Vadász- és Versenylap 45. évfolyam, 1901

1901-01-19 / 3. szám

34 1901. január .9 pont, mellyel mindnyájan egyel értünk t. i., hogy az alapirányon, melyet boldogult Kozma Ferencz inaugurált (Ugy van ! Helyes !) azon nem kell változtatni, (Helyes!) csakis arról kell beszélnünk, hogy a változott idők és körülményekhez képest ipicsoda eszközöl kel lehet even irányt n legjobban elérni és biztosítani. Három év előtt alkalmat adtam az értekezlet tagjainak, hogy ezen kérdéseket megbeszéljék'. Most voltam bátor az értekezlet tagjait meghívni és alkalmat adni ujra, hogy e kérdésekről beszéljenek. Azt hiszem, a tenyésztés fejlődésének és emelésének érdekében van, liogy időnkén! eszmét cseréljünk. Merülhetnek fel oly eszmék, melyek megvalósulása tenyésztésünk érdekébon van és azl hiszem, Imgy ezen értekezlet is kiindulási pontját lógja képezni ily helyes eszmék felvetésének cs megvalósításának. Ezzel az értekezlet tanácskozásait megnyitottnak nyilvánítom. Felhívom az értekezlet jegyzőjét az említet I két Írásbeli nyilatkozat felolvasására. * * * Dessewfïy gr. a következőket kívánja : «Homogén alkotású táj fajták létesítésére szakértő egyöntetű eljárással szabályoztassék az egész ország lóanyaga, s az összes hazai ménállomásolcra az illető vidék jellegének megfelelő állami mének osztassanak be ; miután a katonai kincstár a hazai lóanyag igen nagy kontingensének tulajdonosa, intézkedni kell, hogy ez az anyag nagyobb mértékben juthasson a tenyésztők birtokába; minden lovasezred a jövőben évenkint husz kanczát adjon ki tartásra a vállalkozóknak, a kik a lovakai a tenyésztésre is fölhasználhassák.» Ezután felolvasták Wertheimstein Alfréd lovag, Biharmegye lótenyésztő-bizottsága elnökének előterjesztését, a mely a méntelepek fokozatos fejlesztésével és a katonai lóvásárokkal foglalkozik. * * * A miniszter a következő kérdőpontokat terjesztette az értekezlet elé: 1. A lótenyésztés fejlesztésének eddigi iránya kiván-e részleteiben némi módosítást? 2. Helyes-e az állami ménesekben eddig követett eljárás általánosságában és részleteiben V 3. A községeknek nagyobb mérvű ménellátása mi módon volna eszközlendö? í. Mily módozatok mellett szükséges méntelepi mének létszámának fokozatos szaporítása ? ő. Helyes-e az egyéves méncsikók megvásárlásának jelen alakja? 6. A katonai lóvásárlás jelenlegi módozata mennyiben felel meg a tenyésztők érdekének? 7. Mily intézkedések volnának szükségesek a magántulajdonban levő lovak értékesítése körül '? Mily egyéb intézkedések volnának akár a lótenyésztés, akár pedig a lóértékesités fejlesztése szempontjából szükségesek? * » * Az értekezleten tartott beszédek a kővetkezők : Gróf Széchenyi Aladár helyesli a lótenyésztés eddigi irányának fentartását. A mének vásárlására nézve megjegyzi, hogy a budapesti őszi ménvásáron csakis másod rendű lovak kaphatók, — a jobbakat idegen vevők az istállókból elviszik, — s igy több értékes telivér külföldre megy. Ajánlja, hogy erre nagyobb figyelem fordittassék. Viszont kívánja, hogy külföldi telivér lovak vételénél a pénzkérdés ne képezzen akadályt, hanem a legdrágább lovat is vegyük meg, mert az kiűzeti magát. Beretvás Endre a Magyar lovaregylet nevében emel szót. Kifogásolja, hogy kevés telivér vásároltatik a kormány által, — s a bpesti őszi ménló-vásár jelenlegi módját károsnak tartja a tenyésztőkre (resp. az eladókra) nézve az által, hogy a nagyszámban elővezetettek közül csak kevés vétetik meg és a többi oly indokolással ntasittatik vissza hogy egy vagy más tekintetben tenyésztésre nem