Vadász- és Versenylap 42. évfolyam, 1898

1898-05-06 / 28. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LA

P. 1898. május 11. Huszárcsiny «közkívánatra.»* Az eset, melyet elmondandó vagyok. 1866 julius 17-én történt meg. abban az időben, mikor Ausztria ellenségei északról a birodalom belseje felé nyomultak előre. Hogy az ellenség mozdulatait ha megakadályozni nem is, de legalabb kellőleg megfigyelni lehessen, és a a szükséges elővigyázati intézkedések megtétethessenek, ausztriai részről a Stockerauból Korneuburgba vezető uton a 9 es számú Liechtenstein huszárezredből kettős örséget állítottak fel, s örjaratokat küldtek ki, hogy az ellenség mozdulatait kikémleljék. Egy ily őrjárat egész Ober-Hollabrunnig lovagolt, s itt történt az alábbi eset. Két huszár (a 9-ik huszárezred évkönyvei Podzimek és Paulovitsnak nevezik őket) egy délután éppen az úgynevezett Bécsi-uton vonult a község felé, s akkor, midőn a főtérre érlek, az ellenkező oldalról néhány porosz «Királv-huszárt» láttak maguk felé vágtatni. Alig hogy meglátták őket a huszárok, visszarántották lovaikat, s tovaszáguldtak; mindez egy pillanat müve volt. A poroszok utánuk; akkori lakóházunk kertje alatt (mely a főtéren feküdt) folyt a vadászat megeresztett kantárszárral. Bekövetkezett az, amit vártam. A mi huszárjaink, kiknek oly nagy térelönyük volt, mint a mily hosszú a főtér, nem voltak beérhetök. A poroszok már éppen fel akartak hagyni az üldözéssel, midőn az egyik paraszt ház kapuján őrjáratunk harmadik huszárja, egy bizonyos Schweiger Henrik (született 1839-ben a magyarországi Bakonyiakban) mitsem sejtve — ugratott ki. 0 ugyanis az erdőben kémlelésen volt, s a falut megkerülve az emiitett parasztház udvarán akart a Bécsi ulra kijutni, miközben egészen váratlanul az ellenség elé került. Menekülnie lehetetlen volt; Schweiger meg'adta magát. Lefegyverezték öt, közre fogták, és hogy minden szökést meghiúsítsanak, lovát kantárszárnál fogva vezették a poroszok, Schweiger keresett ugyan alkalmat a menekvésre, de ennek következménye az volt. hogy *) Mutatvány: Deitl Fr. alkonsul «Unter Habsburgs Kriegsbanner» czimü könyvéből. Irta." Dr. Rameder Alajos, gymn. tanár. a poroszok, kik éles, fürkésző tekintetét észrevették, annál erösebben fogták lova kantárszárát. A falu végén megpihentek egy korcsmánál, hol Schweigert is megkínálták frissítővel, mit ö természetesen örömmel elfogadott. Nemsokára folytatták utjukat a porosz tábor felé, mely az Ober-Hollabrunntól Suttenbrunba vezető uton volt felverve. Megérkezve, nagy öröm rivalgással fogadták, s azonnal egy «huszárbravourt» akartak töle látni, melyekről, mint mondották, az osztrák lovasság hires. Huszárunk azonban vonakodott, s csak akkor volt rábírható, hogy néhány katonai mozdulatot mutasson be. midőn a liszek elé vezettetvén, ezek ismételték az előbbi óhojt. Megkezdette tehát mutatványait, s mivel mindig észak felé, az ellenség által megszállt terület felé fordulva végezte azokat, -bizalom keletkezett iránta s felszólították öt a tisztek, hogy most már egy valódi huszár-bravourt mutasson be. Sajnálattal jelentette ki Schweiger, hogy erre képtelen, még pedig, mivel lova az utóbbi napok egyikén megsérült, s e szavaknál nyergében előre hajolva, lovának állítólag sérült részére mutatott, A tisztek közül többen odaléptek a lóhoz, lehajoltak, hogy a sérülést szemügyre vegyék. E pillanatot felhasznalta Schweiger, felágoskodlatta lovát és sarkantyúba kapott, átugratotta a körülállókon, s teljes galoppban a Göllers patak felé vágtatott. Lovának ugrása a 12 láb széles patakon