Vadász- és Versenylap 46. évfolyam, 1902

1902-06-24 / 48. szám

324 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1902. junius 17. jelező állomásaik, mind kisebb helyiségek sokszor csak a kutak örizetére kirendelt katonák őrházából s egy két sátorból álltak. Az Euphrát völgyét 1—2 kilométernyi szélességben öntözés állal mivelhetövé tették, főképpen búzát, árpát és gyapotot termelnek, s Anahtól kezdve már a datolya pálma is kezd nagyobb számban előfordulni. Útjuk ezután Themem, Haditán, Bagdadijén s Hiten át, — mely utóbbi helyen több asfalt forrás bugyog ki a földből — Roumadira vezetett, hol Bojtár őrmester napszúrás következtében megbetegedett. Éjjel egy óriási vihar lepte meg itt táborukat, — ez ellen s a vele hordott rengeteg mennyiségühomok ellen sátraik igen gyenge védelmet nyújthattak s reggelre még zárt böröndeik is megteltek homokkal. Ugy az emberek, mint a lovak és öszvérek annyira ki voltak már merülve, hogy- ezen helyen egy napi pihenőt kellett adni. Tovább indulva Felondzsanál egy hajóhídon átmentek az Euphrát bal partjára s deczember hó 5-én Bagdadba értek. Két órányira e városból eléjük jött Rappaport Alfréd osztrák-magyar konzul, ki rendkivül szívélyesen fogadta és üdvözölte őket, s néhány napra házába hitt, mi a rendkivül megerőltető fáradalmas ut után valamenynyiüknek nagyon jól esett. Szentkirályi István ur itt rögtön a megérkezés után megbetegedett, egy angol orvos napszúrást konstatált, minek következtében hat hétig feküdt a konzul házában. A konzul minden lehetőt elkövetett s a legnagyobb buzgósággal iparkodott számtalan lovat előállítani ; a bagdadi vali is a legelözékenyebben segítette elö czéljukat, ugy, hogy naponta bőven nyilt alkalom nagyszámú lovakat láthatni. Engedélyt kért az ezredes és nehezen kapott is, hogy a szultánnak Bagdad közelében, Beziriechben levő ménesét megtekinthesse — állitólag 80 anyakanczából áll, melyekből azonban csak 32 darabot mutattak; kivülök még 21 mént is látott ott, mely utóbbiak országos fedezők szerepére látszottak hivatva. A ménes különféle fajtájú és vérii lovakból áll. Megtekintette továbbá Mohammed basa (Samjl unokaöcscse) 11 ménjét, melyek Bagdadban igen nagyhirü lovak, köztük jót azonban nem látott. Ghazim basa altábornagy, hadtestparancsnok helyettesnek s a szultán sógorának Bagdadtól 2 órányira levő egyik ménesét is megnézte, hol néhány kanczát előjegyezett mint czéljainkra alkalmasakat, mig Fazil Dechistani Mohammed basa Douri-i (2 napi távolság Bagdadtól) ménesében ismét semmi alkalmasat nem talált. Bagdadba visszatérve még Ghazim basa fhemi-i másik ménesét is megtekintette, hol szintén néhány kanczát előjegyezett, melyeknek megvásárlása felöl jelentése folyamán még meg fog emlékezni. Minthogy a . Schammar beduinok néhány törzsét szándékozta még felkutatni, karavánjukat ismét mozgósította s Babylon irányában útra keltek. Hillét — egy nagy kereskedéssel és 40.000 lakossal biró várost az Euphrát mellett — elérve, itt megállapodott s több küldönczöt menesztett innen, hogy a beduinok holléte felöl hirt hozzanak. Visszatérve azon tudósítást hozták a scheichektöl, hogy a beduinok szanaszét elszéledtek s nincs semmi kilátás arra, hogy lovat vehessenek. Hillében magában is vagy 280 lovat vezettek elö. Hilléböl Meshed Ali (2 napi távolság) a schiiták arany kupoláju szent városa felé folytatták utjukat ; az ut a Hindiejch csatornán át mocsaras vidéken