Vadász- és Versenylap 45. évfolyam, 1901

1901-02-16 / 7. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 1У01 február 16. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. A képviselőházban a földmivelésügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával beható megvitatás tárgyát képezte néhány szónok részéről lótenyésztésünk jelenlegi állapota is egyetemben a katona lótenyésztéssel és a lóértékesitéssel. Sok ujat azonban egvik szónok sem mondhatott, főkép mivel már előzőleg a Közteleken megtartott értekezlet, a sok hírlapi ezikk és végül a nagy ankét e témát úgyszólván teljesen kimentették: mindamellett mindegyik szónok le tudta bilincselni a figyelmet, mert az elhangzott beszédek mind nagy készültségről és szakismeretről tettek bizonyságot; röviden ismertetjük őket: Manaszy György egész lótenyésztésünk rendszeret és irányát felölelő nagy beszédet mondotl, ismertetvén az [állami méneseket is. "Javasolta : hogy a Kisbéren egyéves korukban árverésre kerülő kanczákat illetőleg az állam biztosilson magának 6—1 évi kihasználás után visszavásárlási jogot, hogy a bábolnai ménesben a telivér '.törzsmének száma szaporittassék ; hogy alkalmas tenyészanyag beszerzése czéljából újból bizottság küldessék Syriába ; liogy a nóri fajú mének száma is szaporittassék ; hogy ügetöversenyeink méltányos dotáczióban részesittessenek : hogy lehetőség szerint tenyészkerületek állíttassanak fel° hogy az átörökitö hibákban szenvedő kanczaanyag az állami mének által nyújtott kedvezményekből kizárassék ; hogy nálunk is behozassanak a kancza- és csikódijazások stb. stb. Farkas József megtámadta az ép lefoly ankétet, azzal, hogy «hiába való munka volt, az országnak semmiféle haszna nem volt beiöle», Lits Gyula pedig védelmébe vette az ankétet azzal, hogy «ott igenis nagyon fontos eszmecsere folyt és ennek kihatása lesz a lótenyésztésre és lóértékesitésre.» Gr Széchényi Aladár lökép a katonai lovak tenyésztésének kérdésével foglalkozott. Ismertetve á létező bajokat, azt mondta, hogy az orvoslás módja az volna, ha a közös hadügyminiszter, a ki szükségletét akár akarja, akár nem, nálunk kénytelen beszerezni, nagyobb mérvben fordulna a termelökhöz és kisebb mértékben venné igénybe a közvetítőket, a kik ma a nyereséget zsebre rakják. Kívánatos volna az is, hogy a hadsereg kipróbált kancza- anyaga a tenyésztéshez viszavozettessék Hiszen érdeke volna ez a hadseregnek is, mert, ha jobb anyagot használnak tenyésztésre, a hadsereg is jobb lovakhoz jut. Mindezeket figyelmébe ajánlotta azoknak a képviselőknek, a kik mint a delegáczió hadügyi albizottságának tagjai, abban a helyzetben vannak, hogy ezeket a közös hadügyminiszterrel megértethetik. Beszéde végén panaszt tett, liogy Somogy megye oly szabályrendeletet hozott, mely a hidegvérű lovak tenyésztését nagyon megnehezíti, pedig a megye nagy részében a nép már évtizedek óta nehéz hidegvérű lovat tenyészt s az képezi kizárólagos pénzforrását. Magyari Kossá Géza javasolta, hogy az egves fedeztetési állomásokon a könnyű telivé'rmének száma ne szaporitassék többé, mert pl. Tolna-és Somogyban a paraszlkanczák e mének után oly ivadékokat hoznak a világra, melyek alig válnak be jukkeroknak nem hogy igás és katonalovaknak : hogy az ouyes fedeztetési állomásokon a ménekhez beosztott katonák szigorúbban ellenőriztessenek, mert most sok helyen rosszul bá.niak a ménnel ; és hogy a kerületi rendszer vagyis a kerületek szerinti tenyésztés nálunk is behozassák. Az elhangzott beszédekre földmivelésügyi ministerünk felette érdekes beszédben válaszolt, melyet alább egész terjedelmében közlünk. Darányi Ignácz földmiv. minister : Igen sok szó hangzott el a lótenyésztés ügyéről. (Halljuk ! Halljuk !) Nemcsak az elöltem szóló t. képviselő ur, de már előtte mások is, különösen Manassy György képviselő ur, a ki Franeziaországban igen érdekes tanulmányokat lett, a melyeket a franczia földmivelési miniszter ur is