Vadász- és Versenylap 43. évfolyam, 1899

1899-03-11 / 11.szám

1899. m ärczius 24. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 83 Támadva lesz az Urlovasok szövetkezete, hogv versenyeit nem az nrlovas-sport elő­segítésének megfelelöleg irja ki, kevés az akadály-verseny és ennek következtében ur­lovas-sportunk visszafejlődik. Most azt kérdezem, «mi volt a mi url.­sportunk mielőtt a szövetkezet megalakult» ? Biz az nagyon gyenge lábon állott. Nézzük csak meg a régi statisztikát, hányszor jutott hozzá egy elsö-rangu urlovas, hogy versenyt lovagoljon, s hol állanak a régi champion­urlovasok győzelmeik számával a mostani­aktól. Azt nem tagadhatja el senki, hogy az Urlovasok szövetkezete adott okot oly óriás lendületére az urlovas-sportnak, hogy az általa elért eredményről 10 év előtt még nem is álmodtunk. Hogy helyesek vagy nem a propositiok. melyeket a szövetkezet ki ir, az felfogás dolga. Én a ki elejétől fogva actív részt vet­tem a szövetkezet versenyein, annak fejlő­dését évről-évre magam előtt láttam, arról vagyok meggyőződve, hogy az igazgatóság propositióit máskép nem Írhatta ki. Én is nagy barátja vagyok az akadály­versenyeknek, s ha annak idején egy aka­dály-versenyt lovagolhattam, nem adtam tiz sikversenyért, nem is képzelek magamnak pompásabb élvezetet, mint egy jól beugra­tott lóval, a nehéz akadályokon keresztül menve, győztesként elhaladni a birói páholy előtt. De a nézőre is ritka élvezet egy szé­pen együtt lovagolt steeple-chase-t végig nézni, s igy most is igen szeretném, ha Ala­gon naponta 3—4 akadály-versenyt láthat­nék lefutni, s nagyon óhajtanám miszerint ur­lovas-sportnnk idővel odafejlödnék. hogy ezen kívánságom létesülhessen. De hogy a mos­tani viszonyok között az urlovasok szövet­kezete összevonta az urlovasok részére kiirt steeple-chaseek számát,természetesnek tartom. Gondoljuk csak meg. hogy a szövetkezet semmiből hova fejlődött. Ezen fejlődés alap­feltétele a vagyon. Ez nagy részt a totalisa­teur jövedelméből gyűlik. Természetes tehát, hogy az igazgatóság a propositiok kiírásánál ezt szem előtt tartotta, súlyt fektetett a jöve­delmezőségre. mert ha ezt nem tette volna, vét­kes könnyelműséget követett volna el, mely a szövetkezet hanyatlását idézte volna elő. Nézzük meg a forgalmat a totalisateuraél a sik-versenyeken, hol 8—10 sőt nagyon gyak­ran több ló is indul és az akadály-versenye­ken, hol 3—4 lónál többet ritkán látnak a starter zászlója elé állani, de kevesebbet gyakran. Indulna csak mindig 5—6 ló. akkor bizonyosan sok akadály-versenyt irna ki az igazgatóság; de érdemes-e a jövedelmet azért fel áldozni, hogy egy urlovasnak alkalmat adjon arra, hogy walk-owert csináljon, vagy 2—3-nak hogy a pályán végig lovagolhasson? — Hogy a szövetkezet az akadályversenyek számát, melyben urlovasok lovagolhatnak leszállította, annak az is az oka, hogy' sok­szor nem a lovak, hanem a lovasokban van hiány. Voltam jelen versenyen, hol 7 ló állott kinn a nyergelöben indulásra készen, s a tulajdonosok bár mindent elkövettek, csak 5-re tudtak urlovast találni. Egyéni vélemény, de nem htszem, hogy más mint a kiirt propositiókkal. nagyobb lendületet lehetne adni az urlovas-sportnak; eleget gondolkoztak e felett arra hivatott, s hozzáértő urak, de nem tudtak olyan ered­ményre jutni, hogy más propositiokkal mű­veljék az urlovasok számát, s elősegítsék azok élénkebb részvételét. * * * Az urlovasokról.'szólva egyik czikkben fel lett említve, hogy a jockey пак a finish-ben kell mesternek lenni, mig az urlovasnak erre nincs szüksége \ ? — Én azt hiszem ha valaki mint lovas számot akar tenni: nagyon jó, sőt szükséges, hogy a finish lovaglást (min­den appendixjeivel) elsajátítsa. Mit ér az a finish-lovas, ki a pályán kivesz lovából minden erőt s nem tud mit bevinni a végküzdelembe ; de igen sokszor keserves helyzetbe fog jönni az is, aki csak arra igyekszik, hogy a pályán kímélettel lovagolja végig lovát, s a tinish-lovaglást megtanulni feleslegesnek tartotta : mert lova, mely talán jobb a mezőny többi lovainál és frissebben jött a végküzdelembe, meg lesz verve egy vagy több más által, melyeken erős kezű lovasok ülnek, kik nem tartották fölösleges­nek megtanulni, hogy lovaikat hogyan hasz­ják ki a végczél elérésére. Mert ulóljára is aki versenyben nyeregbe ül, az nyerni akar. De ha a versenyeket nem tekintve, katonai szempontból vesszük is a finish lovaglást : akkor is minden lovas­tisztnek meg kellene azt tanulni. Hiszen erre az utasítást megtaláljuk a Gyakorlati szabály­zatban, hol világosan meg van mondva, hogy a parancsnokoknak mindent el kell követni, hogy mint elsők érkezzenek az attaque alkalmával az ellenség soraiba. * * * Okát annak, hogy kevesebb az urlovasunk mint szeretnénk : én csak abban találom, hogy mainapság véletlenül azok, kiknek meg volna a vagyonuk hozzá, miszerint maguknak versenylovat tarthatnának, melyeket maguk lovagolnak, azo­kon előbb csak munkát lovagolnának és kiknek nem esnék nehezükre a Versenyterekre való utazgatás és azzal járó egyéb költségek fe­dezése : vagy ne n találnak élvezetet ezen sport­ban, vagy sulyuk nagyobb, mintsem hogy nagyobb megerőltetés nélkül a terheket lo­vagolhatnák,' vagy egészségi állapotuk, csa­ládi körülményeik képeznek akadályt, hogy nyeregbe ülhessenek. Legnagyobb része azoknak, kik öröm­mel 's nagy élvezettel hódolnak e nemes sport élvezetének, nincsenek olyan vagyoni helyzet­ben,hogy vágyaiknakeleget tehessenek.Vannak olyanok,kik számítva és okosan élve tarthatná­nak egy két steeplert, s lovagolhatnának másoknak is : de ezek egy része tul megy a határon, nagyobban kezd hozzá s jobban költ, mint vagyoni helyzete megengedi, s igy csakhamar letűnik csillaga. A versenylovaglás a lovastiszt foglalko­zásával is legösszeillöbb 's el lehetne várni, ha csak ezt vesszük tekintetbe, hogy minden ezredben legyen egy-kettö, ki versenyeket lova­gol. De tekintsünk szét, hány tisztet találunk ezredenként, kik annyi vagyonnal rendelkez­nek, hogy jövőjük veszélyeztetése nélkül a verseny sportban activ részt vehetnének. — Nagyon kevés a vagyonos ember ma azok közt, kik a katonaságnál szolgálnak. A kinek pedig saját vagyona nincs, az a legjobb aka­rat mellett sem vehet részt oly költséges sportban mint a versenylovaglás, ha csak tönkre nem akarja magát tenni, mert a tiszti fizetésből a legszükségesebbre is alig kerül : nem hogy sportot űzhetne. — Ezeken a hiányokon pedig az urlovasok szövetkezete nem segíthet propositióival, de egyáltalán nem lehet neki segíteni, mert urlovast fizetni, annak költségeit megtéríteni nem lehet. — Ebben a tekintetben is el ment már az igazgatóság addig a határig, a med­dig mehetett, s meg vagyok róla győződve, hogy az urlovas sportnak minden barátja csak is elismerőleg nyilatkozhatik az Urlova­sok szövetkezete igazgatóságának áldozatkész­ségéről. Egy lovas, — a múltból. * * * Szerkesztői mondani való : Ugyan e tárgyban még két levelet kaptunk, de hosszadalmasságuk miatt lehetetlen, hogy azokat közöljük: — Röviden csak megemlítjük — hogy ki mit javasolt. Egyik — egy tapasztalt volt urlovas és katona — azt mondja, hogy jó lenne, ha az Urlovasok Szövetkezete maga állítana fél egy verseny-istállót, kb. 8 lóval, hol olyan urlova­sok, — kik szívesen akarnák magukat kiké­peztetni : — egy tapasztalt urlovas vezérlete alatt ingyen lovaglást kapnának ; — a nyert dijak persze az Egylet költségeinek fedezésére szolgálnának. (Ezt meg is akarta kísérten 1' a szövetkezet, most két éve — kissé más modorban ugyan, de az erre vállalkozó fel­ügyelöt — magán ügyei akadályozták annak átvételében.) Egy másik — szintén sportsman és katona — miután többféle javaslatot koczkáztat meg végre is arra fakad, hogy mindezek a javas­tok nehezen valósithatók meg, egyedül az segí­tene, hogy— adjanak a lovasságnak gazdagabb tiszteket ! Most pedig zárjuk le ezt a kérdést egy­előre. A föszerk. Jelzés! Kassán ez idén május 7-én igen érdekes díjlovaglás és dijhajtási mutatvá­nyok lesznek, melyeket a kassai falkavadász­társulat igazgatósága és a VI-dik hadtest pa­rancsnoksága rendeznek, s melyben résztve­hetnek urlovasok, az V-dik huszárezred tisztjei altisztjei és a hadtest-tüzérség tisztjei. — Lesz I. díjugratás, öt tiszteletdíjjal ; II. Díjlovaglás, három tiszteletdíjjal; III. Vívás lóháton, négy tiszteletdíjjal ; IV. Tüzértisztek dijhajtása V. A kassai 5-ik honvédhuszár-ezredbeli al­tisztek lovardai mutatványai. Egészen uj mutatvány lesz ezek közt a vívás lóháton és pedig dzsidával kard ellen, karddal kard ellen, dzsidával két kard ellen. A bírálásnál különös suly fektettetik a lovak gyors mozgékonyságára és könnyű fordul­hatóságára. Minden vívónak jogában áll saját kívánatára a küzdelmet egyszerre több táma­dóval is felvenm, mi a nevezésnél bejelen­tendő. (A tüzér-tisztek dijhajtásáról semmi magya­rázatot nem találunk a programmban. de azt hisszük, nem tévedünk, ha azt hasonlónak képzeljük ahhoz, minőket a bécsi Armee­Equitation udvarán levő földhányások és ár­kokon keresztül 6 lovas ágyufogatokkal — annak idején láttunk). A mutatványok május 7-én d. u. 2 órakor kezdődnek a katonai gyakorlótéren. Nevezési zárnap május 1-én este 10 óra, Az Írásbeli vagy távirati nevezések Pallaghy Béla ver­senytitkár úrhoz Kassa intézendók. A részletes programmot és az általános szabály­okat, melyek külön-külön szólnak a díjlovaglásra díjugratásra, a lóháton, vívásra melyekhez végül a különleges szabályok járulnak—még azért nem közöljük, mert nem tudjuk, hogy részt­vehet-e azokban más urlovas is - ki nem tartozik a kassai falka-vadásztársulathoz, úgy­szintén az sincs megemlítve, hogy az 5-dik huszárezred és a hadtesti tüzérségen kívül más ezredbeliek is résztvehetnek-e abban. Addig is, mig erröi értesítést nyerhetnénk, csak jelezzük az igen érdekes újdonságot, mely akár a budapesti díjlovagláson, akár az Urlovas-Szövetkezet alagi versenyei közt ha lé­tesülhetne: bizonyára nagy vonzerőt gyako­rolna ; egyben talán szerénytelenség nél­kül megemlíthetjük, hogy eféle katonai mutat­ványokról (az angol királyi testőr lovasezredek tisztjei és altisztjei által) már régebben hozott lapunk illusztrált jelentéseket. (Látható a Vadász-és Verseny-Lap 1890 jan 1-i számában). Megemlítjük még a biráló bizottság név­sorát. Elnök: Fabini Lajos táborszernagy a VI. hadtest parancsnoka és vezénylő tábor­nok. Tagok -. Demel Károly alezredes, gr. For­gách István, gr. Forgách László, Klobucsár Vilmos altábornagy, Lipthay Béla ur, Perc/el József vezérőrnagy, br. Sennyey Géza, Surányi Ferencz ezredes, báró Taxis József ezredes. Ulrich Vilmos vezérőrnagy, lovag Zeller Ala­jos ezredes.

Next

/
Thumbnails
Contents