Vadász- és Versenylap 43. évfolyam, 1899

1899-10-25 / 87.szám

551 végre a Lakety vágásra húzódtak, hol én mind a hármat láttam. Mind a két tizennégyes nagyon erős és mély, vastag hangjuk van. Az öregnek rekedt a hangja és csak keveset, röviden bőg, inkább morog. Ma láttam ezidén először közelből és pedig, midőn a jobbik tizennégyest földre teperte és aztán a Kraszni Vi'ch-re kergette. Maga pedig a Lakety tetejére a sűrűbe húzódott. Tetszik tudni a hármas határ fölött a kupon azt a kökényes kis bükk sűrűséget ? Ott maradt ő 1 Azt hiszem, hogy a bal koronájában 6 ágat láttam. De kérem, az egy borzasztó nagy állat, olyan mint, egy ökör és a szarva olyan hogy no. Délben Taxis sógorom érkezett meg és délután bárom órakor mind a hárman kimentünk a Piszki-i erdörészbe, hogy az «öreget» — melyet már 7 esztendeje ismer az erdészeti személyzet s melyet mindenki, kinek azon kiváló szerencséje volt öt láthatni, elhibázott — Körülfogjuk. György és Taxis sógoraim, e«vik a Kolos-, Piszki- és Prva-i hármas határra, a másik a Kraszni Vrch-re mentek, én meg a Czvara«ovai völgybe a Lakety legalsó végére. Minden valószínűsé" szerint egyik sógorom kapja meg az «öreget», mert ott vannak rendes fordulói. Leültem a vágás szelen egy százados tölgy ledőlt rönkjére és elgondolkoztam. Gondolataim a Kraszni Vrch tetején barangoltak ! Ha sógorom pontosan betartaná azt a mit neki mondtam és folyton a gerincz tetején járna, ugy — könnyen lehet — megkapja. Ott hol én tavaly 8 cserkészet után a 9-diken szerencsésen elhibáztam ugyanezt a hatalmas agancsárt! Elhibáztam, mert nagyon soká számítgattam két óriás szarvának ágait! Hej, csak ma ne hibáztassák el egvikiink által , ,, ' Puff . puff . • • Minden partról ezerszeres visszhang mormogása adá tudtomra, hogy Taxis sógorom' volt a szerencsés. Ugyan leteritette-e ? Ez alatt — magasan fölöttem — erős csapkodast hallottam a sűrűben. Egy agancsár élesítette szarvát, harczra készült. Bizton az egyik li es, gondoltam. Habár már a sürü felhőzet miatt nagyon sötetedett, mégis jó széllel feléje indultam. Szép csöndesen, lépésről-lépésre menteni, ások össze-vissza heverő szara z "aly között mindig a gyöpöseblrhélyeket keresve E"vszer csak azon veszem észre magam, hogy a csapkodás és reszelés megszűnt és teljes csend van. Megálltam' E"V kis vártat múlva — nagy bosszúságomra - hallom, hogy a bika vagy 300 lépéssel föliebb lanyhán, röviden elbögi magát. Ez nem lehet a 14-es hiszen oly rosz hangja van, legföljebb 10-esre becsülöm. Csak az ingatja meg eme véleményemet, ho«v a most folyton hangzó bögés oly rövid es raoko«ó mint rendesen a nagyon öreg szarvasoké szokott lenni. De ez a rekedt gyönge hang? Nem ertem egészen ' Legegyszerűbb ha megnézem. A hold, habár sötét felhők födték, mégis a rendesnél világosabbá tette az éjszakát. A gyémánt legyet rátoltam fegyveremre és czélozni próbáltam. Nehezen bár. de lehetséges volt,. Csak most az a kérdés, vájjon a bikát meg fogom-e különböztethetni az egyes heverő rönköktől s az elsárgult fü egyes szürkés csomóitól. Ab, mindegv ! Föltettem magamban, hogy megnézem : és most ha törik, ha szakad, látnom kell e titokzatos hangú vendéget. fi óra 35 perczkor, tehát a szó szoros értelmeben éjszaka, sietve indultam a mind távolodó hang után. Minden'száraz galy, melyre a sötétben léptem, ropogva, recsegve pattant széjjel lábaim alatt. Minden egyes bozót vagy tönk, mint egy-egy szarvas, illetőleg vadkán nézett ki. Egv jó negyedórai, utnélküh járás után a Czvaragovai völgyecske felső végét elértem és a vágás egyes bozótjait nagy figyelemmel vizsgálgattam, vajion nem lép e ki egyikéből a kérdéses agancsár ! Semmi ! Halál