Vadász- és Versenylap 41. évfolyam, 1897

1897-11-27 / 94. szám

638 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1897 november 27 TARCZA^ A lovaglásról általánosságban és különösen a mi jockeyinknál. Nem zárkózom el annak kijelentésétől, hogy én a ma választott tárgyammal egy igen nehéz és csiklandós feladatra vállalkoztam, minélfogva néhány ellenvetésre is akadhatok. Az első kérdés, melyet magamnak felleszek : vájjon oly lovagíás egyáltalán létezik-e, melyet ezen szóval < művészet» lehet megjelölni, avagy nem ? — Én azt hiszem, hogy erre egy hangos igen-nel felelhetek, és azt tartom szem elölt, hogy a tökéletesség a lovaglásban ép ugy mint minden más — a gyakorlat által elérhető ügyesség és tökély «művészetté», az úgynevezett «szabad mü-iészetté emélhetö fel. Ép. ugy miként a festészetnél, mely természetesen «képző művészet», különböző alfajok léteznek, és mindegyik mester a maga nemében müvészszé emelkedhetik: ugy a — -lovaglásnak- -is- -különböző •. fajai-.-vannak, a melyekben egyik másik a saját szakmájában virluósitásra tehet szert, mi egészen művészetté emelkedhetik. Azon kifejezéssel tehát: lovagló művész,nemcsak iskola-lovas értendő. ,Ha én tehát a lovaglás fajait, tudniillik az iskola-és versenylovaglást bírálgatva, azokat egymással összehasonlítom, akkor az egyáltalán ugy tűnik fel nekem, mintha talán nehezebb lenne a versenylovaglásban, mint az iskolalovaglásbán a művészetet elérni. •— Ezen nézetemet arra alapítom, liogv az iskola-lovas, ha más keze által praeparált, lovon bravouros dolgot akar elérni: bizonyára, több. időt igényelne—mint saját szakmájában a versenylovasnak kellene: Vagyis a versenylovas rövidebb idö alatt éri el azt, hogy magát lovával megértesse, mint az iskola-lovas. — Vájjon ezen nézetem helyes vagy pedig meglámadható-e?.. . . az (sajnos) igen nehezen dönthető el; mert az ehhez szükséges bíróságban csakis oly személyek foglalhatnának helyet, kik ép ugy áz , iskola-lovaglásban, mint a versenypályán igazi müvéázeknek tekintetnek, — Adams Bobnak -ugyanazt kellene tudnia a magas iskolában, . a mit Ullis mester tud, és ennek azt,, amit Adams a versenylovaglásbán; akkor — — igen akkor eme kérdéses ügyben valószínűleg ugyanannyit tudnánk, mint ma; mert az alig hihető, hogy mindkét művész a győzelmi pálmát a saját lovaglási szakmájának ne nyújtaná. Ezen két lovaglási faj között a különbség 7

3 természetesen igen nagy, azonban sok tekintetben hasonlítanak azok egymáshoz. — Nyugodt ülés, finoman érző kéz, helyes alkalmazása a segélynek és büntetésnek, párositva . a helyesen álgondolt czéltudatos cselekvéssel, ' ezek képezik alapját mindkét lovaglási jajnak. — A lovas kötelessége magát* lovával teljesen megértetni, ugy hqgv az allat még akkor is, ha az fájdaloní "eltűrésével járna — lovasa akaratának engedelmeskedik. > Mz ,á lovas, ki magát ífovával leghamarább meg<••• i érteti-, az a legjelesebb. . Hogy a lovaglás'; minden fajánál, legyen az a magasriskolában

; campagrie-ban. avagv a versenypályán — az ilyen gondolkozásnak ininf •«' -den egyebet meg kell előzyie : . az természetes, j -i - Hiszen minden lovasnak, mielőtt- lován valaI 1 mit keresztül akar vinni: át kell előbb gonf Ü

