Vadász- és Versenylap 44. évfolyam, 1900

1900-03-24 / 13. szám

1900. márczius 24. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 118 ORSZÁGOS LÓTENY

ÉSZTÉS. Az orsz. lótenyésztés irányának megbeszélése az országgyűlésen. Az 1890-ben tartolt «Országos lótenyésztési értekezlet» óta alig voltak oly nagyszabása tárgyalások a hazai lótenyésztés jeien szervezete és jövendőbeli irányzata felett, mint a minők a képviselőház gyűlésein, tehát az ország szine előtt f. é. márczius hó 18-án és 20-án tartattak. Csak két szónok tárgyalt: Makfalvay Géza •és gr. Széchenyi Aladár, mig Darányi miniszter az ezek által pertractált ügyekre válaszolt. De ez a három beszéd teljes áttekintést ad egyrészről (Makfalvay előadásában) a hazai ménes-intézetek és méntelepek szervezete és feladatáról, másrészt az igás (u. n. hidegvérű) lovak tenyésztésenek terjedése és káros voltáról, valamint a katonai pótlovazás hiányosságáról. — Épp ily nagyszabású értekezés volt az, a melyet gr. Széchenyi Aladár tartoti, s melylyel határozott á lást foglalt egyrészt a telivér tenyésztés m el leli, másrészt az ellen,hogy a kormányáltal netalán elömozdittassanak azok az experimental ók, melyeket magánosok egyrészről az amerikai, másrészről a hidegvérű mének alkalmazása és keresztezése állal kancza anyagunkkal ezek megallapodott•ságaban rontanának és hadi czélokra alkalmatlanná tennék. Az egész ház többször megujuló helyeslései. valamint Darányi miniszter mindenre kiterjedő válasza arról tanúskodnak, hogy az itt előadottak hosszabb időre, mint irányzatok tekinthetők lótenyésztési ügyeink vezeléseben. — Következnek a beszédek: Makfalvay Géza: «A ló'envésztésnek három czélja van. Egyik az : hogy saját gazdasági, kényelmi és fényűzési szükségletünket ellássuk ; a másik az: hogy a hadsereg lószükségletél előállítsuk; a harmadik, hogy teleslegünket kivitel utján értékesítsük. — Magától értetődik, hogy nemzetgazdaságiig az utóbbi czélt okszerűen csak ugy •érthetjük el, ha a két első czél el van érve. Mert ha túlságosan kivitelre dolgozunk, és lóanyagunknak, a mi természetes, legjavát oda adjuk, akkor egv ideig tog ugyan pénz befolyni az .országba, azonban túlságos kivitel által lóállományunk, ha nem is mennyiségben, de minőségben meg fog romlani, a mi azután ismét a kivitel csökkenését togja előidézni. (Halljuk! Halljuk!) Ha ezen czéloknak mikénti elérését akarjuk eszmecsere tárgyává tenni, akkor szükséges hogy lótenyésztésünknek egész rendszerét ismerjük. Szándékosan és örömmel használtam ezt a kifejezést: rendszer, mert büszkén elmondhatjuk, hogy lótenyésztésünk az egész vonalon szervezve van, és a kormány tudatosan törekszik határozott és helyes czélolc elérésére. Ezt a rendszert vagyok bátor néhány szóval ismertetni, rnert csak ugy mutathatok rá a hibákra, melyek csekély nézetem szerint, kiküszöbölendők, és csak ugy vethetek fel egyes kérdéseket, melyek a lótenyésztés emelése érdekében talán megszívlelendők. Lótenyésztésünk szervezete az állam kezében van. A kiindulási pontot a kisbéri, bábolnai, mezöhegyesi és fogarasi állami mén-intézetek képezik, a melyeknek az a rendeltetésük, hogy nemes, állandó vérben tenyésztett és igy biztos átöröklést igérö állami méneket állítsanak elő; továbbá, miszerint a lótenyésztőknek alkalmat nyújtsanak, hogy a számfeletti, idősebb és kiselejtezett fiatal kanczák megvásárlása által egy nemesebb és állandóbb jellegű kancza-anyághoz jussanak. Előmozdítja, illetőleg irányítja az állam még a lótenyésztést a mimtelepek által, továbbá a lóversenydijak, lódijazások által. Ugyanezt a célt szolgáljak a törvényhatóságok lótenyésztési bizottságai, a mént engedélyező eljárás (licentiálás) a