Vadász- és Versenylap 41. évfolyam, 1897

1897-12-23 / 97. szám

685 lányod kiszolgál minket, ti pedig ketten itt, — veszteg maradjatok. Hol az urak ? — Már lenyugodtak mindnyájan tekintetes uram — felelt Márton leemelve báránybőr süvegét fejéről, — miközben szájából kivett pipáját mándlija zsebébe csusztatá. «Hát ösmersz engem, te vén akasztófára való! ? Már bogyne ösmerném a tekintetes komiszárus urat — felelte ravaszul hunyorgatva a vén Márton — láttam én már többször a kiskőrösi vásáron. — Szerencséd vén akasztófáravaló, bogv felösmertél — szólt Márton felé fenyegető felemelt kézzel, miközben csendesen nevetett a vén csősz furfangján: «Bort ide»! Eszterke halvány arczczal ugyan, de fejét el nem vesztve, három darab itczés üveget jó kecskeméti vörös borral telve tett fel az asztalra, mihez mindjárt hozzálátott a három legény, miközben Káról meglazulva látva az örizetet, mint a macska osont ki az ivóból, s hátulról kerülve az épületnek, lassan megkopogtatá kis ablakunk üvegét. — Nos mi baj ? — Itt vannak a Bogarak! — felelt fogvaczogva Károlka, — mindjárt Kinek! (Folytatása következik.) kilométer. Vajha a bájos •főberczegpsszony a mi nagyobb vadászatainkat is megtisztelné részvételével. * * * A kolozsvári kopók utáni vadászatok. Pivtizedek óta a legjentékenyebb eredményeket ama vadásztársaság mutathatja fel, melynek falkanagy tisztjét br. Wesselényi Béla viszi. Ezek a vadászatok egyúttal rendes versenynapokkal vannak összekötve, melyek az idén már 4 napra terjedhettek ki, de melyek leírását kénytelenek vagyunk jövő évi eisö számaink valamelyikére hagyni. Addig is közlünk néhány képet e vadászatokból; a kisebbek fényképi felvételek; a közép nagy mezőnyről — azt gyanítjuk hogy az nem természet után — hanem valami festményről vétetett le; alkalmasint a vadásztársaság által a falkanagy tiszteletére emiékül készíttetett képről, mely az egész társaságot ábrázolja; középen a Master alakja lóháton — már eisö Albumunkból ismeretes. Sajnáljuk, bogy a résztvevők alakjai alá azok névaláírását nem kaptuk, de igy is igen köszönjük. * * * A szolnoki országos agárverseny nyertesének és tulajdonosának jól talált arczképét hozzuk ma. miután e verseny részletes leírását lapunk Ezeket gondosan felnevelte; az egyikből kitünö agár vált és épen a szukából; ettől származnak eredetileg agarai. Azóta persze folyton a legjobb fajta-beliekkel (mint a Fazekas, Gencsy stíl.) agaraival, legutóbb már angollal pároztatva tartja fent a saját nevelésű agarait. Voltak már billikomos agarai többen is, mint Ké yes, Szikra, Comtesse stb., de egyik sem volt megközelítőleg sem ily sebes mint «Sóhaj». Nyert ö már Nyíregyházán és két izben Szolnokon a megyei dijjat, azonkívül privát társaság vagy személy által rendezett agárversenyeket. Az agárversenyeket különben nem régóta keresi fel, mert mint liatal gyerek és később is: inkább otthon agarászgatott. s tulajdonképpen a jó lovagolhatásban telt öröme. Kellemesen emlékszik vissza mint ö maga mondja — az öreg Recsky Andrásra, ki majd nem minden ősszel felkereste házukat, és kivel mint gyerek a legnagyobb örömmel agarázgatott, inert az öreg ur minden szép hajtás után magyarázatokkal oktatta: hogy felismerje az agarászatbani nagy élvezetet és gyönyörűséget. Hálából azután már legfőbb ambitioja volt: az öreg Bandi bácsi agarait megveretni, ami azonban ritkán sikerült. lévén neki abban az időben igen jó agarai. SZÁNK A-VERSENY A BÉCSI