Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-02-09 / 6. szám

1896. február 9. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 61 Országos lótenyésztés. Népies lótenyésztésünk jövője. A Vadász- és Versenylap ez évi 4-ik száma Magyarország népies lótenyésztésének emelése érdekében igen érdekes javaslatot közöl, a melyhez az igen tisztelt szerkesztőség engedelmével én is hozzászólnék, miután ugy a javaslat tárgyára, mint a kivitel módozataira nézve ugyancsak e lapok 1893. évii.számában, valamint a «Köztelek» 1893. évi 98-ik szamában megjelent közleményeimben foglalt álláspontom részben való elfogadását konstatálhatom. másrészt pedig az eddig ez irányban nyilvánult véleményeket összevetve és latolgatva, talán megközelíthetném azt a középutat, a mely a jelenlegi állapotokból való kibontakozás felé vezethetne. Ha a fentebb emiitett közleményeimben foglaltakkal szemben most némileg eltérő álláspontot foglalok el, ugy ez nagyobbrészt az azóta változott viszonyok és főleg a mezőgazdaságról és mezörendörségröl szóló 1894. évi XII. törvényczikk megjelenésének tulajdonitható. Mindenesetre igen üdvösnek kell jeleznünk az olyan akcziót. a mely lótenyésztési szövetkezetek létesítésére irányul. Minthogy azonban az ily czélra való szövetkezés magánjellegű, a melyet az állam támogatásával és befolyásának érvényesítésével előmozdíthat ugyan, de imperative nem általánosíthat, a köztenyésztésnek az egész ország területén való előmozdítását alig eredményezheti. A népies lótenyésztés emelésének megindítását a földmivelésügyi minisztériumtól kell várnunk, a mely az 1884. évi XII. t.-cz. idevágó intézkedéseinek végrehajtására nézve (24—31. §§.) rendeletileg még nem intézkedett, hanem az 1894 évi 48,000. sz. alatt kiadott végrehajtási körrendeletének 24. §. 1) pontjában azt az Ígéretet teszi, hogy : A lovakra nézve a tenyészkerületelcet külön foyom a törvényhatóságok meghallgatása után megállapítani: ugyancsak külön rendeletben fogok intézkedni a tenyészmének vizsgálata és. beszerzése iránt is.» Nagyon természetes dolog, hogy a minisztérium ez irányban való intézkedései nem tehetők meg minden különös előmunkálat nélkül, mert daczára annak, liogv az országos lótenyésztés ügyeit intéző központi vezetés az áll. lótenyészintézetek személyzetének és a megyei lőleny ész-bizottmányoknak óriási apparatusával együtt a köztenyésztés viszonyait már most is behatóan ismeri, mégis szükségesnek mutatkozik, hogy különösen a tenyészkerületekre való tekintettel, a kisebb tenyésztők és a népies tenyésztés kezében levő kanczaanyag alaposan osztályoztassék. Az ország lótenyészanyagának osztályozása, a köztenyésztés kezében levő értékesebb anyag összeirása és ennek alapján a tenyészirány meghatározása, ugy tudom, tényleg tervbe van véve a földmivelésügyi minisztériumban. Legalább abban az időben, a mikor dr. Schmidt József miniszteri tanácsos állott a lótenyésztési ügy élén, ezzel az eszmével határozottan foglalkoztak. Mindaddig, mig ez az alapvető müvelet végrehajtva nincsen, a reformtervek kiviteléhez nem lehet fogni. Reméljük azonban, hogy a meglevő terv kivitele már nem soká fog késni és hogy azok a pénzügyi akadályok, a melyek, hallomás szerint, a kivitelnek eddig útját állták, meg fognak szűnni. Ezt annál inkább is fel kell tételeznünk, mert az 1894. évi