Vadász- és Versenylap 41. évfolyam, 1897
1897-02-13 / 7. szám
60 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP, 1897. fe biuár 20. szintén 37-el, Maros-Torda és Sáros 34, Vasmegye 36-tal. Hanyatlást 1896-ban csak kevés helyen konstatálhatunk és csaknem mindenütt emelkedett az eredmény 1895-höz képest. * * * A fentebbi statisztikai kimutatás másik része az 1895. évi fedeztetési eredmény mellett az ez után származott, 1896-ban született csikók számát mutatja. Összegezve az egyes tételeket, arra az eredményre jutunk, hogy 1896-ban mintegy 58,720 csikó esett az állami mének után, bele nem számítva azoknak a csikóknak a számát, a melyek bérmének után származtak, mivel ezt megközelítőleg sem lehet megállapítani. A fedeztetési állomások ménjei után kipuhatolt csikók számát a fedezett kanczákéval összehasonlítva, 100 fedezdt kancza után átlag 57 csikót találtak, a mi első tekintetre talán gyönge eredménynek látszik. Ha azonban fontolóra veszszük. hogy mint már emiitettük is, az összes csikókat nem lehet kipuhatolni ; hogy továbbá a népnek gyakran gondatlan bánásmódja miatt az elvetélések és a gyönge csikók elhullása gyakoriabbak mint kellene: ez az eredmény ahhoz képest, hogy nagyobb ménesekben is átlag 50 és 75 közölt szokott ingadozni, elég tisztességesnek mondható. Különben is rendkívül sok körülmény van, mely a népies tenyésztésben a vemhességi arányt csökkenti. Igy többek között az, hogy sok ember egy bizonyos kiszemelt ménhez köti magát és inkább elmulasztja a kancza alkalmas állapotát, minthogy más mént használjon, aztán sokszor dolga miatt mulasztja el és olyankor vezeti be kanczáját mikor az a mén felvételére nem alkalmas. Hiba továbbá a rendes próbaidő elmulasztása, valamint az is, hogy a kanczák tulajdonosai nem fektetnek kellő súlyt, kanczáiknak a próbálásnál tanúsított viselkedésük tanulmányozására, a mit pedig a tulajdonos könnyebben tehet, mint az állomásvezetö katona, a ki az egyes kanczák különleges szokásait könnyebben elfelejti és ezért csak az általánosan ismert, de nem mindig megbízható jelekből itéli meg, hogy szükség van-e a ménre vagy nincs. * * * Az 1896. év eredményéről beszámolva, áttérhetünk a /'. évre felállítandó fedeztetési állomások és az oda beosztandó mének számára. A ménszétosztás a székesfehérvári, nagykörösi és debreczeni telepeknél már befejeztetvén, az ezekre vonatkozó számok már megállapítottnak tekintendők. A sepsi-szent-györgyi méntelepnél a ménszétosztás most van folyamatban s igy az erdélyrészi megyékre vonatkozó számokban még némi változás lehet. Az alább felsorolt adatoknál az első szám a fedeztetési állomások számát a megyében, a második a mének számát jelenti, melyek az egyes megyékre jutnak. Abauj-Torna 17— 59 Mármaros 6— 11 Alsó-Fehér 3— 7 Maros-Torda 5— 19 Arad 21— 47 Mosou 11— 23 Árva 2— 6 Nagy-Küküllő 28— 78 Bács-Bodrog 52—132 Nógrád 10— 31 Baranya 29— 75 Nyitra 19— 63 Bars 11— 31 Pest-P.-S.-K.-K. 54—144 Békés 21- 71 Pozsony 17— 44 Bereg 8— 22 Sáros 7— 22 Besztercze-Naszód2— 6 Somogy 35— 77 Bihar 29— 71 Sopron 7— 22 Borsod 13— 38 Szabolcs 21— 81 Brassó 14— 43 Szatinár 19— 56 Csanád 17— 41 Szeben 14— 38 Csik 2— 6 Szepes 4— 11 Csongrád 10— 44 Szilágy 6— 15 Esztergom 10- 25 Szolnok-Doboka 4— 12 Fehér 31— 86 Temes 32— 76 Fogaras 3— 6 Tolna 31— 89 Gömör 9— 26 Torda-Aranyos 4— 14 Györ 15— 40 Torontál 42—102 Hajdú 13— 52 Trencsén 7-t 22 Háromszék 11— 42 Turócz 2— 5 Heves ,32— 76 Udvarhely 5— 15 "ont 4— 13 Ugocsa 4— 9 J.-N.-K.