Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-10-24 / 87. szám

1396. október 24. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 633 törvény elkészülte után mindjárt láthatták, hogy a tenyészmének vizsgálata, mely sokkal több szakértelmet igényel, a többi apa állatokkal nem vehető egy kalap alá, a törvény végrehajtási utasításának 24-ik §-a kimondja: j hogy a tenyészmének vizsgálatára vonatkozó i eljárást a minisztérium külön rendeletben fogja szabályozni. Most megjelenik 27,351 sz. a. szeptember hó ll-én a kérdést szabályozó miniszteri rendelet, melynek tarrtalmával a V. és V. október 2-iki száma is foglalkozik. Meglehet, hogy ez a szabályzat oly vidékeken és megyékben, hol a magánmének vizsgálata csak hiányosan eszközöltetett és nem a lótenyésztési bizottmányok kezében volt. igen hasznos haladást tog jelenteni, de azon megyékben, hol eddig is a lótenyészbizottmányok eszközölték járási bizottságaik által a vizsgálatokat, ezen ügyet azok kezéből kiragadja és merőben a közigazgatásnak adja át. Minden tisztelettel a járási föszolgabirák közigazgatási ismeretei iránt, a legtöbb esetben a ménvizsgáló bizottság elnökeként szereplő főszolgabíró mégis szomorú szerepet fog játszani; a járási vagy körállatorvosok'' pedig inkább a lovak hibái és betegségeiről birnak ismerettel. mint a követendő tenyészirányról. Az pedig nehezen lesz keresztül vihető, hogy egy ménteleposztálynak egy két tisztje a kerületükhöz tartozó több megyének minden járásba a vizsgálatokra elmenjenek. Hiszen akkor mindig uton lennének, de a terminusok az elnöklő föszolgabirák által tűzetvén ki, néha 3—4 helyen is egyszerre kellene megjelenniük. Igy tehát a lótenyészbizottsági elnök vagy helyettese, kinek ezen bizottságban csak alárendelt szerepe is van, a gyakran kollizióba jövő helyi és magán érdekkel szemben, nagyon sokszor kisebbségben fog maradni, ha pedig fellebbez, az ügy a másodfokú hatósághoz, az alispánhoz kerül. Hogy pedig az alispán, ki nagyon gyakran nem lehet szakértő, hogyan határoz, szabályzatban nincs megírva. Eltekintve mindezektől, talán még sem kellett volna a lótenyészbizottmányoktúl ezen legfontosabb ügyet elvenni, legalább azon megyékben, hol eddig buzgón működtek e téren. A boldogult Kozma Ferencz min. tanácsos által életbe léptetett ezen intézmény egyike volt azon kevés önkormányzati intézményeknek, melyek a gyakorlati életben tényleg gyökeret fogtak és melyben majdnem mindenhol voltak lelkes és ügvbuzgó tagok, kik a bizottság kiküldetésében lelkiismeretesen eljártak. Voltak lelkes barátjai a lótenyésztésnek, kik járásukban nemcsak mint mévizsgáló bizottsági elnökök lelkiismeretesen működtek, de időközben is a járás lótenyésztését figyelemmel kisérve, ambicziójukat annak emelésébe helyezték. Ez most megszűnik és az elnökön kivül a lótenyésztési bizottság működése minimumra redukálódik. A mint szó van róla — és ugy hiszem Pest-megyében meg is történt — hogy a mezőgazdasági bizottságok teendői a gazdasági egyesületekre ruháztassanak át, igy hasonlóan a lótenyésztési ügyeket a megyei lótenyészbizottmányokra (melyeket kár tevékenységük köréből kiküszöbölni) kellene átruházni, a mi nem zárná ki, hogy az egész vizsgálati eljárás országszerte szabályoztassék. * * * A fenti reílekszió kapcsán röviden közöljük e reílekszió beküldőjének az eljárásra vonatkozó tervezetét: A járási ménvizsgáló bizottságokat az alispán nevezné ki a megyei lótenyész bizottmányi elnök javaslata alapján, több évre terjedő megbízatással, hogy tagjai a helyi viszonyokkal alaposan megismerkedjenek. A bizottságok egy elnökből, 4 tagból és a járáshatósági