Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-11-20 / 93. szám

672 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1*96. november 20 TÁRCZA. Egy kis sport «kirúgás» Tasson. A régi jó időkből elevenült fel egy kép vasárnap Tasson; abból az időkből, midőn főuraink, a nemes sportért lelkesedő földesuraink igy öszulón, agarászatok idején, mikor egvultal hangzik a kopók csabolása, a falkár kürtjei", lóra kaptak s maguk közt rendeztek versenyeket.. .. Ezekre a dicsőséges szép napokra ma már csak «urambátyáméik» emlékszenek, kik ma már csak nézői a nemes sportnak s öcsémuraméknak hangos pipaszó mellett regélik el, hogy : — Láttátok volna, midőn még én is (igaz hogy régen volt, oly régen, hogy azt hiszitek: mese volt, talán igaz se volt)—felültem a «Rózsám» nyergébe s midőn öt-hat vármegyén keresztül kóboroltunk, egyik agarászatról a másikra, s rendeztünk héhe korba Iófuttatásokat is. Azok voltak aztán a szép napok! Virradattól késő estig lóhátön ütöttük agyon a napot, aztán pedig éjnek éjszakáján be a kivilágos virradatig csizma szakadásig roptuk a csárdást. Ló, agár, táncz, no meg egy kis biblia forgatás volt heteken keresztül a mi életünk. E kép a valóra vált ma, — ha nem is egészében, de egy jól esö akkord volt az, mely emlékezetbe juttattá ama szép időket. Jeszeniczei és vadasi Jankovich Dezső uré az érdem, hogy erre vállalkozott, s vállalkozását egy kitűnően sikerült sportnap teszi emlékezetessé. Kicsiny, de előkelő társaság kelt útnak vasárnap reggel a MÁV. keleti pályaudvarából ; szép ; sszonyok, szép leányok társaságában ütöttük agyon a két órai utat Sz. szt.Miklósig. A pályaháznál már ott várt bennünket a házigazda hosszú kocsisorral, mely a félórányira fekvő Tassra volt viendő bennünket. A tassi kastélyban hatalmas villás-reggeli fogadott, melynek elfogyasztása után újra kocsikra ülve kihajtattunk a versenytérre. Ez természetesen csak a mai napra lett »versenytér», a pálya iránya zászlókkal volt megjelölve, tribünről szó sem volt, az urlovasok számára is csak egy nyitott tetejű ponyva sátor volt reserválva, melyben azonban vigan «muzsikált» egy kályha. A tassi templomba ép delet harangoztak, midőn megszólalt az első csengetyü szó s a czigány rázendítette a «Sik a puszta, se halma, se erdeje» nótára, nyeregbe pattantak urlovasaink, de mielőtt ezt tették volna a gondos házigazda, hogy a csipös hidegben meg ne hűljenek cognackal k inalta meg őket. S a cognac nem csak őket melegítette fel, hanem édes mindnyájunkat is, közbe-közbe jó vadász-pogácsákat falatoztunk. — Ily «mellékesekkel» márérdemes a versenyeknél lenni — mondotta egyik sportsmanünk, akinek hivatása folytán minden versenynél jelen kell lenni. Három ló indult az első (1400 méteres) futamban. 2é Renata lov. Görnöry V. 2é Pátri « Pfeiffer H. 3é Popp Iván « gr. Pejacsevich A. Totalisateur nem volt, de azért szenvedéllyel fogadtak, különösen a hölgyek — pogácsában. — Én erre a sárgára (Pátri) fogadok, mondá egyik szép hölgy... — Miért ? kérdem... — Hát, ö a legszebb, nézze milyen szép fehér kamásliai vannak... (Pátri tudvalevőleg mind a négy lábára kese.) S fogadtuk 4—4 pogácsában, jóllehet nem is volt pogácsánk, de egy nagy kosárban közös használatra volt egy nagy csomó felhalmozva. Elindult a három ló. Renata vezetett, majd Pátri, s végül előjött Popp Iván hogy könnyen nyerjen Renata ellen, mely után a feltartva galoppozó Pátri lett harmadik. Mikor