Vadász- és Versenylap 42. évfolyam, 1898

1898-01-01 / 1. szám

13J8. január 1 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP BUDAPEST IV-, VACZI-UTCZA 14. SZÁM, I. EMELET Nöi és férfi angol szabó. KÜLÖNLEGESSÉG: angol szabású lovagló- ét vadász-öltönyök, kizárólag angol szivetekből na. ladenne m •&. gport- é« magvar disz-oltönyök elegáns kiállításban készíttetnek. = Hinták kívánatra Ingyen és bérmentve. — "Vid-élci megbízások pontosan eszkSzältetnek. TARC2A. A Bogarak. — Rajzok a pusztákról. — Irta : Tóth Mór. (Folytatás; Egy pillanat alatt ugrottunk fel fekhelye­inkről, másik pillanatban arczhoz emeli fegy­verrel léptünk az ivóba nviló ajtóhoz, s ki­rúgva azt, czélba vettük a három legényt. — Sose erőlködjenek, azur.ik; —le azzal a fegyverrel nem a mi dolgunk egymást bántani — sióit hozzánk csendes nyugalom­mal az előrelépő bundás, a nélkül, hogy ke­zében tartott fegyverét megemelte volna; — inkább jöjjenek elé az urak s mulassuk át a hosszú éjszakát. Egymásra néztünk, s a másik perczben azután lőfegyvereink egymás mellé fektetve az asztalon, ott poharaztunk Döntivel és tár­saival a nagy ivóban, a korcsmáros a söntés­ben, Eszterke körülöttünk, Márton csősz pedig pipáinkat töltögetve szolgait készen hátunk mögött. — Hát a másik két ur hol van? Lent vannak a putriban, alszanak. Hát nyugalmasan aludjanak. . de mi ott VADÁSZ URAK ÉS A MULATÓ mulattunk hajnalig4— Hakker Károly bara­lom volt a gazda : folyt a bor, mint a tenger, szólott a dal, csengett a pohár, mert hát belát­tuk annak igazságát a mit Dönti mondott: hogy nem a mi dolgunk egymást bántani. Dönti Peti, Bogár Jakab. Miska és Imre és Baski Gyurka, ezek voltak mulató társaink, s ez utóbbi gyönyörű hangja oly szivreható­ag zengett ebben az elhagyott csárdában, togy szinte elfelejtettük, hogy hol és kikkel vagyunk. Másnap folytatluk a vadászatot - két tár­sunk nagyon sajnálta, hogy átaludla az éj­szakát, épen' Szemrehányásokat tettek a va­csoránál nekünk, hogy nébkülök mulattunk, (este ugyanazon csárdába tértünk be, hol tegnap voltunk) midőn zöl dül az ajtó, újonnan megjele­nik Dönti és pajtásai, jó estét kívánnak szép illedelmesen, s helyet foglalva az asztalnál, sokáig nem szólnák semmit, mig végre Dönti lsssan felénk tekint s komolyan felszólal: — Most pedig én leszek a gazda! Visszajött egy napi járóföldröl, ebben a far­kasorditó rettenetes hidegben csak azérl. bogv nekünk revanche-ot adhasson ' Balla Kálmán, a dabsai csendbiztos, nem mindennapi ember volt, már külseje sokat ígért, szép magas barna, izmos férfi, nem csekély egyéni bátorsággal és kiszámíthatat­lan ügyes furfanggal vitte veszélyes hivatalát.* A Bogarak tartottak is tőle nagyon, s mi­óta a Bereczky csődört elkötötték Dabasról, mely községben maga Balla Kálmán is la­kolt — kerülték a járást különösebben még azért is, mert Statarium volt hirdetve! Dönti Peti dölyfös elbizakodásában nem hallgatott társaira s elkezdett Örkény felé portyázni, azon szándékkal, hogy rá les a pesti vásárról hazatérő kereskedőkre, de har­mad napon Balla Kálmán már nyakukon ' termett s egyszerre csak utjukat állotta. A komiszárius bét pandúrral volt. a betyá­rok jöten.de azért csatát fogadtak : hanem midőn észrevették, bogy a pandúrok élén Balla ki­j m gasló alakja száguld feléjük, szépen hátat ! adtak az ellepségnek. s elkezdődött a nagy hajsza. Pandúrnak ritkán van jó lova ; csekély fizetése, mely alig megy havonkint 20—22 frtra. alig elég a maga fentartására. — Mi­ből