Vadász- és Versenylap 42. évfolyam, 1898

1898-09-17 / 70. szám

Ann jdTO.Ult - ES VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LOTENYESZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, A vidéki verseny-egyletek. Az Urlovasok szövetkezete A Magyar Tattersall-egylet s az összes lótenyészbizottmányok hivatalos közlönye. Előfizetési ára: egész évre 12 frt. | évre ápril -október végéig a (a vers. időszak) 10 frt. £ évre január—junius 7 frt és julius—deczember szintén 7 frt. Negyedévenként 4 frt. Az előfizetési pénzek a «Vadász-és Versenylap» kiadóhivatalához (Ferencziek-bazárja III. lépcső I emelet) cziinezendök. 70. szám. Budapest, 1898. szombat, szeptember 17. XLII. évfolyam Megjelenik a budapesti, alagi és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előestéjen, a többi időben hetenkint egyszer (szombaton). oszáív+ ' Erzsébet királyné. Messze, messze földről, sok országon át, sirató harangok bánatos kongása. a népek százezreinek végtisztesség tétele mellett érkezett meg a Császárvárosba, ólmos mély ölében hozva az átvert szivü Királyné tetemeit, a virágos koporsó . . . Pár óra még . . . s Magyarország valódi édes Anyja ott pihen a kapnczinusok szomorú kriptájában, bálványozott lia mellett. . . . .... Szállj, szállj az égbe Wittelsbach Erzsébet, szent lelked glóriájának sugarait szórd le reánk árván siró magyar nemzetre, légy a mi védangyalunk odafenn is, mint voltál idelenn. . . . A Királyné, mint sport-lady. Mily szép idők voltak azok, midőn Nagy asszonyunk, felséges férje oldalán ott száguldott a rónán át, követve a főnemesség szinejava által, a csaholó kopó falkák után... Látni kellett volna, mily kecsesei és mégis mily biztos kezekkel vezette Királynénk paripáját árkon bokron keresztül, oil járt folyton az élen. s egy-egy hosszabb menei alkalmával még ö buzditotta a lankadó lovasokat. Ki tudja, lesznek e még ily szép napjai Gödöllőnek ?.. . Hadd álljanak itt a következők, melyek Felséges Asszonyunk sport szenvedélyét jelemzik. * * * Kgyszer egy nagy hadgyakorlaton láttam a felséges asszonyt, 1858 őszén Bisamberg környékén. Ah! akkor még csupa napfény és mosolygás volt, alig pár éves menyecske felséges férje oldalán. .. Egy lovas hadosztály élén vonultak Bisamberg felé. A császár és császárné is lóháton, utánuk fényes suite és oldalvást két négyes fogat, melyben palotahölgyek ültek és egy orvos. Ő felségeik is csak nemrég ültek íóra, hogy egy közeledő ellenséges lovassag összeütközését jobban láthassák, melyet a császár megakart szemléltetni nejével, ki már hetek óta örült ennek. K sorok irója. mint galoppin. szintén a suitben lovagolt. Ez egy nagy befejező manőver volt. A császári déli hadtest 3 nappal előbb Bécsből indult el, s részint a Duna jobb pártján, Nussdorf felé, részint a Kahlenberg megkerülésével, másnap Weidling an Bach és Stillfried közt (hol 600 évvel azelőtt Habsburgi Rudolf és Kun László király azt a véres csatát vivták Ottokár cseh király ellen, ki ott életét veszté) tábortűz mellett tölté az éjt; harmadnap reggel pedig pontonokon két helyütt kelt át a Dunán — hogv a Stocker és Bisamberg alól Bécs felé nyomuló északi ellenséges haderőt oldalba kapja.. . Már nem emlékszem tisztán micso a hadosztályok voltak nálunk, csak azt tudom hogy lovasságunk a Liechtenstein buszárokból, a Civalart uhlánusok és egy Curassier ezredből állt; vezénylősük pedig hg. Liechtenstein Ferencz. akkor tájban hires lovassági tábornok és nagy gavallér volt... Reggel 10 óra felé lehetett az idö s a déli hadtest már reggeli 6 óra óta kemény csatát vivőit a Bisamberg és Hollabrunn közt elterülő halmokon a Stockerau felöl jövő ellenség ellen, mig lovasságunk hátul a síkságon, escadron collomokban s a nyeregből leszállva várta a további parancsot — midőn egyszerre megharsantak a trombiták, nyeregbe szállást parancsolva, s alig igazodtunk el. midőn helyből féljobbra kanyarodva homlokzatba ügettünk fel, s mindjárt reá ugyanazon tempóban előre ügettünk, de alig pár száz lépés után megállapodtunk ; a trombitások a generalmarschot fújták, a zenekar pedig a Császárhvmnusba kezdett; inig parancsnokunk Liechtenstein hg. a front előtt «kard ki!» vezérszavára : magasra emelt aczélok villogtak egy pillantásra a levegőben. Felséges látvánv[lehetett ez a fejedelmi asszonynak, ki először látott ilyest... mert ez alatt alig párszáz lépésnyire egy fényes cavalcade élén ö telségeik jöttek lépésben felénk, — s egy kevéssé kanyarodva — homlokzatunk előtt ellovagoltak. Ekkor egészen közelben (a frontban voltam) láttam a bájos ifjú császárnét férje jobb oldalán ; amint tündöklő szemekkeFs'mosolygó arczczal nézegette sorainkat. Hg. Lichtenstein ki ezalatt jelentést lett Ő felségének, s ki itt sem felejtheté gavallérságát,.. .. gyönyörű virágcsokrot vett át — s Ö felségével váltott pár szó s kegyelmes fejbólintás után 0 felségének nyujtá azt át, ki bájos mosolvlyal köszönte meg az öreg tábornok udvariasságát — s pár pillanatig nézegetve a csokrot — egy adjutánsnak nyujtá át... Éppen idején, mert adjutánsok jöltek száguldva jobb oldalunkon és távolról nagy porfelleg támadt. Az ellenséges lovasság a Stqckeraui ut felöl oldalunkba akart jönni... 0 felsége valamit mondott a Császárnénak s az előjövő 4-es fogatba ültette. Mindjárt reá Lichtenstein parancsszava hang-