Vadász- és Versenylap 42. évfolyam, 1898

1898-12-24 / 96. szám

669 — Nem kellett volna elereszteni.... Há'szen akartam én üket méltóságod felé terelni, — de az emse megkergetett; — hanem megkerülnek azok még ma! — mondogatá a legény. .. Nem sokára aztán megkezdődött a hajtás.. . Csörögtek röesak sebtében jön ám a palócz legény. . .. éppen kapóra, sokan látták, hogy az ö idétlen kurjongatásaira törtek ki az erdeiek... kikap ez most. . . De mielőtt öt támadhatták volna meg, a legény megpillantva az elesett állatot—neki pültek szarkák s a mint a nyugodtan álló vadászt megpillantotta egy ilyen ravasz — hirtelen megbukott; károgtak a varjuk s baktatva jöttek egy - egy darabot előre a nyulak s lekuporogva billegtették lioszszu füleiket neszezve, hogy merre meneküljenek ! Közbe felkeltek az erdeiek is a hajtók előtt , kik iszonyulármával disznók, disznók ! .. ! igyekeztek őket «lőre hajtani. Mindegyikünk s készen tartá Egyszerre y /t y y /. rt /.Tf V-s* Z. r werte y. a. /. * /. « 't /. te/D-.iJ /.*f « • V-n . . rix, a holt ellenfél irányában, s egyikök reárivalt. ... «Hagyod abba azt az ütlegelést te kamasz: jobb lett volna ha nem riogatod meg. akkor ránk jött volna az egész konda. s Ő méltósága is, velem együtt legalább egyel egygyel beszámoltunk volna... kutya ter. .. «.. . Há hát nem a báró ur lőtte? hüledezett a legény, már pedig azt gondoltam, hogy akkor a kukorieza pótlásért én kapom meg a gazembert!. .. Hej. hogy megpörköltem volna!. — Lőttünk még aznap 3 erdeit, de ezek tavaliak voltak. Az emse elmenekült 3 malaczával. fst. ä Ml. f. .festészet zajra mozdulatlanul neszelt a fegyverét. . . mind e lárma közé egy emse csendes röfögése ballatszik, mely rakonczátianul futkosó malaczait utasítja, hogy szépen háta mögött baktassanak, különben baj lesz! maga pedig lassan koczogva, s néha-néha megállva s füleit hegyezve neszel... Még nem láthatni őket. . s van időm legközelebbi szomszédaimra lopva átpillantani. Jobbfelül a vadászur, balfelöl k. m. kir. kamarás — kitünö lövész áll. Egyszerre nagy rikoltás hallatszik a hajtók felül....™ «Mélt'sás uram!» «Mélt'sás uram !» itt az ahunczut disznó! s erre a kiabálásra megriadva az egész konda megfordul bal felé s fut, fut, de visszafelé... Csak egyetlen lövés hangzik balfelöl s mindjárt iszonyú rikogás sikongás, s amint irigykedve oda pillantok: látom hogy az erdei uton egy sötét tömeg hömpölyög. «No ennek beadott a kir. kamarás ur!... A hajtók beérvén ezalatt, mindnyájan az elejtett zsákmány felé indultunk. Egy fiatal raareassin volt, mely nem hajtva anyja intő tanácsára, vakon rohant előre s elérte végzete. Az összejöttek kérdezösködésére kitűnt. — hogy az anyja még három növendékével visszatört a hajtőkön. . . Tyüh. . . iniljom adtát... de hasztalan emerek ezek a hajtók!. . . Amint ott nézegetjük a kanit — egyszerre Gr. Dessewffy Miklós vencsellöi ügető-training pályája. (Szövege 667. oldalon. jót húzva I szalad, s egy mogyoró pálczával reá. .kezdi szidalmazni. .. . ...Hát csak megkerültél te akasztófára való, ne neked!... s még egyet huz rá... Te edted meg a kukoriczámat. te eb fia ! neked ugyan beadott a méltóságos báró ur — s egyet sanditott az apostrafált ur felé, azt hivén Gr. Dessewffy Miklós kettes fogata: SCHATZL és MOZDONY. (Szövege 667. oldalon.) hogv más nem is tehette azt... — Ugy-e végét vette garázdálkodásaidnak ; ne neked s megint egy jót húzott az erdeire. .. A situatio olyan comicus volt. hogy eleinte mindenki nevetett rajta, hanem aztán a vadász urak előtt, kik az erdeit mint fegyveresen ellentálló vitézfélt tisztelik — viszatetszést szült a matyók illetlen magaviselete A budapesti képzö-müvészeti lársulat téli tárlalán látható most Gr. Itatthi/ám/ Elemérnek a Magyar Lovaregylet elnökének képmása Benczúr mestertől. A gróf természetes nagyságban lép elénk fedetlen fővel és fekete öltözetben, ballválláról szijjon lüggö verseny-látcsövei, melyen balkeze nyugszik. Az arcz nyugodt nyilt tekintete, eröleljes és nemes kifejezése egész testtartása stb. nemcsak külsőleg örökíti meg a grófot. ... de mintegy lelki világát is visszatükrözi. Ez alakéi és lehel. A nagy mestere müvével nem festményt, hanem élő alakot hagy az utókornak. Ép ily mesterműve Benczúrnak az előbbi mellett gróf Károlyi Lászlúné Apponyi Fan- ny grófnő bűbájos szépségű képmása : szintén térdkép eredeti nagyságban. s a kik e nemes szép arczot s rózsás alakot szemlélik, — szintén nem festményben hanem élő alakban gyönyörködbeinek. * * * Das deutsche Ross in der Geschichte, in Sitte, Sang und Sage. írja Devens Frigyes Károly, a képekel rajzolja Robholl Tivadar Hatalmas mü kiadására határozta el magát C. E. Müller könyvkiadó czég Brémában, mely a német ló történetét, fejlődését és jelentőségét ismerteti. Részletesen irja le a ló eredetét. állapotát a németség őskorában, jelen tőségét a vallás kultuszában és a lovagkorban. fontosságát a jogéletben, a művészetekben, használhatóságát az élet minden ágazatában. áttérve a mai német mének ismertetésére is. A hozzánk beküldött elsö füzetben—az egész mü 10 füzetből fog állani — gyönyörű stylusban ismerteti a mü irója a német ló történetét. A nagy album alakban megjelenő mü kiállítása remek, az illustrátiók (részben színezettek) egész nagy oldalakat foglalnak el és valóban dicséretére válnak a műnek. Egy-egy füzet ára 8 márka. Megrendelésekel elfogad lapunk kiadóhivatala is.