Vadász- és Versenylap 42. évfolyam, 1898

1898-02-19 / 8. szám

66 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1898. február 19. elővezetett lovakat a kupeczek utján megveszi, valógossá válik ekként a lótenyésztőkkel. Lóvásár Kaposvárott. A «Somogvmegyei Gazdasági Egyesület» az évenkint megtartatni szokott lóvásárját április hó 2-án és 3-án fogja ez évben rendezni Kaposvárott a honvédtéren. A vásárra mindeddig bejelentetett 100 darab ménesbeli ló. a melyhez még a végleges bejelentések lezártáig legalább 50^60 darab fog hozzájönni, a mely lovak egy magyar és — a külföldi vevőkre való tekintettel — német nyelven megjelenő katalógusban lesznek összefoglalva. A katalógusba bejelentett lovakon kivül a népies tenyésztés termékei is igen nagy számmal lesznek a vásáron, mint mindig, ugy minden valószínűség szerint ez alkalommal is képviselve A rendező bizottságnak tudomása van róla, hogy a Budapesten márczius hó 29.. 30. és 31-én tartandó luxus-lóvásárra Egan Ede vezetése alatt a német gazdáknak egy nagy csoportja fog lerándulni lóvásárlás végett, a honnan a kaposvári vásárra is e fognak jönni. A mi mindenesetre sok kedvező auspicium lehet a vásár sikerének biztosítására, nem is említve, hogy a gazdasági egyesület nemcsak a hazai, hanem az osztrák, német, olasz, szerb, román és bulgáriai lapokban a lóvásárt kellőkép hirdetni fogja. TÁRCZA. Fadlallah el Hedad Mihály alezredes jelentése a földmivelési minisztériumhoz arábiai útjáról. A földmivelésügyi magy. kir. minisztérium tudvalevőleg a mult év elején megbízta volt Fadlallah alezredest, hogy a bábolnai ménes tenyészió állományának vérfel frissítése czéljából körülbelül tiz eredeti arabs ló beszerzése végett Arábiába utazzon. Annak idején lapunknak több izben volt alkalma ezen expeditióról — annak Arábiában idözése alatt — megemlékezni, elmondottuk akkor az expeditió útirányát, utazását, azt a meleg és kitüntető fogadtatást, a külömbözö beduintörzsek által stb. stb. Az expediliót vezető alezredes most hosszabb «Jelentésben» számol be a földmivelésügyi minisztériumnak; e Jelentés első részében mindazokat elmondja, melyek lapunk tavalyi 13., 23. stb. számaiban foglalvák. Minthogy ezek közönségünk előtt ugy is ismeretesek, jelen alkalommal nem ismertetjük ujjolag, hanem átveszszük a Jelentésből a kővetkezőket, melyekben Fadlallah alezredes «tapasztalatait» adja elő: «Az ilyenhez hasonló expediczióknál — mondja az alezredes, — mindenekelőtt is nagy fontossággal bir az időpont megválasztása, midőn az útnak indul. A korán beálló nagy melegek s ezek következtében való vízhiány Syria belsejében és a sivatagon az első tényezők, melyek azt javasolják, hogy ily utazások akkép osztandók be, hogy novemberben már a Syriában választandó kiindulási pontban, indulásra készen legyen, hogy körülbelül májusban, a nagy hőség beálltával visszatérőién legyen az expediczió. A beduinok érkezése az arabs félsziget délibb részéből határozott időponthoz nincsen kötve, függ ez nemcsak az időjárástól és ezzel kapcsolatban levő fünövéstöl, hanem egyébb körülményektől is, mint a folyton tartó egymás közötti hadakozásoktól s ezek kimenetelétől, egyes törzsek viszonyától a török hatóságokkóz stb. Rendes körülmények közt április hó közepe felé volnának nagyobb törzsek, Aleppo, Hamah, Horns és Palmyra környékén —ezektől 5—15 napi járóra a sivatagban találhatók. Egészen közel sohasem megy egy beduintörzs valamely nagyobb városhoz, mivel teljes bizalommal sem ő. sem irányában senkisem viseltetik. Ilyenkor szerzi be a beduin egy évi szükségleteit. melyek lőszer, rizs, ruházatból