át, kimentette öt a poroszok kezei közül. Ezek kezdetben ámultak bámultak, de csakhamar lóra kapott néhánya s üldözőbe vették a szökevényt. Huzgalmuk azonban mihamar lehűlt, midőn közülök egyik-másik belefordult lovával a Göllers patakba. Némelyik golyót is küldött utánna. de csak a levegőt lyukasztotta meg. Schweiger meg volt mentve, ép bőrrel térhetett vissza ezredéhez... Kitakarodott már a porosz az országból, mikor a 9-ik huszárezredet áthelyezték Ober Hollabrunnba. Szóba került ez a bravour egy beszélgetés alkalmával az ezred t'sztjei és a városka polgárai közt. s a tisztek láthatólag meglepetve muttatatták meg maguknak az illető területet és a patak ama pontját, ahol e történet lejátszódott. A jelenlevők elhatározták, hogy a merész lovast megajándékozzák; a polgárok pénzt akartak küldeni, a tisztek azonban más nézeten voltak, mert tudták, hogy Schweiger kissé «flott» lovas.és a pénzt a boldog visszaemlékezés fejében hamarosan elverné, s igy nem volna maradandó emléke lélekjelenlétének. Igy aztán a polgárság egy nehéz ezüst órával ajándékozta meg. melynek fedelére a bravour napjá volt bevésve. Az egész ezred előtt, mely Ober Hollabrunn fö terén volt felállítva adták át az ajándékot Schweigernek, kinek mellén különben ekkor már ott diszlett a másodosztályú ezüst hadiérem. Képeinkhez. A magyar versenyíntézőség A holnap kezdődő budapesti meeting alkalmából, melynek az első 121,000 koronás Király-dij emléket biztosit a magyar versenysport történetében, mindama olvasóinknak (főkép vidéken és a külföldön), kik még nem ismerik a magyar versenyügy vezérférfiait, bemutatjuk ezeket képben és pedig a versenyek intézöségét, mely áll gróf Batthány Elemér, a Magyar Lovaregylet elnökéből és herczeg PálfTy Miklós és gróf Degenfeld Imre igazgatósági tagokból, valamint dr. Magyar Lászlót, a Magyar Lovaregylet vezértitkárát. * * * Chamant: a németek Buccaneerje, az ö legkiválóbb apalovuk, mely százakra menő ivadékai révén, maradandó emléket, dicsőséget, biztosított magának Németország lótenyésztésének történetében. Chamant 1874-ben elletett mons. Lefevre chamanti ménesében, Francziaországban (ap Mortemer. a. Araucaria), 1878-ban került potom 80,000 márkáért a porosz kormány birtokába és 1898 márczius 8-án költözött el a graditzi ménesben az élők sorából. Működéséről mint apamén és Németország lótenyésztésének regenerátorja köteteket lehetne irni. 1880-tól 1897-ig 170 mén- és 201 kancza- összesen tehát 371 ivadékot adott az országnak ; 1882-töl 1897-ig utódai 604 győzelmet arattak és több mint 3 millió márkát nyertek versenydijakban. Chamanttól legtöbb utódai átörökölték az ö individualitását és küllemét, a mi ugyancsak előnyükre vált, mert ritkán található "telivérmén, mely a mellett, hogy első klasszis, annyira megfelelt volna küllem dolgában majd minden követelménynek mint Chamant. * * * A kopó-falka — keresésben» czimü képünk a legtermészethübb festése egy lovasvadászat kezdetének, midőn a -kopók még csak keresik a rókát, és pedig szimatja után. Mily elegáns és természetes a kopók, lovak és lovasok mozgása! * * * Másik képünk («Vadkan-vadászat») épp ily természethüen festi a kanász-ebek által attakirozott vadkant, mely már lövést kapott, de roppant kemény és szívós természete mellett elmenekülne, ha a «

Saurüden»-ek meg nem állítanák; az egyik ebet ugyan (mely vigyázatlanul eleibe került) csunyául megvágta. de a többiek majd csak akadályozzák a futásban — mig az utána siető vadász a kegyelemlövéssel végkép leteríti. • » * Többi képeink magyarázatát lásd az illető c-zikkekben. VADKAN-VADÁSZAT.