Vadász- és Versenylap 44. évfolyam, 1900

1900-02-24 / 9. szám

1900. február 17. VADÁSZ- ÉS VF.RSENY-LAP. 79 T

* r> o '7 * An o ZM. Rókavadászat megszemlélése a Campagneban. (Ereded tudósítás.) Róma, 1900. febr. 22. Délolaszországbau utazgatván családommal, s trehány napot Rómaban töltvén, megnéztem egy rókavadászatot. — Mint 2ü esztendő óta falka után vadászó embert *) felette érdekeli, hogy milyen stylusban áldoznak Sz. Hubertnek a nagy rómaiak unokái. — Kib relt'uu tehát — két teliver arabs tarkacsödör által parádézva vontatott carassát, melyben nőm és leányommal helyet foglalva kiko sikáztam a Monte Mariora, hova a találkozás 11 órára volt kiirva. A meet nagyon szép képet nyújtott s igen kellemesen lepett meg. hogy itt semmi furcsát nem láttam, pedig egyebütt folyton találkoztam furcsaságokkal. Lega ább 80 fogat jelent meg, pompásabbnál pompásabb lovakkal, mind a lehető leg•correelenböl adjustálva és befogva, s legalább 120 lovas ült nyeregbe az előre kiküldött lovakon, melyek kinézésük után i tél ve kitűnő, többnyire angol nehezebb félvér lovak; a lovasok között mintegy 25 veres kabátos s 30—35 lovastiszt, az előbbiek mind azActia falka társaság aláírói, köztük egyik fiatal urlovasunk, gr, Sigray, egy telivér kinézésű pejen. A master, gróf Rocagiovino, egy derék hosszunyaku sárgán jött ki feleségével, ki egy nagy barna pej kanczán igen elegáns jelenség volt. — Duca di Torloina igen lerítt kicsi lovacskájaról, mely egy 14 éves fiúval sokkal kedélyesebben mozgott volna, mint az ő 90 kilójával. Marchese Calabrin egy kakasos kövér szürkén élénkítette a különben túlnyomóan egyszínű képet. A legstylszerübb jelenség volt Miss Lee, szintén egyik aláírója a társaságnak, ki bámulatos elegantiával vezényel:e nagy bainapej Steepler kinézésű paripáját. Nagyon feltűnő alakok voltak még, igazan pompás huntei eiken: Signor Pinezzi, Roma egyik legnagyobb sportsmanje, egy nagy impozáns sárga herélten; aztán Marchese Ferraro, aki igen-igen nagy pej lovon ült. Olt voltak még gr. Castellani, könnyű testével egy hatalmas •weight Carrieren az argentiniai követ egy bérelt sárgán, s még igen igen sokan Róma •elsői és Albion utazói közül. A vadászat maga nem ért semmit; nem tudom — a scent volte rosz (daczára a tegnapi egész napos esőnek és a nagyszerű talajnak) — vagy a kutyák rosszak, melyek — mellesleg mondva igen szépek, és talián Huntsmanjök, és Whippjök egészen jól manipulál velők, Én az egész vadászatot végig élveztem gyalog; láttam két bukást is - de nem fel, csak — ie; mindkettő veres-rockos volt. No de megesett az már mással is, ezeknek pedig lenyirott serényü lova voll. Az össz-impressióm az volt, hogy sokan -és szépen ruckolnak ki, de igen kevés köztük a «right sort». Párisi levél. i(Eredeti tudósítás) Páris, február 18. Páris soha sem változik; népe és népének •szokásai ma is ugyanazok, mint voltak 20 év elötl ; ezért az idegen a mint végigtapossa a nagy boulevardokat, alig vehet valami változást észre. Még annak sincs igen nyoma, hogy egy hatalmasnak Ígérkező világkiállítás *) A levél írója a Tiszán tuli vidék egyik legagilisebb lovas-vadásza és az Urlovas versenyekben meglehetősen nagyszámú lovakkal szokott versenyezni. A főszerk. készül. így van a versenysporltal is. Milyen eseményszámba megy pld. Budapesten az első májusravagy csak az első alagi versenynap is; itt — nagyon