stb. állanak s mely szükségleteit rendelkezésére álló egyenértékekkel, vagy ha teheli — persze erőszakkal is — szerzi be. Legtöbb vagyonát állatjai képezik : a teve. birka és a ló,; . — az előbbi kettő a fellahoknál (földmivelők) és a városi lakosoknál is nagy számban található, mig nemes vérű, tisztán nevelt és ké pességükre nézve kipróbált szülőktől származó lovaik ezeknek nincsecek, természetes tehát, hogy a számos csereüzletnél a ló képezi a fő kereslet tárgyát. Minden arabsnak, legyen az nomád, beduin vagy letelepedett lakos, szegényebb sorsú vagy előkelő gazdag, mintegy vérében van a ló iránti nagy szeretet s büszkesége határtalan. ha valamely kitűnő család vagy egyes kiválóbb kanczák ivadékát birhatja. A beduin harczias természeténél fogva és mint az erőszakos rablótámadások régi kedvelője, a lovat nem nélkülözheti ezen «foglalkozásának». szenvedélyének üzésénél s ezen alkalmaknál viszont lovától a lehetőség határáig felcsigázott munkaképességet s kitartást követel, minek következménye, (a szűken való tartás s minden legcsekélyebb elkényeztetés teljes nélkülözése mellett) az, hogy az ily fokozott munkát nem biró lovak önönmagukat sorolják ki s csak a legkeményebb megpróbáltatásokat sikeresen kiállóit lóanyag marad a beduin birtokában ; ezek után neveli ö a lovait, melyek aztán öt veszélyes és fáradságos utjain hordozzák, csodálatos kitartásuk s nagy sebességük által nem egyszer mentvén meg gazdájuk életét. Minden kipróbált képességű, gyors, kitartó, nemes vérű lovat a próféta öt kanczájától származtatnak, még pedig, mert ezen meseszerű öt kancza volt csak képes Mohamed sok lova közül arra, hogy a Mekka és Bagdad közti viszontagságos nehéz utat lehető leggyorsabban megjárták s ép egészségben tértek onnan vissza. A beduin q kanczát sokkal többre becsüli, mint a ménlovat; ennek magyarázata abban rejlik, hogy kalandozásai alkalmával a ménló nyerítése által elárulhatja gazdája jelenlétét s ezért kivétel nélkül kanczákat használnak ilyen alkalmakkor. Egy beduin törzsnek rendesen csak annyi ménlova van, a mennyi a kanczák befedezésére szükséges; ezen méneket a legjobb kanczákból nevelik s «Aai/wÄ»-nak nevezik őket, elég ajánlólevél egy ilyen mén számára, ha «hadudit» nevelő kanczától származik. Egyébb tekintet nem is jön figyelembe ama mének kiválasztásánál, melyeket tenyésztésre használnak, mivel itt is a kanczáé a főszerep, mindent ettől várnak s meg vannak győződve, hogy a kancza jó tulajdonságait, bármily ménnel legyen is fedeztetve, átadja ivadékainak. Azon méneket, melyekből «hadudi» nem lesz, kivétel nélkül eladják rendesen már választott, vagy egy- legfelebb kétéves korukban s innen magyarázható, hogy teljes korú méneket beduintörzseknél csakis a legritkább esetben lehet vásárolni. Ezen méncsikók ára, mivel bogy a beduin maga sem becsüli őket valami sokra, nagyon alacsony szokott lenni s ezeket szerteszéjjel az egész országban, a letelepedett és városi lakosságnál találni lehet, kiktől aztán teljes korukban megszerezhetők. A letelepedeU lakosok birtokában kanczát nem sokat lehet találni; tenyésztéssel ezek csak igen csekély mérvben foglalkoznak s a kanczaanyag kevésbbé jó minősége miatt — minthogy itt is a kanczára fektetik a fősúlyt — nem is vezetett ezideig eredményre. Kanczákat a beduin csak a legritkább esetben ad el s akkor is ezek ára három-négyszer akkora, mint a méneké. Igen gyakran egy kanezának több tulajdonosa van, kik a származó csikókban osztozkodnak; azután meg, ilyen kanczák rendszerint a legértékesebbek is lévén, megvételük természetesen sok nehézségbe