Vadász- és Versenylap 46. évfolyam, 1902

1902-09-23 / 83. szám

1902. szeptember 23. denburgi és ardennesivel, Széchényi Ferencz gr. 2 drb. ardennesivel, Zichy Jakab gr. fülesi ura­dalma 3 drb. ardennesivel, a sopronmegyei gazda­sági egylet 12 drb. félvér igással vettek részt. Mind­inkább felmerül szüksége ugy a gazdasági gépek hú­zására, mint a terhek vontatására az ily nehéz hi­degvérű lovaknak s minthogy az utak folyton javul­nak, az igás ökör pedig évről-évre drágább, nagyon valószínű az, hogv a hidegvérű lovak tenyésztése a legközelebbi jövőben nagyobb arányokban fog Jel­karolást nyerni. Az anyag nagysága s a hely szűke miatt lehetet­lenség az egyes kiállítók anyagával külön-külön fog­lalkoznunk, a mi különben is felesleges volna, a mennyiben az itt következő bírálati eredmény az anyag jóságáról amúgy is kellő tájékozást nyújt. Vérbeli mének csoportjában. a) Nagytenyésztöknek. I. dij : Díszoklevél és Dréher Antal 200 korona •értékű tiszteletdija : Maresch Sándor huszár százados «Pressburg» nevü telivér ménjének. II. dij : Kiállítási oklevél : Festetics Tasziló gr. 3 éves ménjének. b) Kistenyésztöknek pénzdíj. I. dij: 200 korona: Somogyi Lajos 3 éves mén­jének. II. dij: 100 korona: Dóka János 4 éves ménjének. III. dij : 50 korona : Baranyai János 3 éves mén­jének. Hidegvérű mének csoportjában. Nagytenyésztöknek.. I. dij. Díszoklevél és Pozsony szab. kir. város 200 korona értékű tiszteletdija : Széchenyi Ferencz gróf •«Zsellér» nevü 214. k. sz. ménjének. II. dij : Kiállítási oklevél : Wenckheim Géza gróf 50. k. sz. «Loizi» nevü ménjének. III. dij : Kiállítási' oklevél : Mándy Samu 208. k. sz. «Filip» nevü ménjének. Nagytenyésztok kollektiv kiállítása. I. dij : Díszoklevél és Frigyes föherczeg ur Ö cs. •és kir. Fensége 400 korona értékű tiszteletdija: Festetics Tassilo grófnak carossier irányú kollektiv kiállításáért. I. dij : Díszoklevél és Esterházy Miklós herczeg 300 kor. élt. tiszteletdija : Trauttenberg Frigyes báró­nak könnyű jukker-irányu kollektiv kiállításáért. II. dij : Kiállítási oklevél. Kornis Károly grófnak, •félvér amerikai irányú kollektiv kiállításáért. II. dij : Kiállítási oklevél. Wenckheim Frigyes gróf­nak kancza-csikaiért. II. dij : Kiállítási oklevél. Welteni Wiener lovagnak •kollektiv kiállításáért. Nagytenyésztőknek hidegvérű kanczákért. I. dij : Díszoklevél és a «Pozsonyi I. takarékpénz­tár» 300 korona értékű tiszteletdija: Bauer Ottó gyüj teményes kiállításának (216., 217., 218., k. sz.) I. dij : Díszoklevél és Vaszarv Kolos herczegpri­más 200 korona értékű tiszteletdija : Wenckheim Géza gróf 52. k. sz. «Klára» nevü kanczájának. II. dij : Kiállítási oklevél : Széchenyi Ferencz gróf 215. k. sz. «Julis» nevü kanczájának. II. dij: Kiállítási oklevél: Bauer Ottó 220. k. sz. «Lidércz» nevü kanczájának. Használati lovak a) Négyes fogatért. I. dij: 500 korona : özv. Döry Vilmosné négyesének. II. dij : 250 korona : Bartal Aurél négyesének. b) Jukker-fogatért. I. dij : 350 korona : Korniss Károly gróf fogatának. II. dij : 200 korona : Jeszenszky József báró kette­sének. c) Hátaslovakért I. dij: 300 korona: Maresch Sándor cs. és kir. huszárszázados «Pressburg» nevü ménjének. Ezenkívül még 30 dij adatott ki (100-tól 300 ko­ronáig terjedő) kistenyésztöknek vérbeli anyakan­•czákért és kancza-csikókért, gazdasági egyesületeknek pedig gyűjteményes kiállításért. IRODALOM, FESTESZET Az Allatok Világa. Brehm nagy müvéből, a melyről már több izben megemlékeztünk, a 70-dik is napvi­lágot látott s ezzel a legérdekesebb füzetek száma megszaporodott. A szerző a munka e részében a kolibrikről és a fecskékről szól az ö kiváló ismeretével és csodás