Vadász- és Versenylap 45. évfolyam, 1901

1901-02-02 / 5. szám

lViOl. február 2. Egyről-másról. Hogy telivértenyésztésünk nagyon fejlődött, mindenki tudja, de számban még eddig nem volt kifejezve; a mit itt közlök, ugyan nem egészen igy áll, mert ily nagy számnál folyton történik változás, (kimúlás v. eladás által) mig ujabb vásárlások vagy ménesbe osztás által a létszám ismét szaporodik, de lényegében megfelelő képét adja a mai állapotnak. A Méneskönyv legelső kötete szerint, mely 1865-ben Bérezy Károly által kiadatott, volt akkor Magyarországban 73 tenyésztő, ki telivér tenyésztéssel foglalkozott és 286 kancza. Az ausztriai tartományokban 20 tenyésztő és 93 kancza, összesen 93 tenyésztő és 388 kancza. A Méneskönyv VII. kötete szerint (melyből néhány kanczát kihagytam, melyek kanczaivadék hátrahagyása nélkül kimúltak vagy külföldre eladattak, de hozzá vettem némely kanczát, a mely annak kiadása óta behozatott ; az ujabban beosztott kanczákról azonban határozott tudomásom nem lévén, ezeket nem vehettem fel, de ugy hiszem e tekintetben a kiadás és bevétel, ha igy szólhatok - - körülbelül kiegyenlíti magát) van most Magyarországban 1346 kancza 223 tenyésztő kezében, Ausztriában 82 tenyésztő és 303 kancza. Megjegyzendő azonban, hogy némely esetben egész határozottan nem tudtam megállapítani a Méneskönyvböl az illető tenyésztő hová tartozik s hogy az itt tenyésztők közül is egynehány nem magyar honpolgár. Átdolgozván az egész Méneskönyvet, talán nem lesz érdektelen annak közlése, hogy a Bruce Lowe szerinti számozott családok mindegyikéből hány van itt : ( isalád Magy. orsz. Austria Összesen : 1 103 50 153 2 163 36 199 3 80 12 92 4 325 30 355 5 62 20 82 6 55 7 62 7 40 23 63 8 32 13 45 9 21 7 28 10 22 8 30 11 37 5 42 12 64 20 84 13 8 4 12 14 20 4 24 15 20 4 24 16 45 8 53 17 12 12 18 14 1 15 19 36 3 39 20 36 16 52 21 5 4 9 22 26 1 27 23 30 8 38 24 23 1 24 25 8 1 9 26 21 1 22 27 21 5 26 28 6 1 7 29 10 1 11 31 1 — 1 33 1 — • 1 34 2 2 4 35 Qfi 14 2 16 OÖ 42 ö 1 ö 1 43 4 3 7 45 — 1 1 Hét kancza a kimutatásba nem volt felvehető — egyiknek származása a G. St. В. csak V-ik kötetéig vezethető vissza, az ott elősorolt ös anya az elöbi kötetekben fel nem található. Kettő vissza megy egy arabs kanczára, melyet a Mascati Imam ajándékba küldött IV. Vilmos királynak s a Hampton Court-i ménesbe osztatott be, és négy amerikai származású, melyek a G. St. B.-ra vissza nem vezethetők. VADASZ- ES VERSENY-LAP. Nem egészen tökéletesnek mondhatom ezen kimutatást, mert ily nagy számnál jóformán mindennap történik változás, de egy kis képét mutatja telivér tenyésztésünk mai állapotának. * * A mult napokban az angol «Sportsman»-ban volt szó aG. St. В. reformjáról, mire nézve két dolgot indítványoz u. m., hogy a Méneskönyvben kiirassék mindig a kancza színe (minálunk ez megvan) és lehetőleg ismertető jelei : mint hóka, csillaggal, kese láb, ha csak röviden megemlítve is. Főleg avval van ez indokolva, hogy mostanában történt, miszerint egy pár év előtt bizonyítványt állitattak ki Mr. Weatherbyék által egy kanczára, mely Francziaországba eladatott, s vitetett is oda ezen bizonyitványnyal — egy más kancza, mely ott ennek alapján a méneskönyvbe felvétetett, holott az illető kancza soha Angolországból el nem ment. Ez most nem igen régen kisült és sok bajjal Francziaországban törölték a kanczát a Ménes könyvből, de Angolországban Mr. Weatherbyék, noha beismerik, hogy hiba történt, a dolog rendbe hozatalára nem akarnak semmit sem tenni. A másik indítvány szerintem fontosabb : azt kívánná a «Sportsman», hogy aG. St. B.-ba pl. vennék fel mindig a csikó születésének napját is — ez nem okoz ma sok nehézséget, miután az egyévesek árverésénél rendesen ugy is bejelentik az eladók s ha a csikó születését a Méneskönyv számára bejelentik, a nap megjelölése nem okozna nagy fáradságot. s bizonyos irányban mindenki tájékozást nyerhetne idővel arra, hogy átlagban a korai vagy későbbi (ülések voltak-e czélszerübbek, de fontos e bejelentés főleg, ha két vagy több mén hágta volt a kanczát, mert a «S-n» azt is kívánná, hogy az egyes mének utolsó hágása is bejelentessék. Ha ez történnék, a legtöbb esetben tájékozva volnának az emberek, hogy a csikó mely méntől származik, mi a további tenyésztésre nézve sok fontossággal bir. Persze vannak esetek, ha két mén rövid időközben párosittatott a kanczával, nem lehet a származást egész biztosra venni, de igen gyakran történik, hogy hetek, majdnem hónapok múlnak el, midőn a második mén alkalmaztatik, s ha akkor születés napját tudják, könnyen