számú lapunkban jelentke meg. Wackerow Károly ur, a Magyar Lovaregylet handicapperje, jelenleg az általa mintegy két év előtt kiadott «Tables of Pedigrees of Thorougbred Horses» czimü műnek második részén munkálkodik és ezzel annyira jutott, hogy nemsokára ki is fogja adhatni. Ebben az angol méneskönyv XIX. vagyis utolsó kötete is már teljesen fel lesz dolgozva, ugy, hogy a pedigree-tabellák legalább egy évtizedre elegendő támpontot és tanulságot fognak nyújtani a tenyésztőknek, a futtatóknak, a lóvásárlóknak és mindazoknak, kik a telivér-tenyésztés ügyével foglalkoznak. Ismételve felhívjuk a figyelmet e műre, melynek segítségével minden, Ausztria-Magyarországban ellett ló származása és ennek családfája könynyen kipuhatolható, illetve összeállítható. Kapható a szerzőnél Tatán. A mezőbegyesi ménesben a jövö évi fedezési idényben a tenyésztők rendelkezésére álló mének sorában található a Bálvány-Ékestől származó Eros is, mely azonban a mult számunkban közölt fedeztetési hirdetményben tévesen «Erős»-nek volt szedve mit ezennel helyreigazítunk. Lóbevitel Indiába. Bombayből jelentik, hogy az indiai kormány 1902—1904-re a hadsereg részére lovakat akar beszerezni és pedig szükségeltetik : I. osztály : ausztráliai, tasmániaí, és délafrikai lovak Kalkuttába, a vártüzérség részére 293, a tábori tüzérségnek 565, a lovasságnak 407, összesen 1265 ; Madrasba a vártüzérségnek 80, tábori tüzérségnek