SCHMELZEN. Képeinkhez. Stefánia főherczegasszonyról eddig nem is igen tudta a világ, minő bravouros lovaglásokra képes, de az október végén lefolyt pardubitzi parforce-vadászatok. valamint a laxenburg-soproni távlovaglás az egész sportvilág figyelmét a bájos özvegy trónörökösnére irányították. A cseh főnemesség által Fardubitz környékén rendezett parforce-vadászató kon a főherczegasszony elejétől végig részt vett, bámulatos biztossággal ülve meg a lovat és ugratva át az összes akadályokat; itt lovaglást művészetének adta tanúbizonyságát, a távlovaglás alkalmával pedig fáradthatlanságának és kitartásának. Heggel 9 órakor ült lóra Laxenburgban és 12 óra 30 perczkor ért Sopronba. A hosszú utat tehát, melyet a vasút is csak több mint 2 óra alatt (ut be, 3£ óra alatt tette meg. Két lovász kíséretében ért Sopronba, hol Schaumburg-Lippe hg családjánál látogatást végzett. Végül udvarhölgye vasúton jött utána. A trónörökösné a kimerültség legkisebb jele nélkül tette meg a hatvan kilométernyi hosszú, fárasztó utat. Ez a lovaglása valódi lovasbravour volt, ha tekintetbe vesszük, hogy a lovasság átlagos napi menetelése rendes körülmények között 35—40 I egy korábbi számában már közöltük. «Sóhajt» tulajdonosa : Magyari Kossá Ödön n.-kendereskakati pusztáján maga nevelte. Sólyom anyját szintén ; ez a br.Harkányi Andor által Angliából importált (Great Hill) és itt Sólyom névre keresztelt kan agárnak — mely Angliában több versenyt nyert — keresztezéséből származik, és ritka nagy sebességét valószínűleg apjától örökölte, mert oly fölénnyel leverni billikomos társait, mintahogy Sóhaj tette az országos agárversenyen - csakis rendkiviili sebességének és kiváló nagy tehetségének tulajdonitható; aztán amit ritkaság látni egy versenyen, hogy egy agár ily nagy fölénynyel mérkőzzék meg minden ellenfelével. Magyary K. Ödön ur az agarász sportot gyerek korától kezdve üzi és főleg azért is kedvelte meg a Sportnak kiválóan ezen nemét, miután nagy előszeretettel volt és van ma is a lovas-sport iránt. Mint egyik kortársától tudjuk: már 7 éves korában hajtatta a nyulakat az agarakkal, egy kis ponny hátán, de még akkor csak szőrén lovagolva, és azóta folyton nagy passióval űzte. Még gyerek korába esik, hogy egy pár igen szép kölyök agarat kapott ajándékba Recsky Miklóstói a hires agarász Recsky András fiitól. Aztán ha véletlenül meg is történt ez —tudjuk mind (a kik ismerték az öreg Bandi bácsit) bogy az sohasem vallotta be hogy egyik-másik agara néha megveretett volna, — mert mindig tudott agarai párttogására valamit felhozni, ha rosszul futottak is. Közöljük majd alkalmilag Recsky András képét is, melyet töle magától kaptunk emlékbe ; — igv a mester és tanítványa e lapokban megörökíttetnek. A főszerkesztő. * * * Soká lesz. mig valaha ismét olyan lókiállitást hozhatunk össze, mint a minő a millenniumi volt, amelyen 186 résztvevő 970 lovat mutatott be. a melyek között volt 8 ötös fogat, 28 négyes fogat, tömérdek kettes fogat, vadász, és használati ló. Visszaemlékezésképen e kiállításra közlünk most két kejpet. Az_ egyik a pestmegyei négyesfogat, mely á' Duna balpartján tenyésztett angol félvér kocsi lovat tünteti föl, a minő az az ország legnagyobb részében, a hol angol félvérrel dolgoznak, — a Duna jobbpartján a főváros igényeire való tekintettel Noniust is kevernek bele. A pestmegyeiek tehát nem beszélhetnek typicus lófajtáról, de négyes fogatban bemutatott lovaik a magyar angol vérű kocsi lónak