Vadász- és Versenylap 46. évfolyam, 1902

1902-02-08 / 6. szám

58 VADÁSZ- És VERSENY-LAP. hasznavehetőkké, jövedelmezőkké s mi sem természetesebb, mint hogy az angol gyakorlatból abstrabált elveket átültették magokhoz is. Részint áthozták az angolok tenyészproductumait a continensre és ugyanazon elvek szerint tenyésztették tovább, részint pedig önállóan alkalmazták meglevő, vagy máshonnan, mint Angliából behozott háziállataikra az angol tenyésztési elveket, például a spanyol juhokra. Igv történt a szarvasmarhánál, a mennyiben a h us- és tejproduetió fokozása, igy a juhoknál, a mennyiben a legfinomabb gyapjú nyerése, igya sertéseknél, a mennyiben a husés zsirproduc-tió fokozása, igy a lovaknál, a mennyiben a sebesség, kitartás fokozása s a nagyobb termet létesítése volt a czél. Azonban idővel az érem másik oldala is kezdett nyilvánvalóvá lenni. Tapasztalták, hogy a szarvasmarhánál, a disznónál, a birkánál, a különleges és mielőbbi gazdasági basznavehetöségnek a végletekig való fokozása, az Organismus azon részeinek visszafejlődésére, satnyulására vezetett, melyeknek az illető specialis gazdasági czélhoz semmi közük, a melyek a természetestől eltérő fölnevelési és tartási mód mellett nem gyakoroltatlak, a melyek normális fejlettsége, a különleges gazdasági czéllal nemcsak hogy összefüggésben nem áll, de söt azzal egyenesen ellentétes. Az egyoldalúan hizékonyságra fejlesztett szarvasmarhának és disznónak e szempontból hasznavehetlen részei, mint szarv, fej, nem gyakorlott részei, mint a végtagok, csontja, a tüdő, az egyoldalúan tejelésre fejlesztett szarvasmarha tüdeje, — az egyoldalúan gyapjúra fejlesztett birka csontja, visszafejlődött, satnyult s ez állapotot a legjobb egyedeknek a tovább tenyésztésre való kiválasztása egyik következményeként, jelentkezett közeli rokon-, söt vérfertőző tenyésztés csak növelte. Szóval, azt látták, hogy a normális, természetes, erőteljes constitutio, egyszóval egészség a gazdasági haszonállatok nagy részénél egy bizonyos és jelentékeny mérvig fordított arányba került a gazdasági hasznavehetöséggel, s hogy ezen az uton a tenyésztő nem hosszú idő alatt eljut egy határig, a melyen tul a szervezet egyensúlya annyira megbomlik, hogy az állatnak nemcsak egészsége vész el teljesen, hanem, éppen ezért, megszűnik gazdasági hasznavehetösége is. Ennek az állapotnak adták a tultenyésztettség nevet. Ismét természetes, hogy egy bizonyos visszahatás keletkezett, s hogy a gazdasági haszonállattenyésztés tudománya az eszközöket kereste, söt keresi folyvást, a melyek a természet és emberi gazdasági tevékenység közötti, megbomlott, egyensúly helyreállítására alkalmasak. Már most az emberek az eddigi, nagyobbára az anyatermészetre bízott tenyésztésnek, tartásnak, fölnevelésnek, hogy ugy mondjam, mesterségessé váló átalakulásában nem tudtak vagy nem akartak különbséget tenni a szarvasmarha, sertés és birka között egyrészt, a ló között másrészt. Azt látták, hogy a szarvasmarhánál, sertésnél, birkánál a mesterséges tenyésztés a tenyészállatok czéltudatos kiválasztása s a korai fejlődésnek forcierozása következtében, a csontozat ereje gyakran a beteges állapotig csökkent. Ha tehát a nemes lónak valamelyik szintén mesterségestenyészetében a csontozat ereje látszólag, vagy valóban csökkent, nem kerestek más okot., hanem egyszerűen a többi gazdasági haszonállatfajok analógiáját mint kéznél levőt véve indokul, készen volt a következtetés, hogy íme : a gondos, a basznavehetöség czélja által öntudatosan irányított tenyésztésnek, tartásnak, nevelésnek, ' a korai