-Szolnok 36—1.20 Vas 17- 42 Kis-Küküllö 4— 9 Veszprém 24— 56 Kolos 4— 14 Zala 40—110 Komárom 25— 66 Zemplén 14— 43 Krassó-Szörény 8— 20 Zólyom 3— 6 Liptó 1— 3 1897-ben lesz tehát összesen 963 állomás — 2666 fedező ménnel; ezzel szemben volt 1896-ban 946 fedeztetési állomás 2609 ménnel, tehát 17 állomással és 57 ménnel több lesz felállítva a folyó évben mint tavaly, a minden osztálynál szükséges tartalék méneket nem is számítva be az utóbbi össszegbe. A bérméneket is hozzávéve, az állami mének száma, a folyó évben a 2900at minden esitre el fogja érni. Ilunyad 3- 6 Ung 11- 31 A fentebbiekhez éppen kapóra jött a nagy Orosz birodalom hasonló kimutatása, melynek terjedelmesb közleményéből: «Az orosz birodalmi ménesek és méntelepek állapota 15 év alatt (1881—1896), egyelőre csak a főbb tételeket igtatjuk ide egy kis bevezetéssel: «Tizenöt éve mult 1896. julius 1-én. hogy a birodalmi ménesek föintézösége önállósittatott, és azok főnökévé gr. Woronzoff-Daschkow kineveztetett. A gróf működésével az állami lóintézetekben nagy változás állt be. Fö törekvése a ménesek nagyobbitása és kiválogatására irányult első sorban, hogy általuk — minél több apaméneket producálhasson a méntelepek részére, s azután szétáraszthassa azt a kisebb birtokosok (és földmivelök ?) tenyésztésének emelésére. A ménesekben különösen az angol-telivér válogatott jó anyaggal szaporításán működött : valamint az oly törzsek (Rassen) tovább tökélyetesitésén, melyek a természet által birt sajátságaikat tisztán átörökölni tudták; továbbá a versenyek és kiállítások pártolásával, mint leghathatósb lenditövel a magánlótenyésztök serkentésére. Ezt a programmot 15 év óta szakadatlan erélylyel iparkodik a gróf keresztül vinni, s szembeötlő eredményt ért el. (Mint látjuk ez eljárás majdnem ugyanaz: mint nálunk 1867. az állami ménesek és méntelepek átvétele után bold. Kozma Fer. által ínauguráltatott) —• most nézzük tovább). E gondoskodásának köszönhető (mondja a Rigai lap — melyből ezt átvesszük), hogy az állami méntelepek, melyek közvetlenül leghathatósabban javítják a különböző tájfajtákat, e 15 év alatt tetemesen kiterjeszkedtek. 1881 január 1-én volt 14 méntelepben (és a wilnai tartományiban) 1077 fedező mén, ezek közt 21 telivér angol (csak!), 477 paripa-törzsbeli = Reitschlag (pzaz: angol és keleti félvér mén); 164 ügető és 415 igás törzsbeli apaló. (Nálunk megfelelők a Noniusok, Gidranok stb.) Az utóbbi 15 év alatt 14 uj méntelepet alapítottak, közülök kettőt a Kaukázusban (de ez is a fö-intézöség vezénylete alatt áll), ugy hogy az 1896. évi fedeztetési idény kezdetén már volt 30 fedezö-teleposztálv (aztán egy külön osztály és egy tartománybeli), tehát összesen 32 teleposztály összesen 2992 ménnel, köztük már 172 (!) angol telivér, 1552 paripa, 521 ügető, 747 igás törzsbeli. E szaporulat egy része már a 80-as évek vége felé tétetett és pedig a turgai, orenburgi és kustani pusztasági tartományokban, hol 500 főnyi méntelepek alkottattak ; ez nagyon szükséges volt pótlovazási tekintetből, mert a déli tartományokban, a Kaukazusban, sőt a kirgizeknél is a nyereg alá való ló látszólag megfogyott, elégtelen és rossz volt: most már ennek a javítására is megvettetett az alap, s lovasságunk részére lesz elég alkalmas paripa a birodalom eme részében is. * * * Igen érdekes a következő fejezet, mely arról beszél, hogy 1881-ben, midőn a méntelepeket szaporították : egyúttal utasításokat is adtak, hogy a fedező mének minél jobban kihasználtassanak. E rendelkezések kedvező eredménye — mondja a jelentés — meg is látszott ama kanczák mennyiségén, melyek 15 év lefolyta alatt a koronamének által fedezve