M '"äölnia, hogy. mit cselekszik. - Az wá lovas, j kí ;Hépa..feltolj a meg, hogy mit'lészen min' d"n egyes jnllanatban, 'áz örökké kontár t inarad, Éber-, .elmével, bizonyos találékonysággal"-^ páfbsitva az ezt követő erélyes <serékyésáe],,és.bátorsággal — kelj jrendéíkeztrr minden, hacsak félig jó lovasnak'. r t. Aki tehát az itt elősorolt tulajdonságokkal bir, s azokat minden lovon és minden időben helyesen alkalmazza: az bizonyára művész a maga nemében. * * * \ Áttérve már most a nálunk működő jockeyk-re, első sorban Adamsról kell megemlékeznem. Adams nézetem szerint egyike a legkitűnőbb versenylovasoknak, a kik csak valaha léteztek. és nyugodt lelkiismereliel rá lehet bizni bármely ló vezényletét. Akár lovagol ö egy renyhe, akár egy ideges lovat, — legyen az ifjabb évjárathoz tartozó avagy öregebb — Adamsnál mindig ugyanaz az ügyesség, körültekintés és művészet észlelhető ! Soha se kap rossz startot, soha se vár tovább a kelleténél, nem engedi magát bezárni, — lóvát mindig a helyes iramba tereli és nem pazarolja annak erejét. Így aztán az a kitünö hirnév, melynél fogva öt tartják a legbecsületesebb és legkiválóbb lovasunknak, teljesen kiérdemelt. — Izmai aczélból valók; a mély, nyugodt ülés, finoman érző kéz, energiája, erő és ügyesség a frnishben, helyének helyes kiválasztása és a folytonos gondolkozás a verseny ideje alatt, mi által neki lehetővé válik a versenyben előforduló összes jelenségeket felfogni és előnyösen kihasználni: ezek amaz okok. melyek öt müvészszé emelik. A legnagyobb küzdelemben meg lehet ügyelni Adamson, hogy daczára a folytonos kézzel és lábbal való dolgozásnak — nemcsak hogy nyugodtan ül nyergében, söt ülése mindig mélyebb és mélyebb lesz. Ilyen pillanatokban azt hiszi a figyelmes szemlélő, bogy Adams felsőteste formálisán kisebb lesz, és egy lovasember — hogy ugy mondjam, szinte vele érez, a mint látja, hogy -a lovat Adams ülése folytán előre tolja'. — Sohasem láttam, amit a többi lovasoknál sajnos —nagyon gyakran, hogy ezen jockey lovának száját össze-vissza rángatta, durván vagy nyers módon zabolázta. ennélfogva ok nélkül fájdalmat okozott volna neki. és 'éz az oka annak, hogy a «rogue» lovak alalia lehetőleg jól mennek. Constatáltatott, hogy különböző lovak egészen rövid időn belől — Adams lovaglása által ugyanazon távólságra — mint előbb más lovas alatt, forma-változást mutatlak, mely mindig Adams javára ütött ki. Midőn egy alkalommal a mi angol könyvfogadőnklól megkérdeztem, hogy X. lónak oddsa miért oly rövid ? vájjon talán istállója nagyobb összegekkel fogadta?... azt a rövid, de categorikus választ kaptam : a lovat ugyan eddig keveset fogadták, azonban Archer lovagolja (! ?) és Archer ellen nem lehet hosszú odssokat adni! Nos ki volt ezen Archer? természetesen senki más, mint. Adams! * * * Épen ugy mint Adams, ugy Hyams is. mint aprentice jött at hozzánk a csatornán és itt kitünö lovassá képezte ki magát. Hyams kitünö hírnevét az általa elért eredmények igazolják, fejjel lovagol, dash-sel rendelkezik, igen kitartó a végküzdelemben és nem adja meg magát egykönnyen. Gyakran tünt fel nekem Hyamsnál, hogy lovát már igen korán minden képzelhető segélylyel felszólítja, tehát azt kellené feltételezni, hogy verve van és íme hirtelen előre dobta a lovat a semmit sem sejtő és nyugodtan ülö ellenfele mellé és igy aztán a versenyt csalafintával megnyerte. — A mi még ezen lovasnál nekem különösen tetszik, az az, hogy mindig, még ha rossz lóra is ül, bizik a győzelemben; visszatetsző azonban nyugtalan ülése akkor, ha erös küzdelembe merül és azt hiszem, hogy csak ennek következtében lesz gyakran megverve, holott, nyugodt, de előre ázoritó üléssel ö lett,volna a győztes. Barker izmai aczélból vannak, sfcive a rendes helyen van és nagy', finom lovásroutinnal és az egész Conc-utrenliának bán,ulatos

