Vadász- és Versenylap 45. évfolyam, 1901

1901-03-30 / 13. szám

124 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1S01. márczius 30. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Reflexió a «Reflexiókra». Bizony bizony egyáltalán nem szándékoztam, — sok keserű csalódás, dülés, bukás, viszonyaimhoz mérten elég nagy anyagi áldozatok árán szerzett tapasztalataim folytán eléggé leszürödött nézeteimet a lóról és annak tenyésztéséről papirosra tenni, és a nyilvánosság elé vinni; először mert megvagyok győződve, hogy azokra senki sem kíváncsi, másodszor mert aggályaim voltak, nem-e fognék én is visszaélést elkövetni a lótenyésztés iránt érdeklődök türelmével, kiknek ebből a f. é. január 14-én megtartott Enquetból kifolyólag bizony sokat kellett hallani és olvasni, miket nem nagy gyönyörűséggel vett be hypológus gyomruk. Miután azonban a Vadász- és Versenvlap egyik niult számában «Reflexiók» czimen egy czikk jelent meg, mely a többek közt az Enqueteen csekélységem által mondottakkal is foglalkozik: szükségesnek tartom a «Reflexiókra» reflectálni. Hát kérem ott kezdem, hogy helytelenül lett közölve az én mondókám, a mi «.szeget ütött » a « Reflexiók» írójának a fejébe, inert én azt mondtam, hogy énszerintem ideálja a lónak az olyan egyed, melynek van calibere és van classisa; «typusról» pedig egyáltalában nem szólottam; söt ott a hol az állami ménesekben nevelt félvér lovainkról szólok és azokat, bátor voltam megkritizálni, mint a hogy minden lókedvelö és lóval foglalkozó megkritizál minden lovat, azt mondom, hogy nemes félvér lovaink lehetnének massivabbak s massiv félvéreink nemesebbek; mely utóbbi bajon ugy vélnék segíthetni talán, hanem áldoznánk annyit az individuumból a «typusnak». Engedje meg a «Reflexiók» Írója, hogy ezen sententiám igazolásául az általa «Előítéletek» átkos nyomása alatt lévő Nonius ós Gidrán ménest hozzam fel például, melyeknek «typikus» példányai «jelszó» ide «jelszó» oda, bizony puhák, a melyek pedig nem puhák nem is «typikusak». És ez nem « Előítélet» ; mit különben bizonyítanak a Remont Comissiok is, melyek «typikus» Gidránt vagy Noniust egyáltalában nem vesznek. Készséggel elhiszem azonban mit «Refllexiók» irója állit róluk, hogy a lótartóknak 50%-át «kitűnően» szolgálják, kijelentvén azonban, hogy az a «kitűnő» relativ és nem abszolút és hogy én a másik 50%-hoz tartozom. Visszatérve azonban az arabsainkról általam mondottakra, igenis szükségesnek tartanám, hogy köztenyésztésben lévő arabs méneink calibere emeltessék, magáiéi értetődvén, hogy a fajjellegét teljesen elvesztett egyedet, (de nem centiméterrel mérve a fajjelleget) én sem kívánom regenerátorul alkalmazni. És itt nem a tenyésztő beszél belőlem, mert én angol fajtát nevelek, de a népies tenyésztés érdekét védő lótenyésztési bizottsági elnök; ki minden Bemont vásáron hivatalból ott vagyok és látom, hogy kis tenyésztőinknek, arabs mén után tenyésztett, de be nem vett lova, majd mind beválna katona lónak, lia két három centiméterrel nagyobb volna, mert a kellő classissa meg volna ezeknek az állatkáknak, csak a megkívánt calibere hiányzik. De hogy is tenyésszen az a kis tenyésztő 14 markos lovacskája után, mely pedig az országnak igen