tartsa még családját, lovát, mely több­nyire olcsó silány állat szokott lenni; miként volna kívánható az, hogy,jól abrakolt be­tyár lovakkal versenyt fusson vagy pláne azokat még meg is előzze. Pedig egy betyár bajsza nem olyan ám. mint egy katonai lovas ütközef, hogy öt perez alatt vége van az atak­nak; ez órákig szokott tartani. eröS|kitarló lo­vaglással : szejjel szórva kerítve, előzve, verse­nyezve és lövöldözve. Most is erősen sza­lasztva messze marad­iak a pandúrok, csak Balla maga volt nyo­mukban, kezétfen tartva forgó pisztolyát, s fel­tartóztatlanul ráhant a futó csapat után. mely­nek nyomát csak a felkavart homokfelhö jelezte. Jó fekete paripa volt alatta, a Halászok bo­jári méneséből, félvér arab, tele tűzzel — felcsigázott verseny BETYÁROK. kívánsággal, mely fajá­nak sajátsága; — s Balla ösmerte lovát, a hires Dávid mén iva­dékát, s tudta azt igen jól, hogy képes* lesz egy óráig tartó hosszú iramot kiállani a nél­kül. hogy legkevésbbé tnegsinylené. Kurtán fogott kantárszárral, némileg mér­sékelve lova féktelen elöretörekvését, gyor­san száguldotl előre, de alighogy az örkénvi buezkák közé éri, midőn egy felbukott lo­vasra akadt, kit lova maga alá temetve, nem engedett megmenekülni A fin az alig 23 éves Bogár Imre volt: társai nem is sejtették elmaradását, s nem tudták, bogv lovastól felbukva ott hever ela­léltan egy buezka tövében, mert ha ezt tud­ták volna, bizonynyal visszatérlek volna érte, ha más nem, a két testvér, bizonyosan ; — de hát a homoktalajt oly csendes, hogy nem hallik benne a futó ló dübörgése, s Imre. ki leghátul futott, eszméletlenül maradt vissza lova felbukása ulán; nem jelezte elmaradá­sát semmi ; a por, köd betakarta az alako­kat. a homok elnyelte a lábdobaj okozta hangot. *) A pesti régi lóversenytérröl 1872-75 tájáról mi is ismertük : Debreczenben is mulattunk vele. hol gyakran megfordult egy pár futtató lovával, me­lyeket fia lovagolt. Igaz hogy szép szál ember volt. igazi kun fajta. . . Arczképét. . . mint igazi régi ös magyar typust csodáltuk ; fia, akkor 14—15 éves nyalka gyerek — szintén rája ütött. — Ilyen typus maholnap kevés lesz a Duna-Tisza közén, sjó lenne még most leconterfeirözni a mennyit lehet. A föszerk. Balla komiszárius látva az elbukott betyárt, megszüntette az üldözést, mellé lovagolt, s bevárta elmaradt embereit; kiszabadittatá lova alól, életre dörgölé az alélt legényt : azzal megfordult és pandúrjaival a távolba eltűnt. •Néhány nap nuilva széltében danolták a Duna-Tisza közt: «Bogár Imre kérem Üljön fel a lóra. Nem ülhetek, nem mehetek. Mert el vagyok fogva». Nyolczadnapra ezután hosszú kocsisor vonult ki az üllői uton. ki a gubacsi puszta felé ; az első fogaton ott ült a szép halavánv Bogár liu. papjával oldalán. Kocsija telve koszorúval, utja hintve virággal. — az ablakok ezréből kíváncsi népség fejei'kandikálnak a menetre, s zokogó hölgyek könyeivel vegyesen hulla­nak alá a köszönik, a bokréták és virágok a halálra itélt betyár elé. A SIRALOMHÁZBAN. * Egy órával később az elébb lassan kivo­nult kocsisor egymást előzve sebesen ro­bog vissza a városba ; a «rögtön itélö biróság» Ítélete végre hajtva, s az ingyen mulatság befejezve lett. {Folytatása következik). Lustkandl (Telivér mén.) Apja Beauminet. anyja Crosspatch. ennek apja Hermit. Elletett 1892-ben Fedezési ára 1898-ra: • Telivér kanczánál 50 forint. Félvér kanczánál 25 forint, felállítva: gr. Esterházy Feren.cz­11 él Tatán.

Next

/
Thumbnails
Contents