téved az, ki azt hiszi, hogy ez a tény valami különös mozgalmasságban, a nálunk szokásos külsőségekben nyilatkozik meg. Szó sincs róla. Ebben az óriási tömegben. az örökös hullámzásban minden kisebbszerű áramlat ellünik. Plakátot sehol sem lehet látni, programmot sem árulnak az utczákon, de azért a] kiket érdekel, még is tudják, hogy délután van a debutje a Societe des Steeple chases auteuili versenyeinek s ehédután félketlökor a csikorgó hideg daczára ezer meg ezer ember t long a tribünökön s az olcsóbb helyeken. Az angol és franezia versenypályákról misztikus fogalma van annak a ki még nem látta. Az emberek valami hataimas, nagyszerű dolognak képzelik Auteuilt is, a hol 100,000 frankos dij kerül is dülöre. Pedig hát nagyot tévednek s a legtöbbje csalódna, bizonyos tekintetben, ha alkalma volna megtekinteni. Egyszerű, csaknem primitiv tribünök, szegényes berendezés, a mely semmiképen sem hasonlítható össze a mi gyönyörűséges budapesti pályánkkal. Szegényes a keret, a belső kép azonban annál meglepőbb. Micsoda tömeg, micsoda imponáló tarka mozgalmasság. Paris örökös, lázas élénksége a versenytérre is atplántálódik, a totalizatörök és az úgynevezett «Winkel bookmakerek» körül (bookmaker engedélyt tudvalevőleg nem adnak a franezia versenyegyletek) elejétől végig életveszedelmes a "olongás, fülsiketítő a zsibongás s a tribünökön, az előkelő világ iendez-vous helyein sem kevésbé tarka és élénk . az élet. Az előkelő szép asszonyok, a nagystílű demi-monde-ok körül állandó udvar képződik, a diskurzus folytonos, a versenyekre pedig ugyszúlváu senki se figyel. Mert alaposan csalódik, aki azt hiszi, hogy . a párisi előkelő világot a versenysport iránt | való szeretet vonza Anteuil-be, vagy a többi pályára. Dehogy. A párisi, mint mindenben itt is föliiletes. Ott kell lennie a versenyen hogy tudja a világ, hogy létezik, hogy bámultassa a szép foilette-jét és elmondhassa, hogy o t volt a futtatásnál. Szóval a versenyre járás divat, a bontonlioz tartozik, s nem a sport iránt érzett nemes passió a vonzó erö, mint a mi közönségünk jó részénél. *« » * Ma vasárnap már egy nagy dij is szerepelt a programmon, a 40,000 frankos Prix de l'Avenir, amelynek 3500 méteres távolságán csupán négyéves steepleerek vehettek részt. Uj dij, amelyet már néhány kiváló akadályversenyló nyert meg igy íleurissant, Shéridan s tavaly Fusain II. Erről a versenyről azért emlékszem meg különösen, mert az idén a magyar istálló tulajdonosokat és a magyar lóversenypublikumot is érdekli annyiban, hogy ha Erbprinz-et kiküldik ide a Grande Course de Haies dijáért, valószínűleg összekerül a Prix de V Avenir győztesével is. Gyönyörű verseny volt ez, aminthogy itt minden steeple-chase nagyon érdekes és szép, mert a lovak a legnehezebb akadályok mellett is elejétől fogva a legerősebb versenytempóban futják végig a pályát. . Az eredmény némiképpen meglepetés volt, mert a tolaíizatör favoritja Mulled Ale csak j rossz második lett Mélibee mögött. Ebböl a , hatalmas csontozatu, korrekt alkotású ménből kitűnő Steepler lelt. Tavaly nagyon közepes klasszis volt, az idén azonban már Nizzában megmutatt a. hogy óriási javuláson ment keresztül. A mi gátkirályunknak Erbprinznek alighanem nehéz lesz vele megbirkóznia. H. Zs. Akadályokon áthatolás és sport a hadseregben. (Folytatás.) Legelőször az legyen a czélunk, hogy a lovat oda