XII. törvényczikk 24—31. §§. végrehajtási rendelelet hiján mindaddig hatályba nem léphetnek a lótenyésztésre nézve. A köztenyésztés anyagának ily irányú osztályozása különben nemcsak hogy költséges, hanem kellő előkészületeket is igényel, hogy az eljárás, főleg a bírálat, egyöntetűen és az egységes czélnak megfelelően eszközöltessék. E czélból az összeírás módozatai előre megállapitandók és a művelet vezetésével vidékenkint vagy kerületenkint megbizandó szakférfiak kész instrukczióval látandók el, söt lehetőség szerint gyakorlatilag is bevezelendök uz irányadó eszme megvalósításába. E nagyszabású tenyészanyag-összeirásnak, nézetem szerint, a következő főbb intézkedésekre kell kiterjeszkednie : 1. A tenyésztésre használt kanczák számszerinti feljegyzésére és a pradomináló typus megállapítására. 2. A kancza anyag legjavának összeirása, tulajdonosuk megjelölése és a kanczák kora, származása és ismertető jeleinek feljegyzése mellett, értve az anyag «legjava» alatt ama kanczákat, a melyek főleg alkotásra nézve a korrektség bizonyos színvonalán allanak és a helyi viszonyokhoz mérten, de köztenyésztési szempontból is jobb anyakanczáknak mondhatók. Ezek összeírásánál mértékül fog továbbá szolgálni az ilyen jobb, és nagyobb tenyészértékü állami ménekre érdemes kanczák számaránya. A hol pl. szigorú megbirálás mellett csak 30—40 ilyen kanczát lehet bejegyezni, ott, mivel ez egy ménre kevés, még circa 30, illetőleg 20 kanczát lehet enyhébb megbirálás mellett hozzá venni, hogy a mén kellően kihasználtassék. Hasonló az eljárás ott, a hol a nagyobb számú a bevált kanczaanyag — alapul véve mindig, hogy 1 ménre legalább 50 kanczát kell számítani. 3. Az eddig ott működött mének után tapasztalt eredmények a fajta, illetőleg a vér tekintet bevételével a mennyire ezt ott helyt található nemzedékeik ulán meg lehet itélni. 4. Az illető község (közbirtokosság stb.) a meglevő tenyészkanczákhoz hány ménnel és minővel rendelkezik? (Bérmén, állami mén. községi mén, engedélyes és nem engedélyes magánmén stb. fajta, minőség megjelölésével. A nem állami tulajdont képező mének összeirandók individualitásuk tekintetbe vételével. Szokásos helyi fedeztetési dijak állami, községi és magánménekriél.) 5. Ezek megbirálása, illetőleg feljegyzése után az összeírást végző szakértő vagy bizottság figyelmének ki kell terjeszkednie arra, hogy milyen az illető község földrajzi fekvése, milyenek a talaj, terep és klimatikus viszonyai, figyelembe kell továbbá vennie a mezőgazdasági növény- és állat-produkczió főbb és karakterisztikus irányát a takarmánytermelés, rétek, legelök mennyiség és minőség szerinti állapotát, a lovak tartasának és gondozásának fokát, hasznosításokat, a kommunikáczionális állapotot, néprajzi (nemzetiségi) viszonyokat, a lakosság Ízlését, hajlamait, az értékesítési viszonyokat, tekintettel a czélra, az árakra és az erre kínálkozó alkalomra és mindezek megfontolása után az 1—4-ig felsorolt tényezők latba vetése mellett ki kell mondania véleményét és javaslatát arra nézve, vájjon az illető községbe való-e egyáltalában a jobb anyagra kiválóbb értékű állami mén, ininö fajta és mennyi (természetesen csak egységes tenyészirány szem előtt tartása mellett)* továbbá a silányabb kanczaanyag részére vannak-e megfelelő számban és minőségben mének és ha