ütközik, nem ritkán lehetetlen is. Ha egyesek el is adnak kanczákat — tetemes magas ár. mellett — rendesen ezen kancza i első, harmadik, ötödik csikaját, vagy első kanczacsikaját biztosítja maganak. söt kiköti azt is, bogy a kanczát a vevőnek még akkor sem szabad eladni, ha ö (t. i. az eladó) a csikaját már meg is kapta. Ily nehéz feltételek mellett is egyes kanczák ára 40—60,000 piaszterre (4—600 forint) rug. A kanczák. ha vemhesek is, úgyszólván a ! eel lés órájáig mennek nyereg alatt, leellés j után pedig alig engednek nekik 5—6 napi pihenőt, mivel a beduin nem igen jut ama helyzetbe, hogy lovát kímélje. Lépésben csak akkor lovagol, ha nagyon ráér, külömben I csak a sebes vágtatást ismeri; ügetésben sohasem megy, e jármodat az arabs ló nem is tudja. A méneket rendesen korábban nyergelik, mint a kanczákat; egyéves korukban már gyerekeket ültetnek fel reájuk, igaz, hogy zablát nem kap a ló s csak kötőféken vezetik. de azért gyakran megtörténik, hogy —2 éves csikóra jól megtermett felnőttek "is " felülnek s mennek naphosszat az egyenetlen, gödrös, köves terepen sokat vágtázva s a csikó inai mégis a legtöbb esetben épek és szárazak maradnak. A mint a csikót anyjától elválasztják, mi 5—6 hónapos korában, de sokszor előbb is megtörténik, vége a szabadságának, lábait vasbékókkal s lánczokkal kötözik össze s ezen nyűgöt élete végéig hordja a nyereggel együtt, mely soha, vagy csak ritkán kerül le a ló hátáról. A békózás azonban igen sok, gyakran előforduló hibának az okozója: többnyire két egyoldali láb van felváltva — hol két bal, hol két jobb egymással — a csüdre feltett békókon megerö6itett lánczczal vagy kötéllel i összekötve s ezen láncz vagy kötél oly fövid, j hogy a ló kényszerítve van maga alá húzni I lábait, ezenkívül még a hátsó láb egy kötél, ' vagy láncz által egy. a földbe vert karóhoz | van kötve. Különösen ertékesebb lovaknál — j melyeket lopás elöl akarnak megóvni, nem ritkán mind a négy; vagy még a két első is össze van kötve, ugy hogy mig a szegény párák megszokják, de később is sokat erőlködnek s rángatják békóikat, hogy tőlük megszabaduljanak. E vasbékók nem egyszer — mint ezt egy külömben gyönyörű, ideális szép pej ménnél nagy sajnálattal kellett tapasztalnom — gvürütetemnek látszó csontujjképleteket és csonthártya vastagodásokat okoznak, a fejletlen csikónál pedig, minthogy folyton maga alá húzott lábakkal kénytelen állani, az első lábak franczia, a hátsó lábak kardállását hozzák létre s a még gyönge izületek folytonos megterhelése által puha csüdöket, — ezeknek arányos rövidsége mellett is — okozbak. A korai használat által, hogy t. i. 1^-éves csikóra 70—80 kiló sulyu emberek is felülnek, magyarázható meg, hogy oly sok rossz hátú lovat lehet itt találni. Az idősebb lovak zabiája oly erős s oly kíméletlenül bánnak vele a megállításnál vagy a forgatásnál, hogy a ló sokszor valóban összerogyik, leül; lehetetlen, hogy ily módon lábai ne szenvedjenek. Ritka csikó az, a melyiken születésekor bármi kis csonthibát is lehetne találni — csak a későbbi bánásmód okozója ennek. Például felhozhatom, hogy Selemiyehben egy feltűnő fokban kardállásu és puha csüdü Abon Argoub nevü mént láttam, mely külömben nemes küllemü és correct ló volt egészen; láttam e ménnek nyolez csikaját is — s egyen sem volt felfedezhető apjuk hibája. Istállót a lovak sohasem látnak, folyton szabad ég alatt tanyáznak gazdájuk sátra körül, lakatókkal elzárt békókkal ellátva s összekötözve, egyrészt, hogy össze ne rúgjanak, másrészt pedig azért, hogy a gyakran előforduló lopásoktól biztosítsák». (Vége következik.)