méltányolt, (Éljenzés.) mondom, Manassy György képviselő ur is már a vita elején hoszszasabban foglalkozott a kérdéssel. A mi a kisbéri ménest illeti, nekem is az a nézetem és azt a szempontot követem, hogy a kisbéri ménesnél a quantitást csökkentenünk," a qualitást pedig emelnünk kell (Általános helyeslés.) Ezen átalakítást fokozatosan eszközöljük. Oda kívánok működni, (Halljuk ! Halljuk !) hogy ezen átalakítást minél gyorsabban vihessük keresztül. Különös súlyt helyezett a t. képviselő ur felszólalásában az arabs tenyesztesre es abban neki tökéletesen igaza van mert lia valahol, akkor Magyaroszágon kell az arabs tenyesztesre nagy sulvt fektetni. Megmutatta azt a párisi kiállítás sikere is, a hol a mi arabs lovunkat feltetlenül az elsőnek ismerték el. Az arabs lótenyésztés fejlesztése szempontjából gondoskodtam arról, hogy azon a hires kongreszsuson, a mely öszszel e kérdésben Oroszországban Kostow-ban tartatott, mi is képviselve legyünk Arabiaba egy pár év előtt expedicziót küldöttem és most is, mihelyt az ottani viszonyok megengedik ujabb expedicziót szándékozom indítani Arábiába (Általános élénk helyeslés.) Felhozatott több képviselő ur részéről, ho«y i<-en örvendetes volna, hogy a lótenyésztés terén tenvíszkerületek állapíttassanak meg. (Halljuk ! Halljuk 1) Én e nézetben teljesen osztozom, mert ezt mar az 1894: XII. t.-cz. czélul kijelölte. Azt hiszem, kötelességünk ezen czél felé közeledni s az elökeszitö lépéseket megtenni. Átmenet nélkül csinálni a dolgot, azt hiszem, igen elhibázott dolog lenne és sok sérelemmel járna, de a dolgot előkészíteni, különösen a méneknek egyöntetű beosztása által, kötelességem. (Helyeslés.) Manasszy Gvörgy és grof Széchényi Aladar t. képviselő urak felhozták azt, hogy kanczaanyagunkat mennyire kell kímélni, mennyire kell annak megtartására súlyt fektetni és hogy bizonyos anomália van abban, miszerint a mi gazdáink, különösen a kisgazdák a kanczaanyagtól igen hamar megválnak. F. részben példát vehetnének gazdáink az araboktól. Mert mikor kiküldöttem Arábiába Fadlallah ezredest, akkor ö ott méneket tudott kapni, de kanczákat nem, mort a kanczától semmi szín alatt sem válik meg az arab, ugy, hogy ha másik expedicziót küldök ki, egyik föczélom, hogy akárminö, módon, de valahogy kanczákra is szert tegyünk. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A kanczaanyag fejlesztését különben díjazással lehet legjobban előmozdítani. Hogy azonban ezt megtehessük e végből a ®lótenyészbizottságok közreműködését fogom kikérni. Érdekés az én helyzetem a telivér méneknek a köztenyésztésben való felhasználása tekintetében (Halljuk! Halljuk!) Egyik részről azt kívánják, hogy a köztenyésztésben minél több telivért alkalmazzak, hogy eselleg kiillemileg kevésbé megfelelő telivért is alkalmazzak, másfelöl pedig az a panasz — Magyary képviselő ur is annak adott kifejezést. — hogy sok lelivért alkalmazunk és ezáltal elrontjuk köztenyésztésünket. Azt mondják, hogy az ítélet akkor szokott igazságos lenni, lia egyik fél sincs vele tökéletesen megelégedve. Azt gondolom, liogy itt is a helyes középúton kell járni, vagyis a telivért, mint a véranyagnak föforrását mellőzni ne'm lehet és nem szabad, de viszont a köztenyésztésnél a küllemre, külalakra és az átöröklö hibákra nagy figyelemmel kell lenni. (Helyeslés.) Felhozta gróf Széchényi Aladár t. képviselő ur a katonai lóértékesités kérdését is. Hát én e pontnál hosszasan immunálni nem akarok, mert közelebbről volt egy szaktanácskozás, a melyen a kérdés tüzetesen megbeszéltetett és a melyen a t. közös hadügyminiszter ur is képviseltette magát. A mi a katona-lóárakat illeti, meg kell jegyeznem, hogy a honvédlovak ára az idők folyamán jelentékenyen emelkedett, mert rnig 1869-ben 310 korona volt egy honvédló átlagára, addig az 1892-ben már 559 koronára emelkedett. A közös hadseregnél a katonaló ára nem emelkedett, de indirekte van bizonyos emelkedés annyiban, a mennyiben a csikólegelökot létesítették ; a csikólegelöre t. i. nem négyéves korukban, de már bárom éves korukban ugyanazon árban veszik a lovakat. A csikótelepekre mindig fokozottabb mérvben szerzik be az anyagot, ugy. hogy mig pl. 1894-ben a beszerzett anyagból 15%-a esett a csikótelepekrc, már 1900-ban ez a százalék 30-ra rag. Felhozatott a lókereskedelem kérdése is. (Halljuk ! Halljuk;) Erre nézve csak annyit mondhatok, miszerint én a kereskedelem teljes kiszorítását és félretolását sehol sem tartom sem helyes, sem okos dolognak. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A kérdés csak az, hogy hány közvelitö van a termelő és a fogyasztó közt. Àz minden fejlődött államnak követelménye, hogy túlságos sok közvetítő közeg a termelő és a fogyasztó között ne legyen. (Elénk helyeslés.) A mi különösen a kalonai-ló beszerzést illeti, óhajtandónak tartom, hogy a katonai kincstár minél közvetlenebbül szerezhesse be a termelőtől ló-szükségletét. (Élénk helyeslés a jobb és baloldalon.) — Különben azt hiszem, ez a dolog ugyan ide nem tartozik, de azt hiszem, legalább a szaktanácskozmányon azt a benyomást nyertük, liogy a t. közös hadügyminiszter ur nem zárkózik el az állandó bizottságok szaporitásától : egygvel már a közelebbről is szaporította azok számát, és ha megfelelő fedezet lesz, akkor, azt hiszem, a csikólegelök is fejleszthetők lesznek. (Elénk helyeslés.) Sok szó esett, t. Ház, a hidegvérű tenyésztésről. (Halljuk I Halljuk !) Itt meg kell jegyeznem, hogy az én figyelmemet ez a kérdés sem kerülte el. A nóri-tenyésztés szempontjából van nekünk gazdasági ménesünk Kisbéren és Bábolnán is, és e részben import már háromszor történt. • De Széchényi Aladár gróf t. képviselőtársam bővebben foglalkozott különösen a somogy-megyei viszonyokkal, (Halljuk! Halljuk!) és Somogy-megvének e részbeni szabályrendeletével. Nem mai keletű a dolog. Régóta foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy " mikép lehetne Somogy-megyébcn a hires félvértenyésztést megtartani és a mellett a megfelelő helyen a hidegvérű tenyésztés elöl sem zárni el az utat." A hidegvérű anyagnak szabad keresztezése a félvéranyaggal : ez az össze-vissza keresztezés a legfejlödöttebb lótenyésztési államokban is veszedelmesnek tartatik. (Ugy van! Ugy van!) Az első keresztezés még valamirevaló produktumot ad. de a kővetkező generácziókban ugyancsak meglátszanak a hibák. (Ugy van ! Ugy van !) Konstatáltatott ez a mult évben á porosz parlamentben, s csak egyuéhánv nap előtt vitattatott meg ugyanott újra ez a kérdés : akkor felszólalt egy ottani elismert lótenyésztő: Schwerin gróf, és szórói-szóra a kővetkezőket mondotta : (Halljuk! Halljuk! olvassa.)'«Legfőbb teendőnk, liogy a hideg- és melegvérüek végzetes keresztezését megakadályozzuk.» Somogy-megye lótenyésztési bizottsága G a ál Gyula elnöklele alatt, a ki most Bukarestben mint száktudósiló működik, 1897. január 2-án tárgyalta ezen kérdést. Leszek bátor felolvasni, hogy kik voltak ott jelen. (Halljuk ! Olvassa.) Gaál Gyula elnök : Szakáll Mihály a'elnök : Tallián Gyula, Somssich Andor, Jankovich Bésán Gyula, Jankovich Bésán Géza, ifjabb gróf Széchenyi Imre, gróf Széchenyi Andor Pál. Vécsey Sándor, Vécsey Mihály, Chernel Gyula, Makfalvav Géza, Bottka Antal, Tallián Andor, Marffv Béla, Marlfy Emil, báró Iiikev István, ifj. báró Inkéy József, id. Sárközy Béla, Svaslits Aladár, Sárközy Jenő, Richnyovszky Mihály, szóval : Somogymegye legkiválóbb gazdái és lótenyésztői. És ezen jegyzőkönyv idevonatkozó pontja a következőkép hangzik : (Olvassa.) «Teljes mértékben elismertetik, liogy a népies tenyésztésre, és pedig nemcsak honvédelmi szempontból káros és hátrányos, lia a nem hidegvéranvag, hidegvérű ménekkel kereszteztetik, másrészt azonban semmivel sem indokolható, hogy ott, hol erre ilyen anyag már van, az ezen irányban való tovább tenyésztés ellen akadályok gürclittessennek, sőt a nép vagyoni jólétét határozottan veszélyezteti