7igen nagy részén, egy millénium előtt keletkezett s azóta folyton fenntartott «Táj-fajta» prototypusa ugy caliberben mint classisban, lia az apa állat sem üti meg a megkívánt katona mértéket. Azon argumentum, melyet ezen tárgyú vitáknál igen sokszor használtak ellenem az egyedül boldogító «typus» hiten lévő hyppologusok, hogy tudniillik a 15 markon felüli nagyságban tartott arabs ménes elveszti «atipusát», ellenargümentumául az Enquettep mint a «Reflexiók» irója igen bölcsen. sejtette, felhoztam, hogy Parisban " babért aratott Shagyánk egy olyan, fájdalom csaknem egészen kipusztított fajtának maradványa, melynek megvolt a kellő caliberje, nagyon megvolt a classissa is és hogy «typusát»" el nem vesztette, éppen párisi szereplése mutatja ; hiszen ha olyan nagyon állana, hogy csak 15 markon alul van az arabsban «typus», abból az következnék, hogy 15 markon felül nincs ; pedig én láttam Bábolnán tizenhatodfél markos «typikus», de mondhatom nagyon «typikus» arabsokat és láttam más mén állomáson 15 markon aluli eredeti arabsot, melynek egy csepp «typusa» sem volt. — Köszönettel fogadom azonban «Reflexiók» Írójának szives correkturáját, s hozzájárulok módosításához, hogy ugyanis — «Kívánjuk és súlyt fektetünk rá, hogy arabsainkban a classis, typus és caliber feltalálható legyen»; és én nemcsak mint ö reménylem, de meg is vagyok győződve, mert teljes garantiát látok Bábolna vezetőségében, hogy ezen óhajtásunk a legközelebbi jövőben már teljesülni fog. Nagyon sajnálom azonban, hogy csalódást készítek a «Reflexiók» Írójának azon kijelentésem állal, hogy felszólalásomkor nem az üzleti szempont, mint ö véli, hanem igenis a tenyésztés szempontja volt előttem a döntő, mert az én erősségem nem az üzleti szempont, mint «Reflexiók» irója mondja, bár igaz, hogy azért nevelek lovat, hogy a számfelettiekből pénzeljek, de erősségemnek azon igyekezetemet tartom, hogy jót és szépet tudjak nevelni és hogy oda tudjam vinni a szaktanácsomat igénylő és igénybe is vevő kistenyésztö közönséget, hogy szépet és jót neveljen. Ez lenne a jó « Tájfajta» ez Menne a jó « Typus». Specialiter nekem különben a «typus» a legutolsó kívánságom, szerintem a legeslegföbb az egyedek jósága és pedig első sorban anyagukban és csak azután alkatukban, mert gr. Lelmdorffal szólva, nem az az első, hogy «hogy van az a masina megcsinálva, de az, hogy miből» és itt igen örülök, hogy minden fenntartás nélkül egy nézeten valónak mondhatom magamat, «Reflexiók» Írójával, hogy «lényeg a tehetség, most és mindörökké a tehetség ; a tehetség pedig csak kamatja az egyetlen capitalisnak, a vérnek», fáj azonban, hogy szemrehányást kell neki tennem, azon látnoki kijelentéséért, mely szerint ö tul a Dunán megjósolhatta volna a telivér térfoglalásával a visszahatást és hogy azt látja, hogy «fogy az öblösség» etc. — Nem szándékozom a telivér mellett védbeszédet írni, mert valamint a mostani telivér ellenes áramlat annak nem árt, azonképpen az az én védbeszédemre nem is szorul, de mosolyogva az « Öblösség» hiányon, fogadást ajánlok, hogy nincs olyan karcsú telivér, melynek öbölmérete aránylag meg ne verje a legnagyobb Nonius öbölméretét, mely faj pedig Francziaországból került ide; de hogy a «Reflexiókban» zárjel közt a főszerkesztő ur által emiitett németországi «erős csontú kancza anyag» öblében sincs oly tüdő és sziv, mint a mi «magas vérrel dolgozott» lovainkban, azt láttuk Bécstől—Berlinig. Hogy a «Reflexiók» egyéb tárgyaiban annak írójával teljesen egy nézeten vagyok, a fölött örömömnek kifejezést adva, elfogadom