Vadász- és Versenylap 41. évfolyam, 1897

1897-05-14 / 32. szám

•238 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. '«07 május 14 nősen a díjugratásnál tiint ki, melyben a győztes, a «czivil» gr. Széehnyi Géza messze felülmúlt mindenkit).' De ha sikerülni fog, hogy ritka túlságos hevüket és merészségüket zabolázni tudják és mindegyik lovas ny ugodtságával tűnik ki. akkor az ilyen lovasjátékokat kitünöeknek nevezhetjük majd. 0 ORSZÁGOS LÓT

ENY

ÉSZ

TÉS. Értekezlet lótenyésztési kérdéseinkben. Földmivelésügyi miniszterünk ö Nagyméltósága intézkedéseinél az érdekeltek véleményére óhajt támaszkodni. Összehívta tehát saját elnöklete alatt tenyésztőink, versenyzőink, a hadsereg remontirozásával foglalkozók, s a ménestisztek tisztjei szinét-javát értekezletre és véleményt kért tőlük az állami ménesekben s a népies tenyésztésben követett tenyész-eljárásra nézve általánosságban és a részletekben, t. i. a mének bérbeadására, az öreg méneknek tenyésztők részére való átadására, az állami méntelepek létszámának szaporítására, a fedeztelési engedélyek kiadatásara, a népies versenyek támogatására, az egyéves méncsikók vásárlására, a katonai lóvásárokra, az állam-ménesek számfeletti anyagának eladására, a magánosok lovainak értékesítésére, különösen egy bizományi istállónak létesítésére, végre minden egyéb lótenyésztési és értékesítési kiadásokra nézv \ Nagy és illuslris társaság és megmérlieletlen sokasága a legfontosabb és legérdekesebb kérdéseknek gyűlt össze*) Az értekezlet három óra alatt letárgyalta a feltett kérdéseket. Tehette ezt nyugodtan a:ért, mert az eddig követett irányt helyesnek találta s követését jövőben is óhajtja. Ez a legjobb eredmény A mi a telivértenyésztést illeti: általános a vélemény, hogy az allam minél kevesebb, de annál jobb, a lehető legjobb angol telivért. tenyészsze a többi méneseit pedig ugy tartsa fenn mint eddig, azok állományát lehetőleg szaporítsa. (Marad Fogaras is. Egy szerencsétlen kéz elakarla törölni, egy sokkal szerencsésebb megtartja. Kísérlet történik ott most «székely» kanczákkal, várjuk az eredményt?) — Élénken hangzott fel a kívánság : legalább egy legeslegelső rangú telivér mén beszerzése iránt. A felelet, a mint tudjuk, az : hogy a legnagyobb buzgalommal keresik. Pénz (hála a tolalisateur-adónak) van rá. A megszerzés igen nehéz feladat. A kinek van ilyen csoda-ménje!! az azt megbecsüli Angliában is és nem vallja kárát. Mi bízunk benne; hogy türelemmel és áldozattal megkapjuk. Addig is — mindenekelőtt ki ne ereszszük azt, a mi nálunk jó anyag van. A hidegvérű nehéz igás és nehéz hintós ló tenyésztésének szükségességére és jövedelmezőségére történt utalás. Ezzel szemben más részről rámulattak arra a veszedelemre, mely a hidegvérnek lovainkba való keverésével jár. Megbecsülhetetlen kincsünk ez a maga *) Eme kérdések nagy részére elökészittelelt a közvélemény az utóbbi két évben s több izben szellőztetett, az részint a V.- és V.-lapban, részint a Köztelekben, s azok nagy része (mint p. o. Fogaras ügye, a Kisbéri tv. kariczák reducálása, a táj fajták tenyésztése, tettleg életbe is lépeti,) más részük — mint p o. ; katonai lóvá árok. s a magánosok által felállítandó mének liéentiálásának elbírálása most is függőben n aradt, mert igen nehezen intézhető el, mindenkinek kedvezően. A föszerk. nemében páratlan,'kitünö, SZÍVÓS, sebes, elpusztíthatatlan katona és könnyű kocsiló az u. n. jucker; ez volt az általános nézet, és hogy egy csepp hideg vér — és ennek a kincsnek vége! — Megbocsüthatlan