a három ló áthaladt már a czélvonalon, Pfeiffer kivételével a másik két lovas természetesen feltartotta a lovat. — Mit csinálsz Albi, szólt Pfeiffer PejaI csevich gróthoz, minek tartod fel a lovadat ? — Hisz megnyertem már a versenyt, — Hát nem megyünk tovább ? bámult Pátri lovasa, hisz azt hitlem még egyszer körül megyünk. Ha ezt tudom I Én nyertem volna meg a versenyt! S igaza lehetett a fiatal, törekvő urlovasnak, és eleget boszankodott az egész nap, hogy ily könnyelműen elesett első győzelmétől. Kinos inczidens zavarta meg a második futamo', mely gátverseny volt. Két ló állt ki a fagyos, sikos mezőre: Popp Iván lov. gr. Pejacsevich A. Madonna « Jankovich D. A próba ugrást a gát rövidsége miatt egyik ló sem akarta ugrani, s midőn lovasaik mégis öszlökölték őket ugrásra, Popp Iván a gát előtt kicsúszott, hanyat vágódott s a fiatal gróf lába bennakadt a kengyelvasban. Ezer szerencse, hogy a ló nyugodtan felkelt, s nem vágtatott el, s hogy a mellette álló Cseley és Pfeiffer urak rögtön kisegítették a champion urlovast kritikus helyzetéből. Volt is nagy ijedelem a szépnem körében, de mi is mindnyájan megijedtünk, mert könynyen nagy baj lehetett volna. A fiatal grói rögtön nyeregbe pattant, kiment az inditó I oszlophoz, végig lovagolta a versenyt, de | második lett a könnyen gyözö Madonna mögött. A kővetkező szám akadályverseny lett volna, de tekintettel a sikos pályára s az előbbi inczidensre 4800 méteres sikversenynyé alakították át. Két ló indult: De lov. Görnöry V. Pipacs « gr. Pejacsevich A. E versenynél is egy könnyen végzetessé válható inczidens történt ugyancsak Pejacsevich gróffal, kinek lova a linishben kitört, s bevitte lovasát a közönség sorai közé. Bajt nem csinálhatott ugyan, mert egy drót sodrony feltartotta, hogy legázoljon valakit, de elbukott, lovasa leesett róla, anélkül azonban hogy baja történt volna. A dijat De nyerte meg, s ezzel első győzelméhez segitette Görnöry Viktort. Végezetül miután még három paraszt ló száguldolt volna a pályán végig, — felültünk a kocsikra s elindultunk a tassi kastélyba. Két órakor dúsan teritett asztalokhoz ült a társaság s megkezdődött a fesztelen mulatság. Sziporkázott a jókedv, megindultak a toasztok, majd hat óra tajban kiexpediáltuk az asztalokat s megindult a táncz. Jó késöve nyomult már be az idö, midőn a czigány az 1 utolsó csárdást húzta, s kezdett a társaság j egy része oszladozni, a legtöbben azonban még fenn maradtak, s a fiatalság czigányzene hangjai mellett pitymallatig kitartott. Nem végezhetem tudositásomat anélkül, hogy tel ne soroljam a jelenlevők neveit: Hölgyek: Gróf Pejacsevich Jánosné, Jankovich Miklósné, Végh Arthurné és Béláné I Hajós Józsefné, Bajza Kálmánné, Fáy Zolt| tánné, Boronkay Györgyné, Csapó Lórándné, Báthory Gézáné, Végh Adél, Galgóczy Jolán, Dömötör Jolán, Bereczky Janka, Beniczky és Sziklay nővérek. TJrak: Gr. Pejacsevich János és Albert, dr. Magyar László és Elek. Földváry József, Orosz fhdn, Halasy József, Hajós János, Dömötör Bertalan, Bexa Arthur, Görnöry Viktor, Pfeiffer Ferdinánd, Válkay Kálmán, Cseley Zoltán, dr. Balassa Pista, Boronkay György, Farkas Béla, Végh Béla és József, Beniczky Béla, Báthory Géza, Sarlay Zsiga, Csapó Lóránd, Fáy Zoltán stb. Szépen sikerült e kezdet a régi jó idők felelevenítésére, s csak kiváni lehet, hogy az «utlöröt» jövőre számosan utánozzák. Óhidi. f Buzini gróf Keglevich Béla. a Magvar Lovaregylet