nincsenek, milyen községi ménekre lenne szükség? E relácziók tekintetbevétele mellett azután lehetséges lesz az ország részletesebb tenyésztervét kidolgozni és a tulajdonképpeni reformmüveietet megkezdeni. [ A fentebb vázolt teendők óriási munkát adnak ugyan, de mégsem annyit, mint első tekintetre hinnénk, mert oly vidékeken, a hol a lótenyésztés csak tengődik, a hol egyáltalán egésséges fejlődésre nem képes, csak kevés dolog fog akadni, mig ott a hol több és jobb tenyészanvag van, ugvis csak a legszinejava kerül individualiter regisztrálásra, a többi pedig csak szám szerint. — Ha pedig a hadügyi kormányzatra nézve nem képez lehetetlenséget, hogy a hadi czélokra alkalmas lóanyagot minden öt évben az egész országban kiválaszsza és összeírja, bizonyára a földmivelési kormányzatnak is tehetségében fog állani, hogy már egyszer egy alapos összeírást rendeztessen. Kis Mihály. (Folytatása következik.) Katonai lovak a kiállításon. A f. évi május h ivának elején rendezendő használati lókjállitáson a hadsereg hanyagának nagyérdekü bemutatását is tervbe vették s a kiállítandó katonai lovak részére, a földmivelésügyi minisztérium külön istállót rendezett be. A bemutatás részleteire nézve a tárgyalások folyamatban vannak. A katonai lovak emez érdekes kiállítása hasznos tanulságot nyújt arra vonatkozólag, hogy a lótenyésztő gazdaközönség milyen lovakat neveljen katonai czélokra évjáratok és fegyvernemek szerint s miképen fejlődik a lóanya«, a beavatástól a kiselejtezésig, a hadsereg szolgálatában. Luxus-lóvásár. Abból az alkalomból, hogy a magyar kormány a milleniumi kiállítás alatt a kiállítás területén lókiállitást. s ezzel kapcsolatban luxuslóvásárt is rendez, az Ü. M. G. E. elhatározta (mint azt már emiitettük), hogy az idén e fajta lóvásárt nem tart. (Tavaly tudvalevőleg a Tattersall részvénytársasággal rendezett ilyent.) Ezért tehát a Tattersall részvénytársaság maga fog luxus-lóvásárt rendezni, még pedig április 12. 13. és 14-én, azt tartva ugyanis, hogy miután a kiállítási vásárra csak prima luxus lovakat lehet majd bejelenteni, s azokat is csak korlátolt számban, nem csinál konkurrencziát ama vásárnak, midőn ö is (s jóval előbb) rendez ilyent, melyben nemcsak prima luxus, hanem másodrendű, de minden hibától ment lovakat hoz vásárra. Az érdeklődök lapunk közelebbi számaiban bővebb felvilágosítási fognak találni, különben e tekintetben a Tattersall titkári hivatala >s szolgál felvilágosítással. * Polyglot községekben, ugy, a hogy a nemzetiségek külön válnak, a tenyészirány is elválasztható — de élesen — ha szükséges. Eladók a következő telivér kanczák a tavarnai ménesből : Ilma (0. G. B. Vol. IV. Pag. 200) szürke, ell. 1884-ben, ap. Remény, any. Ilka, Dake-tól. 1896-ban fedezve Setti által."Metallisttöl. Macska (0. G. B. Vol. IV. Lapl. 2. Pag. 98) szürke, ell. 1891-ben, ap. Fehér-Holló, any. Miss, Ruperrától. Marraine (0. G. B. Vol. IV. Lapl. 3. Pag. 96) pej, ell. 1892-ben, ap. Fehér-Holló, any. Marjolaine. Isolanitól. Közelebbi felvilágosítással szolgál a gróf Hadik-Barkóczy Endre ur ménes-intézösége. "Röxe*- Jenő Tavam?, (Zemplém-megye.) I. rendű vető(Locsányos) makkot tavaszi vetésre a hires szlavóniai határerdöségekböl, csiraképes jótállással küld idején érkező megrendelésekre legolcsóbban és legjobban Spitzer Jakab Vincovce, (Szlavónia).