:áttekintésével rendélkeZík. igy ép ugy asikymint az akadálypályán félelmetes ellenfél. Barker néha valóságos sensátiót kelt lovaglásával,, ha éppen ehhez jó kedve van! Nincs lovas, ki nálánál jobban tudna egy már teljesen megvert lovat még egyszer előre dobni, de nem is tud egy kartársa sem egy megvert lóval egészen észrevétlenül mint ö, a háttérbe eltűnni. Ily,utóbb ec-etelt esetekben Barkernek azonban van egy teljesen egyenjogú ellenfele ésez Frank Sharpe. Ennek a lovagló művészete bizonyára nem mindennapi ..jelenség, ö ie igen finom ke.ü és igen kiváló finisli-lovas, ki azonban a pace megítélésében, a versenyben az ellenfeleknek megfigyelésében, ahelyes sugementben, vájjon hány fonttal nyert vagy vesztett el egy versenyt, — szinte utólérhetlen. Nekem meggyőződésem, hogy Sharpe sokkal nagyobb érdemedet szerzett a Milneistálló körül, mint a mennyit egy más jockey egyáltalán elért volna. Pratt az idén lovagolt a mi pályáinkon először; ezen lovast igen jó hirnév előzte nieg és tényleg jó lovaglásával - tényleg magára vonta is a figyelmet. Még egv évig azonban várnunk kell, mig Pratt, lovaglását igazságosan megbírálhatjuk és miután azon istállóban, melyhez ö szerződtetve van, jelenleg igen jó anyag van. már legközelebb alkalma lesz: megmutatni, vájjon kiválik-e a többi lovasunk fölé avagy nem. Bulford S. már rég bebizonyította nekünk, hogy nagy lovastalentummal rendelkezik, ö az a jóckey, ki, hogy minden szemrehányást kikerüljön. magát strikte a kapott utasításhoz tartja és habár észre lehet venni, hogy a startnál kissé nyugtalan, de a mint, a verseny elkezdődik, ezen hibája egészen elvész és Bulford ép a végküzdeiembeii való higgadtságával és meggondoltságá.val tűnik ki. Nagy phisikai ereje nincsen Bulfordnak. azonban a mennyi ereje hiányzik, azt ö fölösen pótolja ügyességgel, miért is ö különösen a kétéves versenyekben igen keresett jockey. Hesp Frank, ki testi súlyának folytonosgyarapodása miatt sajnos a jövö évben Némotszágba szerződött, évről évre tanújelét adta lovaglási képéssége javulásának. Franky —a hogy ezen lovast röviden szólítják — nem gyakran észlelhető testi erővel bir, miáltal neki már gyakran sikerült oly collegák fölölt a végküzdeiembeii győzedelmeskedni, kik a sport őshazájában, Angliában is kiváló finishlovasoknak ismertetnek el. Energia, sneid és szép ülése oda emelték öt, hogy nemcsak kiváló sikverseny-lovas, hanem zászlók közti versenyekben is igen keresett, Peakeről, kit a turflátogatók nagy része «pechvogel» nek nevez, maguk a turfbölcsek sincsen k egy véleményen, vájjon a versenylovasok jó vagy közepes osztályába tartozik. Hogy Peakenek nem túlságos nagy a physikai ereje, az ép oly igaz, minthogy sohase szeret lovával a gyakran kínálkozó szük nyilásba fúródni, söt inkább kerülő uton igyekszik élőre törni. Peakenek azonban a keze tagadhatlanul kiváló finom érzékű, ülése mély és nyugodt, végül nagyon meg tudja itélni a versenyben történteket s azokat a maga előnyére ki is használja. Ha Peake le akarna mondani oly néhány lovaglásról, melyekhez csupán testi súlyának lefogyasztása által juthat, akkor ez nemcsak egészsége, de lovaglási képességének is csak előnyére válna. Csupán azért, hogy fejtegetésemből a humor egészen ne hiányozzék, csak azért említem meg, hogy egy ur, mert egy home-trialben egy istállófiu Peaket megverte, többé ezen lovassal versenyt nem lovagöltatott. Cleminson félve félt lovas, ha még sikerül neki a tulhosszu várás után a végküzdelembe teljesén belejönni. A föelve ezen különben igen kiváló lovasnak az, hogy

; minden ! lovat várásm-'lovagol-és ha csak lehet csakis . órrhoszszal nyer. .Cleminson az a lovas,: ki a