csend van, melyet csak a baglvok siránkozó, kísérteties jajgatása zavar meg. «Ö-ö-ö-ö-öööőőööőő» — Ilyképen hangzott el egy hatalmas bögés. a lábas erdőkből, mint remegő visszhang futva egyik hegygerinczröl a másikra, mig a távol néma csendjében ol nem halt. A fölriasztott baglvok «csuiii-csuiiie-csueee» meg «.hú-hu hú-húúűú» kiáltásokkal menekültek tova. f A kísérteties éjszaka közepette vadász-szivem hevesen kezdett el verni. Ugy annyira, hogy minden egves verése mint megannyi kalapács-iités dobogott halántékomban. A bögés mind sűrűbben hangzott s az egyes galyak recsegése, egyes a bokrokra mért agancscsapás jelzé a várva-vártnak közeledtét. Még kéthárom lépést előre — csak óvatosan, nagyon óvatosan — s kell, hogy a tőlem alig 20 lépésre garázdálkodó uraságot meglássam ; hiszen csak egy kis nyirfa bokor födi. Jaj nekem ! Most tova húzódik, teljes, hatalrtws torkából bőgve. Vége van! A tehén után fut lefelé s igy szelet kell kapnia tőlem, különösen ha engem — mint látszik — megkerül. Pedig most tudom, hogy valami vén agancsárral van dolgom, mely ezen területnek korlátlan ura, mert a másik két jóhangu bőgés félelmetesen, irigyen hangozva követi azt minden léptén s mégsem mernek közeledni hozzája, De nem ! Most megint jön vissza s bőg, bőg, tombol és bömböl ! Már hallom minden egyes mozdulatát, lélekzetét ! Mit csináljak ? Nincs tőlem 20 lépésnyire és nem vagyok képes meglátni. Ah mit ! Most az utolsót próbálom meg. Tán esak nem ismeri ki mekegésemböl ellensége hangját? Halkan kezdek nyögni, mint az üszke, midőn fél a hatalmas üldözőtől ! . . . Egv hosszan nyújtott majd szaggatottan folytatott bögés felel, de ő csak nem lép ki biztos rejtekéből — a bozótból ! A hold egy pillanatra áttöri a sürü — roszakaró — felhököpenyt, melv boritja ; mosolygó arczának ezüstös fénysugaraival elárasztja az alattam elterülő vágást. Minden bokrot, rönköt, galyat, levelet, fűszálat látok, csak a ravasz agancsárt nem ! Még egyszer nyekkentek hamar két-háromszor egymásután. Az ö nyelvökön mondom : «siess; siess öreg !» Egy vékonyka felhőfátyol valamicskét elhomályosítja a hold ezüstös sugarait ; de igy jobb, mert nem ragyog minden annyira ! Igy jobban iátok ! Na végre itt van a döntő pillanat ! Minden megremeg egy hevesen kitaszított bögés morajától. Előttem alig 1(3 lépésre egy kis nyirfa ágai megrezzennek. A száraz galyak ropognak, pattognak s egy rengeteg feketés szürke árny lép ki a sürüböl. Két óriás agancs fénylik a hold világában. Ugy bőg, torka szakadtáig bőg, mintha tudná, hogy ez utolsó bőgése. Azt vélem, hogy lehelletét érzem ! A fegyver, melyet már előbb arczomhoz emeltem, ugy remeg, hogy a gyémánt-légy villogó köröket von a szarvas homályos alakja körül csak éppen rajta nem tud megállapodni. A szarvas nem lát engem s vadul orditva a másik oldalra fordítja fejét és keresi a vélt tehenet, mely hivta. Ezalatt térdre ereszkedtem s az előttem levő tuskóra támasztottam fegyveremet. Egy kis száraz galy recscsenik meg térdem alatt s ez figyelmessé teszi az óvatos kolossust. Fölkapja fejét ... s lövésem e perczben, a szarvas felé tüzes sugarat hányva, eldördül. Az vagy másfél méter magas ugrással hanyat fordul, erős robajjal hatol a kis nyiresen keresztül és félkörben újra elibém kerülve, fejét lelógatva megáll. Másodszor is lövök, mire ö lassan a völgynek indul, majd pár lépés után lefekszik. En örömömben — megvallom elhamarkodva — oda sietek, mire ő fölugrik és a sűrűségbe rohan, hol csak a ropogás jelzi utjának irányát. Egy magas cserfa mellett a recsegés elnémult. Ez az én legerősebb szarvasom utolsó óráinak története ! Lassan, saját ügyetlenségemen boszankodva, az Orehovó