gazdasági egylelek lódijazásai, lóárverések stb. A ménesintézeteket kihagyom felszólalásom keretéből; átengedem ezt a tért. azoknak, kik ezzel a kérdéssel nálam szakszerűbben foglalkoznak. Csakis a bábolnaira akarok néhány megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Bábolnán arabs telivér és félvér tenyészetünk van. Ennek a ménesintézetnek az a czélja, hogy a tiszta arabs faj tenyészetét az országban fentartsa. Mert, habár az arabs ió kisebb termeténél fogva ki is ment a divatból, arra még jó ideig igen nagy szükségünk lesz, mert sok vidé'cünk elcsenevészett, csonthibákkal teli kanczállományát csakis az angol lónál aczélosabb csontozata (?) szívósabb természetű, széles szügyü cs rövid csuklóju arabs lóval lehet kijavítani. Az angol félvér, számos példa van rá, korcs-ivadékokat nemzett igen sok esetben az ilyen kancsaanvag után. Midőn 1890 ben az akkori földmivelésügyi minister egy szakértekezlet elé azon kérdéseket terjesztette : hogy Magyarország nélkülözheti-e az arabs tenyészetet, folytalandó-e az Bábolnán és vájjon nem-e kell a bábolnai anyagot Arábiából behozott telivérekkel feltrissileni: a szakértekezlet egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy Magyarország (népies) lótenyésztés • még jó ideig nem nélkülözheti az arabs ló tenyésztést és hogy az Bábolnán folytatandó és a bábolnai anyag Arábiából behozott telivérekkel felfrissítendő. (A mi ineg is történ'. A föszerk.) A második fokozatot képezik a lótenyésztésben a mént "lepek, a melyeknek az a rendeltetése. hogy azoknak a gazdáknak, a kiknek maguknak ménjük nincsen: bérért, vagy fedeztetési díjért méneket adjon. Ilyen nagy méntelep van négy, 18 al-osztálval és 3041 drb. állami ménnel. Hogy ez az intézmény mily áldásdusan és eredmény nyel működik,hogy folytonos fejlődésben van : az köztudomásu dolog, azért erről nem akarok beszélni. De vannak hibái is, legalább az én csekély nézetem szerint, a melyek a lótenyésztés érdekéhen kiküszöbölendők. (Halljuk! Halljuk !) A méntelepekbe a méneket részint az állami ménesintézetek szolgáltatják ; részint vásárolja azokat a kormány, mint kész méneket.magánosoktól,részint három éves, vagy egy éves korukban. — En nem merném azt. allitani, hogy az egyéves méncsikók vásárlása teljesen rossz, mert nagyon jól tudom, hogy nagy ménanyag elvész az által, hogy azok a kisebb tenyésztői nem birnak elég szakértelemmel a mén-nevelésben és nem birnak elegendő anyagi eszközökkel arra, hogy a méncsikókat éveken át haszon nélkül s esetleg eredménytelenül tartsák Azt is tudom, hogy az állam az utóbbi időben minél kevesebb egyéves méncsikót vásárol, és az is igaz, hogy a tenyésztőre igen előnyös, hogyha egyéves ménjeit 200 frtért el bírja adni. Azonban mégis azt tartom, hogy az egyéves csikók vásárlását a lehető Ugszükebb körre kell szorítani, mert nincs az a szakértő, a ki az egyéves csikóról megmondja, hogy négyéves korában milyen lesz. Féligmeddig megbizható combinationak e tekintetben csak a telivéreknél és ezek közt is csak a biztosabb átöröklést tanúsított vér-ágaknál lehet helye; félvéreknél vagy alacsonyabb fokozatú lovaknál az egész csak sötétben való tapogatódzás vagy szerencsejáték, a minek nem egyszer az volt az eredménye, hogy az állami méntelepekbe nem egészen oda való mének kerültek. Mert ha azokat az 1 éves méncsikókat, melyek nem jól fejlődtek, kiselejtezték is — (nem vádként hozom ezt fel, nem is veszem rossz néven) — ez a kiselejtezés még sem történhetett teljes szigorúsággal, mert hiszen annak a bevásárlási forrásnak is csak kellett valami eredményt felmutatni.