szoktassuk, miszerint az akadálytól ne féljen, — hogy ne ellenszenvvel nézze azt és ne kellessen lo asának a lovat mindég kényszeríteni az ugrásra. Amit önkénytes odaadással lehet a lónál elérni, azt soha se akarja tőle a lovas kierőszakolni. Hogy szoktatás vagy gyakorlat is eszköze a ló kiképzésének és nemcsak az idomítás, azt abból is láthatjuk, hogy majd minden ló kezdetben vonakodik egy akadálynak, legyen az bármily jelentéktelen, neki menni: de nem azért mintha nem akarna ugrani, hanem csakis azért, mert fél az előtte még ismeretlen tárgytól. Szoktatni kell tehát az effélékhez is, lépésben oda kell vezetni, előtte azt átlépni s öt is erre buzdítani. Igen czélszerü tehát, akadályok áthatolása szempontjából az, ha a lovat egy ügyes legény által kezdetben helyből kézen vezetve és csak később fokozatosan sebesebb iramból ugratjuk. Igyekezni kell azt nyugalommal türelemmel elérni. Lovardában rendesen csak magas ugrás, korlát, esetleg deszkafal áll rendelkezésre és bár testgyakoriatnak és az ugrási ügyesség fejlesztésére ez a leghasznosabb, mégis czélszerü e gyakorlattal nem a lovardára szorítkozni, hanem felhasználni mindent, a mi a ló ügyességének fokozására és mindennemű tereptárgyakon való áthatolásának gyakorlatára vezet. Igy lépcsőkön fel és lejáratás, emelkedésre fel , arról leugratás stb. is. Ugyan látszólag utóbbi gyakorlatoknak csekély az értéke, de nemcsak hogy a lépcsőkön fel és lejáratás oly Ízület hajlítást eredményez, mely még oldaljárások által elért eredményt is felülmúlja,másrészt fel és leugratás cuitur vidékeken levő terepen manapság hadi lóval sokszor szükséges lesz, hogy lovasa mindenhova eltudjon jutni. Még az ily látszólag kevés értékkel biró gyakorlat is, mint a kézen való fel és leugratás álló helyből, lépcsőkön való fel és lemászatás —hasznos lehet a háborúban. Igy sokszor fordulhat elö az, hogy mikor a század országúton menetel, pgyszerre szükségessé válik, hogy jobbra vagy balra forduljanak, bogv álló helyből uti árkon ugorjanak át, esetleg tul meredek emelkedésen másszanak fel vagy le. A legtöbb természetes akadály különben olyan, hogy azokon nem ugratás, hanem mászatás által kell, illetve lehet, áthatolni, igy tehát a terepen használandó ló, legyen az vadász-, vagy hadi czélra szánt ló, annak ebben is gyakorlottnak kell lennie. Hadilótól még azt is meg kell követelni, bogv nemcsak futtában tudjon ugrani, hanem álló hehböl illetve 2—3 vágtaugrás után is. * u. * * Háború kezdetén előfordulhat, hogy a lovasság vasúton szállíttatván a hareztérre, oly helyen kerül kirakodásra, a hol rakodó nincs. Visz ugyan magával minden ily vonat egy kétkerekű tolható rakodót, de avval lassan megy a kirakodás milyen nagy hasznát veszi ilyenkor az a század, a inehnek lovai már békeidőben jól begyakoroltattak a kézen való fel- és leugratásra. Az ilyen lovak nekivez tve jó szivvel ugranak le a kocsiból a mellékvágányra! Épen igv az a járőr, a melynek lovai kézen sokszor mászattak lépcsőn lel és le, heg\ vidéken tetemes fölényben vannak azokkal szemben,a melyeknek lovai csak lovardában eselleg vadászaion lovagoltattak ! Ha a lovakat igy gyakoroljuk, akkor szoktatás utján érjük el azt, hogy minden ló jó szivvel megy neki bármely akadálynak, viszont gyakorlat által azt érjük el, hogy a ló ügyes lesz, megtanulja erejét álló helyből, lépes, ügetés és vágtából is a kellő pillanatban