Vadász- és Versenylap 45. évfolyam, 1901

1901-03-09 / 10. szám

У8 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1901. márczius 16. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. = Gr. D'Orsay Olivér ezredes, a mezöhegyesi ménes parancsnoka, mint halljuk, beadta nyugdíjazásáért kérvényét s igy nemsokára megválik állásától. D'Orsay grófnak oly sok érdeme van a mezöhegyesi állami ménes vezetése, valamint azon vidék tájfajta-tenyésztésének megalapítása és felvirágoztatása körül, liogy ezek mindenkorra biztosítják részére az elismerést, — s emléke mint erélyes, kötelességeit pontosan és sikeresen teljesitö, hazafias érzelmű parancsnoké marad fenn örökre. A kisbéri ménesből. Van szerencsém az alábbiakban a kisbéri apaménekhez végleg elfogadott magánkanczák között tett változtatásokat illetve uj bejelentéseket közölni. Krzymuzki IV. ur Tiob kanczát Galaorboz, Forestieret Guerrierhez jelentette be és Gagához Wilis és Pika kanczáit nevezte meg Kleniewszlci Wladislatv ur Gagához Lizza és Pirouette kanczáit nevezte meg. Fáy Béla ur Thorgunnat Gagánál végleg töröltette, helyette Corunat osztotta be, Gróf Zichy Béla ur GJenniet Bona Vistától Dunurehez, Mirabellet Dnnurelól Kozmához osztotta be, Gr DegenfM Imre Gagához Jusmint nevezte meg, Lébaudy Iiobert ur Corinnát-Dunurenél töröltette, helyette Kritiket os2lotla be, Özv. Gróf Esterházy Móritzné urnö Palmarum kanczát Gagánál végleg töröltette. Herczeg Lobumirslci László ur Herminia, Barfleur, Cross Patty és Mary Langdent végleg töröltette, helyettük : Rolli Polit — Fenékhez, -Zazulát és Memoire-t — Guerrierhez, Impatient-et — Kozmához végül First Flight kanczát — Galifardhoz osztotta be, Gróf Wenckheim Ilénes ur Clairvoyanté-t végleg törültette, helyette Bona Vistahoz Nur neunet osztotta ne, Dreher Antal ur Geht an-t Galaorboz jelentette be, Amphibia-t végleg törültette, ezen kancza helyett pedig Gazához Zuckerbrot-ot nevezte meg, Blaskovich Elemér ur Gahvnbom kanczát Kozmánál végleg törültette, Losonczg Elemér ur Kunst kanczát Cullodonbez jelentette be, Beretvás Endre ur utólag Generalin és Ravissante-t Ganachehoz, Manie-t Guerrierhez, Princesse de Galles-t és Chrysantheme-t Cullodenbez és Lady Hermionet-Galaorhoz jelentette be, Blaskovits Ernő ur Kincs kanczát Gagához osztotta be, ellenben a Ganachehoz elfogadott Ollyan nincs kanczát törültette, Lármát pedig History-tól Ganachehoz osztotta be, Báró Harkányi Andor ur Cambrian-t utólag Cullodenhez jelentette be. Herczeg Schwarzenberg Alajos ur Jour et Nuit kanézát Fenéktől Kozmához osztotta be, Gróf Esterházy Miklós Móritz ur a Cullodenhez bejelentve volt Prater fee kanczát törültette, Báró Harkányi János ur Galifardnál bejelentve volt Cabale kanczát szintén törültette, Schindler László ur Altaque-t Guerrierhez utólag jelentette be, Gróf Botoclci Ágoston ur Evic kanczát utólag Guerrierhez jelentette be. Michalski Ádám ur Fair Teal kanczát utólag Galaorboz jelentette be, Wahrmann Bichard ur Lady Hermionet (Culloden) az előjegyzésből végleg törültette. Özv. gróf KrasinsH urnö Guerrierhez Stella, Aquilla, Lady Maud, Polly, Lady Alexandra és Hunka kanczákat ; Galaoihoz Fiume és Nut Girl kanczáit nevezte meg, Dr. Kohner Adolf úr Gagához Feetschi és Izabella kanczákat, Gróf Andrássy Tivadar ur ugyancsak Gagához Ancona kanczát nevezte meg, Utólag a következő uj bejelentések érkeztek és végleg elfogadtattak. Gróf Lamberg Henrik ur részéről : Cassiopeia—Bonvivanthoz, Senta II. — Kozmához, Herczeg Thum Ta-ris Miksa Egon úrtól Népdal — Ganachehoz, Blumenmädchen — Guerrierhez. Rolla — Cullodenbez, Dilemma — Galaorhoz, Borura derű és One te lowe — Gagához, Pai'.ert Henrik úrtól Miss Florence — Galifardhoz, Vojnich Sándor úrtól Menyecske, Pacsirta, Olyannincs és Lili — Galifardhoz, St, 'asser Alfred úrtól California — Galaorhoz, Gróf Wurmbrand Ernő úrtól Maud К. — Kozmához, Milne Henry úrtól Pope Join — Kozmához Flesch A. úrtól Zsuzsi — Kozmához és végül Gróf Wenckheim Frigyes úrtól Сага II. és Girigare — Kozmához. Kisbér 1901. márczius hó 3 án. Deseő őrnagy ménesparancsnok. Reflexiók*) A «Lótenyésztési értekezlet» hanem is vetett fél uj eszméket, de a nézetekkel, javaslatokkal oly bőven szolgál, hogy még jó ideig elrágódhatunk rajta, szóban és Írásban. Az értekezleten sajnálatomra részt nem vehetvén, szokásom ellenére, magam is tollhoz folyamodom, liogy az ott felvetett javaslatok egynémelyükéhez hozzá szóljak. Szöget ütött fejembe egy jeles lótenyésztőnk azon kivánsága, hogy a köztenyésztésben 160 cmtné! kisebb arabs mén ne alkalmaztassék. Emellett azonban megkívánja a typust ! Szinte bizonyosra veszem, hogy jeles tenyésztőnk szemei előtt a régi kipusztított «Schagyák» lebegnek, melyekről a legöregebb fő-állatorvosok még ma is regélnek, hogy mint lettek nagy és hatalmasokká Mezőhegyes kövér legelőin. Igaz, ezen mesebeli arabsok nagyok, erősek lettek, mondják hogy 16 markos is akadt köztük, de az is bizonyos, hogy teljesen elvesztették typusukat, egyszóval : elfajzottak. Bölcsen tette a lótenyésztés akkori vezetője, hogy az ilyen se hus, se hal féle anyagot meg nem tűrte. Az arabs ló tenyésztése mindenütt, igy Bábolnán is speciálitásszerü kell, hogy legyen. Meg kell tartania szigorúan minden sajátságát mely azzá teszi a mi, egyszóval : typusát; csak igy és csak is igy képes megfelelni hivatásának a köztenyésztésben, mely abban áll : vért vinni be a még erőtlen, nyers, és rossz alkatú goromba anyagba. A jó, a valódi arabs ló mindig áthat; nem képez szélsőséget semmiféle anyaggal szemben, igy mintegy központi állása van a tenyésztésben — és «last, but not least» a legjobb s tán egyedüli jó előkészítője a nyers anyagnak, további okszerű nemesítésre. Ezeket szemelött tartva, jeles lótenyésztőnk indítványát, némi eltéréssel, s igy vélem helyesnek : «kívánjuk és súlyt fektetünk rá, hogy arabsainkban a classis, typus, és caliber feltalálható legyen»; tehát e faj minden ereje, mely által a tenyésztésre nézve megbecsülhetetlenné vált; de minden olyan példány, mely typusát veszti s elfajzást mutat : a lótenyésztésből kizárassék. Ebből levonva a további consequentiákat : miután kétségtelen, hogy arabsaink climánk, talajviszonyaink s tán természetüknek meg nem felelő elpuhító bánásmódunk következtében, egyrészt elfinomodnak, másrészt typust vesztenek: gondoskodjék a kormány, ha áldozatok árán is az anyagnak behozatal által való gyakoribb felfrissitéséről és részesittessék ezen anyag magában a ménesben természetének megfelelőbb, edzőbb elbánásban. I jobban Bábolna oly kezekbe került, hogy ez irányban is biztos javulás remélhető. * * * De nem vélek csalódni ha azt hiszem, hogy az indítványt tevő ur előtt felszólalásakor nem annyira a tenyésztés szempontja volt a döntő, mint inkább az üzleti szempont. És ebben van az ö erőssége; mert hiába : ma inkább mint valaha szükséges, hogy evvel számoljon a tenyésztő. És én mégis, ennek daczára is hangsúlyozom : hogy még ezen szempontnak sem szabad bennünket befolyásolni, mikor arabs-tenyésztésünknek a maga tisztaságában való fönntartásáról van szó. Bele tudnék inkább nyugodni, hogy fölhagyjunk vele, mint abba, hogy bármi tekintetért meg hamisítsuk. ! * * * Engedtessék