Vadász- és Versenylap 42. évfolyam, 1898

1898-11-04 / 89. szám

1898. október 28. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 583 AGARASZAT ÉS KOPASZAT. Hubertus napját a budapesti falka-vadász társaság a szokott módon tartotta meg tegnap. Körülbelül 76 lovas találkozott a Paskál malom mellett 11 órakor. Jelen voltak a falkanagv : gr. Nédasdy Ferencz öexcjaés fia. Tamás, továbbá gr. Csekonics Endre ö excja két fiával, gr. Teleki József és Tibor, gr. Pe jacsevich Albert, gr. Zselinszky, gr. Baworowski, Jankovich Elemér, Gömöry Viktor, Pfeiffer Nándor stb. urak. a hadsereg köréből számos tiszt, köztük Halasy tábornok, Balta alezredes, Miklós Aladár kapitány, Fejérváry Géza őrnagy s mások. Két rókára vadászott a társaság. Az elsőt a Paskál malom melletti kis nádasnál verték fel s egy 17 perczig tartó sebes run után a palotai nádasnál elfogták. Innen a palotai kerek nádashoz lovagolt a társaság, hol kiugrasztottak egy másik rókát melv mintegy 30 perczig tartó igen heves run után a mogyoródi erdőbe menekült, hol az udvari vadállomány miatt a vadászatot abba kellett hagyni. Este a Kaszinóban 40 terítékű bankett volt melyen a Wenckheim Béla emlékserleggel a felköszöntőt gr. Teleki József mondotta, melyet alább közlünk: * * * Gr. Teleki József pohárköszöntője. A jelen alkalommal nekem jutott ama megtisztelő szerencse, hogy Wenckheim Béláról egy pohárköszöntőben megemlékezzem. De nem rónám le iránta a kegyelet adóját kellőképen, ha ismerve gondolkozásmódját •és életpályáját, tudva azt, hogy mint a korona tanácsának hosszn eveken tagja, egyáltalában pedig Felséges urunknak egyik legbizalmasabb. legmeghittebb szolgája, mennyire közel állott Felséges Urunk nemes szivehez: ha meg nem emlékezném mindenekelőtt azon rettenetes csapásról, a mely a folyó évben Felséges urunkat és a vele együtt érző hü magyar nemzetet sújtotta. Még mindég sajog a fájdalom szivünkben. Mintha hallottuk volna koszorús költőnket feljajdulni sírjában ezen megdöbbentő csapásra egyenesen reá illő szavaival : «Egy szó nyilallott a hazán keresztül, Egy röpke szóban annyi fájdalom, Éreztük a mint e föld szive rendül És átvonaglik róna, völgy, halom. Az első hir, midőn a szót kimondta Önnön hangjától visszadöbbene. Az első rémület kétségbe vonta Van-e még a magyarnak Istene.» Elvesztettük szei'etett királynénkat, nagyasszonyunkat ; elvesztettük idegen földön, távol övéitől, egy gaz orgyilkos tőre által sírba döntve. Elvesztettük azt a királynét, a kinél magyar királyné soha jobban meg nem értette a magyart: kinek szive, csak szépért.jóért, nemesért. a népjólétért dobogott: ki nöi erényekben tündökölve, olyan megadással, igaz türelemmel hordta azt a súlyos keresztet, melyet a gondviselés egyetlen fia elhunytával reá rótt, a mely kereszt őt már itt e földön szentté avatá. Ha nagy a mi bánatunk, mennyivel nagyobb a bánata Felséges Urunknak, jó öreg királyunknak. Alig tudunk megvigasztalódni. De megtaláljuk az írt sajgó sebünkre, ha feltekintünk szent Ist ván koronájának fenkölt hordozójára, a ki most is olyan hősiesen viseli a tövis koronát. * * 4 Meg kell hogy találja király és nemzet fajdalma enyhülését azon biztos tudatban, a mely ott él minden magyar ember szivében és onnan soha ki nem irtható, hogy azon szeretetteljes erös kapocs, mely a Magyar nemzetet Felséges Urunkhoz, jóságos apjához köti, ezen rettenetes csapás folytán, felejthetetlen Erzsébet királynénk kiömlött vére altal. még