Vadász- és Versenylap 43. évfolyam, 1899

1899-11-18 / 93.szám

586 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. IdOli iJeczen.-jer 16. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Bosznia és Herczegovina lótenyésztésének emelkedése. Visszapillantás az occupatio óta történtekre. Most éppen 20 éve annak, hogy Boszniában lezajlottak az utolsó harczok is és hozzá lehetett látni a komoly munkálkodáshoz. Országutak, vasutak, iskolák, hivatalok, ezek voltak д legelső teendők és csak 1884-ben, midőn Kállay Báni vette át a megszállott tartományok fökormánvzatát, került a lótenyésztés terén történendökre a sor. Mi minden történt ezen 15 év alatt ! Ezt érdemes megismerni. Kállay Béninek első gondja az volt, hogy valamint a politikai és egyéb teendőkhöz, ugy a lótenyésztés reorganizálásához illetve a rationalis iótenyésztés megalapításához is találjon magának alkalmas férfiút, ki ; z ö intentióit megérteni és eszméit megvalósítani képes. Ezt a férfiút csakhamar megtalálta Feszi Zsigmond kapitányban, (jelenleg alezredes), ki akkor a nagykörösi méntelephez volt beosztva és kiben szakavatottság, szé'eskörü ismeretek és tapasztalatok, nyelvismeretek, diplomacziai ügyesség és rendkívül megnyerő modor bámulatos harmoniaban egyr sültek. Feszi kapitányt küldte ki Kállay miniszter 1884-ben Boszniába azzal, hogy tanulmányozza az itteni lovat, a tenyésztési viszonyokat és hogy mik volnának a teendők, bogy e téren is sikereket tudjon majdan felmutatni az uj korszak. Ezzel kezdődött tehát az osztrák-magyar kormányzat nagyobbszerü tevékenysége a lótenyésztés reorganizációja terén a megszállott tartományokban. * * * Egy meglehetős jó paripa-lófajt talált itt Feszi kapitány : az eredeti «bosnyák» lovat, mely nem nagy — mint inkább apró de fürge, erős testalkat és csontozottal bir, mellette nagy tehervivési képesség, kitartás és kevésigényüseg de lassúság által is tünt ki. Ezt a lófajt fenntartani, fejleszteni,nagyobbra nevelni, de jó tulajdonságait megtartani, és beléoltani a gyorsaságot is, volt tehát a nagy feladat — valamint az is, hogy az ország maga fedezze lószükségletét és ne szoruljon importra. Mindezekre Kállay Béni ö excjanak már kész tervei voltak és azonnal megkezdődött a munka. 5 darab lippiczai mén volt az első transport, mely a megszállott tartományok felé útnak índittatott : ez az öt mén Herczegovinában helyeztetett el (mert az itteni lófaj mégis némikép elütő a bosnyáktól és jobban illett hozzá a lippiczai) és pedig Mostar és Nevesinje városokban, hol hamarosan nagy keresletnek örvendtek, ugy hogy az év folyamán nem kevesebb mint 412 kanczát kellelt fedezniök vagyis egv-egv mén átlag 80 kanczát. Már áz 1884—85.' közti télen megépíttetett az első állami méntelep és pedig Szerajevoban. melyre lakókként 30 mén volt előjegyezve ; az itteni lófajboz legjobban illő lévén a lippiczai és az arabs, egyelőre 30 ily fajtájú ménnek megvásárlása határoztatott el, de ime, Magyarországon lippiczai mén nem volt kapható ; Jankovich Elemér ur hires terezováczi méneséből tehát (Szlavónia) vétetett 15 drb 4éves lippiczai mén 1000—1500 frtjával darabja, miglen 15 drb kisebb testalkatú, 3£éves arabs félvér mén. darabja 2000 frtjával, a bábolnai ménesből vásároltatott. E mének egyik fele már 1885. elején lent volt Boszniában és már fedezett is, miglen a másik rész 1885 vége felé került oda, ugy hogy 1886-ban