elbeszélő hangján. Bájos képét adja a ko­librik, mint a fecskék életének és megkapó dolgokat mond el ugy táplálkozásukról mint életmódjukról. A madárvilágnak ez a bravúros festése a szó szoros értelmében megkapja az olvasót, a ki a legnagyobb érdeklődéssel lapozza végig a füzetet, a melynek szövege vetekedik a nagy mesterek legszebb művei­vel. Az Állatok világának ehhez a 70-dik füzetéhez a Légrády testvérek kiadó czég szines nyomatú mii­mellékletet csatolt, a mely a sisakos kolibrikat áb­rázolja. Az Allatok világának negyedik kötete majd­nem befejezést nyer ezzel a füzettel. Egy-egy füzet ára 80 fillér, a már kész kötetek pedig 18 — 18 koro­náért szerezhetők meg ugy a kiadóhivatalban (Váczi­körut 78) mint minden könyvkereskedésben. . ADÁSZ- És VERSENY-LAP TÁRCZA. Katonáékról. A lefolyt nagy hadgyakorlatokról. — A német trónörö­kösről. — Huszár bravour. — A német császár lovas-rohama. , Nyitra vármegyének a morva határszéltől nem i messze eső községe, a hires búcsújáró hely, Mária­Sasvár, most egy egész héten át vált ideiglenes ott­honává felséges urunknak. Ájtatos búcsújáró falusi nép helyett a fényes katonai egyenruhák tarka képe élénkítette a városka utczáit. Á zsolozsmás éneke­ket az automobilok dübörgése, bicziklisták füttye, lovasok, fogatok vágtatása, ágyuk dörgése váltotta fel, ugy hogy maguk a sasváriak ismertek rá leg­kevésbbé előbbi csendes otthonukra. Az a térség maga, melyen a gyakorlatok lejátszód­tak, a Morva és Vág között terül el. A kárpáti erdős hegyvidék csak átvonulási terepként jött figye­lembe a Felsömagyarországból közeledő hadtestekre nézve. A folyók közül csak a Morvának van jelen­tősége, mert a terepen Gödingtöl lefelé menetaka­dályt alkot és csak itt, továbbá Landshut és Hohe­nau mellett van rajta hid. Az úthálózat aránylag sürü, de kevésbbé jó. A terep, nem tekintve a Kár­pát-hegységet, eléggé járható. Helységek a nyugati részen fordulnak elő sűrűbben, kivált a Morva és Miava völgyében. A legkiválóbbak Skalitz, Holies, Sasvár, Szent-Miklós, Szenicz és Szobotist. Ezen a nagy térségen a két fél szeptember tize­dikén foglalta el a fővezetöség által megjelölt kiinduló pontokat. Szeptember 11-én szünet volt., de már e napon délben azért megkezdődött az ellenséges viszony, mely eltartott a hadgyakorlatok végéig. Déli tizenkét órakor ugyanis már útnak inditották a két fél földerítő szolgálatra kirendelt járóőreit és külö­nítményeit, oldalt elküldtek már kisebb gyalogsági csapatokat is, a két hadsereg zöme szonban csak szeptember 12-én indult útnak. Az egymással szem­ben álló felek immáron egyáltalában nem érintkez­tek, a földerítő és biztosító szolgálatot pedig éppen ugy kezelték, mint a háborúban. Az első napon Kuklótól délre folytonos ágyúdör­gés köpette megütközött két lovashadosztály s a csata a keleti fél visszaverésével végződött. A király végig­nézte az összeütközést, azután megtekintette az egyes csapatrészeket és megvárta a 2. hadtest fölvonulását. Reggel hét órától kezdve délutáni egy óráig folyton nyeregben ült s az összes hadállásokhoz közel lova­golt, hogy az egyes csapatokat megszemlélhesse. A lovassági attaknak izgalmas játékát nagyszámú közön­ség nézte; ezek között a környék arisztokrácziájának hölgyei is, a kik közül egyik-másik lovon ült. Az egész gyakorlat folyamán, a hegyes-dombos vidéken csak kevés baleset történt. Érdekes látvány volt, a mint egy uratlanná vált fehér ló századtól század­hoz vágtatott és nem nyugodott, mig meg nem találta gazdáját. A második napon két lovasrohamra került a dolog. Egyrészről a keleti félhez tartozó Böhm-Ermolli-féle dandárt meglepte a nyugati fél Poten-féle dandára, ugy hogy a