szorosabbá köttetik. Meg kell hogy találjuk fájdalmunk enyhülését még azon biztos tudatban, hogy Istenben boldogult Nagyasszonyunk emléke örökkön örökké élni fog és nemzedékről nemzedékre igaz kegyelettel lesz megőrizve itt e földön, mig nemzet él e hazán. * * * Mi pedig uraim, a kik tudjuk azt hogy ki volt felejthetetlen Nagyasszonyunk, a lovassport szempontjából milyen dicsősége volt ö a pesti róka-falka társaságnak ; mi kétszeres kegyelettel őrizzük meg emlékét, és ha zokogva állunk meg koporsója előtt és ha fenséges személyiségében nem is gyönyörködhetünk : hiszszük, valljuk, tudjuk, hogy felettünk őrködik jóságos, nemes szelleme. * * * A mikor Wenckheim Béla eme serleget melyet mi mint ereklyét őrizünk : a Nemzeti Casinónak ajándékozta, azzal a kikötéssel, hogy az minden esztendőben Hubertus napján a vadász-ebéden emlékezetére ürittessék : akkor is szolgálatot tett nemzetének. Mert jól tudta ö, mint egyike azon nagyoknak, és azt nem hiúságból de teljes önérzettel érezhette magában, hogy a kegyelet érzését a derék ősök iránt nemzedékről nemzedékre ébren kell tartani, mint egyik biztos zálogát nemzetünk fenmaradásának. Mert csak az a nemzet képes azt az erkölcsi erőket magában kifejteni az önfentartásért és a fejlődésben való minden küzdelemben (a mely erkölcsi erök egyedüli biztos alapköve fenállá^ának): a mely nemzet tiszteli, megbecsüli a méltó ösök emlékét, és a hol az utónemzedék generaczióról generaczióra követi nemcsak szóval de tettekben is amazok dicső példáját. Wenckheim Béla egyike volt azoknak akiket büszkén vallunk a magunkénak. A «noblesse oblige» elvét követve, azt a nézetet vallván, hogy az előkelőség, nyilvánuljon az bármely téren, a szellemiekben avagy az anyagiakban, nyilvánuljon az a születésben : kötelezettséggel jár; megmutta ö. hogy miképen kell kinek-kinek a legjobb tehetsége szerint a benne rejlő képességet érvényesíteni a köz javára. Ott volt ö azok között, a kik a nemzet és királya közötti kibékülést létrejöttében elömozditák; és a mint az elvetett mag terebélyes fává nőtt: mindenkor azon fáradozott, hogy ezen fa mennél erösebb gyökért verjen, és hogy azt az alkotást, a mely kezdetben a jól fel fogott érdekek által parancsolt okosság szüleménye volt: a kölcsönös igaz Szeretet melege hassa át. * * * Ott látjuk öt a korona tanácsában mint hazájának hü liát és mint koronás királyának hü szolgáját. Szerette hazáját — nem szóval, de tettekben, a legjobb tehetsége szerint szolgálván annak érdekét. De ugyanakkor királyához rendületlenül hü volt, élöbizonyságául annak, hogy honszeretet és király iránti hűség teljes harmóniájában kell keresni és megtalálni azon biztos alapot: a mely a közpályán való szereplésében iránytűje kell hogy legyen mindenkinek, aki közpályán való szereplésre hivatott. De ott volt ö a társadalmi téren is mindenütt. a hol neki szerep jutott az elsők között; ezen a téren épen úgymint a közpályán mindenkor, mint a lovagiasság, a férfias egyenesség. jellem szilárdság eszményképének a megtestesítője. Mint sportsman a magyar sport-életnek egyik kimagasló alakja. Az országos lótenyésztésnek egyik legbuzgobb apostola volt. a lovas vadászatoknak pedig büszkesége s szeme fénye. Űzte a sportnak eme legnemesebb nemét a sport iránti szeretetből, a sportért magáért; valóságos gyönyörűségét lelte benne. Kezdetben Csákón, azután máshol folytatva, végül pedig Pesten : a vadásztársaságnak éltető eleme, központja ö; folyton azon