használhatóság mesterséges előmozdításának éppen azofi következménynyel kell birnia a lónál is, mint a marhánál, sertésnél, birkánál, tehát a correctivum nem lehet a lónál sem más. mint idöszakonkint, kevésbbé mesterségesen tenyésztett, vagyis alacsonyabb vérű apaállatot alkalmazni, ezzel a csontozat elfinomodását megakasztani és egy bizonyos, kívánatos egyensúlyt találni s fentartani. Ez az okoskodás az előzmények s következmények, okok és okozatok oly összezavarása, a melynél nagyobb mérvű alig képzelhető. Mert — miként már fentebb érintettem —a. liizó, tejelő és gyapjút termő háziállat gazdasági hasznavehetösége, jövedelmezősége, ezen bizonyos határon belül, fordított arányban áll a normális egészséggel, mig a lónál és a főleg igavonás szempontjából tenyésztett nemes magyar marhánál, a hasznavehetöség és jövedelmezőség absolute s teljes mértékben egyenes arányban áll'a szervezet normális, egészséges, erös voltával. Vagyis : egy kitűnően s a természetesnél nagyobb mérvben hizó, tejelő, gyapjút termő állat nem lehet egészséges, gazdasági jövedelmezőség szempontjából nem is szabad tökéletesen egészségesnek lennie, mig az olyan házi állat, a melynek hasznavehetösége izomerejében, munkaképességében rejlik,mint a ló, csakis ugy felel meg czéljának, ha lehetőleg absolute egészséges és normális testalkattal bir. Az angolok tenyésztési eljárása, melyet a continens is átvett, s a melynek kritika nélkül való követése nálunk majdnem annyi kárt telt, mint hasznot, a hízó, tejelő, gyapjút termelő állatot egy bizonyos mérvig szándékosan teszi beteggé, mert csak ugy hasznos, mig a lovat éppen minél egészségesebbé, teslét, testrészeit, minél munkabíróbbá, mert ez meg csakis igy hasznos. A lovak azon törzsét, mely immár körülbelül a 25-ik nemzedékben akként lett tenyésztve, hogy mindig a legsebesebb, tehát legmunkabiróbb, vagyis legegészségesebb állatok lettek továbbtenyésztésre alkalmazva, — hogy az egyedek a legerősebb gyakorlatnak, kipróbálásnak lettek alávetve s a férgese ezen az uton lett kirostálva: nevezzük telivérnek, a sebes mozgásra rendelt lóanyag quintessentiájának, a használati lóanyag, a félvér seminariumának. Mindaddig tehát, mig a telivér ló mint ilyen fenn lesz tartva s tovább lesz fejlesztve, t. i. csontja, ina, izma, légzö'és emésztő szerve tervszerűen gyakorolva, a szerves életnek ezen organumai, az élettan törvényei szerint, éppen a gyakorlás biztos folyományaként növelve lesznek és a törzs fontartása czéljaira azon egyedek lesznek kiválasztva s alkalmazva, a melyek a reális próba, a nyilvános versenyzés ' utján a legtehetségesebbek, tehát a legegészségesebbeknek bizonyultak, — a telivér lónál, mint törzsnél, a maga egészében véve, tul tenyésztés be sem küvetkezhetik, ez a fogalom a telivér lónál ki van zárva, s ez csak akkor következhetnék be, ha valaki állattani curiosumképpen a telivérböl (istállózás stb. utján, hizómarhát akarna csinálni. Ez lévén a telivér ló lényege, igazán hihetetlen, hogy az abstract speciilatio utján miként keletkezhetett az az előítélet, hogy a telivérnek a félvértenyésztésben való folytonos használata, a csontozatot olfinomitja, a satnyulás útjára tereli. De talán gyakorlati tapasztalatok okozták az érintett balhitet ? Megengedem. Csak azt nem vagyok képes elhinni, hogy azok a gyakorlati "tapasztalatok realisak volnának. Nem tartom reálisaknak igen sok esetben már a tényszerűséget illetőleg sem, a mi pedig a tényleges, valódi ellinornodás eseteinek okait, ezek kutatását, felismerését és mérlegelését illeti, föltétlenül irrealisnknak