recipéjét, hogy csak vérbeli egyedeket alkalmazzunk regenerátoroknak és correktoroknak és teljesen osztom a «jelszavakról» mint «egyöntetűség» és «tenyészkerületek»röl való nézeteit, hogy tudniillik teljességében az egyik elérhetetlen, a másik kivihetetlen, különben nyugodjunk meg, a természet gondoskodott arról hogy a fák az égbe ne nüjjenek. Jékén, 1901. márczius hó 14-én. Liptay Béla Szabolcs vármegye lótenyésztési bizottságának elnöke. Állami méneink szétosztása 1901-ben. 3367 állami mén áll az idén (mint a íuujt számunkhoz mellékelve volt hivatalos kimutatásból kivehető) a hazai lótenyésztés szolgálatában, és ezek közül 3072 a fedeztetési állomásokon az országban szétszórva, szolgálandja a népies lótenyésztés fontos ügyét. Az emelkedés e téren állandó. A múlt évtized közepéig 3000-en alól járt az állami mének száma, azután 1898-ban volt 3015, 1899-ben volt 3121, 1900-ban 3321, az idén már 3367. г. számok mutatják, mily lankadatlan tevékenységet fejt ki lótenyésztési kormányzatunk tenyésztésünk emelése érdekében, ugy, hogy immár nem is lehet messze az az idő, midőn teljesül sokaknak kívánsága : — minderi községnek egy mént! Krtékben még nyernek azonban e számok, lia tekintetbe vesszük, hogy a 3367 mén közül állami ménesekből származik 1889 magánosoktól vétetett 1478 és ha tekintetbe vesszük, hogy az összes méneknek jóval több mint a fele, vagyis 1849 mén, angol lelivér és félvér, a mit csak örömmel konstatálhatunk, mert, bár az angol telivér, drágasága és egyéb okok miatt, közhasználatra ritkábban is alkalmaztatik, de már ettől a telivértöl származó angol félvér mint regenerator nemcsak hogy nem nélkülözhető, de feltétlenül szükséges is, mert ennek segítségével neveljük kocsi- és hátaslovaink nagy részét. Mig tehát egyrészt az állami lótenyésztés már oly nagy kiterjedésű és annyira megerősödött, hogy önmaga közel 1900 mént állithat a tenyésztés szolgálalába, addig másrészt mégis közel 1500 lovat vásárol a niagántenyésztöktöl, az állam tehát ez esetben kétszeresen nagy feladatot teljesít : jó tenyészanyagot nevel önmaga és ilyennek igérkezöt vásárol a magántenyésztötöl is, szép összegeket hozva ezzel évente forgalomba és ezt a vásárolt anyagot azután ismét közhasználatra bocsátja. Vagyis az állam pénzt is ad és jó tenyészanyagot is ad gazdáinknak ! Az állami mének származásukat tekintve, következőkép oszlanak meg : %-ban angol telivér 339 10 angol félvér 1510 45 arabs telivér 49 arabs félvér 313 9 594 18 251 norfolki 1 lippizai 202 6 nóri _108 3 összesen 3367 lOO°/

0 Az angol vér tehát, mint emiitettük, domináló szerepet játszik hazánk lótenyésztésének azon részében is, mely az állam anyagából merit és mellette még c.sak a noniusok és gidránoknak jut jelentékeny nagy szerep. A mi a bér-méneket illeti, ezek száma 206 (és ezek közül nem kevesebb mint 161 az angol vér képviselője) a mi kitűnő bizonyítványt képez az állami tenvészanyag számára, mert ma már a legtöbb ménes saját apamént tart és igy a bérmének aránylag nagy száma az állami tenyészanyag jósága mellett bizonyít. * * * Más oldalról kapjuk fenti összeállításunkhoz még a következő érdekes adatokat : Ha az idei adatokat az 1900-ki adatókkal egybevetjük, azt találjuk, hogy a szaporodás a következő : Angol telivér több van 19-el Angol fajta « « 52-vel Arabs telivér « « 9-el Nonius « « 17-el Gidran « « 6-al Lippiczai « « 1-el nonms gidrán Ц