állat orvosból állanának és vizsgálataikat a járási főszolgabíró közbejöttével évenként november hó folyamán tartanák. E célból a méntulajdonosok évente október 15-én tartoznának bejelenteni a főszolgabírónál (polgármesternél) a köztenyésztésre szánt ménjeiket. A vizzgálat helyét és idejét a bizottsági elnök a főszolgabíróval egyeiértve áellapitja meg. A tenyésztésre alkalmasnak talált mének igazolványt nyernek. A rendes vizsgálatok befejezte után esetleg beszerzett mének a főszolgabíró közben járá- j sával legalább a biz. elnök és a hatósági j állatorvos által lennének megvizsgálandók és i alkalmasságuk esetén ideiglenes igazolvánnyal ellátándók, e járási bizottság legközelebbi, teljes számban való működéséig, amikor végleg igazolanoók vagy eltiltandók lennének. A rendes igazolványok kétfélék: csak a községben való használatra jogositók, vagy az egész járásban érvényel birók. Az egyik járásban kiadott igazolvány azonban más járásban nem birna érvénnyel. A bizottság határozata elleni fellebbezés az alispánhoz lenne benyújtandó, ki azt a felülvizsgáló bizottságnak adja át. A felülvizsgáló bizottság a megyei lótenyész bizottm. elnökből, két lóteny. biz. tagból s a méntelep tisztjéből és állatorvosából állana, kik az alispánnal egyetértöleg intézkednének a felülvizsgálat helye és idejére nézve. A felülvizsgálat eredményéről a lóteny. biz. elnök jelentés tartoznék tenni a földmivelésügyi ministeriumhoz s egyúttal az alispán utján a főszolgabírót értesíteni. Végül pedig jogában állana a megye lóteny. biz. elnökének a járási ménvizsgálóbizottság határozatát ha azt a tenyésztetésre nézve, károsnak találná, a földmivelésügyi minisztériumnál megfelebbezni. * * * Ez a tervezet minden esetre elég gyakorlatias alapon nyugszik és sok figyelemre méltó részlettel bir. Ha azonban a miniszteri szabályrendeletet tekintjük, a ménvizsgáló küldöttség összeállításánál az is oly teljhatalmat fektet a megyei lótenyészbizottmány kezébe a felebbezés jogával, hogy daczára annak, hogy e szabályrendelet szerint a lótenyészbizottmány csak egy taggal van képviselve a ménvizsgáló küldöttségben, még is úgyszólván döntő befolyást gyakorolhat az igazolvány odaítélésére vagy megtagadására nézve. A miniszteri szabályrendelet különben pedig oly tág határokat enged a törvényhatóságoknak a kivitel tekintetében, hogy annak keretén belül az alispán a megyei lótenyészbizottmányi elnök meghallgatásával több oly önálló intézkedést tehet, mely az ügynek előnyére válik. Nevezetesen, miután a rendelet értelme szerint feltehető, hogy az "alispán nevezheti ki a ménvizsgáló küldöttségnek azt a tagját, a kinek lótenyésztéssel foglalkozó gazdának kell lenni, e helyre mindjárt a megyei lótenyészbizottmány egy tagját teheti be. Meghatározhatja továbbá az alispán, hogy a mének bejelentési határidejét október 15-ike képezze, és bogy a vizsgálatok november hó folyamán ejtendök meg. Egyúttal megállapíthatná az alispán a föszolgabirák részéről október 15-ike után benyújtandó működési tervezet alapján a vizsgálatok sorrendjét, nehogy az egyes járások terminusai összeessenek és a lótenyészbizottmányi elnök valamint a méntelep képviselőjének jelenléte minden járásban lehetővé tétessék. Végül pedig kimondhatja az alispán, hogy az esetleg később beszerzett mének felülvizsgálata folyamodás utján január 1. és 15-ike közötti időben történhet, mely idö letelte után ménvizsgálatnak már nincsen helye, tehát igazolvány sem fog kiszolgáltatni. A tenyésztési igazolvány érvényességének helyi kiterjedésére nézve a ministeri szabályrendelet szerintünk szintén megengedi a fenti tervezetben