vélem. Mindenekelőtt, ha valaki egy ló csontozatára s értem különösen ama bizonyos, incrirninált szárcsontokat, a priori tehát próba nélkül, küllemtanilag, azt állítja, bogy az tulfinom, vékony, gyenge, s töle nem is apodicticus bizonyítékot, hanem csak összehasonlítás utján való comparativ, valószínűségi igazolást kivánnék, alkalmasint nagy zavarba hoznám, föltéve, hogy komolyan reális alapon akarnók a kérdést tárgyalni, tárgyilagos discussiót folytatni és nem subjeetiv véleményeket s ízléseket egymásra disputálni, hanem egy posiliv, fizikai alapot keresni, a melyben, mint matliematikai vagy fizikai igazságban megegyezve, keresnők közös akarattal a logikai következtetést. Mert eddig nincs tudományos mód, a moly egy élö állat csontjának csak dimensióit is képes legyen megmérni, annál kevébbé annak consistentiáját, fajsulyát, szóval erejét, képességét. Hogy csak két ló szárcsontjának ininemüségét, méretét, fajsulyát, szerkezetét öszszehasonlithassuk, mindkettőt előbb meg kellene ölni, azonos csontjait a legnagyobb szabatossággal kipraeparálni s gondosan ügyelni, hogy a praeparált csont kiszárítva is pontosan egyenlően legyen. Elö állat csontját pontosan megmérni nem lehet, mert az élö végtagokon tett mérés utján nem csupán a csont, hanem a bör, a ször, a bör alatti szövetek, inak, izmok összességének kerületi dimensióját nyerjük, ugy, hogy például egy élö Noniuson tett szárcsontkeriileti mérés, a mely valószínűleg nagyobb méretet fog adni, mint egy élö telivér szárcsontja, esetleg, söt valószínűleg az ellenkező eredményt fogná mutatni, ha a két állat csontjait a burkoktól megtisztítva lehetne összehasonlítani, mert a telivér szőre, bőre sokkal vékonyabb, a bör alatti szövet sokkal szárazabb, mint a példaképpen felhozott. Noniusé. Már itt is a legnagyobb mértékben van az emberi szem és ennek közvetítésével az értelem a láttani csalódásnak kitéve. E lapok 1901 évi 4-ik számában közölt, dolgozatomban már érintettem röviden a csontozat kérdését, s ott is kifejeztem, hogy ha mindjárt reá helyezkedünk is a telivérnek éppen nem kedvező számítási alapra, hogy az élö állat szárcsontjának körméretét vegyük egyenlőnek az erővel s fogadjuk el öszszehasonlitási alapul, akkor is átlag a telivér azon törzs, mely felülmúlja az alsóbb es legalsóbb vérű törzseket e részben. Hivatkoztam Lelmdorff gróf méréseire és közlésére. Meggyőződtem azonban, hogy olvasóközönségem egy része, a mely a Lehndorft-féle munkát nem ismeri, nem találta előadásom ezen részletét eléggé érthetőnek. Bocsássák meg azért a beavatottak, hogy e helyütt részletesen adjam elö, miben áll Lehndorff grófnak általam idézett és részemről ügydöntő fontosságúnak tartott mérése. A nevezett elsőrendű hippologus, porosz királyi főlovászmester s mint ilyen a poroszországi lótenyésztés intézője, a kinek e minőségében módja volt az igen széles körű kísérletezésre az egyik poroszországi (rajnamel* léki) méntelepben, a melyben túlnyomóan hidegvérű mének állanak, valamennyi hidegvérű mén szárcsontjának kerületét megmérte, de megmérte egyúttal valamennyinek elö súlyát is és azt találta, hogy az átlagos szárcsontkerület 23'5 centiméter, az átlagos élö súly pedig 1390 font, tehát 1000 font élö súlyra esik 16*9 centimeter szárcsontkerület» Ugyanő megmérte a graditzi és boberbecki porosz állami ménesekben ugyanakkor állott 7 félvér és 9 telivér mén szárcsontkerületét és élősúlyát s constatálta, hogy a felverek átlagos szárcsontkerülete 22*1 centimeter, átlagos élősúlya pedig 1199 t'ont volt. tehát 1000 font átlagos élősúlyra 18*4 centimeter