Vadász- és Versenylap 44. évfolyam, 1900

1900-09-14 / 79. szám

1900. szeptember 2i . VADÁSZ- ÉS VERSENY-LÁP 50ö 5 Jankovich-B. Gy. ur 4é p k Mari Agnes 62} 6. Fibich I.. th. üé s k Kadmea 62} Tip: Banda — Mary Agnes VII. Beaten-Handicap. tOOO K. I.. 400 K. II. Két­évesek. 1000 m. (86 atáirás.) 1. Gr. Degenfeld I. p m High Leicestershire 65 2. Szászbereki ménes p k Haida 58} 8. Szemere M. ur p k Azért is 56} 8. Fáy-Halász G. ur s m Eros 56} 4. Gr. Lamberg II. tbnok p k Saffi 56 5. Dreher A. ur p m Booky 54} 6. Mr. Newmarket p k Melba 53} 7. Capt. George s k Ananas 53 8. Schosberger L. ur stp m Jonbert 53 9. Féltoronyi ménes p m Parole 51} 10. Gr. Trauttmansdorff L. s m Socius 51} 12. Gr. Esterházy F. p k Durch die Lappen 51} 13. Mr. White sz m Liszt Feren z 49} 14. Guttmann M. ur p k F. ima 49} 15. Br. Springer G. p m Ilarpagou 48} 16. Egyedi A ur p m Tacskó 48 17. Szászbereki ménes f m Philosoph 48 18. Hg Pálffy M. s k Eglantine 47} 19. Mr. C. Wood p k Modeine 47} 20. Br. Springer G. p m Kiosoia 47 21. Mautner v ur p m Philharmoniker ' 46} 22. Mautner V. ur s k Melitene 40} Tip : Tacskó — Philosoph ORSZÁGOS LOTENYESZTES, A katonalovak tenyésztésére alkalmas kanczák kérdéséhez. Az alábbiakban gr. Dessewffy Aurél, ki közgazda­ságunk minden ágának javításán láradhatatlanul dolgozik és gr. Széchenyi Aladár, ki nemrég az országgyűlésen oly erélyes javaslatot tett katonai lótenyésztésünk érdekében, ;(mint annak idején közöltük), most ismét mulaszthatlan szükséges intézkedések megtételét javasolják, melyek e lapok­ban is már évek óta szellőztettek, különösen a mi a köztenyésztésre dlkalmas kiváló kanczák megmen­tését a hadiszolgálat után illeti; átvesszük egész terjedelmükben a Köztelekből gr. Dessewffy A. és gr. Széchenyi emiitett javaslatait s csak az az óhajtásunk, hogy azokhoz Darányi minister ö Excja is, mint az orsz. lótenyésztés hivatott legfőbb párto­lója hozzájárulván: azokat alkalmas időben meg­valósítsa. Nyilt levél. Gróf Széc-.ényi Aladár orsz. képviselő urnák.) Tisztelt barátom ! A folyó évben, a képviselőházban a budgetvita alkalmával, az országos lótenyésztés érdekében tett felszólalásod arra késztet, hogy erre vonatkozólag^egy tervet pendítsek meg, és ha az eszme nem is tőlem ered, de mivel helyesnek tartom és közérdekű, a nyilvánosság előtt teszem azt, hogy ösmertté legyen és hogy az esetleg, ha részedről is helyeselnéd, fel­karoltatván, előbb vagy utóbb men is valósittathassék, habár jól tudom, hogy bizonyos megd lapított módot, a katonai kincstárnál, más alapokra fektetni vagy meg­változtatni nem könnyű feladat. Ettől azonban vissza­riadni, azért még sem szabad. (Ismeretes dolog, hogy a népies köztenyésztésben igen sok a rossz alkotású kancza, másrészt, a lóanyag, kivitele évről-évre emelkedik, a köztenyésztés leg­biztosabb vevőjének, a katonai kincstárnak a had­sereg lószükséglcte mindinkább hazánkban fedeztetik. De az is bizonyos, hogy a közelmúltban a francziák, a görögök, a törökök s legutóbb az angolok, sok alkalmas kanczaanyagot kivittek az országból, miáltal az alkalmas kanczaanyag mindinkább csökken, mert a mi egyszer kivitetett, az többé köztenyésztésre nem tog szolgálhatni. A tenyésztésre alkalmasnak mondható tenyészanyag­nak egg másik tetemes rész , minden évben a katonai kincstár (közös hadsereg és honvédség) által vásá­roltatík meg és a köztenyésztéstől végképen elvona­tik. A 4. és 8. év közötti, vagy pedig a öéves kor­ban a MWt, lepik részére bevásárol lovak ott felnevel­tetvén és ugy kerülvén katonai szolgálattételre, többé nem szolgálnak