döntök Ítélete szerint vissza kellett vonulnia, másrészről azonban a keleti félhez tartozó 13. dragonyos-ezred Ferencz Ferdinánd kir. herczeg vezetésével oly sikeresen védekezett a nyugoti fél­hez tartozó 15. dragonyos-ezred rohama ellen, hogy a rohamot az előbbi javára döntötték el. A 15. dra­gonyos-ezred erre visszavonult, nyomában a 6. dra­gonyos-ezred egyik százada követte. Nemsokára azon­ban Attems gröf elrendelte a keleti fél egész lovas­hadosztályának visszavonulását Sasvár felé. A nyu­gati fél rögtön követte. Sasvárra érve, Attems gróf a 11. vadászzászlóaljat a sasvári erdő szélére küldte, hogy az ellenség előrenyomulását megakadályozza. A vadászzászlóalj csakugyan vissza is szorította a 15. dragonyos ezredet, mig a nyugati fél egész zöme egészen Sasvár közelébe nyomult előre. Hét órakor a 11. vadászzászlóalj elhagyta az erdöszélét és visszavonult. Tiz óra 15 perczkor a hadgyakorlat fövezetösége kiielölte a határvonalakat és ezzel véget ért a hadgyakorlat 2-dik napja. A harmadik napon a 33. hadosztály éle, jja kő­szegi vadász-zászlóalj heves tüzelést fejtett ki a nyu­gati fél előrenyomuló oszlopai ellen. Nemsokára ezu­tán mind a két hadosztály harezban állott egymás­sal. A király a Péterfalutól délre fekvő magaslat­ról egyik csapattól a másikhoz lovagolt kíséretével, a hadgyakorlatok fövezetösége ott maradt délelőtt tiz óráig, a mikor az egész keleti csoport a sasvár péterfalu- útról az ottani magaslatokon át visszavo­nult. Nemsokára ezután a nyugati hadsereg oszlo­pai föltartózhatatlanul nyomultak az úttól keletre fekvő magaslatoKra és Ferencz Ferdinánd királyi her­czeg hadseregparancsnok hamarosan követhette győ­zedelmes csapatait. Mig egyébként a keleti hadsereg centrumát és jobb­szárnyát a nyugati hadsereg kombinált hadteste erő­sen szorongotta, a balszárnyon a 14. gyaloghadosz­tály a 2. hadtesttel állott szemben. A honvédeket is­mételve megtámadták a császár vadász-ezred, a bos­nyák ezred és a 25. gyaloghadosztály 8. ezrede. A honvédek a legfényesebb sikerrel visszaverték a tá­madást, sőt végül a keleti csoport lovasságától tá­mogatva, a legkedvezőbb körülmények között ellen­527 támadásra készültek. Ezt azonban már nem hajthat­ták végre, mert időközben már az egész keleti csa­pat visszavonult és a honvéd gyalog-hadosztályt visszarendelték. Mindezt Fejérváry Géza báró hon­védelmi miniszter lóháton végignézte, A honvédek kitünö vezetését és kiképzését minden oldalról di­csérték. Délben vége lett a hareznak és a csapatok éjjeli szállásukra vonultak. A negyedik napon Ferencz Ferdinánd kir. herczeg már korán reggel erös támadást intézett a keleti had­sereg ellen. Frigyes kir. herczeg ellentámadással vá­laszolt, mire aztán Ferencz Ferdinánd kir. herczeg a balszárnyon levő 13. hadosztálylyal, a keleti hadse­reg jobb szárnyát kezdte fenyegetni. Ebben a pilla­natban — délelőtt háromnegyed tizenegy óra volt — a király lefúvatta a gyakorlatot, még mielőtt az erős küzdelemben levő két csapat között a döntés megtörténhetett volna, és ezzel be is fejeződtek a nagy hadgyakorlatok, a nélkül, hogy szó lehetne győztesről és legyözöttröl, * * * Vilmos, a németek ifjú trónörököse, ki a had­gyakorlatokon királyunk vendége volt, rendkívül ked­ves megjelenésével egy csapásra megszerezte a ma­gyar nép szeretetét. Családias, meleg érzésre vall mindjárt legelső szava, melyet magyar földön először leszállva kiejtett. A szőke, alig serkedzö bajuszu, nyúlánk, közép magas ifjú trónörökös leugorva a vonat kocsijáról, elébe siető ősz királyunknak igaz fiúi fürgeséggel csókolta meg kezét, mit királyunk meleg ölelés és mindkét orczájára adott csókokkal viszonzott. Erre adta