meg nekem, hogy néhány ugyancsak az értekezlet által inspirált ötle*) Szabadjon e változatos tar talmu czikknek részleteire a méneskari tiszturak, a Remonta Commissiók parancsnokai és az országos lótenyésztési intézöség ügyeimét felhívnunk. (Elkésve kaptuk kézhez e czikket, mert véletlenül bejárta (él Európát, mielőtt I hozzánk került.) Föszerk. temet, lia kissé rapsodikusan is papírra vethessem. * * A kis ló —- nem kell ! Ki vesz ma 160 ctm. lovat vagy azon alólit ? . . . még a katonaság sem ; megváltozik ebben a gustos? . . nem tudom; jósolgalni nem akarok. De bizonyos hogy a lósorozó bizottságok ellenszenve a kis ló iránt (156— 160cm.) okadatolatlan, sőt hiba. A kis de jó ló, kivált az arabsvérü, a legkiválóbb katona ló ; SZÍVÓS, egészséges, ellenálló, igénytelen. Bir annyi gyorsasággal mennyi a katona lónak kell, s ott, hol a legénység 50°/

0 könyebb fajta emberből áll, azt a teljes hadimálházattal (130-140 kgr.) elviszi oly jól, mint a nagyobb ló, melyre rendszerint nagyobb és nehezebb lovas kerül. * * * Egy jó dolog — mely félrevezet. Köztenyésztésünk czélja első helyen a katona ló. A katona lónak jó háta legyen. Igen helyes. A jó hátnak azonban az a vészes tulajdonsága van, hogy nagyon szembe szökő erény és könnyen megvesztegeti a lovasembert. Szeretném oda kiáltani katona uraiméknak : Sok jó hátú rosz lovat vesztek, és sok tán gyengébb hátúnak tetsző, de jó lovat engedtek futni ! A vérbeli tenyésztő túlhajtott, most tul hajtani kezd az olyan, ki mindent a küllemre baziroz. Ki megfigyelte azt a különben érthető térfoglalást mit a telivér tett az utolsó 25 évben, az megjósolhatta a visszahatást, s ki jól körül nézett magyar vármegyéink, különösen a Dunántúl lótenyésztése körül, az nem is állithatja, hogy ezen visszahatás okadatolatlan. Eogy az öblösség, finomodnak a végtagok, sűrűbbek a szabálytalan állások. Egy oly tünet — hangsúlyozom : tünet — mely minden tenyésztésben szükségszerüleg be kell hogy következzék, hol magas vérfel dolgoznak. (És nincs meg ellenében az erös csontú kancza anyag, mint például Franczia és Németországban. A föszerk.) Nem kell töle megrémülni, mert segíteni lehet rajta. Persze nem ugy mint azt gyakran látom: elíinomodott, csupa ideg kanezára, egy durva Noniust, épen ugy nem, mint egy puha csont és lms tömegre: telivért. Én a reparácionál is legszívesebben megmaradnék a vérben (arabs, angolfélvér) fősúlyt fektetve az egyed alkalmasságára. Itt is mint általánosságban, (kerüljük a vérben,alkatban extremet. A tenyésztésnek ezen stádiumában mikor rájöttünk egyik tulhajtásunk hátrányaira, átcsapunk a másik tulhajtásba. Nézzünk szét. Mind általánosabb lesz a küllem — imádás. Ideál a vonalok közé be illeszthető, makulátlan ló. Mindent tul becsülünk ami forma; dominál a forma _ s önkénytelen háttérbe szorul a lényeg. Es mi a lényeg ? Most és mindörökké : a tehetség. A tehetség pedig csak kamatja az egyetlen biztos kapitálisnak : a vérnek. * * * Előítéletek. Voltak, vannak és lesznek. Ebben meg kell nyugodni. De vannak előítéletek, melyek régi el nem oszlatott babonára, téves értesülésre, bal hiedelemre vihetők vissza. Ezeket el kell oszlatni ; a publikumot meg kell győzni hogy a mit. Isten tudja mért, rosznak hisz, az jó. Széles körben tapasztalható az idegenkedés a Gidránok és Noniusok iránt. Nékem se lovam egyik sem, de még is vallom és állítom, hogy «szerencsénk, hogy vannak.» Az én igényeimet nem elégítik ki, de 50%-át a lótartóknak kitűnően szolgálják. Hivek minden nemű munkában és hangsúlyozom: jó katona lovak. Kipróbáltam nem egyet és megelégedésemre voltak. De hiába