Vadász- és Versenylap 44. évfolyam, 1900

1900-02-17 / 8. szám

70 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1ÍJ00. február 17. TÁ r> n '7 » M. n O Z M. Akadályokon áthatolás és sport a hadseregben. Ä lóidomitásnak kettős czélja van. Egyik az: a lovat ugy hozni a lovas hatalmába, hogy kénytelenitve legyen lovasa akaratának mindenkor engedelmeskedni; a másik az: gyakorlás állal a lovat oly ügyessé tenni, hogy képes is legyen a lovas akaratát mindenben teljesíteni, a nélkül, hogy az által kárt szenvedne vagy elesnék. Ebből ered az idomitásnak amaz alapelve : az igényeket fokonként s apránként ugy eszközölni, hogy azok a ló képességeinek megfeleljenek; mert a ló csak azt fogja ügyesen és kedvvel teljesíteni, a mit önbizalommal teljesíteni tud. Csak a mit a ló természeten egyensúlyban a lovas segítsége nélkül végez: nyújt kezességet arra, hogy erélye, bátorsága nem lohad és hogy minden tagjai hatalmában marad; azért a ló természetes egyensúlya az idomitásnak egy soha a szem elöl nem tévesztendő alapfeltétele. Könnyen érthető, hogy a ló lovas nélkül ügyesebb, mint a lovas alatt, és természet, törvény, hogy az állati test, a mig fejlődésben van, hajlékonyabb és tanulékonyabb mint mikor inár teljesen ki van fejlődve. Igy a már kifejlődött emberi test is mily esetlen, hogy ha gyermekkorban a testgyakorlat elhanvagoltatott; továbbá mily könnyen lesz a korral merevvé, hogyha nem folyton marad gyakorlatban. Lóidomitásnál önként támasztja ez ama kívánalmat: a lovat lehetőleg már fiatal korában idomitani, nemcsak tanítani, hanem ügyessé is tenni, szóval: gyakorolni a lovat mindabban, a mit a terepen használandó lónak — legyen az hadi-, vadászvagy versenyló — tudnia kell, hogy lovasát akarja is, és képes is legyen majd elvinni oda, a hova az jutni akar. Írországban, mint Why.'e-Melville az ö «Egy lovas emlékezetedben irja: egyes grófságokban az anvakancza szabadon futkároz csikajával a nagy terjedelmű réteken, és semmi sem gátolván, hogy a különböző legelő földeken járjon, csikajával játszva szaladgál, vágtat erre arra, s ha éppen egy-egy föld töltés vagy kettős árokpart akad útjába : felugrik egyikre a másik után, sőt emítt-amott a gát ormán meg-meg áll, nyalánkoskodik a zamatos füvekből, mi mellett ahova a mama megy, gyermeke is követi, és igy sajátítja el a jövendőbeli Hunter már csikó korában a mozgékonyságot, a bátorságot és ügyességet, a melylyel később hazáján kivül angol földön a szép számú vadász mezőny bámulatát kelti fel. — írja tovább, hogy Írország ama grófságaiban, a hol a már meszszebbre terjedő müvelödes a lovak ily fesztelen felnevelését nem teszi lehetővé, ott a lovak kiképzése, gyakorlása egy jól átgondolt mesterséges rendszer által pótoltatik. Istállóból legelőre, este vissza fekhelyére korláton kell átugrania kanczának csikónak, és künn is egyes legelörészekre-, valamint itatáshoz is hol korláton, hol gáton kell áthaladnia; igy lesz a csikó már fiatal korától fogva gyakorolva akadályokon át, és igy nemcsoda ha azokat később lovas alatt fel sem veszi. Whyte-Melville az ir vadász-ember egy oly példáját hozza fel a könyvében, melyet nem hagyhatok említés nélkül; azt irja: «Az ir lovával soha sem jelenik meg vadászaton a mig lova nem tudja teljesen, hogy akadályoknál miképen viselje magát, legyen az bár még csak három—négy éves is. Láttam Kilkennvben — igy irja tovább — vadászaton egy oly szerény öltözetű lovast, hogy pl: lovagló-csizma helyett szalma-fonat volt csavarva lába körül, amit itt «sooghames»-nek neveznek. Ült pedig e lovas egy kétévesen és ezen vezette jó negyedórán át a vadászatot. Bármily korú legyen is az ir vadász lova. még ha csikó is az, mégis mindenben a vadászlovat látni benne, Látunk