tónál várókocsi felé indultam. Sürü fekete felhők tornyosultak az égen s egyes nagy cseppek kezdtek alá hullani. Nemsokára csak ugy zuhogott a zápor-eső. Na hát vége van ! Minden vérnyom elvan mosva! Saját hirtelenséged rontott mindent el ! ... . Taxis sógorom a kocsin várt és első kérdése volt : — Mit lőhettél ilyen sötétben? Semmit, — felelém roszkedvüen ; egy szarvast és pedig egy rengeteg nagyot sebeztem, de el is rontottam. О egy jó 8-ast lőtt, de az öregnek nyomát sem látta ! György sógorom semmit sem látott. Tán végre a hires 18 — 20-ast rontottam ily ostobául el? Másnap hajnalban kimentem keresni. Gromant magammal vittem. Első dolgom volt a magas cserfát fölkeresni, hol a ropogás este megszűnt volt. Egyenest oda mentem ! Hej, mekkora öröm várt ott rám ! A cserfa törzsétől alig öt lépésre egy nagy szürke test hevert. A keresett szarvas ott feküdt megdermedve. . . . Alig mertem elhinni, amit most láttam. Két, karvastagságú agancs óriás koronákkal, egyik oldalán 10, a másikon 8 ággal, — meredt ki a méteres fűből. Megfogtam, hogy meggyőződjek vájjon helyesen látok-е?! Sehogy sem birom egy kézzel körülfogni, a koronák alatt pedig két kézzel érem csak ol az agancs kerületét. Testsúlya 207 kgr. feltörve: az agancs akkor 11 kgr. volt : ma, 8 nappal később : 10.479 kgr. Ezt a gyönyörű trophoát az idei agancskiállitáson bemutatandom. Az idei agancs-kiállítás a legszebbek egyike az utóbbi években ; kb. 60 drb állíttatott ki, s ezek közül a következő 10 drb. mint legerősb helyeztetett. Az első helyet nyerte el a József Ago t fhg által lőtt ama 20 ágas, melynek történetét lapunk mai számában közöljük. Egy pillantás a hatalmas, lombár agancsra, melynek tülökvastagsága egész fel a koronáig egyenletes s melynek gyönyörű empire koronája és oldalágai erősen kinőttek s még is összhangban vannak egymához — mutatja, hogy a jury helyesen ittélt, midőn e normális agancsnak adta az elsőséget. Az agancs súlya 9'200 kilogramm Mind ennek, mind a többi 10 agancsnnak méretei társlapunkban a Vadászlapban találhatók, úgyszintén a vadaskerti agancsok, a dámlapátok, özagancsok és zergekampók méretei). Igen szabályos az a 16 ágas is, melyet Mihalovics Dömötör lőtt Kovacicán, (Szlavóniában), de mi többre nézzük a Frigyes főhg. által a Dályok-tamási erdőben (Baranya-m.) lőtt 18-ast, melynek erős és tömör agancsai a Duna-Dráva közti erdők tölgyesében növekedtek oly hatalmassá. Különösen feltűnik a talaj minősége az agancsok színezete és constructiójában: az iszapos, mocsaras vidéküek simák, szürkés-szaru-szerüek, mig a hegyvidékiek erősen gyöngyözöttek és ahhoz képest hogy a talaj vasas részekben gazdag.— ennek szürkevörös vagy barnavörös színét hordják. Különösen feltűnő ez a gi'. Andrássy Gézánál Agyidóczon (Zemplén-m.) lőtt derék lBágason,, még inkább a gr. Erdődy. Rudolf (szilvási) 18-sán. mely saturálva van ama vasban gazdag erdős vidék talajából, mint a diósgyőri nagy vaskámorok földje. Á 4-ik helyet foglalja el Gr. Nádasdg Tamás gyönyörű 14-ese, melyet Mokrán, Márniarosban lőtt. Kicsinynek látszik ugyan és nem lombos (egészen elüt a többitől), mert szárai keskenyen összeállnak és valamennyi ága hosszura fel a magasba törő, olyan mint egy sokágú gyertyatartó), feketés színnel, mint a fenyvesek, melyek közt nőtt. Mint mondtuk, kicsinyebbnek látszik ez agancs, mint az utána helyezettek, de súlyra nézve harmadik (9.400 kilo) az összes helyezettek közt. Erösebbnek látszik a gr. Nádasdy Ferencz ö exja által F. Bruszturán lőtt I6-os, mert szára sokkal magasabb (125 centim, mig amaz csak 105 — mint a legtöbbé), — pedig súlya csak 7.850 kii. A Vll-dik helyet kapta gr. Mailáth László 