vezetett keresztül (Nedief) Meshed Aliba, s hogy oda ne vesszenek, két kalauz vezetésére kellett bizni magukat ; órákon át hasig érő vizben és iszapban gázoltak lovaik, mig végre késő este érkeztek Meshed Aliba. Minthogy a nagyszámban itt levő rendkivül fanatikus perzsa népség s a zarándokoktól békességük nem lett volna, a kaimakan nem engedte meg, hogy sátraik alatt a szabadban táborozzanak, hanem átengedte részükre a kormány épületét. Meshed Aliban vásárolhatta meg végre Fadlallah az első lovat — még pedig Kohailan Rashid nevü mént, mely Ibn Rashid nedjdi emir*) nevelése s ajándéka Rashid basának a meshed alii kaimakamnak, kitől a lovat megvette. Mindeddig a benszülöttek nem hitték el neki, hogy lovakat vásárolni jött, hanem más titkos czélt tulajdonítottak utjának. Kerbele felé folytatván utjokat, remélte, hogy az Anaze törzsök valamelyikét ott fogja találni, de nem voltak a közelben, — állitólag 10 napi járásra lettek volna, — hova csak teljesen viz nélküli vidéken áthatolva lehetett , volna eljutni, mely czélra nagyobb számú tevék lettek volna ismét szükségesek — miért is elhatározta, hogy visszatér Hillébe s onnan felkeresi a Schammarok valamely törzsét. Hillében bagdadi konzulunk ajánlata folytán egy Menachem nevü gazdag izraelita segítette elö nagyon ebbeli czélja elérésében. Kitudta, hogy a Schammarok egy nagy törzse két napi járásra Hilletöl tanyázik, s a kiküldött lovas öt nap múlva azon izenettel tért vissza, hogy lovak vannak s a Schech várja látogatását. Így tehát január 18-án elindultak Avadel irányában a törzs felkeresésére ; Avadel közelében egy török őrnagy ütött tanyát 100 katonával, kik a beduinoknál jártak teveadót szedni. Ö ezen őrnagynak egy levelet küldött, kérdezvén töle a beduinok hollétét, mire ez azt válaszolta, hogy a beduinok már tovább vonultak, nem tudja, mely irányban, s ajánlja, hogy ne igen kövesse őket. Ezen hírre, mely kis táborában azonnal kitudódott, a fegyveres kíséretét képező öt török katona nem akart tovább menni, s le akarták beszélni szándékáról, mire kijelentette nekik, hogy ök mehetnek, vagy maradhatnak. a mint nekik tetszik — ö maga is elmehet a beduinokhoz s n^m szorul rá az.ö kíséretükre. Erre rögtön égre földre esküdöztek, hogy el nem hagyják semmiért sem, magokat nem féltik, csak ötet, s követik öt mindenhová, a merre ö megy. Igy tehát neki vágtak a legkietlenebb sivatagnak, melyet elme csak elképzelhet. Mint a benszülöttek állították, európai ember ezen a részen még eddig nem járt s egy kalauz vezetése mellett harmadnapra elértek Ftah vidékére, hol körülbelül órányira a Tigristől végre a Schammar törzsre bukkantak. A törzs közülbeiül 800 sátor alatt lakik, — scheichüket nem találták otthon, hanem helyettese fogadta őket, ki az ö sátrát röglön a sajátja mellé állíttatta fel, — a karavánt azonban elkellett 2 órányira küldenie, Selim Daraouni vezetője gondjaira bizva, mivel a beduinok tanyáján nem volt sehol viz. Ö maga és Halácsy főhadnagy napközben ott maradtak a törzsnél, estére pedig átmentek Brelibe a táborukba hálni. Három nap egymásután jöttek ki a Schammarokhoz, s négy .kanczát vett tőlük. Volt alkalma több beduin törzsöt megismerni, de oly vadaknak s oly kevéssé vendégszeretöknek egyet sem talált, mint minő ezen Schammar törzs volt. Étkezéseikhez meghitták ugyan, — de szári tott tevehussal kinálván meg őket — *) E hires és harczias főnököt ismertettük