fáradozván, hogy a lovas-vadászat mentől szélesebb mederben megkedveltessék. Mindig ugy fog tündökölni előttünk, mint a lovas-vadászok mintaképe. Hogy milyen komoly számba vette ö e sportot: mutatja egyebek között, hogy ezt a serleget azzal a meghagyással ajándékozta az utódoknak, hogy az minden évben a hubertusi vadász-ebéden ürittessék emlékezetére; és hogy akként végrendelkezett : hogy a róka-vadászok vereskabátjában temessék el. * * * Uraim!.. Ilyen alakját közéletünknek ezen emlékében is megbecsülni egyenesen szent kötelességünk nekünk utó-nemzedeknek ; a kiről mint egyiknek ama dicső «nagyoknak» minél sűrűbben megemlékezni nagyon is tanácsos a mai időben, a melyben hazai társadalmunk sorvasztó betegségben szenved. Mert például: ha látjuk, hogy hovatovább gyakorta fordulnak elő esetek, melyekben a lovagiasság, a tisztesség fogalmának ideális tartalma, egyenesen arczul üttetik és méltóan megdöbbenve igy sóhajtunk fel: «hová lett a régi erkölcs 1!» nohát akkor uraim csak épülhetünk, ha azokra a derék ősökre — minél sűrűbben megemlékezünk. És most ürítem e kehely! Wenckheim Béla emlékezetére: «Legyen áldott az ö emléke és vezéreljen minket az ö szelleme.»!! Ezután még a masterre Nádasdyra mondott köszöntöt gr. Csekonics Gyula. Falka és lő-vadászatok hg Schwarczenbergéknél. Ürmény (Nyitra megye) 2—XI—98. Tisztelt föszerk. ur! Szóbeli Ígéretemhez hiven: frauenbergi vadászataimról már visszajővetelem napján küldöm meg önnek híreimet. Oktober hó 24-én vasárnap volt az összejövetel. Jel en voltak : Schwarzenberg Adolf herczeg mint házi ur és neje a berezegné. Teréz herczeg kisaszony j leányával, fiai János hg feleségével, Félix hg feleséI gével, Lajos, Károly és György herczegek. Lobkovitz György hg nejével és 3 leányával. Paar Károly hg nejével és Alfons fiával, Windisgrätz Alfred hg nejével és leányával, Schönburg Lajos hg feleségével Trauttmansdorff Károly hg nejével Károly fiával és 2 leányával. Auersperg Ede hg feleségével, Lövenstein Lujza hgné, Schwarzenberg Károly herczeg feleségével. Lichtenstein Lajos hg. nővérével. Czernin Eugen gr. feleségével, Lamberg Henrik gr. generalis feleségével Ellz Jakab gr. feleségével Kinsky Adolf és Ferencz grófok Esterházy Miklós Móricz gr. feleségével. Széchényi Kálmán gr. Hunyady József és László grófok' Lövetett 11.534 drb, mindenféle vad, legnagyobb része fáczány, sajnos a részletesebb vadászjelentést nem küldhetem, mert még nem kaptam meg. A vadászat egy hétig tartott. E héten 3-szor volt kopó utáni lovaglás, melyen a vadásztársaság egy része vett részt, mig a másik rész fáczán és nyúlra lött. A mester Schwarzenberg Lajos hg volt s 12 kuplival vadásztunk, mindannyiszor szép «kill» volt. Az egész héten a legszebb időnk volt. Üdvözli Gr. Hunyady József. 4 arany- 18 ezüstérem, 3

0 disz- As elismerd oklevél. KWIZDA-féle Restit u tiofluid. ot. 4z kir. >tab. mosóvíz lovak számára. 1 üveg 1 frt 40 kr. év óta használják odvsri _ _ istállókban, nagyobb katonai és polgári istállókban, nagyobb megerőltetések előtt erősítSszer, ilyenek után az erö visszaszerzésére; továbbá rándulásoknál, azizmok meredtségeesetében stb. a lovakat atrainiugben erőpróbákra kepesiti Valódi minóségben csak fent látható védjegygyei ellátva kapható Ausztria és Magyarország Összes gyógyszertáraiban és drogueriáibnn. Főraktár: Kwizda Ferenc János SS. és kir osztr-magy és rámán kir. sdvari szállító JíerölNti gyógyszerésznél KoruBiilJür£öan, Bécs mellett