a köztenyésztésre, a mi nézetem szerint egy nagy közgazdasági kár, mivel ezen lovak szabály szerint 13—14 éves korukig használtatnak az illető ezredekben, a hová beosztattak, ha már ezen kort megközelítik és már gyengülnek, akkor a tramhez kerülnek és onnan már csak akkor mustrái­tatnak ki és adatnak el, midőn már a köztenyéssztésr al g használhatók czélszerüen, mert az is ösmeretes, hogy a 13 éves kancza csak kivételesen használható a tenyésztésre. A katonai czélokra bevásárolt anyagot pedig min­den bizonynyal a köztenyésztésre a legalkalmasabb­nak kell tekintenem, mivel szakértők által vásárol­tatván be, korrekt alkattal bírnak, továbbá jól gondoz­tatván és a csikótelepekben is jó felnevelésben részesülvén, kellőkép ki is fejlődnek, továbbá a rendszeres munka és mozgás folytán ki is vannak próbálva, a mi tenyész­tésnél fö szempont' hogy a munkában miképen felelt meg a tenyészanyag. Már most a legutóbbi időben a közös hadsereg részéről is, életbe lett léptetve a honvédségnél u ár évek óta követeit rendszer, hegy lo ms zrcdenként körül­belül 40 ló tartó és használatra bizonyos vállalkozók­nak kiudatik, ezen lovak hasonlókép bizonyos évek múlva, az illető vállalkozók tulajdonába mennek át. Ha most a katonai kincstár ezen lovasezredenként kiadatni szokott 40 lóból, 20 kanczát az illető vállal­kozóknak, oly feltétel mellett adna ki, hogy ezeket tenyésztésre is használhatják és viszont a vállalko­zók köteleztetnének, hogy ezen kanczák csikóit 3 éves korban a katonai kincstárnak tartoznak bemutatni és eladni, akkor ezen módon évenként, csak 41 lovas­ezredet vévén fel a közös hadsereg részéről, 820 kancza lenne a jól termett és kipróbált anyagból, a köz­tenyésztésnek visszaadva, a mi pár év múlva szép kontingens lenne. Ajánlom a tervet szives figyelmedbe, ha helyes­led, akkor a kivitel módja fölött alkalmilag még eszmét cserélhetnénk. Sokszor üdvözöl hived : Baden, augusztus hóban. Dessewffy Air él. * * * Nyilt levél. (Válasz gróf Dess,wffg Aurél ő Nagy méltóságának.) Kegyelmes Uram ! A «Köztelek» 62-ik számában megjelent hozzám intézett kegyes szavaidért fogadd bálás köszönete­met, mert ezáltal alkalmat adtál nekem, hogy az Általad fövetett eszméhez én is szerény tehetségem szerint hozzászólhassak. Teljesen igazad van Kegyelmes Uram, midőn azt mondod, hogy a népies köztenyésztésben igen sok a rossz alkotású kancza ; ezt én megtoldom még azzal a kijelentéssel, hogy — fájdalom — a köztenyésztés megmérhetlen kárára igen sok hibd<szetnü kanczát is használnak köztenyésztésre. Nem tudom, vájjon elöbbeni időkben is annyi rosszszemü kancza volt a köztenyésztésben, mint most, vagy csak a nemrég divatba jött tükrözés folytán lett ez nyilvánvalóvá — a mely szemvizsgálati módszert mellesleg legyen mondva épen nem tartom csalhatatlannak — de tény az, hogy a katonai lóavató-bizultsiíg k kénytelenek egy nagy szá­zalékát a kilőnie? teljesen szabályos alkotású lovaknak visszautasítani, mert szembajósak. Nem csodálkozom, tehát, ha minduntalan fölhangzik a panasz, hogy a katonai lóavató-bizottságok nem találnak elég remon­dának való anyagot. Ha ehhez hozzávesszük még azt a körülményt, hogy amint meg ran ma a nagyobb tengésztökné az a tagadhatatlan tendenezia, hogy be­viszik tenyészetükbe az amerikai ügetőt, ugy megvan a köznépnél a hajlam arra, hogy kanezdtkat nehéz hidegvérű méneknz vezessék, mert az ezen kereszte­zésből kikerülő egyedeket gyorsabban és jobban értékesithetik, mint a katonalovat; akkor nagyon rövid idö múlván nem fos már állani a közös had­ügyminiszter urnák az idei delegáezió