—Az állami méntelepeknek egy" másik hibája és hátrányos oldala: a személyi szervezetben van. (Szónok itt hoszabban kiterjeszkedik administrationalis ügyekre, a közlegénység kitanilására stb. s aztán igy folytatja:) «Nem tudom mi okból, de igen gyakran változtatják tiszteket a méntelepeken, pedig annak a tisztnek nem csak az a feladata, hogy a méntelep belső ügyeit vezesse és a felügyeletet gyakorolja, hanem annak a tenyésztés egész irányzatára kell befolyást gyakorolni. Jgen ám, de akkor szükséges volna, hogy ismerje annak a vidéknek kancza anyagát, hogy folytonos érintkezésben legyen a tenyésztőkkel, hogy szikértelme iránt a bizalmukat megnyerje, hogy a fedeztetési eredményeket ismerje, a mikhez évek tapasztalata szükséges. És éppen ebből a szempontból helyesnek tartanám, ha a méntelepi tisztek nagyobb hatáskörrel lennének felruházva, ugy. mint a franczia méntelepek felügyelői és tisztjei. A mének kiosztásánál befolyást gyakorolnak a törvényhatóságok lótenyésztési szakosztályai, a melyek arra törekszenek, hogy lehetőleg olyan méneket kapjanak a községek, a minőket kívánnak. Én elismerem, hogy ez nagyon szabadelvű eljárás, mert ha lovat akarok nevelni, természetes, hogy első sorban az én Ízlésemnek kell irányadónak lenni. Azonban a lótenyésztők nem mindig birnak kellő szakértelemmel ; ma az egyik, holnap a másik törzsbeli lóért lelkesedik ugyanazon lótenyésztő s ha ina egy Gidránt, ugy holnap egy Noniust kivánnak ugyanazon kanczaánvagra, olt lehetnek számos igen jeles csikók, de az egésznek typusa, jellege nem lesz, a mi pedig ugy a kivitel, mint a hadsereg szempontjából nagyfontosságú ; azt hiszem tehát, hogy az illető községeknek tenyészirányát kellene megállapítani és ahoz képest kiosztani a méneket. Hogy e tekintetben mi a leghelyesebb eljárás,arra megtanított bennünket gróf D Orsay.a mezöhegyesi méntelep kitűnő parancsnoka, a ki soha el nem hervadható babérokat szerzett magának a magyar lótenyésztés körül az által, hogy Mezőhegyes és messze vidékén nem csak a kisebb, de nagyobb tenyésztőket is rávette, hogy lótenyésztő társulatokat alakítsanak és előállították a mezöhegyesi tá if ajtót, mely akülföWón is ismert és keresett. Azt hiszem hogy mivel ez a kiséret iényesen bevált,ebbenaz irányban kellene az országkülönbözörészeibenis haladni.(Ugv van! ajobboldalon) * * * Most elhagyom az állami intézmények érdekes mezejét és áttérek egy másik tenyésztési kérdésre, t, i. arra, hogy nagyon sok vidéken diva'ba jött az utóbbi időben a hidegvérű lovak tenyésztése. Ezt az irányt nem lehet elitélni, hogyha a kaneztanyag megfelelői mert a csikók hamar fejlödnek, erös csontuak és különösen Olaszországban nagy keresletnek örvendenek. Ez azonban arra ösztönözte a szomszéd, sőt a távolabbi vidékek lakosait is, hogy ök is hidegvérű lovakat kívánjanak és nagyban folyt a keresztezés a hidegvérű lovak és közönséges parasztlovak között. Az első keresztezésből származnak nagy számmal erös csontozatu lovak, de már a másodi'v keresztezés borzasztó elfajulásokat mutat. Ha az ember egy ilyen állatot megnéz, azt hiszi, hogy nem is egy, de két állat, az eleje zsiráf, a hátulja elefánt, és az egész mégis Íó akar lenni. (Derültség.) Boldogult Kozma Ferencz, a ki olyan nagy érdemeket ' szerzett a magyar lótenyésztés körül és a kinek szakértelme (európai hirü volt, minden tőle telhetőt elkövetett ezen^helytelen tenyésztési irány [megakadályozására. Elitélte [ezt az általam előbb megnevezett gróf Wrangel is. E tekintetben nem akarok positiv javáslatokat tenni, mert tudom, hogy minden intézkedés mélyenbelevág a tulajdonjog kérdésébe, csak kötelességemnek tartottam a kormány figyelmét ezen helytelen lótenyésztési irányra és szerintem

4a lótenyésztést fenyegető veszélyre fölhívni. « * * i