18-asa, melyet a Dolna-miholjaczi erdőkből (e hires (szalonkázó helyről) küldött be. Kiterjedtségére nézve ez a legkisebb, de a legcorrectebben alkotott s mind szárra, mind kiágazásaira nézve a legtömöttebb": a mit magasságra és szélességre nézve kihagyott, azt az ágakba helyezte el. Nagyon szépek a Draskovich Iván vadaskerti szarvasainak agancsai : ilyen derék hatalmas 18-as és 16-osokat még aligha állitottak ki vadaskertből. Feltűnők még a dám vad lapúiok. az idei kiállításon, nem emlékszünk évre, mely ily gazdag lett volna ilyenekben. Kiállíttatott mintegv 12 drb. Legjobbak köztük a vaesiak (Fülöp Szász-Coburg gothai herczegtól) kiállítottak. Ellenben nagyon szegényes az őz-agancs collectio, mindössze 5 db és köztük semmi kiváló. Szép nagyok a zerge kampók (3 drb.) különösen a Kendeffy Gábor által a Retyezáton lőtt zergék egyikéje, melv mind magassága mind vastagságára nézve kiváló. Egy pár vadkan agyar is van kiállítva gr. Pongrácz Ferencztöl melyeket első helyre érdemesített a jury. A ki részletesebben akar értesülni az olvassa el a Vadászlap kimutatását. A kiállítás nyitva volt okt. 20-tól 25-ig : — kissé rövid idő — de' még is igen látogatott volt. О felsége a király óra hosszáig elnézegette, s meglátogatta többször József Ágost föherczeg * valamint a vadászatban fő uraink is órákat töltöttek e ritka szépségű agancsok szemlélésével. AGARASZAT ES KOPASZAT, A szolnoki országos agárversenyről mult számunkban közöltekhez pótlólag még közöljük, hogy a birói tisztát br. Podmaniczky Endre cs. és kir. kamarás volt szives elvállalni. Egyúttal helyreigazítjuk, hogy a nevezések nem a Nemzeti szállodába, hanem Kludik Gyula titkárhoz küldendők. A biharmegyei agai'ász egylet versenyről a tudósítás (igazabban csak adatok annak összeállításához) az utolsó perczben érkezett, s legközelebbi számunkban hozzuk. Egyelőre csak annyit, hogy 14 agár közül az első dijat Csanády Jenő Jam jumja, a 2-dikat Szabadhegyi Géza Lepkéje nyerte. Lóverseny is volt. VEGYES. Ma: budapesti ügető-versenyek, Cambridgeshire és alagi nevezések. Szombat-vasárnap : bécsi versenyek. Vasárnap : nagybecskereki versenyek. Royal Flush-ot. a Kárpáti dij favoriteját, temperamentuma miatt, ki kellett heréltetni. Ronnyt, az idei Derby egyik téli favoriteját Mr. Dorryt eladta Lossonczy Gyula urnák. Phil-nek tegnap két ivadéka lett nyertes ; Fiielte a kétévesek eladóversenyében, Néni pedig a Pratersterni dijban jött be elsőnek. A la' grecquet tegnapi győzelme után 2200 koronán Mr. Redgrey megvásárolta. A berlin-tatai távhajtás dijainak kiosztása hétfőn történt meg. Az utolsó próba, három kilométer lefutása legalább 15 perez alatt, vasárnap ejtetett meg a következő eredményei : I. Senfft fogat ' 7:59 II. Wiener « 7:40 III. Scliönborn « 8:41 IV. Marx « 7:07 Az első négy helyezett tehát meg is kapta a kitűzött dijakat és pedig egy-egy tiszteletdijat es 9000, 5000, 3000, és 2000 koronát. Az ötödiknak beérkezett Burdik fogat orosz lovai azonban annyira oda vannak, hogy ki sem jöhettek a pályára, ép ugy nem jelenheteit meg az utolsó próbánál a hatodiknak beérkezett Flesch-fogat sem, igy azután, az ötödik dijat (tdij és 1000 kor.) Czeipek fhdn. kapta meg Elsa ötéves olasz kanczájával, mely oly frissen érkezett Tatára, hogy az utolsó kilométereket kétperces tempóban tette meg. a hatodik dij pedig (tdij) Grimmer urnák jutott két öreg heréltjével; melyeknek egyike amerikai, a másik pedig (Balwol) magyarországi származású. Anaska — az Ansztria-dij győztese. A Prince of Wales handicapet alapul véve, melyben Mindegy 54-} kiló súlya alatt holtversenyt futott Anuskával (55}) — ez utóbbinak (ha nevezve lett Volna kfillett