biint követne el, a ki bele keverné. — Hidegvérű igás-ló legyen a saját körzetében, inert az ország legnagyobb részében viszonyainknak kis sejtelmei legmegfelelőbb igás lónak való a «Nonio». bámulatos, bogy tenyésztése eddig is nem foglalt nagyobb tért! Az «amerikairól» nem volt szó. Jól van. Tarriuk azt. hogy «quieta non movere.» Egy «szomszéd» az államménesekben követett felnevelési eljárásról mondott el borzadalmas részletet. Mire egy érdekelt hang: «nem egészen ugy van.» telelt; mig illetékes helyről utalás történt arra. hogy épen az államménesekböi kikerülő, a lehető legjobban felnevelt lovakra a hasonló kritikák, kivált szomszédoktól harmincz év óta hangzanak, de azért lovaink mindig jobbak 1 Némi panaszok is hangzottak bérméneink drágasága ellen, holmi «uzsora» emlegetéssel. De azért, szívesen bérelünk, s ez átalános elismerése annak, bogy a ezekhez félvér-ménekhez hasonlót másutt nem lehet kapni Hivatalosan lett cons találva, hogy a fedeztelési dijak leszállittattak s aze czimen elért jövedelem emelkedett. Hány ménnél mennyi vei szállíttatott le s mennyivel emeltetett e mének száma? Nem tudjuk. Kívánságuk szaporításuk mindaddig, míg a szükséglet az egész országban teljesen fedezve nincs s a fedeztetési dijak ínég alább .szállítása. Aggályok vannak, hogy ez alig lehetséges, nem is czélszerü, mprt csak a kétes értékű, selejtes anyagot szaporitanók. Egyebekben ezekhez a kérdésekhez. valamint a tenyészkerületekéhez s a fedezési engedélyek módozataihoz csak akkor lehet biztosan szólani, ha a mezörendörségi törvény különösen azon intézkedésének végrehajtása kerül szönyegie, — mely szerint tíz év alatt minden község tartozik ménről gondoskodni. Erre legilletékesebb helyről nyertükazt a biztatást, hogy e végrehajtásra az elö készülelek folyamaiba vannak. Ettől az intézkedéstől fiigg nagy részben népies lótenyésztésünk jövője, biztos, egészséges fejlődése. Csak mint curiosumot emiitjük fel — egy különben igen érdemes tenyésztőnktől azt a véleményt — bogy a népies tenyésztésben angol telivért egyáltalán ne alkalmazzunk. — Nyilván téves kifejezés volt; bizonyosan az akart, lenni, bogy a csak jót és csak a maga helyén alkalmazzuk. — A könnyen érlhetö feleletet erre mindjárt megadta egy másik é demes tenyésztő. De általánosan közhelyeslés mellett lett hangsúlyozva, hogy kiváló gondot fordítsunk a népies tenyésztésben a jó félvérre s szigorúan óvakodjunk mindennemű kísérletezéstől, becsüljük meg kitünö anyagunkat.—Egy positiv kívánság, melyet azt hisszük figyelembe is vesznek mégis utat tört: t. i. hogy a kizárólag telivértenyésztésre szolgáló angol telivér mének közhasználatára vagy ne kelben engedély, vagy ha ezt a törvény okvetlenül megkívánja, ne a rendes bizottságok adják, mert hisz a televértenyésztés versenyczélokra egészen külön elbírálás alá esik. A népies versenyek támogatását csak egy hang pártolta. A felszólalók előtt bizonyosan a'népies lovaknak az angol telivérekéhez hasonló kipróbálása lebegett. Hogy ez iránt nem lelkesülnek, azon nincs mit csodálkozni De a próba azon a téren, a mire a lovat használjuk, csak jó lehet s a tenyésztés minél nagyobb sikere érdekében hasznos is; hogy lehetséges, — azt Tolnamegye fényes példája mutatja Ily alakban kár vo'na elejteni. E mellett, a mint ez alkalommal is kívánták, maradjon meg a tenyészanyag jutalmazása, de oly módozatok mellett, hogy ez által ajókanczák kivitele szorittassék meg. Minden évben tavasztól őszig beszélünk a katonai lóvásárokról, panaszkodunk, és mert eladók vagyunk: szidjuk a vevőt! Most is ilyesmit tettünk. A fö panasz, hogy sokat vesznek kereskedőtől, keveset egyenesen a tenyésztőtől. Volt is mindenféle javaslat a baj elhárítására. A legradikálisabb: «Utasittassék a hadügyminiszter, hogy egyedül tenyésztőtől vegyen!» — Ezt kiegészíti egy másilc, hogv «minél drágábban vegyen I» — Ezeknél komolyabb az, hogy az ambulansvásárok szűnjenek meg mert igen keveset vesznek, a lútenyészbizottmányt comproniittálják; mig az állandó lóavató bizottságok működését is bénítják. —Pedig az ambulansvásár (hosszú küzdelem után) nagy vívmány volt; az állampénztárnak áldozatába került. Kétségtelen, bogy e panaszoknak van alapja. De ha elfogulatlan nézzük a dolgot, el kell ismernünk, hogy a hadsereg igyekszik e bajon segíteni; azonban természetes, hogy első és legfőbb czélja : minél jobb lovat venni. Egyebekben örvendetes az, hogy hadseregünk lovai kitűnők s e mellett lassan, de mindig közeledünk tenyésztőink méltányos kívánságainak teljesítéséhez is. — «Viribus unitis». majd csak megyünk valamire. (Hadseregünk a hevesebb nyilatkozatokért ne nehezteljen.) Egy csomó indítvány volt még a czélra, hogy az állam ménesek számfeletti kanczái ne menjenek külföldre, hanem idehaza maradjanak s tenyésztésre használtassanak. Ez volt a legérdekesebb vita. — S az eredmény ? hogy a dolog első sorban is pénzkérdés; a realizálást ez (t. i. a pénz) s a kiviteli nehézségek akadályozzák; — ami pénzünk van : azt nagyobb haszonnal fordítjuk egyenesen minél több és minél jobb mén beszerzésére. Nem utolsó érvelés volt az sem: hogy éppen ezek a lovak emelik leginkább a külföldön jó hírnevünket: a mi megint csak az országos tenyésztésnek válik hasznára. Magán tulajdont képző lovaink értékesítésének kérdése,bizományi istállóstb. Ethema közben mindenekelőtt conslatálása annak, hogy az úgynevezett «luxus vásárokkal» a vidéken semmire sem mentünk, s ugyan ez az eredmény a fővárosban is. Keresik az okot abban, hogy a tenyésztő nem hoz, vagy legalabb nem hoz jót; aránylag óriási árakat kér s e mellett sokszor potom árért adja oda ! a vásár végén — Constatálása annak is, liogv a jót azért nem hozza, mert otthon is elkel! — Mindjárt hozzátesszük, hogy ez igy is van, s hogy ez a legöi vendetesebh! De azért igaz, hogy jó volna, ha még drágábban kelne. Hogy erre alkalmas eszköz-e a bizományi istálló nagy állami subventioval ? ...Ezt legalább is annyian és olyan érvekkel vonták kétségbe, mint a hányan, a milyen okokra támaszkodva ajánlották. A többség nem igen hevül érte. A subveniiot illetőleg illetékes helyről nem hallottunk nyilatkozatot. — A bizományi istálló alig lesz meg. De azért a jobb értékesítés kérdése nem kerül és ne is kerüljön le a napi rendről, mig csak nem akadnak emberek, a kik ezt ugyan nem egyszerre, valami genialis tervvel, hanem sok, következetes munkával a. valósítás fe'é nem viszik. Végre az általánosan feltett kérdésre is akadt felszólaló. Egy magas állású, érdemes veteránunk, lótenyésztésünknek egy buzgó barátja beszélt a «csikós kertekről», ujabb erdélyi «méntelepröl»—az ottani katholikus statusnak egy «sok és jó legelővel» rendelkező birtokán ; továbbá méneskarunk derék altisztjeinek nyugdíjaztatásáról s egyébb hasznos és keivésbbé hasznos dolgokról, melyeket évek óta kisébb-nagyobb eredménynyel csinálunk, vagy igazán üdvös lenne csinálni, vagy bátran el is maradhatnának. Azon végezzük, a min kezdtük:'hála Isten baladunk a jó nton, a min lótenyésztésünk átalánosan elismert felvirágzásához jutottunk,111

1

.1 . • . -T