némely vidéken, ha a nehéz munkáslónak tenyésztésétől eltiltatik ; de a középbirtokosra is, ki saját mént nem tarthat, de nehéz igáslovakat tenyészteni nem akar, nagy hátrány, ha nehéz kanczát fedeztetés végett nem küldhet egy ilyen ménhez. Hogy tehát a nem hidegvérü-anyagnak hidegvérüvol való keresztezése elkerültessék, de másr.szt, a nehéz kanczaanyag után való tenyésztés is biztosittassék, a hidegvéiü magánmének, melyeknek köztenyésztésre való használata szándékoltatik, és alkalmasaknak találtattak, feltételes igazolványnyal látandók el, liogy t. i. azokkal csak hidegvérüeknek deklarált kanczákat lehessen fedeztetni. Azon kanczák pedig melyeket a tulajdonosok hidegvérű ménekkel fedeztetni óhajtanak, a ménvizsgálatok alkalmával a ménvizsgáló bizottság elé vezetendök, és lia ez azokat hidegvérű tenyésztésre alkalmasaknak találja, ugy a kancza rövid leírását tartalmazó igazolványnyal látja el, mely egyedül feljogosítja a tulajdonost ezen kanczát feltételes igazolványnyal ellátott hidegvérű ménhez vezetni.» Igy szól e határozat. Az indítványt pedig tette gróf Széchényi Imre főrendiházi tag ur, a kinek ez az indítványa ebben az illusztris társaságban egyhangúlag fogadta ott el. Ez az előzménye a dolognak. Ezen előzmények alapján és a törvény által adott felhatalmazásnál fogva, t. i. az 1894 : XII. t.-cz. által adott felhatalmazásnál fogva megalkotta Somogy megye törvényhatósági bizottsága, a melynek gróf Széchényi Aladár igen t. képvisejö ur is egyik tagja ha jól vagyok értesülve — ezen szabályrendeletet és pedig, ugy tudom, hogy ellenmondás nélkül alkotta meg, annyit pedig bizton tudok, hogy ezen szabályrendelet ellen daczára annak, hogy meghirdettetett nemcsak a főszolgabírók utján, h inem a laDokban is. senki által felebbezés be nem adatott söt ezen szabályrendelet másodszor is tárgyaltatott Somogy megye törvényhatóságában — t. i. 1898. évben, mert a vizsgálati költségek tekintetében némi kérdések merültek fel — s akkor a megye újra elhatározta, és ez újra senki által nem támadtatottmeg. Én, megvallom — csak mellesleg jegyzem meg — hogy a somogyiakat nem ugy ismerem, hogy akaratuk ellen lett volna ez a szabályrendelet, hogy azt senki ne merte volna felebbezni. Már most, hogy áll ez a dolog? Mi az én álláspontom? (Halljuk! Halljuk !) A dolog kérem ugy áll általában — most nem Somogymegyéröl van szó — hogy én igenis a tenyészkerületek felé tendálok, a tenvészkcrületeket előkészítendőknek tartom és a ménbeosztást is erre való tekintettel kívánom eszközölni. De megjegyzem mindjárt, hogy ha a tenyészkerületek létesíttetnek. akkor a korlátozás még nagyobb lesz, mint az a korlátozás, a mely most panaszoltatott fel. Ha arról van szó, hogy a végrehajtásban viszásságok vannak, hogy a végrehajlás nem ugy történik, а mint történni kellene, akkor igenis, ahhoz hozzá szólhatok, a felett őrködni kötelességem, de magát a szabályrendeletet, a mely egy megyének törvény által adott felhatalmazás alapján egyhangúlag alkottatott, ezt a senki által meg nem támadott szabályrendeletet meg nem bolygathatom, mert, ha megbolygatnám, ez volna az autonom jogok megsértése, akkor lehetne mondani, hogy rendőr ádamban vagyunk. (Élénk helyeslés. Ugy van ! Ugy van ! josgfelöl.) Azt is mondták, t. Láz, hogy a lótenyésztésben bizonyos visszaesés, vagy stagnálás konstatálható. Megengedem, hogy vannak a részletekben hézagok és hiányok, ezekre részben magam is reámulattam ; de hogy visszaesés vagy stagnáczió volna az egész vonalon, és nemcsak egyes részletekben, ezt, ugy hiszem állitani nem lehet : sőt igen veszedelmes volna állitani, mert könnyen ellenünk fordíthatnák. (Helyeslés jobbfelöl.) Tény az, hogy a lóállomány Magyarországon emelkedett. Lókivitelünkröl az utolsó évben nem is szólok ; de körülbelül négyszer akkora mostanában mint néhány évvel ezelőtt volt. Az а 10,000 pót-ló, а mire а katonaságnál és honvéd" ségnél szükség van, könnyen előteremthető.