lettek. Ez időszak alatt 24,543 ménló lett fedezési szolgálatra bejegyezve*); a fedezett kanczák mennyisége pedig összesen 556,322** volt (miből nagybirtokosoké 246,147, parasztoké 226,895 és különböző állásbeli személyeké 83,280). — A befolyt fedezöpénz 1.471,818 rubel volt. — A fedező mének száma 15 év alatt 1489-el szaporodott, tehát 2^-szer annyira; az általuk fedezett kanczák evi átlaga pedig 41,873-ra, tehát 3-szor anynyira szaporodott fel. Beszéli még aztán a jelentés, hogy: «Lókivitelünk — mióta tenyésztésünk emelkedett - szintén tetemesen javult (Sic!); igy pl. 1881— ? 885-ig (tehát 5 év alatt) 183,602 lovat vittek ki; 1886—1890-ben 187,573-at és 1891—1895-ben 247,502 lovat szállítottak külföldre.» E szerint a ló-kivitel 1891—1895-ben. tehát az utolsó 5 évben átlag évenként 49,500 drb! Szép összeg, de miután a Kis Magyarországból is az utóbbi 10 év alatt átlag legalább ennek fele (24 25.000 drb) exportáltatott: ugy látszik ebben is, mint fedező méneink kihasználásában előbbre vagyunk. *) A mének összegét (24,543) a 15 évvel elosztva : e szerint évenként átlag 1,636'/ 1 6 mén teljesített fedezési szolgálatot, de természetesen az elsőbb években kevesebb, s a szaporulat szerint mindig nagyobb számmal, ugy liogy 1896-ban már 2992 mén állt rendelkezésre. **) Itt ugyancsak az előbbi példa szerint járva el: azaz a 15 év alatt meghágott kanczák számába a ménekkel dividálva, kitűnik, hogy egy-egy mén átlag 23-j s kanczát fedezett. A mi bizony igen gyenge kihasználás, de érthető, mert ott a községek távol lévén egymástól, igy a fedeztetési állomások is igen nehezen érhetők el. A főszerk. A keleti expediczió. Arabs lovak bevásárlása czéljából, mint már ismeretes, a magyar kormány expedicziót küld ki a keletre. A kormány kiküldöttei Fadlallah El Hedad Mihály, méneskari alezredes (ki tudvalevőleg arabs származású) és Gaudernak méneskari főhadnagy. Az expediczió már a napokban útra kel és utitervük a következő : Trieslben február 17-én szállnak hajóra, hogy Alexandriába utazzanak, — onnan Cairoba, melynek közelében egy angol kézben levő arabs-ménest fognak megszemlélni. Onnan vissza Alexandriába, azután Jaffába, Beyrutba, Damascusba és Jeruzsálembe, hová k örülbeiül húsvét táján érkeznek meg az expediczió tagjai. Jeruzsálemből utjukat Syria belsejébe folytatják, ahol a beduin törzsekkel érintkezésbe lépnek. Az expediczió tagjainak kíséretében lesz még egy méneskari őrmester és egy tiszti szolga, — mig a Syria belsejébe való utazásnál a személyzet még arabs és török kísérőkkel fog kiegészíttetni. * * * Ménkiosztás Nyitrában. A Nyitra-bajnai méntelepen a mének szétosztása az egyes fedeztetési állomásokra január 28-án történt meg. A földmivelésügyi minisztérium részéről jelen volt Durmann altábornagy, a székesfehérvári osztály parancsnok ságtói Komposcht alezredes, a bajnai méntelep részéről Held százados és Papp főhadnagy, az állategészségügy részéről Réxa Arthur föállatorvos, a közigazgatás részéről Machovics föszolgabrró, a nyitramegyei gazdasági egyesület részéröí Benkeö László, Hlavaty Károly, Pókay Géza igazgató-választmányi tagok és Meskó Pál (itkár, azonkívül nagy számmal voltak jelen nyitramegyei földműves gazdák, hogy igényeiknek megfelelő fedező méneket kaphassanak. A nyitramegyei fedező állomások száma kettővel szaporodott, azonban még mindig szükséges ujak létesítése, már csak azért is, mert a nyitramegyei gazdasági egyesület arra törekszik, hogy vidékenként tipikus fajták létesíttessenek, miután a lóértékesités igy sokkal elönyösebb és hasznosabb.