ott fiatal lovakat, amelyek még fogai sem váltottak teljesen, melyek még határozatlan jármodban mozognak, alig hogy száron állnak: de mihelyt ugratásnak mennek neki, az ember kitanult öreg lovat vél maga előtt látni. A lovas öltözete kopott és hozzá nem illő, csizmái foltozottak, sarkantyúi nem párosak, kalapja már sok letűnt viharról tanúskodik, —- de lovon ugy ül, mint igazi idomár. — Tiszta világos szemét a kor épp oly kevéssé tudta elhomályosítani, mint vidám kedélyét. Első pillantásra már azt a benyomást teszi reád, hogy jó vadász-lovas van elölted. Alig hogy kövelted fél mértföldön át, teljesen egyetértesz lovas tehetségével, és a mig lova munkáját bámulod, máris feledted annak fiatalságát, állapotát és felszerelését. Ha utóbbit közelebbről nézed, ugy majd sajnálod az összeget, amit te magad Londonban Bartley, Wilkinson vagy Kiddnél mulhatlan szükségesnek tartottál arra, hogy a te lovad jól legyen felszerelve, azt tartván, hogy sikerrel te csak igy jelenhetsz meg a vadászaton. Pedig ez az ember és lova, ahol a kutyák át tudnak menni, mindenütt követi őket. Most egy hét láb magas gáthoz érnek, mely előtt széles és mély árok van, és oly magas a gát, hogy azon tul csak a horizontot látod. Amint a lovas neki nyargal: nagyot kurjant, hadi vagy diadal kiáltást, mig lova egy ugrással fenn terem a gát ormán, onnan mint a madár repül tova, eltűnik a gáton tul. Később ugyan ezt a különös párt egy köböl rakott fal előtt (stone gap) látod, amely mintegy 5 láb magas még is a lovas semmit sem tétovázott, és a fiatal ló közelre menvén neki: egyszerű ügetésböl ugrik át, akár mint a szarvas. — Nem sokára aztán egy széles patakhoz jutnak, mely mélynek látszik és partjai iszaposak, szóval oly akadály, mely elöl még a jó lovas a legjobb vadászlovon is megfordul, hogy az ugratáshoz jobb helyet keressen. De a mi barátunk a kopott kalappal, tudja hogy mit akar, neki lovagol e «koporsó»nak, egy gondolatnyival rövidebbre vévén a szárt mint a legtöbb angol tenné de keze is könnyebb lesz, bár viszont lábszárai szorosan tartják lovát és ha ennek netalán eszébe jutna hőkölni, azonnal kezében van a körisfa-bot melylyel előre hajtja. És a fiatal ló könyedén mint a madár lebben át a «koporsón», anélkül hogy megerőltetést lehetne észre venni rajta, miközben lovasának ugyancsak mosdatlan keze simogatja gőzölgő nyakát. Azt mondani felesleges, hogy egy ily vadászlóval, mely csikó koratói taníttatott, s igy lovagoltatott: azzal ugyancsak el lehet jutni bárhova, nemcsak vadászaton, de ellenség előtt is. De az irek földjén kivül ritkaság valahol olyan ménest találni, a hol a lónak már fiatal csikó korában megadják az alkalmat, hogy testét igy gyakorolja, az akadályt megismerje, azon fennakadás nélkül áthatoljon; pedig oly lovat, mely akadálytól vissza nem riad: csak ugy teremtünk magunknak, ha az akadályokkal. már fiatal koráiban barátkoztatjuk meg. * * * Nagy befolyással van a ló mikénti felnevelése — annak idomitására is. A már fiatal korában a kifutókban megismerkedés az árkok és sövényekkel, és azoknak (egymással futás és játszás közti) átugrása — már megszoktalja azokkal későbbi időre is ; midőn aztán nyereg alá jön, s lovasa elövigyázatlal, türelemmel tanitja: a vezetett ló nemcsak hogy bizalommal lesz urához, lovasához, de bizalommal lesz az ahhoz is, a mit az töle követel; és végtére nemcsak hogy legyőzi a természettől belé oltott félénkségét, hanem örömmel is teljesiti, a mit töle követelünk. Az ugratásbani gyakorlat czélja szintén kettős: 1.) az, hogy a ló teljes készséggel menjen neki az akadálynak, 2.) az, hogy azon ügyesen és lehetőleg csekély eiömegfeszitéssel áthatolni képes legyen. Mindkettőt legalaposabban, legkíméletesebben érjük el: a lovaknak minél gyakoribb szabadon, lovas nélkül gyakorlott ugratása által. Czélszerü erre az állat utánzási hajlamát kihasználni, a mely a lónál erősen van kifejlődve. Hogyha elöl egy már idomitott lovat vezetünk neki kisebb akadálynak és azon átugratjuk, ugy az ezt követő fiatal ló is többnyire azonnal, esetleg ismételt barátságos felszólításra át fog ugrani rajta. Igen czélszerü ez alapon oktatni a fiatal lovat, kezdettől fogva naponta ugy korláton át. mint árok ugratása és mászatásában, ilyenkor teljesen a lóra bizván azt, hogy miként megy az akadályon át. (Folytatása következik.) Hoffman őrnagy. VADÁSZAT, LÖVÉSZET, Frigyes főherczeg ő Fensége birtokain, mint lapunkat értesitik: az 1899. évben összesen 71323 (hetvenegyezerháromszázhuszonhárom) drb vadat lőttek, ebből hasznosvad 54133, dúvad pedig 17190 drb. Á legnagyobb szám a hasznos vadból a vyulalcra esik, a melyekből Magyaróváron 12696 drbot, az erdős és mocsaras Béllyén 152 drbot, Seelowitzban 4764 drbot és Tescbenben 6035 drbot, összesen 23647 drbot puskáztak le, Foglyot összesen 14627 drbot lőttek a négy birtokon, melyből a legnagyobb rész 7667 drb szintén a magyaróvári vadászterületre esik, mig Béllyén egyet sem lőttak. Szarvast összesen 388 drbot ejtettek el és pedig 121 drb agancsost, 267 suta vadat és borjut, ezen összegből legtöbb jut természetesen a béllyei területre t. i. 102 agancsos vad és 244 suta,mig a seelorvitzi vadászterületen egy sem lövetett. Özbak összesen 1018 drb került teritékre. ebből 711 drb (tehát több mint kétharmad rész) a tesrheni birtokon kecske és gödölye 211 drb, a melyből szintén a tescheni birtok 143 drbot szolgáltatott. Vaddisznót Béllyén 55 drbot és Tesehenben 1 dbot összesen 56 drbot lőttek. Vadkacsát 2253 drbot, tengeri nyulat 7492 drbot, fáczányt 3585-at, melynek nagyobb része (2415) a seeloviczi pagonyokba lövetett. Egyéb hasznos vadból 858 dbot lőttek. A Dúvad pusztítására nagy gondot fordítanak O Fensége vadászterületein, mert elismerőleg sorolhatjuk fel, hogy varjú és szarka képviseli a dúvadak közt a legnagyobb részt 6168 drb., melyet lőttek, kutyák ésmacskák is 3228 drb. meglehetős szép számmal szerepelnek az elejtett dúvadak között, mlkus és sündisznó összesen 2512' drb. héja, sólyom és karvaly 1531 drb. menyét 1552 drb. róka 384 drb. görény 820 drb. bagoly 247 drb. gém 120 drb. nyest 93 drb, vidra 13 drb. borz 22 drb. sas 15 drb. és 419 drb. különféle apróbb, dúvad képezi az 1899. évi vadászzsákmányt mind a. négy vadászterületen. Gróf Esterházy Pál, Gróf Esterházy Móricz.O Excja fia, a mult hó végén Berlinben megtartott német agancs-kiállitáson azon kitüntetésben részesült, hogy érmet nyert egy valósággal abnormis tizes agancsért, melvet mult évi szeptember 25-én lőtt Nordkirchenben," Westfáliában. Tudtunkkal ez az első eset, hogy magyar mágnás német agancs-kiállitáson érmet nyer. Érdekes különben, hogy az érem odaítélését levélváltás előzte meg a kiállítási bizottság és a gróf között, mert a berliniek alig akarták elhinni, hogy Nemetország területén ily gyönyörű (szerintük abnormis) tizes aganesár található. A lelőtt szarvas apja különben — kinai származású volt, anyja pedig Tatáról importáltatott Nordkirchenbe, ö maga azonban «német» származású volt. Fedeztetési hirdetés. A jékei ménesben (vasúti állomás Kisvárda) fedez, az 1900. évi fedezési idényben Newsmonger An «fiából importált telivér mén, ap. Saraband any. Scandal Galopintól. a. Busybody Petrarchtól, any, Spinaway, Macaromtól, any. Queen Bertha. Teliver kanczákat fedez 100 azaz egyszáz koronáért. Még 10 kancza fogadtatik el. A kanczák ápolása és táplálása a kisbéri feltételek mellett. „ , . Tudakozódások Liptay Béla úrhoz (Jéke, Szabolcs megye) intézendök,