alkalmas. Ezáltal azon lovak becsértéke jelentékenyen alászáll s eladhatása felettébb megnehezittetik. Lossonczy Mihály min. tan. megjegyzi, hogy egyes méneknek (az istállókból) külföldre való eladását nem akadályozhatjuk meg. A vásárlásoknál túlságos nagy árakat nem adhatunk ugyan, de a méltányos árt nem tagadjuk meg. Külföldi hires versenylovaknál sem biztosítja a magas ár (magába véve)- hogy okvetlenül jó apalovakul beválnak, — s a közelebbről megszerzettekről sem lehet (még most) elitélöleg nyilatkozni — A telepbeli lovak között a telivérek száma folyton emelkedik ; a bpesti mén vásárlásnál nem csak a minister ur képviselője, hanem a Lovaregylet tagjai és kiválóbb tenyésztők is közreműködnek s az alkalmas méneket lia csak különös okok nem gátolják (melyek közé természetesen a tnl magas árkövetelések is tartoznak) ezen bizottság megvásárolja. Lipthay Béla különösen az arabs lovakról szól. Kívánatosnak tartja, hogy 1(50 cm-nél kisebb arabs mének az állomásukon ne alkalmaztassanak, — s követeli, hogy lovainkban a classis, typus és kaliber feltalálható legyen. A ménesekben követett, eljárást helyesli. Kívánja, hogy a ménesek anyaga olcsóbban jusson a magyar lenyésztök birtokába, — ez által az árveréseken elért néhány ezer frt. többlet nagyobb indirect haszonná válnék. Báró Harkányi Andor megnyugvással veszi tudomásul Losonczy min. tan. nyilatkozatát, Kiváló fontosságúnak tartja a telivér tenyésztésének fokozását a fedező állomásokon, mert ez a leghathatósabb tényező arra, hogy lovaink jó katona lovak legyenek — s ezen czél elérésére nem kis mértékben lbly be az is, lia jó minőségű kancza anyagunk megtartására kiváló gondot fordítottunk. Báró Podmaniczky (jézá szintén helyesli a jelenlegi irányt, s minden kísérletezést veszélyesnek tart. Nem annyira a túlságos drága mének megvételét tartja kívánatosnak, mint inkább azt, hogy a verseny carriéreket befejezett. mének minél nagyobb számban megvétessenek, — mert hiszen ez képezi a versenyre is tenyésztők egyik legfőbb remediumát. Végül megjegyzi, hogy mivel a muraközi lovakat is igen hasznosaknak tartja : ezek egyik ménesbén szintén tenyésztessenek. Makfalvay Géza kívánatosnak tartja, hogy a méneskari legénység a lovakkal való bánásmódban minél jobban kioktattassék, — a telepeknél alkalmazott tisztek állomásaikon minél tovább tartassanak meg, hogy területüket alaposan ismerjék s ez által az ottani tenyésztés irányára minél nagyobb befolyást gyakorolhassanak. Hammersberg László a felvidék szempontjából különösen az arabs lótenyésztés fejlesztését kivánja. Nem tartaná bajnak, ha pl. Mezőhegyesen egy a régi Shagya törzsöt pótló arabs félvér • lenyésztetnék, — inig Bábolnán a tiszta arabfaj maradna. A muraközieknek állam által való tenyésztését nem tartaná helyesnek. Lossonczy Mihály ismételten utal arra, hogy a tenyésztésre használt telivér mének száma szaporodott, mert pl. 1896-ban 313 miglen most az utolsó fedeztetési idényben 339 volt a telivér fedező mének száma, — s mivel időközben a bérlőktől is 54 telivér vissza maradt: a fedeztetési állomásokon az 1896-ban létezett 8-60 százalék 9'22%-ra emelkedett. A kisbéri telivér kanczák száma, hogy a magántenyésztöknek concurrençât ne okozzon, apasztatott, — de minőségben javult s hovatovább mind nagyobb figyelem fordittatik erre. A hegyvidékre is van gond fordítva s e czélból az oda kiválóan alkalmas lipiczai faj tenyésztetik. Miklós Ödön az eddigi irányt helyesli s ö is a fősúlyt a katona ló tenyésztésére helyezi, mert a jó katona-ló más czélokra