már 35 fedeztetési állomáson 37 mén állott a tenyésztők rendelkezésére és ez a 37 mén nem kevesebb mint 1756 kanczát fedezett. Ez alig 2 évnek volt az eredménye. Az arabs mének Boszniában, a lippiczaiak pedig mind Herczegovinában fedeztek és pedig nemcsak hogy teljesen ingyen, hanem a kancza-tulajdonosoknak egyenesen kötelességükké tétetett, hogy kanczáikat a ménekhez küldjék, persze az állami állatorvos előbb megvizsgálván őket, teljesen alkalmasak-e tenyésztési czélokra. Csakhamar azonban kellemetlen felfedezésre tett szert a kormányzat: Herczegovina tenyésztői határozottan állást foglaltak a lippiczai ménekkel szemben, szemükre vetvén, hogy durva csontozatot, meredek vállakat stb. örökítenek át utódaikra, melyek ezenkívül még igen lassan fejlödnek is. Igy aztán a következő években körülbelül 1888-tól 1895ig, lassanként felhagyatott a lippicziai mének utáni tenyésztés és ezek helyett évente néhány megfelelő arabs félvér-mén hozatott Bábolnáról. Igy ment ez egészen 1895-ig, a midőn két irányban tett döntö lépést a lótenyésztési kormányzat : a lippiczaiak utáni tenyésztést teljesen felhagyta, egyedül az arabsok utáni tenyésztést irta zászlajára és Rakovszky, teheráni konzulunk utján 8 arabs-telivér- mént hozatott egyenesen Arábiábói. * * * Az arabs alapra fektetett tenyésztés oly népszerűségre tett szert a megszállott tartományokban és oly sikereket birt csakhamar felmutatni, hogy Kédlay minister 1897-ben indíttatva érezte magát arra, hogy Rott kapitányt, ki úgyszólván az összes keleti nyelveket birja, kiküldje Arábiába, azon czélból, hogy ott Bosznia és Herczegovina számára elsőrendű tenyészanyagot vásároljon, a mely a bosnyák-herczegócz lófaj további nemesítését elömozdiiani legyen hivatva. Az expedíció sikerrel járt, a menyiben Rott kapitány 25 jó klasszisu telivér- mént és 10 telivérkanczát hozott magával, melyeknek darabja mindenestől átlag 1200-1400 frtba került, miglen Bábolnán a félvér ménekért is átlag 2000 frtot kellett fizetni. A kereslet e mének iránt a tenyésztők részéről azonnal nagy dimenziókat öltött, ezért Rott kapitány idén (1899) öszszel ismét Arábiába indult, hogy további 40 mént hozzon magával (még ennyi kellene ugyanis, hogy egész Bosznia és Herczegovina elláttassek kiváló minőségű arabs ménekkel és igy egyöntetű tenyésztési irány keletkezhessék), de expeditiójának eredményéről eddig még nincs hir. Itt mellesleg megjegyezzük, hogy Herczegovinának némely tulontűl hegyes vidékein a lótenyésztés úgyszólván teljesen lehetetlen, ezért itt rég időktől fogva az öszvértenyésztés folyik ; Kállay ö exja azonban itt is megtalálta a helyes utat, miként lehet a tenyésztésen lendíteni ; már 1891-ben 8 drb kiváló szamárcsödört hozatott Cyprus szigetéről, 1897-ben pedig Rott kapitány hozott magával ugyanonnét további 8 drbot. Jelenleg összesen 22 drb állami szamár-csödör áll a tenyésztők szolgálatára és bár a hozzájuk kerülő kanczaanyag silány, a siker jelei mégis már mutatkoznak. * * * Az első állami ménes a megszállott tartományokban az idén állíttatott fel és pedig Han Borike-ban (azelőtt Livnoban volt, de csak fenntartással lehetett «ménesnek» elnevezni); ebben jelenleg 3 fedezö-mén, 1 próbamén, 22 anvakancza és ezeknek 35 drbból álló különböző korú ivadéka van elhelyezve. Az utóbbiak közül a mének azután a méntelepekbe kerülnek, a kanczák ellenben a ménesben maradnak, mig számuk eléri