kiszámítható, hogy melyik mén volt a csikó apja. Ha az illető csikó tenyésztője kezében marad, nincs baj, mert az alkalmasint tudja magát mihez tartani. De ha a csikó eladatik, néha 3-dik, 4-ik kézbe kerül, mig tenyésztésre használtatik : akkor tulajdonosa csak azt tudja, hogy két mén lelt. használva, de hogy melyiknek ivadéka, arra semmi támpontja nincs, legfeljebbb a szín vagy termet után egyik vagy másiknak tulajdonithatja. Ezért czélszerünek tartom, hogy ezen bejelentés behozatala tenyész-érdekböl igen kivánatos volna, s nagyon jó lenne, ha Lovai-egyleteink intézösége ez irányban határozatot hozna. Sz. 1. Fetoetési birüetmeny. Az 1901, évi fedeztetési idény alatt az Ofner-majori ménesben dr. Wahrmann Ernő ur tulajdonát képező Marin importált 9éves telivérmén ap Hermit any. Princess Mary II. fedez 15 telivér kanczát ingyen ; kanczák ápolása és tartása Kisbéri feltételek szerint. Bejelentéseket f. é. február l-ig elfogad az ofnermajori ménes intézöség Tökölön (posta és vasútállomás.) Négyes vagy ötös kocsisnak ajánlkozik egy e téren kitünö bizonyítványokkal rendelkező s az idomitásban és felnevelésben is jártas ember. Czim a kiadóban. 55 ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. A Képviselőház tegnap kezdette meg a foldmivelésiigyi tárcza költségvetésének tárgyalását, s az első szónok, Bauer Antal veszprémmegyei képviselő,volt lótenyészbizottmányi elnök, formás beszédében már a ló tenyésztésről is megemlékezett : foglalkozott a lótenyésztés fejlesztésével, «melyet az újfajta közlekedési eszközök nem támogatnak.» «Nemsokára odajutunk — mondotta — hogy lovat már csak a katonaság részére nevelnek, a mi pedig nagy kár, mert. a katonaság oly olcsón szedi a lovat, hogy azért, bajlódni igazán nem érdemes.» Az országgyűlésen a lótenyésztést illetőleg felmerülő beszédeket, jovaslatokat legközelebbi számunkban majd bőven ismertetjük. * * * Pozsony vármegye lótenyésztési viszonyai. Pozsony vármegye, melynek egy részét a kies Gsalló-köz, Magyarország «arany kertje» képezi, lótenyésztési szempontból is fontos szerepet játszik, mert egyrészt sok lovat visznek ki innen Ausztriába és a szomszédos Morvába, de másrészt termékeny rónája és dus legelői, különösen a két Duna mentén, igen alkalmasak a lótenyésztésre. A lóanyag tulajdonképen két osztályba sorozható, a népies lótenyésztés osztályába, de másrészt az uradalmak és kisebb-nagyobb birtokosok tenyésztésére, kik nagyobb tökével, de egyszersmind nagyobb ismeretekkel is rendelkezvén, nagy, mondhatni országos hirro tettek szert. A népies lótenyésztés kevesebb eredményt mutat fel most, mint csak pár évtized előtt is ; a minek egyrészt az az oka, hogy mig azelőtt főleg a két Duna mellett aránylag igen nagy területü legelök voltak, most a szűkebb gazdasági viszonyok közt minden használható föld eke és müvelés alatt van és csak a laposok és posványos rétek használtatnak legelőnek, a melyek, ha legelőnek be is válnak, téli takarmányt nem szolgáltatnak; másrészt, mivel a nép szegény és kevés, általában csak 5—10 kat. hold földdel rendelkezik és ezt mind gabonával kénytelen bevetni, hogy megélhessen és igy takarmányt nem termeszthet, de a ló értékesítése is nehezebb, nem kap érte megfelelő árt, sokba kerül a felnevelése, ugy, hogy ma már sok nagyobb birtokos is felhagyott a lótenyésztéssel. Á lóanyagra áttérve biz az egyáltalán nem mondható egységesnek. Általában azt mondhatjuk, hogy jobban kedvelik a kisebb fajokat, mivel ezek abrakja kevesebbe kerül, rosszabbat is beérik; tetszetősebbek is, meg szegényes viszonyaink mellett könnyebben is értékesíthetők a jobbjai mint remondák. De találunk valóságos carossier-typust is, főleg a kis Duna (érsek-ujvári Dunaág) mentén. Általában a lóanyag elég jó, kivált a gazdagabb községekben. Remondát is eleget szolgáltatna, ha az utóbbi időkben a kisgazdák bizalma el nem fordult volna a comissiótól, mert oly lovakat, melyeket az visszautasított, közvetlenül az assentálás után megvett a lókereskedö szintén a katonaság számára, természetesen olcsóbban. Egyes vidék, igy a tótok által lakott rész, egyáltalán nem ad remondát, mert ezek csikaikat már egyéves korukban eladják Morvaországba. Ma már a nagyobb községeknek is vannak községi ménjeik, és aztán mintegy 12—15 licentiált mén magánosoknál, azonkívül 14 nyilvános fedeztetési állomás is van a megyében 37 — 40 ménnel; de egyes birtokosok is rendelkeznek egyes fedező ménekkel. Általában, mint már emiitettem, a lóanyag nagyon könnyű és azért a telivér mének igen rosz eredményt mutatnak fel és helyettük inkább 1*