alkalmával mondott önérzetes kijelentése, hogy a katonalovak­nak túlnyomó nagy részét Magyarországon szerzik be. Ausztriában már nem képesek katonalovat vásá­rolni, mert ott az amerikai és orosz ügető salamint a hidegvéi ü ló a köztenyésztést végleg elrontották. Ha mi a jelenlegi irányban tovább haladunk és a köz­tenyészlés érdekében nem teszünk semmit, mi is véderőnk nagy hát ányára rövid idö múlva ott leszünk, hol Ausztria van lótenyésztésével ma. Budget-vita alkal­mával elmondott beszédem főczélja éppen az volt, hogy kimutassam, miszerint maholnap nem lesz katona­lovunk ; ezt a tagadhatatlanul nagy bajt pedig csak ugy lehet megakadályozni, ha lehetővé teszik, ugy a nagy- mint a kistenyészlőnek, hogy katonalovat nevelhes­sen ; az elsőnél az által, hogy nagyobb árakat fizet­nek, az utóbbinál azáltal, hogy gondoskodnak, mi­szerint ki ne fogyjon a tenyészanyagból és hogy meg­szüntetik a bevásárlásnál oly lcáros közvetítői rendszert, mely rendszer alkalmazásával kistenyésztö az előirt remondaárt ugyan még nem kapta meg soha. A mai nehéz gazdasági viszonyok között nagy- és kistenyésztö egyaránt arra törekszik, hogy tenyész­tése minél inkább kifizesse magát; kedvtelésből kevés ember tenyészt ma lovat; nem lehet tehát zokon venni, ha ki ki ugy és olyan lovat nevel, melyből legtöbb haszna van. A közös katonai kincstárnak tehát ssját jó felfogott érdeke, ha a katonaló tenyész­tését az országban lehetőre teszi és azt minden erejé­vel előmozdítja. Szem előtt tartván tehát ezen, most emiitett körül­ményeket, töltetlenül kivánatos, söt határozottan szükséges lenne, hogy a katonai ezé/okra bevásárolt kanczák bizonyos idö múlván vissza adassanak a köz­tenyésztésnek. Általánosan tudva van. hogy a hon­védség lovait kiadja tartásra birtokosoknak és vállal­kozóknak : ezen lovak 4—6 évi tartás után mennek át az illetők korlátlan tulajdonába és ilyen­formán 8—10 éves korukban alkalmazhatók tenyész­tésre, mert addig — gondolom — minden második évben bevonulnak gyakorlatokra: de az is tudva van. hogy a honvédség nem rendelkezik oly jó anyaggal mint a közös hadsereg, mert még rosszab­bul fizet, mint a közös hadsereg, csak a 4-ik évét betöltött lovat veszi meg és nem nagyon válogatós, ami természetes is, mert a javát elszedték már előle ; miután pedig derüre-borura adja ki tartásra lovait akár tenyésztő valaki, akár nem, ebből a kancza­kontingensböl is vajmi kevés kerül vissza a tenyész­tőhöz, söt ha mind vissza is kerülne, abban sem volna valami nagy köszönet, miután tudvalevőleg a kanczaanyag szine-java és túlnyomó nagy része a közös hadseregnél van. A közös hadseregbeli lovas­ezredek békeidőben 6 századból állanak, de a háboru­állomány 8 .század; ezen két századnak lovait a honvédség példájára szintén kiadják tartásra és bizo­nyos idö múlván az illetők tulajdonába mennek át, de ismét elkövetik azt a hibát, hogy nincsenek kellő figyelemmel a tenyésztőkre és igy ezen eljárásból sincs haszna sem a köztenyésztésnek, sem a katonai kincstárnak, egyrészt, mert nem bizonyos, ugyan az illető kanczák épen tenyésztők kezébe kerülnek-e és másrészt, ha tenyésztőhöz jutnak is, annak szabad­ságában áll azt a kanczát bármilyen ménlóval páro­sítani, tehát amerikai ügetövel és hidegvérű lóval is és ezenkívül nincs kötelezettsége a kancza csikóit a lóavató-bizottságnak bemutatni. Már most Kegyelmes Uram azt hiszem, hogy min­den esetre arra kellene törekednünk, miszerint az Általad fölvetett eszmét, a gyakot lati életbe bevihessük, illetve elérjük azt, miszerint a hadsereg czéljaira összevásárolt és