a 60-at, mert ennyire van tervezve az anyakancza-törzsállomány. * * * Állami méntelep jelenleg három van a 1 megszállott tartományokban, kettő Boszniában, egy Herczegovinában, az utóbbi Mostárban 16 ménnel (1884-ben 5 ménnel), azután egy-egy Travnikban 26 ménnel. Szerajevoban 62 ménnel (1885-ben 30 ménnel) ; a három méntelepen tehát 104 mén áll most rendelkezésre. Fedeztetési állomás az idén 63 volt, melyekben 87 mén fedezett — minő emelkedés ez 1884-hez képest, midőn Kállay Béni az e téren való munkálkodásának még csak alapjait kezdte megvetni, és midőn 3 fedeztetési állomáson 5 mén fedezett a megszállott tartományokban. * * * Magánménes, abban az értelemben, mint nálunk divik. alig van néhány Bosznia-Herczegovinában, de van egy pár jobbmódu és a Nyugat szokásait már mindenben elsajátított uri ember, ki nagyobb mérvben üzi a lótenyésztést, igy pld. Kapetanovics lieg, Szerajevo polgármestere, valamint a hírneves Gjul Aga Bagdadi ; ezek legjobb kanczáikat a legjobb állami ménekhez küldik, az ellett csikókat jó ápolásban és kitűnő eltartásban részesittetik, a miből azután hasznuk is van mert az ilidzsei versenyeken az ö lovaik játszák az első szerepeket és ha a kisebb tenyésztő, kereskedő, katonatiszt stb. jobb fajta «bosnyák» használati lovat akar venni, első sorban ö hozzájuk fordul. Ezek az ilidzsei versenyek különben, mint ezt már több izben kiemeltük, a legjobb alkalmat nyújtják a tenyésztőknek, hogy bemutassák saját lovaikat és megismerjék a mások lovait, ezé:t, ha «nagy» versenyek talán nem is lesznek többé Boszniában, de ezek a helyi jellegű versenyek minden bizonynyal fennmaradnak. * * * Végül, hogy mintegy újra és egészben, a maga teljességében szemlélhessük a megszállott tartományok lótenyésztésének terén az utóbbi 15 év alatt, végzett munkásságát az osztrák-magyar kormányzatnak, ide iktatjuk az alábbi kimutatást, melyről joggal el lehet mondani, hogy önmagától beszél, olyannyira világosan feltünteti a nagy haladást. E szerint ugyanis Felállítva volt Fedeztetési 1 állomás Fedezett kanczák száma elletett Összesen évben m ló én szamár Fedeztetési 1 állomás Fedezett kanczák száma с о e kancza Összesen 1884 5 3 412 28 22 50 1885 17 — 15 732 107 93 200 1886 37 — 35 1756 317 298 615 1887 63 4 47 3650 427 413 840 1888 58 4 50 3726 599 591 1190 1889 58 4 49 4097 589 613 1202 1890 58 10 52 3165 517 540 1057 1891 68 10 55 3754 591 509 1100 1892 66 11 64 3821 705 671 1376 1893 64 10 59 3403 593 522 1115 1894 79 16 63 4268 775 813 1588 1895 79 16 Gl 4292 746 727 1473 1896 91 15 60 4580 839 728 1567 1897 88 15 61 5029 963 924 1887 1898 86 14 62 5070 — — — 1899 87 20 63 — — — — 15 év alatt tehát a fedezett kanczák száma megnyolczszorozódott, a fedező mének, fedeztetési állomások és elletett csikók száma körülbelül meghuszszorozódott. Azelőtt a lónak alig volt értéke, ma egy jó állami mén ivadékáért örömest adnak 150--300 frtot is; azelőtt az itteni ló lassú és nehézkes volt, ma, a mellett hogy régi, jó tulajdonságait megtartotta, mozgékonyabb és gyorsabb, legjobban megmutatják ezt évente az ilidzsei lóversenyek ; azelőtt a minimumra szorítkozott itt a lótenyésztés, most el van terjedve mindenfelé és az ország máris képes lószükségletét önmaga fedezni, söt többeknek a tenyésztés máris jövedelmi forrást képez. Elismerés és dicséret illeti ezért az intéző I férfiakat, hogy c'só' sorban Kállay minisztert,