tagja stb. stb. elhalálozott itt Budapesten életének 64-dik évében. A megboldogult ismeretes volt széles e hazában, mind előkelő nemzetségi származása és tehetségei, mind politikai és társadalmi szereplése által, miről a napilapok már megemlékezlek. Mi csak azt emeljük ki, ami szakmánkhoz tartozik, hogy kiváló sportsman és vadász volt lóháton, épugy mint gyalog: hogy fiatal éveiben (a régi pesti versenytéren) s a vidéki urlovasok közt ö is lovagolt versenyekben, hogy egy időben a 70-es évek elején versenyistállót is tartott, melynek nevesebb egyedei voltak: Zápolya, Margit, Barnabimbó stb. A lövadászat pedig amint életének előbbi szakában (a hires Szilvássy vadasterületnek első regenatora ö volt) ugy egész utolsó évéig állandó passiója volt. Temetésén rokonai, a sport és politikai világ nevezetesebb egyénei megjelentek. Földi maradványai Szent-Márton Kátára vitettek át. Ott piheni ki fáradalmait, hol ifjúsága zajos mulatságait (agarászat. versenylovaglás), űzte egykoron. Nyugodjék békével! t Albert Langham idomár. Mintegy 12 —15 évig élt itt Budapest környékén, mint a gróf Sztáray János és a gróf Andrássy Géza és Tivadar féle versenylovak idomitója. Szorgalmas, becsületes embernek ismerte mindenki, s az előbbi évtizedben meglehetős szerencsével küzdöttek lovai. (Masseur, Levente, Icicle stb.) Langham természeténél fogva lehangolt (nielaneholicus) volt, mely az idén — végzetesen kitört rajta. Az elmebetegek kórházába jutott, hol a napokban mégis halt. Temetése e hó 18-án volt. Neje és 3 gyermeke maradt kik a trainerek és jockeyk segélyezési alapja felett rendelkező lovaregyletek pártfogásában fognak részesülni. VEGYES. Felkérjük lapunk összes levelezőit, barátait és mindazokat, kik alkalmilag küldenek be közlendőket, hogy kézirataikat legkésőbb csütörtök reggelig hozzánk juttatni szíveskedjenek, mert lapunk a téli hónapokban már pénteken délután jelenik meg, hogy vasárnap már az összes vidéki előfizetőink is olvashassák. Hoffmann Lipót százados állapotában folytonos javulás mutatkozik, már fenn is jár, s halározotl kilátás van arra, hogy a jövö évben ismét nyeregben láthatjuk a kiváló kedvelt urlovast, ki a téli hónapokra Abázziába utazik. 18 000 frt kínálat egy lévesért! Ezt a nagy árt ígérte a napokban Szemere Miklós ur gr. Apponyi Antalnak az egyéves Donovan—Adria csikóért, de a gróf nem fogadta el az ajánlatot, mert a lovat oly jónak tartja, hogy reméli, miszerint az Rajta-Rajta és Triumph nyomdokaiba léphet. Gr. Pejacsevich Albert, ki elérte azt, ami kevés urlovasnak adatik meg, hogy mint champion zárja le az évet, a tél folyamán Angliába utazik ki, s kilátása van hogy ott versenyben is fog lovagolni. Kívánjuk, hogy a fiatal urlovas babérral térjen vissza hozzánk. Görnöry Viktor, Görnöry min. tanácsos fia, ki az alagi nvari meeting negyedik napján Manuélát harmadiknak hozta he, s e tényével a totalisateuron 812 frt hatalmas quotát idézett elö, szorgalmának, tevékenységének gyümölcsét Tasson szerezte meg: az első győzelmet. Gratulálunk a fiatal erőnek s kívánjuk a folytatásokat; de gratulálni lehet grof Pejacsevich Albertnak is, kinek kezei alól került a ) legifjabb urlovas. Pfeiffer Nándor, e törekvő urlovasunk, miként gr. Pejacsevich. amint halljuk, szintén angliai expeditióra k észül. Gr. Károlyi István a 3éves Hatalom-t, mely eddig i Viviannál volt idomitásban Hansihoz adta, ki is a ! tavaszszal be fogja ugratni.