ajánlott eljárás alkalmazását. Ha a szabályrendelet a járási ménvizsgáló küldöttségekre ruházza az igazolvány kiállításának jogát. Hgv az ilyen igazolvány magától érthetöleg az egész járásban érvénynyel bir, hacsak meg nem jegyzi az igazolványon a ménvizsgáló küldöttség elnöke (persze a küldöttség határozata értelmében), hogy a kérdéses mén csakis abban a községben bir fedeztetési engedélyivel, a mely község részéről be lett mutatva. Ez természetes, mert lehetnek egy megyében olyan járások is, melyeknek 6 községe nóri lovat nevel, 4 pedig könnyű félvérlovat. Ily helyen a nóri ménnek adott engedélyt az egész járásra nem lehet kiterjeszteni. Egy Dunántúli, A földmivelésügyi m. kir. minister urnák a fogarasi ménes ügyében az erdélyrészi gazdasági egyesülethez intézett leiratát, melvben az egyesületet a következőkről értesítette: (Csak most nyertünk helyet, hogy közöljük): «Midőn a mult év végén a földmivelésügyi tárcza vezetését átvettem, a hazánk közi gazdasági viszonyaira jelentékény befolvásI sal biró számos nagyfontosságú teendők kö\ zött, érdeméhez méltón magára vonta figvelmemet az országos lótenyésztés, — s nevezetesen annak ez erdélyi területre vonatkozó része. Miként az egyesületnek is közvetlen tádomása van. főleg a fogarasi ménes kérdése az utóbbi év alatt többször vettetett fel ugv magában az érdekelt vidéken, mint a sajtó terén, söt a törvénvhozás termeiben is. Ennélfogva feladatomnak tartottam tüzetesen foglalkozni ezen kérdéssel, mely az erdélyi országrész közgazdasági viszonyaira nagy befolyást gyakorolni van hivatva. Számos és több oldalról bekivánt hivatalos jelentések, statisztikai adatok, előterjesztések figyelmes átvizsgálásán kivül időt szakítottam az ügynek a helvszinén való tanulmánvozására is és őszinte örömet éreztem, midőn azt hiszem. — sikerült módot találnom az ügynek olyképpen való megoldására a mely a helyiviszonvok és körülmények teljes méltatása mellett a közérdeknek is leginkább megfelel. Már előzőleg a takarmányozási és legeltetési rendszer némi módosításával a lóállománv fejlődésénél kedvezőbb eredmény volt felmutatható s ma már megnyugvással gondolok arra. hogv ha intézkedéseim végrehajtásánál az erdélvi gazdasági egyesület és a vidék előkelő tagjai azzal az őszinte odaadással igvekeznek közreműködni, mint a mily érdeklődést és jóindulatot rövid j hivataloskodásom alatt tapasztaltam : a kedvező eredménv nem maradhat el s a fogarasi ménes ellen felhangzott panaszok el fognak némulni. Elsö teendőnek 'tartom, hogv a lipizzai törzsménes necsak számra nézve szaporodjék, hanem hogy főként annak anyaga kiváló jó minőségű és a czélnak megfelelő legyen. Ezért intézkedni kívánok az iránt, hogy a jelenleg ottan levő lipizzai törzs kiválasztott anyaga ugy minőségre, valamint alkatra nézve fentartassék s megfelelően fejlesztessék. Ezenkiviil szándékozom bevásárlás utján erdélyi jellegű kanczákból "egy külön ménest ugyanott felállítani. Reménylem, hogy e szándékom megvalósításánál az erdélyi gazdasági egyesület és az ottani tenyésztők szives készséggel közreműködnek rs lehetővé teszik, hogy e czélra 'megfelelő méltányos árért a legjobb anyag mielőbb összeszedhető legyen. Az ez irányban szükséges tárgyalásokat és intézkedéseket a vezetésem alatt álló minisztérium lótenyésztési főosztályának főnöke fogja vezetni, a lovak vásárlására pedig felkértem gróf Bánffy György föajtónálló mester és 'főrendiházi tag, báró Wesselényi Béla főrendiházi tag és Jánky Lajos altábornagy urakat, mint a kik szives közreműködésével a czélt leginkább elérhetni vélem; s a kik közül a két elöl nevezett ur a fogarasi ménes meg-