br. Nolde leírása után e lapok 1897. évi folyamában. A föszerk. ezt szépen megköszönték, és nem fogadták el. Útközben három beduin — köztük a scheich testvére — vágtatva jött az ezredeshez, útiköltséget kivánván töle ; minthogy alkuban volt velük lóért, 2 Medzsidiét volt kénytelen adni nekik. A scheich magának minden vásárolt ló után 10 aranyat kötött ki, minthogy a 4 vásárolt ló közül egyet ö töle vett, s ezért ö úgyis már megkapta a vételárt —a másik háromért 30 aranyat fizetteti neki, — ö azonban követelte saját eladott lova után is a 10 aranyat s meg kellett neki adnia. A vásárolt 4 kanczával azután más uton mi nt melyen jöttek, tértek vissza a Sbädi b eduin törzs tanyája felé, hova Abu Gbudren és Teli Rasason keresztül harmadnap jutottak el. A scheich beteg lévén, testvérei ige n szivesen fogadták, rögtön 3 birkát vágtak s nagy vendégséget rendeztek tiszteletükre. A scheich ménje azonban, melyről csoda dol gokat regéltek, nem volt vételre alkalmas, s igy Nilen át hol 5° hideggel kedveskedett az időjárás, visszatértek Hillébe. Hillében, hol az őrmester a vásárolt ménnél maradt, egy sürgöny várt rájuk a bagdadi konzultól, melyben pestis esetről értesíttette őket; Szentkirályi ur pedig felgyógyulva betegségéből, itt ismét hozzájuk csatlakozott. A Ghazim basa ménesében előjegyzett kanczák végett nekik vissza kellett térniök Bagdadba; az uton oda Hassuiában táborozván, este 9 óra tájt lövöldözés ébresztette fel. Kóbor beduinok támadták meg táborukat, de a kisérö katonák résen levén, visszaverték őket. Február l-én érkeztek vissza Bagdadba, hol a konzul a lovak részére készen tartotta a helyet. Ghazim basával 6 ló vétele végett öt napig folyt azt alkudozás — ö semmikép sem akarta árukat megmondani — inkább ajándékképen kinálta őket. Végre 1000 török fontban megegyeztek (950 font a vételár s 50 font borravaló a személyzetnek) s igy 4 mén 9 kancza volt együtt, melyekkel február hó 10-én a földközi tenger partjai felé elindultak, iparkodva mentül előbb ezen vidéket ott hagyni, mivel az előfordult pestis esetek miatt hosszabb vesztegzártól tartottak ; — igy is Mahmudi syében — Bagdad mellett 5 napi quarantänet kell kiállani, — ugy hogy csak február hó 15-én kezdték meg utjukat visszafelé 1 tiszt 5 katona s 2 kalauz kíséretében. Kilencz órai lovaglás után egy kis viznél állapodtak meg, hol tábort ütöttek éjjelre. A vásárolt lovakat vasbékókkal lábukon sátraik körül helyezték el, mig a hátas lovak, öszvérek s a kísérők egy övet képeztek a tábor körül ; — két óra tájt éjjel nagy lármára ébredtek fel, kimenve sátrából jelentették, hogy egy munkari (összvérhajtsár) egy idegen férfit vett észre, ki bizonyára lopni akart, mig társai a támadásra alkalmas időt az ö általa adott jelre várják. Megnyugtatva a szörnyen kiabáló s izgatott hajtsárokat a kisérö katonákat vezénylő tisztet, kit Bagdadban ugy ajánlottak neki, hogy ö egymaga száz embert ér — felhívta arra, hogy éberebben örködjenek — nyugalomra tértek ismét, mely azonban nem volt hosszabb tartamit, mert 4 órakor hajnalban ismét nagy lárma riasztotta fel fekvéséből. Nomád rablók hason csúszva jöttek be táborhelyükbe — egy szamárnak kötelét elvágták már s búzták kifelé, — az állat azonban nem igen értvén egyet velők, rakonczátlankodott, mire egy munkari észrevevén az egészet, fellármázta a katonákat, kik néhányszor a levegőbe lövöldözvén, ezáltal elriasztották a rablókat. * * *