ott egy bizonyos ideig jó szolgála­tokat teljesített kanczákat, a tenyésztők bizonyos föl­tételek alatt ismét visszakapják; de egyúttal elisme­rem azt is, hogy ennek keresztülvitele, mint Magad is emiitetted, nem lesz könnyű feladat. Ezt figye­lembevéve, bátorkodom egy javaslattal föllépni, me­lyet talán könnyebben érhetünk el és mely az átmenetet képezhetné ahhoz az eszméhez, melyet föl­vetni szives voltál. Tudjuk mindannyian, hogy a katonai czélokra be­vásárolt 3éves lovaknak szinét-javát a Magyarorszá­gon levő négy csikótelepen összpontosítják : itt tart­ják egy évig és 4éves korukban ki lesznek adva a különböző ezredekhez. Már most azt javaslom, hogy az ezen telepekből az ezredhez küldendő 4 éves kanczák fölött kimustrálásuk előtt egy vegyes bizott­ság, mely a földmivelési minisztérium kiküldöttjé­nek elnöklete alatt az illető csikótelep parancsnoká­ból, főállatorvosából és az illető megye lótenyész­bizottságának tagjaiból állana, tartson szemlét és válogassa ki a tenyésztésre alkalmas egyedeket, melyek majdan visszaadandók lennének a köztenyész­tésnek ; ez azért szükséges, mert tudvalevőleg ezen lovak nagy része tiszti-ló lesz és azután [néhány évi használat után az illető tiszt urnák sajátjává válik. Ezen bizottság által kiválogatott, az ezredek­nél evidentiában tartott és képesség szerint minösit­vénynyel ellátott kanczaanyag 4—5 évi szolgálat után vissza kerülne a tenyésztőkhöz azon föltétel alatt, hogy 1. amerikai ügető vagy hidegvérű mén­nel nem szabad párositani és 2. hogy a 3éves csi­kók a katonai lóavatóbizottságoknak bemutatandók, Ezen fönnemlitett kanczaanyag nyilvános árverésen volna eladandó vagy (mit kisebb tenyésztők érdeké­ben kívánatosabbnak tartanék) vegye meg az egész anyagot a töldmivelésügyi minister ur és részlet­fizetésekre adja tovább a tenyésztőknek Ezen javaslatom, Kegyelmes Uram, lényegében ugyanaz, mint a Tied, csak kisebb keretben van tartva és ezért ugy hiszem, könnyebben lesz keresztül vihető. Mindenesetre az eszme fölvetése miatt nagy köszönettel tartoznak Neked Kegyelmes Uram mind­azok, kik hazánk lótenyésztése iránt érdeklődnek és vele foglalkoznak, de még a közös hadügyminis­ter ur is, kinek a lovasság harczképességének fön­tartása miatt feltétlenül kell áldozatot hoznia, mert különben rövid idő multán nem fog azzal dicseked­hetni, hogy a katonaló túlnyomó nagy részét Magyar­országon szerzik be. Csekélységemet bármikor készen találod, hogy hazánk lótenyésztése érdekében lándzsát törjek és rendelkezésedre állok, hogy a kivitol mikéntjét köze­lebbről megállapítsuk. Magamat további szives haj­landóságodba ajánlván maradtam kész szolgád és hived Balatonföldvár, 1900. augusztus kóban. Széchenyi Aladár gróf. KÜLFÖLDI GYEPEK. A walesi berezegnek az idén sikerült az, a mi után Anglia számos nagy fia egész életén keresztül hiába áhítozott : megnyerte egy és ugyanazon lóval a Kétezer guineát, a Derbyt és a St. Legert. Diamond Jubilee ezzel a recordjával megmutatta, hogy méltó helyet foglal el Analia «nagy» bároméveseinek sorá­ban, melyeket a történelem is meg szokott örökí­teni, és egyúttal ujabb babért szerzett a nagy St. Simonnak, kisbéri apaméniink Dunure apjának. Legutóbbi győzelméről a versenyjelentés következő : Doncaster, szept. 12. St. Leger-Stakes. Sweep-stakes nUO font egyenként. 2900. m. 3évesek. Walesi herczeg p m Diamond Jubilee St. Simon—Perdita II. 57 kg. H. Jones 1 Mr. W. Low. stp m Elopment 57 kg. M. Cannon 2 Mr. J. R. Walker s m Cowl an o7 kg. Sloan 3 Nem helyezve: Sailor Lad, Frontignan, Most

Next

/
Thumbnails
Contents