is jó A kanczaanyagra megjegyzi, hogy több vidéken annak jósága hanyatlik, — minek egyik fö oka, hogy a jókat katonalovakul eladják. Annak keíleno valami módját találni, hogy a katonalovakból adassék vissza valami a tenyésztésére. Helyesnek tartja Dessewlfy azon indítványát, bogv a kancza anyag nagyobb, kerületenként számbavéve osztályoztassék. A bpesti ménvásárra megjegyzi, hogy onnan nem eresztettek el egy olyan lovat sem, a melyet a köztenyésztés érdekében kívánatos lett volna megvenni. Szilassy Zoltán az 1894. évi XII. törvény czikk azon rendelkezésének végre hajtását sürgeti, mely szerint a községek kötelesek tenyészméneket szerezni be. Hammersberg Jem, mint az országos gazdasági egyesület képviselője kijelenti, hogy az egyesület, a lótenyésztés terén eddig követett iránynyal általánosságban meg van elégedve ugyan, de részleteiben nem. Nevezetesen elérkezeti nek látja az időt, hogy pl. Mezőhegyesen a Nonius, Gidrán, Furiosi) törzsek, mint ilyenek ínegsziin tettessenek, vétessenek mind angol félvér név alatt össze. Lossonczy Mihály nem látja be, hogy mivel lenne jobb a .helyzet, ha ezen törzsek kancza anyaga össze vegyitve kezeltetnék, — akkor is csak a megfelelő ménekkel való párosítás lenne kívánatos. Ezen össze vegyítést tehát sem szükségesnek sem kívánatosnak nem tartja. Schmausz Endre a népies lótenyésztés érdekében a tenyészkerületek felállítását ajánlja,— ugy, hogy az 1894. XII. t.-cz. életbeléptetése, az ezen kerületekre való tekintettel történjék. Beretvás Endre kijelenti, hogy a Kisbérreküldött magán telivér kanczák beosztásánál követett eljárást helyesnek tartja. A törzsmének fedezési diját részben magasnak tartja. Miklós Ödön azon kijelentését, hogy a budapesti vásárra hozott lovak köziil csak a tenyésztésre alkalmatlanokat nem vették meg, nem tartja indokoltnak, s tenyésztésünk jó hírneve érdekében állónak, inkább elfogadja azon indokot, hogy azért nem vettek többet, mert többre szükség nem volt. Némái Ferencz őrnagy ugy véli, hogy a lótenyésztés egyik akadálya az, mi szerint a tenyésztő gazdák nem eléggé szakavatottak az apaállatok kiválasztására, azért szükségesnek tartja, hogy az állam nagyobb befolyást gyakoroljon a mének kijelölésére. Grüfl Jenő: Az országos gazdasági egyesület javaslatára reflektálva, a ten y észkerületeket helyesnek tartja, de azok mikéntje nehéz. Általában véve haladási Iái a lótenyésztés terén. Gróf Szapáry Gyula : Egy nézet általános elismerést talált, hogy a lótenyésztésnél az eddig követett irány meg ne változtattassék. Ehhez kell ragaszkodni, mert az eddig elért eredmények eléggé bizonyítják annak helyes voltát. Azon irány, hogy a létező fajok kereszteztessenek össze, annyira ellenkezik ezen irányzattal, hogy abba belemenni ne méltóztassék. Egyben történt eddig is eltérés az évtizedek előtt követett irányzattól, hogy a kisbéri telivér irányzat megváltoztattassék azért, mert a telivér-tenyésztés a magán-tenyésztöknél oly mérveket öltött, hogy ma oly nagy számban telivér anyagot Kisbéren fentartani nem szükséges. Ma ott nem annyira a mennyiségre, mint a minőségre kell súlyt fektetni. — A katonaságtól kiselejtezendő lovak visszaszerzésére nézve megjegyzi, liogy a lótenyésztés ügye nem csak a földmiv. minisztérium, nem csak a lótenyésztők érdeke, hanem első sorban a katonai kincstárnak érdeke is. A katonai kincstár érdeke, hogy minél több alkalmas lovat kaphasson és a kisgazda közönségé, liogv minél több lovat vásároljanak töle. E tekintetben akár az egyik, akár a másik ágazattól áldozatot