át atvai üzenetét: Legszívélyesebb üdvözlet atyámtól, Vilmos császártól. (Innigsten Gruss von meinem Papa, Kaiser Wilhelm.)Királyunk megköszönve családi egyszerűséggel tudakozódott felöle (Ich danke, wie geht's Ihm ?). Nagyon érdeklődtek mindenfelé a fiatal német trónörökös iránt, a ki az osztrák-magyar hadsereg legfiatalabb huszárezredese. Daliás huszár, elegánsan lovagol s elismerésre méltó szívósságot tanúsított. Biztos föllépése mellett is szerény egyénisége min­denütt szimpátiát keltett. A gyakorlótéren összes érdemrendjei közül csak a jubileumi érmet viselte. Ez volt az első nagy hadgyakorlat, a melyen részt­vett és — mint környezetében beszélik — büszke rá, hogy ezt a mellett az uralkodó mellett teheti, a ki mint dédatyjának, nagyatyjának és atyjának szö­vetséges társa, öt is atyai szeretettel környezi, * * * Érdekes és roppant meglepő epizódja volt a szep­tember 13-iki gvakorlaíoknak Csury huszárkapitány igazi huszárbravurja. Ugy délelőtt 10 óra tájban О felsége a számos főből álló tábornoki karral egy magaslaton állt, előtte félkörben két-három ágyu­üteg lövöldözött a messze távolban szemközt fel­vonuló ellenséges csapatokra. A hegyoldal, azt lehet mondani, a «saját csapatok» fekvésének kellő közepén emelkedett. Az ágyuüteget mintegy negyven-ötven főnyi lovas és csekély számú gyalogság fedezte. Teljes biztonság érzetében mint villámcsapás érte a tüzérséget az egyszerre felhangzó, lovasrohamra szóló kürtjelzés. Alig 300 lépésnyire a hátamögött levő erdőből dübörögve vágtatott elö 180— 200 lovas, ugy, hogy az ágyuütegnek csak egyetlen ágyuját tudták csak a vágtató huszárság felé irányitani s az alig ötven lépésnyire levő huszárok közé egyetlen lövést tenni. Ö felsége, a vezérkar s a fedező lovas­ság ámulatából magához so térhettek, mikorra már a derék tizenegyes huszárok keresztül-kasul gázoltak az egész tömegen. Ö felsége az elöl vágtató huszár­kapitányt megállítva, látható elismeréssel kérdezte a kapitány nevét s hogy miképen volt lehetséges neki ily váratlan attakot intézni. A huszárbravur háború esetén vagy teljes megsemmisülést, illetve a meg­menekültek főbelövetését, vagy siker esetén, a mi valószínűbb volt, a legmagasabb hadi kitüntetést, a Mária Terézia-rendet vonta volna maga után. * * * Németországban is voltak nagy hadgyakorlatok és pedig az Odera melletti Frankfurt környékén, hol a német császár megint egyszer egyhatalmas lovas-ro­hamot rendeztetett. Mint a szélvihar röpültek előre az egyes lovascsapatok — irja egy szemtanú — kö­zépen a német császárral, a ki a gardes du corps élén lovagolt. Szinte látni lehetett, milyen mulatság a császárnak ez a lovaglás : szürkéjét teljesen sza­badon eresztette, hogy fusson a mint tud és hátra fordulva a nyeregben, kardjával nagyot intve a le­vegőben, buzdította az öt követöket a minél erösebb rohamra. Az ellenfél ágyúi csak ugy öntik a tüzet, de ez mind nem használ, mert a szinte vad lovas­roham feltartóztathatlanul megy előre, egy német mérföldön végig és mélyen be а г ellenfél hadállá­saiba. A mi a lovas-seregnek útjába áll, kíméletlenül le lesz gázolva vagyis: lándzsával megfenyegetve, hurráh által megijesztve, ugy hogy kénytelen ki­térni. Azt mondják ugyanis a német császárék, hogy az a szép, ha a lovas a lovával teljes vágtá­ban ér az ellenfél elé és ennek úgyszólván csak a lábai előtt stoppolja le a lovát. A rohanó lovasság az ellenfél egyik ezredét telje­sen szétszórta ; az ágyuk is elhallgattak, már az ellenség kezeibe kerülvén. Egyik-másik gyalog-század ötször-hatszor lesz szétszórva az egymás után rohanó •' lovas ezredek által, ugy hogy a gyalogság tisztjei

Next

/
Thumbnails
Contents